Fülszöveg: 

Teljesen véletlenül anno, amikor megvettem a második részt, akkor még nem tudtam, hogy ez több részes sorozat, így sikerült fordított sorrendben olvasnom, de szerencsére nem igazán volt semmi spoileres rész a másodikban. Mivel azzal az írónő teljesen megnyert magának, nem is volt kérdés, hogy be szeretném szerezni ezt a részt is.

 Az írónő stílusa könnyed és varázslatos, ennek köszönhetően pedig könnyedén szippantott be ez a története is. Alig tudtam félretenni és dolgozni mellette, mert megannyi érzést, emléket felidézett olvasás közben. Nagyon szeretem Olaszországot és már többször is volt szerencsém ott járni, ennek a történetnek köszönhetően pedig újra sikerült elutaznom oda. Gyönyörűen visszaadta az ottani dolgokat, úgy éreztem, hogy én is a főszereplővel együtt fedezem fel újra azt a vidéket és közben újra teljesen rabul ejt, ahogyan Lina esetében is történt. A műemlékek, az utcák, a forgatag, mind-mind megelevenedett előttem és azt kívántam, hogy bárcsak útra kelhetnék ebben a pillanatban, hogy újra bejárjam azt a várost és a könyvvel együtt fedezhessem fel, ahogyan Lina a napló segítségével tette.

Ugyanakkor nem teljesen vidám történet, hiszen Lina elveszítette édesanyját, aki az utolsó pillanatban egyre többet mesélt egy férfiról, aki végül be is fogadja a leányzót. Teljesen meg tudtam érteni, hogy eleinte miért emelt annyira falakat a lány, miért volt azon, hogy csak a nyarat túlélje, aztán visszamehessen a jól ismert környezetébe és a barátnője családjánál lakhasson. Nem csak egy szörnyű tragédia történt vele, hanem még hirtelen ki is szakították a jól megszokott környezetéből és egy ismeretlen vidékre került. Szerintem ehhez képest nagyon is jól bírta a strapát és tetszett, hogy miként bontogatta egyre inkább a szárnyait, hogy ne csak önmagát találja meg, hanem a múlt rejtélyeit is. Véleményem szerint remek ötlet volt az is, hogy a napló miként keveredett hozzá és a bejegyzések is érdekesek voltak. Ez által kicsit jobban megismerhette azt a nőt, aki életet adott neki és felnevelte. Megismerhette a múltját és ráébredhetett arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Az emberek sokkal összetettebbek, mint hisszük.

Ren megjelenése nagyon eltalált lett és mosolyt is csalt vele az arcomra az íronő, imádtam benne a srácot. Végre nem egy kigyúrt, agyonsztárolt macsóról van szó, hanem egy egyszerű fiúról, aki a kezdetektől fogva figyelmes, humoros és segítőkész. Nagyon szerettem az ő részeit, vagy éppen azt, hogy miként viszonyult Howardhoz. Érdekes volt olvasni, hogyan segített a kutakodásban Linának, miként állt ki mellette és a védelmező ösztönei miatt még inkább szerettem őt. Ő nem mutatta magát másnak, mint amilyen és pont ettől volt igazán szerethető karakter.

Ren és Lina kapcsolata nagyon szépen lett kibontva a történet során. Mindennek kellő helyet adott az írónő, nem lett elsietve, még ha kiszámítható is a végkifejlet, akkor is élvezet volt olvasni.

 Egyetlen dolog volt, ami picit zavart, hogy Howard sokszor azt se tudta Lina merre jár. Tudom, hogy számára is új volt ez a helyzet, de akkor is úgy gondolom, hogy picivel azért jobban is vigyázhatott volna, szemmel tarthatta volna őt. Viszont ami hatalmas pozitívum volt, az a két karakter között lévő dinamika. Egyik se akarta a másikat megváltoztatni, próbáltak nyitni, miközben a maguk kis csatáját vívták. Egyáltalán nem éreztem erőltetnek a kettőjük között felépülő kötődést, szeretetet.

Összességében nem csak mosolyt csalt az arcomra, hanem meg is nevettetett ez a könyv. Ha egy könnyed, nyári olvasmányra vágysz, miközben egy varázslatos helyet fedezhetsz fel a főszereplőkkel együtt, akkor ez határozottan te könyved. Remélem, hogy még több könyvet olvashatunk majd az írónőtől, mert mindig eléri azt, hogy utazni akarjak most azonnal az általa bemutatott országba, városba!

<3 div=""> NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Mindenek előtt szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy megjelenés előtt olvashattam. Nagyon szépen köszönöm! ♥

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nagyon, de nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Amikor először találkoztam az írónőnek ezzel az ötletével, már akkor nagyon felkeltette az érdeklődésemet és tudtam, hogy nekem ez kelleni fog. Volt egy olyan érzésem, hogy merőben más oldalát ismerhetem meg, mint eddig bármelyik könyvével és nem is tévedtem. Egy sötétebb énjét ismerhettem meg ezzel a dark romance történettel, ami eszméletlenül jól sikerült. Brutálisan jó és sokkoló is egyben. Nehezen találom a szavakat, mert még mindig a történet hatása alatt vagyok és a fejemben is ezernyi gondolat zsong, miközben keresem a leesett államat és próbálok kikerülni ebből az érzelmi hullámvasútból, amibe ez a történet lökött.

Könnyedén megnyert már az indítással is, hogy kicsit másképpen kezdődik az egész, mint gondoltam volna. Nem a múlttal indít, hanem mondhatni a jelenben találja magát az olvasó és utána invitál meg minket Inferno bűnös élvezetekkel átitatott falai közé. Határozottan tetszett, hogy miként foglalja keretbe ez a történetet, illetve fel is kelti az ember érdeklődését vele. Majd a „könnyed bevezető” után nem kíméli az olvasóit az írónő. Egyből belelök minket a sűrűjébe, miután egy kicsi bepillantást engedett Raven egykori életébe, gondolataiba, de aztán könnyedén rántja ki a talajt a lábunk alól, hogy meghívjon minket egy sötét mese tornácára. Pillanatok alatt olyan helyzetben találja magát a főhősnő, ahova senki se tenné be szívesen a lábát és nem is cserélne vele. Mocsok, fájdalom és mérhetetlen sötétség lappang ama falak között, de legfőképpen a „vezető” lelkében.

Ami nagy előnye szerintem ennek a történetnek, hogy nem próbál meg finomkodni, hanem egészen hamar olyan esemény történik, ami sokkolja az olvasót és kimeri mondani azt, ami történik. Nem köntörfalaz, hanem leírja a rideg és kegyetlen valóságot, amivel képes az ember szívébe marni az egész történet során. Ennek köszönhetően még inkább sokkoló az, hogy valójában mennyi időt is ölel fel ez a történet.

Raven hamar rokonszenvessé vált, mivel remekül eltalálta a gondolkodását és viselkedését. Csodálom őt a bátorságáért és azért, hogy képes volt arra, hogy ne ölje meg teljesen a benne élő reményt. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a helyében én mit tettem volna, vagy mit éreztem volna, de bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs. Ő pontosan egy olyan helyre keveredett a saját akarata ellenére, amilyen helyre senki se szívesen kerülne, és igazán belegondolni se szeretnénk, hogy vajon akkor mi mit tennénk a helyében. Nagyon tetszett az, ahogyan próbált eleinte küzdeni, hiszen ki ne próbálna meg lázadni, szabadulni egy ilyen helyzetből? Szerintem nem létezik olyan személy, aki könnyedén képes lenne belenyugodni és elfogadni a sorsát, vagy éppen azt, hogy mostantól nem lehet saját akarata.

Érzékletesen és gyönyörűen lavíroz az emberi természet, érzések és gondolatok terén. Nem esett túlzásokba és mindennek kellő időt hagyott. Sokszor szorult össze a torkom attól, ami történt Ravennel és a többi lánnyal, mert szörnyű mindaz, amire képesek az emberek a pénzért vagy mennyien képesek eltekinteni attól, hogy a másik fél is egy érző és lélegző emberi lény. Amikor pedig kiderült az igazság, hogy miként is keveredett oda, akkor még inkább lesokkolt ezzel a csavarral az írónő és még inkább elborzadtam, hogy emberek képesek lehetnek ilyenre. (Igen, sajnos kinézem azt a mai világból, hogy akadnak olyanok, akik képesek lennének még akár erre is.)
Csak Raven szemszögéből ismerhetjük meg a helyet és annak egy-két fontosabb szereplőjét. Szeretem azt, ha egy történet több szemszögből íródik, de itt egyáltalán nem hiányoltam, mivel könnyedén vezet be minket ennek a romlott világnak a színfalai mögé a főhősnő által. Annak ellenére se zavaró az egy szemszög, hogy több karakter is fontosabb szerepet kap rajta kívül az események kibontakozásában, mert kellő mennyiséget és információt ad minden fontosabb szereplőről. Megtalálta a tökéletes egyensúlyt és történést, hogy minden szereplő ki tudjon teljesedni a maga módján, megkapja a kellő hangsúlyt az események forgatagában. A karakterek árnyaltságai, viselkedései és megnyilvánulásai remekül illeszkednek az Inferno világába, így egyiket se éreztem túlzónak. Volt, akit kicsit szerettem, volt, akit nagyon gyűlöltem és volt olyan, akit nem teljesen értettem meg, de az biztos, hogy nem volt olyan szereplője ennek a történetnek, aki ne váltott volna ki belőlem valamilyen érzést.

A cselekmény egy pillanatra se engedi el az olvasót, egyszerre láncolja a lapok elé és egyszerre borzasztja is el, mert ez nem tündérmese. Azt is mondhatnám, hogy ez a rideg valóság, ami talán meg is állná a helyét, hiszen sokszor hallani hasonló borzalmakról… És talán pontosan ez teszi még különlegesebbé a fordulatokkal, meglepetésekkel és izgalmakkal teli cselekményt, mert simán el tudja hinni az olvasó, hogy ez a hely létezhet, vagy még ennél kegyetlenebb hely is. Tetszett, hogy nem csak a „felszínt súrolta” a cselekmény, hanem bepillantást engedett abba is, hogy mennyire kiszolgáltatottak a kevésbé „szerencsés lányok”, mint amilyen Raven és Lykke volt. Természetesen tartogatott a végére is meglepetéseket ez a történet. Voltak tippjeim, amik közül pár bejött, másrészről meg nagyon nem. Volt olyan szereplő, akiről nem hittem volna ezt és rendesen sokkolt az igazság. Ami pedig az utószót illeti, egyszerre érzem szívet melengetőnek, már majdnem édesnek, ugyanakkor szomorúnak is a maga szépségével együtt. Örülök annak, hogy a végére se lett belőle tündérmese, mert ez a lezárás véleményem szerint tökéletes.

Ha egy kicsit sötétebb és nem szokványos romantikus történetre vágysz, akkor határozottan ez a te könyved. Egyszerűen csak hagyd, hogy Inferno sötétsége magával rántson. Mert egyszerre kapcsol ki, borzaszt el és gondolkodtat el ez a történet. Véleményem szerint olyan gondolatokat is hordoz magában ez a könyv, amik részben tabutémák, vagy csak az emberek nem szeretnek belegondolni. Pedig érdemes lenne beszélni róla, vagy éppen elgondolkodni, hogy nem helyes az, hogy sok mindenre képes rávenni az embert egyetlen egy dolog is, ami mondhatni az egész világot is irányítja. Ugyanakkor gyönyörűen bemutatta azt is, hogy sokszor mennyi mindenre képesek vagyunk különféle okokból, mennyire erősek tudunk maradni akkor is, amikor azt hisszük, hogy már nincs remény és jöhet bármi, a remény akkor is velünk marad.

Többször is említette Ruby, hogy mi inspirálta őt az Inferno megírásában, de akkor is ki kell emelnem, hogy nagyon eltalálta a fejezet címeket a történésekhez. Imádom ezt az ötletét is. Eddig is úgy gondoltam, hogy egy remek stílussal megáldott írónőről van szó, de ez a történet után még inkább így gondolom. Ez a könyv szerintem többet érdemelne, mint 5 csillag és abszolút kedvencem lett. Remélem, hogy még fog hasonló stílusban írni, mert piszok jól bánik ezzel a sötétebb és kegyetlenebb világgal is. ♥

„Mind kereszteket cipelünk, csak éppen a méretük eltérő.”

„Hiába kérsz bocsánatot, a bűn, bűn marad.”

„Ne a múlton rágódj, hanem tekints a jövőbe, azt formáld inkább. A múlt démonai csak visszahúznak.”

Fülszöveg: 

Mulán története gyerekkorom óta nagy kedvencem, ennek köszönhetően kicsit félve kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába. Tartottam attól, hogy nem fog annyira elvarázsolni ez a történet, mint az eredeti, vagy esetleg egy teljesen másabb Mulánt fogok kapni, mint akit már megszerettem. Szerencsére viszont minden félelmem alaptalan volt, mert ez a könyv egyszerűen lenyűgöző volt és csodálatos kalandra invitált.

Ez a könyv könnyedén hozta vissza a „régi” emlékeimet a mesével kapcsolatban, hiszen pontosan a mesében megismert eseményhez szőtte az írónő ezt a történetet. A könyv elején felidézett egy-két momentumot, majd pedig szép lassan elindult a saját útján ez mese. Nagyon tetszett, hogy miként is fonta össze az általa megálmodott kalandot az eredetivel, mert nagyon is hihetőre sikeredett és úgy éreztem, hogy a mesét is nyugodtan kibővíthetnék ezzel. Még több kalandot és még több fontos gondolatot hordozna a mese, mint eredetileg teszi. Mesterien sikerült megragadni az eredeti Mulan történet hangulatát és varázsát. Mindig is csodáltam Mulán bátorságát, talpraesettségét és hatalmas szívét, amiből most még többet kaphattam. Nem csak a történet tartogatott megannyi meglepetést, hanem még Mulan is. Még inkább megmutatkozott a bátorsága, leleményessége, a hatalmas szíve és az, hogy mennyi mindenre képes lenne a barátaiért, a családjáért, mindazokért akik számára fontosak.

Nagyon tetszett, ahogyan megelevenítette az írónő az Alvilágot. Egyszerre érdekes és veszélyes hely, ahol soha nem tudhatod, hogy kibe botlasz bele, vagy éppen melyik „ajtó” hova is vezet. Itt is találkozhatunk mondákkal, hiedelmekkel, amik még érdekesebbé teszik a már ismert világot. Egyáltalán nem éreztem egyik történést se túlzásnak, sőt, inkább imádtam és még inkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon még milyen meglepetéssel fog szolgálni. Ugyanakkor ez a mese nem csak a fordulatok miatt különleges, hanem a megjelenített gondolatok, leírások miatt is, amik az olvasóját is kicsit elgondolkodtatják. Gyönyörűen ábrázolta azt, hogy mikre vágyunk és mennyi mindenre képesek vagyunk érte. Mennyire szeretnénk azt, ha elfogadnának minket, vagy éppen mennyire nehéz megmondanunk azt, hogy kik is vagyunk valójában és mennyire könnyedén képes néha átjárni minket a kétely, vagy a remény.

Ami hatalmas pozitívum volt, hogy a szereplők nem lettek kiforgatva. Nem próbálta meg másabbnak beállítani egyiket se, mint amilyennek már megismerhettük őket. Ennek köszönhetően még inkább hihetőbb volt számomra az, hogy ez nem is egy különálló történet, hanem inkább olyan, mintha az eredetiből ezt valami miatt kihagyták volna és most mutatnák meg a „rajongóknak”. Jó volt újra részese lenni Mulan történetének, kicsit jobban megismerni a kapitányt is. Egy dolgot sajnálok, hogy Mushu nem nagyon kapott szerepet a történet során, viszont Mulan és Li Shang mellé csapódott harmadik félt nagyon megszerettem. Imádtam Shishi  megnyilvánulásait és tetteit. Igazi egyéniség. Illetve még két másik új szereplőt is nagyon eltalálta az írónő. Érdekes volt olvasni, hogy milyen is az Alvilág ura, vagyis Yama király, illetve az Alvilágban élő szellemek, démonok és társai. Illetve ne feledkezzünk meg még egy különleges személyről, aki időről időre felbukkan és fontos szerepe van az Alvilágban. A végén közte és Mulan között lévő jelenet az egyik kedvencem. Nagyon érdekes volt megtudni az igazságot róla, hogy ki is ő és miként keveredett erre a helyre.

Ha ilyen jó történetet sikerült írni még az eredeti meséhez, akkor én még azt is megmerném kockáztatni, hogy szívesen olvasnék még róluk és a kalandozásaikról. Biztosan később se lehetett unalmas az életük. Nem is kérdés, hogy új kedvencet avattam és bátran ajánlom mindenkinek ezt a történetet. Megéri elolvasni.

A borító és a színezett lap élek pedig még varázslatosabbá teszik ezt az amúgy is varázslatos történetet. A könyvnek köszönhetően elfogott az az érzés, hogy ismét meg kéne nézni a mesét.

„Az élet alvajárás, a halál hazatérés.”

„– Az apám azt szerette volna, ha meglátom magamban az erőt – mondta élesen a tükörnek. – Amikor kislány voltam, azt mondta, az élet egy utazás, ami a döntéseimnek megfelelő irányba visz. Azt mondta, csak azon az úton éri meg elindulni, amit a szívem választ, ezért ne féljek, ha nehéznek tűnik.”

„– Megcsinálod, Shang – mondta a kapitánynak… – Akármilyen csatát is vívsz most odabent, én melletted állok.
– Jól van! – bátorította Mushu. – Csak így tovább! Meg is csókolhatod!
– Mushu!
A sárkány vállat vont.
– Ez a tündérmesékben mindig működik.
– Elég legyen! – mondta Mulan, és elfordult Mushutól, hogy a sárkány ne lássa a pírt az arcán. Micsoda őrült ötlet! – Hagyjuk aludni.
A lány egy pillanatig örült, hogy a kapitány eszméletlen, és nem hallotta, hogy Mushu azt javasolja, csókolja meg.”

Fülszöveg: 

Teljesen elkerülte a figyelmemet az, hogy hány százalékon is áll ez a könyv molyon, de teljesen megértem, hogy miért csak ennyi…

A kezdetekkor még reménykedtem, hogy nem fog csalódást okozni ez a könyv, mert a stílusa nagyon tetszett. Nem tudom, hogy eredetiben milyen, de a fordítás szerintem nagyon jól sikeredett, viszont a történet már annál kevésbé lett jó. Semmi újat nem tudott mutatni ez a könyv, teljesen kiszámítható, meg se próbál eltérni a kliséktől. Hiányoltam azt, hogy semmi újat nem tudott mutatni, arról ne is beszéljük, hogy a karakterek múltját se éreztem igazán hangsúlyosnak, felszínesen volt csak érintve és nem is teljesen éreztem azoknak a hatását a jelenben, hogy ki honnan is jött és milyen neveltetést kapott. A szerelem első látásra itt is megtalálható, ahogyan a vonzalom is, de valahogy számomra ez inkább vicces volt, mintsem hihető. Ami meg a karakterek gondolatait illeti, rossz viccnek beillettek, mert nem hiszem el, hogy ezeken kívül más nem foglalkoztatja az elsős egyetemistákat, hanem csak mindig egymáson jár az eszük vagy azon a bizonyos dolgon. Nem is értettem, hogy miért nem voltak mással kapcsolatos gondolataik, miért szorult totál háttérbe az iskola, vagy a család, ha már Elizabethnek annyira fontos a családja. A főszereplő csaj egy idő után nagyon elkezdett idegesíteni, mert csak a vak nem láthatta azt, hogy a srác oda van érte és nem csak azt akarja már tőle. Az meg, hogy a pasi egyszer csak nem tudja mit is akart, majd hirtelen ráébred a másik vicces pillanat volt, hiszen folyamatosan úgy volt megírva, hogy másabb számára a csaj, mint az eddigiek, erre jött az a momentum és fogtam a fejemet, hogy ez most komoly?! Ezeknek köszönhetően egy idő után nagyon unalmas lett számomra ez a történet és alig vártam, hogy a végére érjek.

Nekem ez egy eléggé üres történet volt, semmi extrával és még a karakterek is felejthetőre sikeredtek. A borítója viszont nagyon tetszik és végre a szereplőket is eltalálták a borítón! :)

Fülszöveg: 

Nagyon szeretem az írónő könyveit, viszont ezzel a könyvével nem tudott teljesen elvarázsolni, pedig most is hihetetlen, amit megalkotott.

A bevezető pár oldal teljesen lesokkolt és egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha ejtőernyő nélkül kilöktek volna egy repülőből, mert annyira váratlanul ért. Imádtam a bevezető részt, nem finomkodott, a rideg valóságot tárta az olvasó elé és teljesen lesokkolt, hogy mire vagyunk olykor képesek bizonyos okokból. Ekkor úgy éreztem, hogy pontosan erre a történetre volt most szükségem és megérte bevárnom a második részét, viszont ez az érzés kicsit el is illant, ahogyan a lapok fogyni kezdek.

A prológus után úgy éreztem, mintha hirtelen „satufékezett” volna a történet. Szeretem azt, ha a szereplők és a táj is gyönyörűen be van mutatva, ami itt meg is adatott. Úgy éreztem, mintha én is azokon az utcákon sétálnék, hallanám a hullámok moraját, érezném a forró napsugarak simogatását a szellővel karöltve, de aztán egy idő után vágytam arra, hogy történjen valami. Szerintem ez a történet nagyon lassan építkezett és igazán az utolsó pár fejezetre pörgött fel. Ennek köszönhetően pedig volt olyan, amikor már nem tudott annyira lekötni és egyszerűen reménykedtem, hogy hamarosan történni fog valami, amivel újra felkelti az érdeklődésemet, ami miatt falni szeretném újra az oldalakat. Ugyanakkor mindennek ellenére is volt bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon mikor fognak beindulni az események és mikor veszi kezdetét az, amivel a fülszöveg kecsegtet. Erre azért nem keveset kellett várnom, ezt pedig nagyon sajnáltam. Ami még néha kizökkentett azok az ismétlések voltak, ez igaz volt a váltott szemszögre is, mert ott is volt, amikor az eseményeket teljesen újra olvashattam a másik szemszögből. Jobb szeretem, amikor ilyenkor csak visszautalás van esetleg, de nem vagyunk egyformák.

Másrészt viszont még is azt érzem, hogy ez egy zseniális történet. Újra sikerült az orromnál fogva vezetni, mert nem jött be a tippem, hogy ki is állhat a dolgok mögött, vagyis nem minden téren. Nem tagadom, hogy rendesen sokkolt a végével, mert erre nem számítottam és még mindig alig tudom elhinni!!! (Tutira van még itt valami turpisság ismerve Bettina könyveit.) Egyszerűen még mindig imádom, hogy az írónő ennyire jó „bűvész” tud lenni. Elhitet velünk dolgokat, majd a történet végén sokkol, amikor lerántja a leplet az igazságról. Ez ebben a könyvében is remekül megmutatkozott. A fogalmazása még mindig gyönyörű, könnyedén éri el azt, hogy az ember úgy érezze, hogy ő is ott van az általa megelevenített vidéken, ahogyan korábban említettem is már. Most is remekül megvoltak az apró utalások, amivel sejtetett, elgondolkodtatott, de az igazságot remekül nem fedte fel egészen a végéig. A téma, amit választott olyan, amivel szerintem valamilyen módon sok ember találkozott már. Úgy gondolom a függőség manapság elég gyakran jelen van valamilyen formában az életben, és érezhető volt, hogy sok mindennek utána járt a témában az írónő. Nem vagyok igazán jártas ebben a témában, de nekem teljesen hitelesnek tűnt az, ahogyan ábrázolta a könyvében ezt a fajta függőséget. Külön örültem annak, hogy az árnyoldalát is bemutatta, nem csak a leszokás küzdelmein át, hanem az olykor múltba való visszatekintésen át is, hogy min mentek keresztül a szereplők addig, amíg a függők voltak. (Bevallom, hogy nagyon felkeltette az érdeklődésemet a témával kapcsolatban, így nem kizárt, hogy idővel ilyen téren is szeretnék többet olvasni.)

A karakterei teljesen hétköznapi emberek, ennek köszönhetően el tudtam hinni róluk, hogy bárhol a világon összefuthatnék egy velük hasonló személlyel. Niki nagyon érdekes szereplő volt számomra. A csatái, a kételyei annyira élethűen lettek megírva, hogy könnyedén át tudtam érezni. Sokszor együtt éreztem vele és egyre inkább sajnálni kezdtem a történet vége felé, ahogyan az események egyre jobban kibontakoztak. Yanát és Corinnát eleinte nem tudtam hova tenni, de végül utóbbit jobban megkedveltem. [spoiler]Imádtam Corinna stílusát, a szókimondását, azt, hogy nem próbált meg bájologni, hanem igen is egy igazi mufurc volt, de mégis csupaszív lány.[/spoiler] Alex viszont számomra egy olyan karakter, akit nem tudok hova tenni. Néha kedveltem, néha nagyon nem. Nála továbbra is eléggé erős kettősséget érzek, emiatt is kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy vajon a történet végére mit is fogok gondolni róla.

Örülök annak, hogy megszületett ez a könyv, mert nagyon érdekes és nem könnyű témát csomagolt egy remekül megírt történetbe az írónő. Érdekes volt elmerülni abban, hogy a függőségben szenvedőknek mennyire nem egyszerű, hiába akarnak „jó útra térni”, mert a társadalom megbélyegezi őket és mennyi mindennel kell megküzdeniük ennek köszönhetően.

Összességében annak ellenére, hogy számomra picit nehezen indult be ez a történet, és ha eltekintek a kisebb ismétlésektől is, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy fantasztikus történt és érdemes elolvasni, mert felnyitja az ember szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Mindennek ellenére nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy a történteket miként fogják feldolgozni a szereplők és mi fog még velük történni. A borító meg most is zseniális lett. Imádom ezt a stílust. :)

„Egyedül lenni a világban baromi fájdalmas. És ő egyedül van. Inkább tüskéket növeszt maga köré, mint a rózsa, csak ne kelljen beismernie, hogy gyenge és szüksége van valaki barátságára és segítségére.”

„A vonásain gond nélkül uralkodik, ám a szemén látom, hogy menyire megviselik az érzések, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznie. Például a csalódással, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem lesz fontos, és nem fog kelleni senkinek . A függőség olyan, mint a büntetett előélet. Sosem mosod le magadról.”

Fülszöveg: 

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Fülszöveg: 

Picit bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egy remekül megírt könyvről van szó és fontos gondolatokat hordoz, de számomra kicsit csalódás volt, mert a fülszöveg alapján nem erre számítottam. Minél inkább fogytak a lapok, annál inkább azt éreztem, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam és ez picit a lelkesedésemből is elvett. Azt hittem, hogy a csontváz nagyobb szerepet fog kapni és sokkal nagyobb nyomozás lesz, sokkal nagyobb titkok fognak kiderülni, amik nagyobb hatással lesznek esetleg a városra is. Sajnos viszont én úgy éreztem, hogy nem kapott kellő hangsúlyt sem a csontváz, sem a nyomozás, de igazán a múlt se. Sokkal inkább a jelenben maradtunk, ahol főként kettő, de valójában négy embert ismerhettünk meg. Nem csak az ő gyerekkorukat, hanem azt is, hogy milyenné váltak felnőttkorukra és miként próbáltak helytállni az életben. Elveszhetünk a gondolataikban, érzéseikben és láthatjuk azt, hogy miként bontakoznak ki, találnak rá igazán arra, hogy kik is ők és hagyják, hogy a legféltettebb vágyaik utat találjanak maguknak.

Paxton és Willa ennél jobban nem is lehetnének ellentétesek, de mégis gyönyörűen volt megírva, hogy miként találnak egymásra és miként alakul ki közöttük barátság a nagymamáik titkainak árnyékában. Collin a kezdetektől fogva nagyon szimpatikus volt, imádtam a megszólalásait és tetteit, illetve örültem annak, hogy nála is lassan megy végbe a változás, ahogy a lányoknál is. Sebastian szintén egy remekül megírt karakter, nála sokáig nem voltam biztos egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy mi is lehet az igazság. Remekül bemutatta az írónő általa, hogy néha mennyire nehéz utat járunk be és mennyire nehéz saját magunkkal is összhangba kerülni, vagy éppen mennyi mindenre képesek vagyunk azért, hogy valahova tartozhassunk. Agatha hatalmas kedvencem lett, de nagyon sajnálom azt, hogy nem ismerhettük meg jobban, nem kaphatott nagyobb szerepet a múlttal együtt. Igazán életrevaló nőről van szó, aki csodálatos dolgot tett a barátság jegyében és a szívem sajdult bele, amikor Willa nagymamájával közös részekről volt szó.

A leírások és a fogalmazás magával ragadó, a táj, az illatok és az ízek is könnyedén megelevenednek az olvasó előtt. Csodálatosan tud fogalmazni az írónő. Örülök, hogy rábukkantam a könyveire, mert még biztosan fogok tőle olvasni, mert a kisebb csalódás ellenére is teljesen elvarázsolt. Csipetnyi mágiával vegyített történet az életről, elfogadásról, szeretet és a szerelem, illetve a barátság csodálatos erejéről.

„És ha olyan szerencsés vagy, hogy igaz barátra lelsz valakiben, becsüld meg nagyon! Tarts ki mellette, ne hagyd cserben!”