Üzemeltető: Blogger.

Itt jártak:

  • Home
  • Előolvasás
    • Category
    • Category
    • Category
  • Magyar szerzők
  • Kedvencek
  • Szerzők listája
  • instagram
Fülszöveg: 

Alkohol, drogok, pénz, szórakozás, ez a szlogenünk. Úgy tűnt, semmi sem fontosabb számunkra a bulinál, és ez komolyan így is volt egy bizonyos napig. Vergilius szemet vet a Savage-re, ami miatt háború kezdődik az Inferno-val. Fenyegetések, tettlegesség, rémület váltja fel a szórakozást. Az Inferno személyzete kemény, de mi sem vagyunk cukorból. Megmutatjuk, hogy edzette meg az öt árvát az élet! Nem hódolunk be! Harcolunk egymásért és a Savage-ért!
Mind a pokolban vagyunk, és olykor itt is van háború…



Cím: Savages ​– Vadak (Vergilius játékai 1.)
Szerzők: Ruby Saw
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860463
Kötés: e-könyv 
Megjelenés időpontja: 2021. december 11.


VÉLEMÉNYEM:

Mindenek előtt szeretném megköszöni a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetet is megjelenés előtt. Már nagyon vártam, hogy most mivel fog meglepni és sokkolni az írónő, hiszen mindig képes valami újdonságot csempészni minden egyes regényébe. ♥

Ez a történet gyönyörűen mutatja be azt, hogy mennyire „kifordult lehet valakinek a világnézete, értékrendje” és miként képes megváltoztatni mindaz, ami ér minket a „szürke hétköznapokban”, vagy a hatalom utáni vágy miként mérgezi meg az ember szívét és vesz rá arra, hogy eldobjuk mindazt, ami valójában számít az életben.

Imádtam ahogyan bemutatta mindazt, hogy mennyire nem csak a vér szerinti kötelék miatt lesz valaki egy család, hanem lehet ez választás is. Attól lesz valaki család, hogy vigyáznak egymásra, ott vannak egymásnak és a szeretet összeköti őket. Még akkor is, ha ez nem mindig éppen a legjobban nyilvánul meg, vagy kicsit eltorzult az értékrendünk ilyen téren. Nagyon tetszett, hogy Sebastian múltjába is bepillantást nyerhettünk és így még inkább megmutatkozhatott az, hogy lehet a szívünk apró darabokra tört, ahogyan másoké is, de pontosan talán a sebzett szívek hozhatják el egymás számára a gyógyulást is. Ő megadta a vadak számára mindazt, amire leginkább az ember a lénye legmélyéről vágyik, vagyis egy otthont. Egy otthont, ahova tudták, hogy mindig hazatérhetnek és biztonságban vannak, illetve ott olyannak szeretik őket, amilyenek. És talán ez utóbbi miatt volt számomra meglepő, hogy olykor mennyire maszkot viseltek a külvilág felé. Ugyanakkor mégis érthető, hiszen nem akartak még több sebet szerezni annál, mint amit már az évek alatt szereztek. Fordulatos, kegyetlen és megannyi érzelemmel teli ez a történet, amiben olykor egy pici jellemfejlődés is megtalálható egy-két szereplő tekintetében. Volt olyan pillanata a történetnek, amikor nem akartam elhinni, hogy ez most komoly? Ezt nem tehette meg Ruby és de megtette. Pont ezektől a húzásoktól még zseniálisabb ez a könyv, hogy megmeri lépni ezeket a dolgokat és nem fél összetörni az olvasója szívét.

Leah számomra nagyon megosztó szereplő lett a történet során. Sokszor nagyon távol éreztem magamtól annak köszönhetően, ahogyan viselkedik és gondolkodik, míg máskor meg nagyon közel. Utóbbi esélyesen annak tudható be, hogy nagyon érezhető az, hogy ő mennyire sebzett és mennyire kiéhezett a szeretetre. Ő pedig sok mindenre képes azért, hogy érezhesse azt, hogy szeretik és fontos, szükség van rá. Ennek köszönhetően pedig sokszor magamhoz öleltem volna és megráztam volna, hogy térjen észhez, mert nem kell ezt tennie. Ő ennél többet ér. És pontosan emiatt voltam a srácokra is olykor írtóan dühös, mert néha olyan érzésem volt, hogy akad köztük olyan, aki ezt gyönyörűen ki is használja. Mindennek köszönhetően valamilyen szinten beteges is az, amit művelnek egymással, hiszen „erős testvéri kötelék” alakult ki közöttük az évek múlásával.

A fiúkról nehéz spoiler nélkül beszélni, de akadt köztük olyan, akit nagyon megszerettem és nagyon sajnáltam a végén, meg persze akadt olyan is, aki egészen semleges maradt számomra. Viszont egy biztos, hogy mindegyikük jól kidolgozott és különböző jellemvonásokkal is rendelkeznek, ezáltal pedig még színesebbé teszik a történetet is. És az egyikükről már egészen hamar olyan érzésem lett, mintha egy mini Vergilius köszönne vissza. Csak míg Vergilius most is okosan játszik, addig ezt a személyt inkább az érzések befolyásolják, aminek meg is lesz a következménye. [SPOILER] És én biztosan ennél kegyetlenebb és szenvedősebb halált kívántam volna ennek a szereplőnek. xD [SPOILER VÉGE] 

A két befejezés pedig remek húzás, hiszen mindenki megkaphatja a maga kis befejezését. Nekem az első befejezés nyerte el a tetszésemet, annak ellenére is, hogy az még inkább összetöri az ember szívét, de számomra az volt a hihetőbb. 

Hiába az Inferno előtti eseményekbe enged bepillantást engedni, én mégis valahogy azt érzem, hogy jobb ezt a történetet az Inferno után olvasni, mert itt olyan sokat nem kapunk Vergiliusból, ott viszont bőven és jobban érthetőbbé válik az, hogy itt miért is tartanak annyira tőle.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik pedig szerették az Infernot, azok szerintem biztosan szeretni fogják ezt is. 


5 csillag


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A gyermek újrakezdés. Szerintem. Ahogy a világra jön, millió lehetőséget is hoz magával, de az elsődleges a fejlődés. A szülők általa, vele tudnak fejlődni, változni, ha nyitottak erre a lehetőségre. Azt hisszük, mi formáljuk őt, de valójában ő formál minket.”

„Olykor hagyni kell hogy a fájdalom elhatalmasodjon rajtunk, elnyeljen minket, különben egy idő után elemészt, ha elfojtjuk, és az sokkal rosszabb.”

„Nehezen látjuk meg a jót, és akkor sem hisszük el igazán, amikor már nincs mitől félni, nem kell rettegnünk, mert olyan mélyre lökte az ördög a billogot a bőrünkbe, hogy az sosem törlődik ki az emlékezetünkből.”
Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Emilia
Azt mondják, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanannak az érmének a két oldala. És ez igaz is. A férfi, akiről álmodozok, a rémálmaimban is kísért. Briliáns ügyvéd. Ügyes bűnöző. Gyönyörű hazudozó. Bántalmazó és megmentő, szörnyeteg és szerető egy személyben. Tíz évvel ezelőtt elüldözött a kisvárosból, ahol éltünk. Most utánam jött New Yorkba, és addig nem hajlandó távozni, amíg vele nem tartok.

Vicious
Egy éhező művész. Gyönyörű és megfoghatatlan, mint a cseresznyevirág. Tíz évvel ezelőtt minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant be az életembe, és teljesen a feje tetejére állította. Megfizetett érte. Emilia LeBlanc érinthetetlen, a legjobb barátom exbarátnője. Ismeri a legsötétebb titkomat, és egyben az olcsó segédmunkás lánya, akit azért alkalmaztunk, hogy rendben tartsa a birtokunkat. Ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ne fussak utána, de nem az. Szóval gyűlöl. Kibaszottul nem nagy ügy. Jobban teszi, ha megszokja a közelségemet.



Cím: Vicious – Ádáz (Sinners of Saint 1.)
Szerző:L. J. Shen
Oldalszám: 472 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634578468
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:

„Senki sem tökéletes, ahogy senki sem eredendően rossz.”

Már olvasás közben is eléggé vegyes érzéseim voltak a történettel kapcsolatban és ez továbbra is így maradt, hiába értem a végére. Annyi jót hallottam erről a könyvről, hogy én jobbra számítottam és lehet ez volt a gond, hogy túlzottan magas elvárásaim voltak. Sajnos, bármennyire is próbáltam szeretni ezt a történetet, nem tudnám azt mondani rá, hogy imádtam. Sőt, talán pontosan amennyire szerettem, annyira utáltam is.

A könyv eleje szerintem jól indult, majd egyszerűen egy idő után számomra ellaposodott és olyan érzésem volt, mintha ugyanazokat a köröket futnánk le újra és újra hosszú oldalakon át, miközben a történet igazán semerre se halad. Úgy érzem, hogy van olyan része, ami túlzottan elnyújtott lett, mert valójában semmit se tett hozzá a történethez. Sőt, egy ponton megfordult a fejemben, hogy lehet félbe is hagyom, mert talán mégse nekem íródott ez a könyv és nem is fogom igazán szeretni. Mindez azért, mert volt egy olyan hosszabb része a történetnek, amit 3 pontban össze tudnék foglalni, mert újra és újra az váltogatta egymást és már egy idő után számomra roppant unalmas lett.
[SPOILER] 1. a folyamatos csicskázás 2. folyamatos bunkózás, tahózás 3. meg akarja baszni a főszereplő csajt.[SPOILER VÉGE] Viszont mindennek ellenére örülök, hogy mégis kitartottam és nem adtam fel, mert az utolsó kb. 150-100 oldal képes volt kárpótolni minden unalmasabb részért és sokat javított azon, hogy mégis képes legyek kicsit szeretni ezt a történetet is. Az utolsó „oldalak” azt is elérték, hogy ne temessen el teljesen ezt a sorozatot, hanem majd adjak esélyt a folytatásnak is. Pontosan a már korábban említett vontatottság miatt úgy éreztem, hogy nem is igazán lesz karakterfejlődés se, de aztán szép lassan szerencsére ez is megtörtént. Ami még kicsit pozitív volt ilyen téren, az nem más, mint az, hogy nem próbálta meg totálisan kiforgatni a szereplőket, hanem kicsit fejlődtek, bizonyos téren változott a nézetük, de mégis hűek maradtak önmagukhoz. S ez szerintem nagyon fontos volt a történet szempontjából is, hogy egyik se próbálta igazán megváltoztatni a másikat, hanem képes volt úgy elfogadni a másikat, amilyen és ebben is igazán megmutatkozott az, hogy a szerelem ilyen. Úgy szeretjük és fogadjuk el a másikat, ahogy van.

Hiába voltak unalmasabb részek, akkor is egészen heves érzéseket váltott ki olykor belőlem ez a történet, ami nem gyakran esik meg velem. Kb. az első 30 oldal alatt szerintem 20x legalább megfojtottam volna Vicioust és legalább 2x tutira betörtem volna az orrát. És hiába értem a történet végére, mert továbbra is gyűlölöm őt, ugyanakkor meg is szerettem. Szemétláda. Seggfej. És ő örökre az is fog maradni, miközben kiderült az is, hogy azért ő se teljesen sebezhetetlen és neki is vannak érzései, még ha szerintem nem is sok, de legalább egy hangyányi tutira. A múltja miatt viszont sajnáltam őt, olyan terheket cipelt, amik még akár egy felnőttet is simán elcsesztek volna… Vele kapcsolatban a festmény szerintem roppant jó húzás volt, mert ott tökéletesen össze volt foglalva az, hogy milyen is ő. Annyira remekül jellemezték annál a jelenetnél, hogy annál tökéletesebben ezt meg se oldhatta volna az írónő.

Emilia, őt a kezdetektől fogva megkedveltem, együtt éreztem vele és nagyon sajnáltam, hogy min kell keresztülmennie. Soha nem volt könnyű élete és pontosan emiatt még inkább csodálom, hogy ennyire erős, bátor és tisztaszívű tudott maradni. Szerencsére egy olyan főhősnőt ismerhettem meg a személyében, aki nem hisztizik, hanem talpraesett és nem rest visszaszólni se, vagy éppen megleckéztetni egy bizonyos személyt. Hmm, és talán teljesen meg se érdemli őt Vic, de ők ketten mégis valahogy túlzottan jól kiegészítik egymást, legalábbis a végére ilyen érzésem lett, amikor mindenre fény derült. Pink & Black dolog még inkább ezt erősítette bennem.

Az eleje és a vége miatt azt tudom mondani, hogy ez nem volt annyira rossz történet, mert a múlt is jól ki lett találva, még ha pár dolog szerintem nagyon kiszámítható is volt. Ez utóbbi és a közepén lévő ismétlődések miatt, aminek köszönhetően olykor úgy éreztem egyhelyben topogunk sajnos mégse volt számomra tökéletes. Ha picit talán rövidebb lett volna az a rész, akkor esélyesen jobban tetszett volna. De mindennek ellenére örülök, hogy az utolsó fejezetek képesek voltak elérni azt, hogy mégis megszeressem valamennyire ezt a történetet és ennek köszönhetően kíváncsian várom a folytatást.


4 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Nagymama azt mondta, hogy a cseresznyevirág olyan, mint az élet. Édes és csodálatos, de ugyanakkor pokolian rövid ideig tart. Túlságosan rövid ahhoz, hogy ne azt csináld, amit szeretsz. Túlságosan rövid ahhoz, hogy ne töltsd együtt azokkal az emberekkel… akiket szeretsz.”

„A nagymamám egyszer azt mondta nekem, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakad, és a körülmények miatt válik egyikké vagy másikká. Ugyanaz a szenvedély. Ugyanaz a fájdalom. Az a furcsa szorító nyomás a mellkasodban? Dettó! Én egészen addig nem hittem neki, amíg össze nem hozott a sors Baron Spencerrel, aki a rémálmommá vált.”

„Mert most nem féltem, csak szomorú voltam. Áldozatot hozni valamiért olyan volt, mint kockáztatni a szerencsejátékban. Abban a reményben mondtál le egy jó dologról, hogy valami még jobb lehessen érte a jutalmad.”

Valóság (Álomfogó 2,5)


Fülszöveg: 

„Sokszor gondolkodtam azon, hogy valójában milyen is a világ. Én csak egy részében éltem. Egyetlen kis szegletét láttam, és sok dologról lemaradtam. Úgy tettem, mint aki élvezi, de valójában csak egy báb voltam, amit több dróton rángattak. Mi, férfiak hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy azt hisszük, ha hatalmat szerzünk, akkor könnyebben boldogulunk. Én is ezt hittem, így történt, hogy bekerültem a Pokol, az Inferno köreibe. Szerencsére egy angyal megfogta a kezem, és a felszínre húzott, így tapasztaltam meg, hogy van élet, igazi élet a Pokol után.” Az Inferno-ból megismert Darius története a regényben történtek után négy évvel.



Cím: Valóság (Álomfogó 2,5)
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 44 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155528
Kötés: e-book


VÉLEMÉNYEM:

Örülök annak, hogy az írónő megírta ezt a novellát, mert jó volt kicsit többet megtudni Darius múltjáról és arról, hogy miként is keveredett bele az Inferno világába, vagy miként is élte meg a dolgokat. Az meg csak hab volt a tortán, hogy nem csak a múltba kaptam betekintést, hanem abba is, hogy mi lett az Infernot követően a szereplőkkel. Érzelmes és imádnivaló történet lett. Örülök, hogy a sok borzalom után nekik is kijárt a boldogság. Remélem valamelyik későbbi regényben feltűnnek majd a szereplők, hogy kapjunk róluk valami morzsát. :D







Nézz ​rám! (Álomfogó 3.) 


Fülszöveg: 

„Az erősek feldolgozzák a traumákat, a gyengék viszont egy életen át hordozzák magukkal, mintha egy vaskos súlyt cipelnének. A szívemet évekkel ezelőtt kalitkába zártam, a kulcsot pedig darabokra zúztam, hogy senki se nyithassa ki. Tovább kellene lépnem, de egyszerűen nem megy. A sebeim mélyek, de nem mutatom ki, hogy még most is fáj. Szeretnék élni, de félek, hogy a múlt sötét árnyként követ, figyeli a lépteim, és elragad. Talán nem kellene, de mi van, ha végleg bezárult a szívem?” Az Inferno-ból megismert Lykke története a regényben történtek után négy évvel.



Cím: Nézz ​rám! (Álomfogó 3.)
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 52 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155603
Kötés: e-book


VÉLEMÉNYEM:

Lykke és Angel nagyon érdekes karakter volt számomra az Infernoban és eléggé meglepett, hogy kik is ők valójában és miként keveredtek bele ebbe a világba. Lykket nagyon sajnálom azért, amiken keresztül kellett menni és most már kicsit Angelt is sajnáltam, amikor ráébredt ő is arra, hogy miket tett /pedig Inferno végén annyira nem szerettem, miután kiderült róla az igazság/. Mind a két karakter érdekes és sok lehetőséget rajt magában, együtt pedig még inkább, hiszen mind a ketten hordoznak sebeket, amiket ki tudna jobban megérteni, mint a másik? De mégis nekem egy picit túlzottan gyors volt az, ahogyan Lykke nyitni kezdett, mivel a novella eleje arról szólt, hogy mennyire sebzett és mennyire zárkózott, aztán meg hirtelen már nem volt annyira az. Úgy gondolom, hogy az ő gyógyulása sokkal lassabbnak kellett volna lennie, mint amilyen volt ebben a történetben. De ennek ellenére is nagyon megszerettem őket és nehéz lesz elengedni, szóval náluk is reménykedem, hogy később még kapunk majd róluk valami morzsát.

Fülszöveg: 

Idegesítő, amikor valaki beenged a falai mögé, majd minden felborul, és a világért sem akar visszaengedni oda, ahol biztonságban érezted magad.

„Liberty Johnson… A nő, akin ha akarnék, sem tudnék kiigazodni. Legalábbis olykor. Viszont egyszer már beengedett a falai mögé, így tudom, hogy mire számítsak. Én pedig akarom ezt. Akarom a támaszt, és a biztonságot. Pontosabban, én akarok lenni a támasza.„

Jared élete tele van zűrrel, és családon belüli problémákkal, míg Liby, pont ezt szeretné a mindennapjain kívül tudni. A legnagyobb próba, összeegyeztetni a két ellentétes pólust. Viszont a sikerhez, két emberre van szükség.


Cím: Go to hell, Liberty Johnson! -Menj a pokolba, Liberty Johnson!
Szerző:Elyn Vee N.
Oldalszám: 180 oldal
Kiadó: Magánkiadás
ISBN: -
Kötés: E-könyv


VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Szerintem érezhető, hogy az írónő sokat fejlődött, hiszen bővelkedett leírásokban, az érzelmeket is gyönyörűen fejezte ki és a gondolatokba is bőven bepillantást engedett a történet során.

A könyv hangulata könnyedén varázsolja el az embert és pillanatok alatt be is szippantottak az események, főleg, hogy nem is sokat körített, hanem egészen pikáns jelenettel indított a könyv. Nem volt felesleges és unalmas felvezető, hanem belöki az olvasót az események sűrű forgatagába.

Libyt most sokkal jobban megismerhetjük, sokkal inkább kibontakozik az, hogy mennyivel másabb az, amit sokszor a külvilág felé mutatunk, mint az, amilyenek valójában vagyunk. Nem csak a gondolatok, hanem az érzelmei is gyönyörűen lettek ábrázolva, aminek köszönhetően még inkább át tudtam érezni mindazt, amivel neki is meg kell küzdenie. Vele együtt örültem és szomorkodtam, vagy éppen kételkedtem.

Jared pedig, nos, azt hiszem új kedvenc könyvespasit sikerült avatnom. Nagyon megszerettem őt, még szeretnék róla olvasni. Imádtam a megszólalásait, tetteit és azt, hogy idővel rájött, hogy megéri küzdeni és más helyett nem dönthet, ahogyan azt is, hogy képes volt belátni, ha éppen hibázott, viszont pont vele kapcsolatban egy pici hiányérzetem is maradt. Mindig is szerettem Elyn könyveiben, hogy érint kicsit komolyabb témákat, ahogyan most is tette. Most viszont kicsit úgy éreztem, hogy nem hagyott neki elég teret, hogy ez ki tudjon bontakozni. Örültem volna, ha jobban bepillantást enged abba, hogy Jared miként éli meg, miként küzd meg Ő és a családja is mindazzal, ami történik. Úgy érzem, hogy nem nagyon ment a felszín alá és nekem picit túlzottan gyorsan megoldódott az a dolog. Azt hittem, hogy több bonyodalmat fog magával hozni az a történet szál, de ennek ellenére is imádtam. Szívesen olvastam volna kicsit többet Sallie-ről is, mert egyszerűen annyira édes volt. Miután megjelent, utána alig vártam, hogy újra felbukkanjon.

Sokszor csalt mosolyt az arcomra az, ahogyan a két főszereplő húzta egymást és az is, ahogy szép lassan kibontakozott közöttük a romantika és választ kaptam mindarra, ami elsőre számomra kicsit fura volt. Nem teljesen értettem, hogy miként is lett hirtelen annyira erős a kötödés a felszín alatt, aztán persze a múltra is szép lassan fény derült és minden részlet a helyére került. S ennek köszönhetően már én is megértettem, hogy miért is reagáltak úgy, ahogyan, ama bizonyos éjszaka után.

Könnyed, humoros és érzelmekben gazdag romantikus könyv, aki szereti a romantikus könyveket, azoknak bátran ajánlom. Gyönyörűen megírt könyvről van szó, mert hiába maradt utána egy picike hiányérzetem, attól még teljesen elvarázsolt és kikapcsolt. Örülök, hogy elolvashattam ezt a történetet. 

((Remélem, hogy még olvashatok róluk, mert még akadnak olyan szereplők, akikről szívesen olvasnék. Khmm, azért szívesen megnézném, hogy Jared milyen is lenne apa szerepben, mert ahogyan Sallie-vel bánt, nos, azok után biztosan baromi édes lenne. Légysziiii egyszer majd írj egy ilyen novellát is. :D ♥)) 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A tűz perzselése egyenlő az édes fájdalommal, amikor a rossz, és a jó félúton találkozik. De ez a porrá égés kezdete… Ez itt a gond!”

„– Tegnap szóba hozott Carrie bárjában, amikor te megint Sammel tyúkoskodtál. – Tyúkoskodtam? – teszem karba kezeimet. – Igen, mi általában kakaskodni szoktunk, ti pedig tyúkoskodtok.”


Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Szívmelengető ​és szexi.” – The Book Dutchesses

„Egy csodálatos románc, az örökké tartó barátságok története, kihagyhatatlan könyv.” – Devney Perry, bestsellerszerző „Egyszerűen imádtam.” – Ana's Attic

„Letehetetlen, olykor szívdobogtatóan magával ragadó, szexi, romantikus és minden egyéb.” – Aestas Book Blog

Az életem tökéletes volt – mígnem egy szörnyű tragédia kirántotta a talajt a lábam alól. A gyerekeim apa nélkül maradtak. Én férj és támasz nélkül. De ahelyett, hogy belesüppedtem volna a gyászba, a munkámba temetkeztem a Dovetail Enterprises nevű cégnél. Amikor megkaptam az előléptetést, és az ügyvezető igazgató jobbkeze lettem, úgy éreztem, épp erre volt szükségem.
És pont az ellenkezőjét gondoltam, amikor a nyakamba varrták Milo Huxley-t mint asszisztenst. Ki nem állhatom.
Arrogáns, felelőtlen és az állásomra pályázik. Ha ez még nem volna elég, mindemellett pokolian szexi és menő brit akcentusa van, amitől végképp nem bírok magammal.
Köszönöm szépen, épp elég kiszámíthatatlan fordulat adódott már az életemben. Egy ideje azonban már kevesebbet veszekszünk és többet nevetünk. Mellettem áll, amikor senki más. És nem a külseje az egyetlen, amitől lázba jövök.
Bárcsak tudnám, mit tegyek…

A New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller listáinak állandó szereplője, Corinne Michaels egy varázslatos, szívmelengető és szexi történettel jelentkezik, amely megmutatja, hogyan képes egy nő összetartani az életét és a családját egy tragédia után, miközben a szívét sem zárja kalitkába.


Cím: Ne ​csak a testemre figyelj (Miénk az éjszaka 4.)
Szerző: Corinne Michaels
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156067944
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:



Kicsit nehéz búcsút intenem ennek a baráti társaságnak, mert nagyon megszerettem őket, de határozottan ez lett a kedvenc részem. Ez a könyv szenvedéllyel és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja azt, hogy a legnagyobb fájdalomból is képesek lehetünk felállni és egy tragédiát követően még mindig létezhet boldogság, remény, de legfőképpen nem áll meg az élet, hanem megy tovább. Nehéz picit szavakba önteni, hogy mit is érzek, mert ez szerintem több, mint egy romantikus könyv. Sokkal mélyebb és olyan érzéseket is boncolgat a tragédiának köszönhetően, amit sajnos könnyedén bárki érezhet, mert az élet szereti megkavarni a dolgokat. Mindegy, hogy milyen veszteségről is van szó, mert mindig lesújtó tud lenni és mindig képes összetörni az embereket, ahogyan ez remekül megmutatkozik a könyvben is. Az írónő gyönyörűen ábrázolta az ezzel kapcsolatos érzéseket, fájdalmakat, gondolatokat és tetteket, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem felesleges ürügynek azt, ami történt. Megkapta a kellő hangsúlyt és gyönyörűen végigkísérte az egész történetet. A tárgyalás szintén remek ötlet volt, mert véleményem szerint ennek köszönhetően még nagyobb hangsúlyt kaptak a veszteség miatti érzések és az, hogy mennyire nehéz olykor lezárni a múltat és továbblépni. Mennyire vágyunk arra, hogy a bűnös megfizessen és valamilyen módon legalább elégtételt kapjunk, ha már változtatni nem tudunk a történéseken. 

Danielle szerintem egy igazán erős nő, aki igyekezett a lehetőségekhez mérten erős maradni, támogatni a családját és közben helytállni a munka világában is sok évnyi kihagyást követően. Újra kellett szerveznie az életét, miközben a tárgyalásnak köszönhetően igazán le se tudta zárni magában a múltat és meglelni a békességet. Szerettem a botlásait, a kételyeit és vele együtt tudtam örülni, amikor a boldogság egyre inkább beszivárgott újra az életébe. Irigylésre méltó az, hogy ilyen barátai vannak. Nincsenek köztük tabuk, mindig ott vannak egymásnak, még ha az élet néha el is sodorja messzire egymástól őket. Kicsit úgy éreztem, hogy ők már nem csak barátok, hanem valójában egy család, akik között a kötödés egyre erősebb lesz minden egyes boldog, vagy akár szomorú történésnek köszönhetően. Megannyi csatát kellett megvívnia, és ha néha magába is roskadt, akkor is mindig képes volt talpon maradni és tovább menni. Öröm volt látni, hogy a nap újra képes volt átsütni a sötét felhőkön, hála Milonak. 

Ami pedig Milot illeti, nos, azt hiszem jobban megszerettem, mint a testvérét, pedig azt hittem, hogy ez képtelenség. Nála azt éreztem, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki igazán semmi másra nem vágyott, mint elismerésre és szeretetre, amiből úgy érezte, hogy eddig kevés jutott neki, vagy csak nem vette észre a sok törődést, amit kapott. Nagyon szerettem a poénkodásait, az olykor gyerekes viselkedéseit, vagy éppen azt, hogy miként is kezdett el szép lassan megváltozni (felnőni), de mégis részben hű maradni önmagához. Tetszett, hogy eleinte ő maga se értette azt, hogy miért próbál ott lenni Danielle számára. A végén pedig nagyon sajnáltam őt, kicsit még gyűlöltem is Call-t azért, amit tett, de végre nem egy megszokott dráma keveredett ki belőle. Még ha szomorú is volt, akkor is örültem ennek a fajta fordulatnak, bonyodalomnak. (Nicole meg hatalmas kedvencem még mindig. Imádtam, hogy most is szókimondó volt és nem volt rest Callumot megbüntetni a maga módján :D )

Viszont egy dolgot sajnálok, hogy Danielle gyermekei nem kaptak nagyobb szerepet a történet során, kicsit többször is felbukkanhattak volna. Nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy számomra nem volt teljesen vidám történet, mégis segített kicsit kikapcsolni, a gondolataimat elterelnie és emlékeket előcsalnia. Kicsit el is gondolkodtatott, megmelengette a szívemet a történetben lakozó reménnyel és többször mosolyt is csalt az arcomra. Most erre volt szükségem, egy kis szomorúságra és boldogságra, tökéletes időben talált meg ez a történet! ♥ 

Sajnálom, hogy többé már nem olvashatok róluk, mert az eddigi párosokról szerettem még egy picit kapni, akkor határozottan belőlük is kérnék még! Ennek a borítója a legjobb, még ha a címe számomra kicsit fura és nem is annyira illik a történethez. 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Mindenkinek vannak hibái. Egyikünk sem érdemel meg mindent, de ez nem jelenti azt, hogy nem vágyhatunk többre.”

„Emlékszem, hogy Peter azt mondta, a tárgyalás olyan, mint egy színielőadás: semmit sem szabad elhinni abból, amit az ember hall, és csak felét annak, amit lát.”

„Barátok vagyunk, akik sértegethetik egymást, nem beszélnek mellé és mégis szeretik a másikat. Soha nem kell azon aggódnom, hogy elítélnének, az ki van zárva. Elkövetkezett az az idő, amikor a legjobb barátaim lettek a családom.”

Fülszöveg: 
Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.

Claire Contreras New York Times bestseller szerző.

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.


Cím: Verity
Szerző: Colleen Hoover
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634577904
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:

Zseniális. Hihetetlen. Megbotránkoztató. Letehetetlen. 

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen az ember képtelen félretenni, nem számít az se, hogy mennyire botránkoztat meg és szörnyed el esetleg az ember az olvasása közben. Mert egy részünk reméli, hogy ez nem lehet igaz, másrészről pedig pontosan úgy vagyunk, mint Low volt, hogy hiába minden, még is tudni akarjuk azt, hogy pontosan mik is történtek és a végére akarunk érni az önéletrajznak, hogy a végén hozhassuk meg az „ítéletet”.

Hihetetlen, hogy ez az írónő első ilyen témában írt könyve, mert túlzottan zseniális lett. Remélem, hogy még többet fog alkotni ebben a műfajban, mert hihetetlen az, amit most megalkotott és ahogy képes volt megteremteni ezt a borzongató hangulatot, ami az egész könyvet áthatotta. Már az első oldalakkal felkelti az ember érdeklődését, hiszen eléggé nem megszokott módon indul a történet, ami az utolsó lapokig kitart. Fordulatokkal és erős érzelmekkel teli történet, amiről nehéz spoiler mentesen írni, de az biztos, hogy magasra tette a mércét, mert eddigi legjobb könyve, amit olvastam tőle. Tökéletes ötlet volt az írónőtől a könyv a könyvben dolog, mert ez még inkább hozzájárult a történet különleges atmoszférájához. Még inkább sejtelmesebbé tette az egészet és végig ennek köszönhetően ott motoszkált az emberben, hogy vajon ez tényleg igaz lehet, vagy még akad olyan dolog, amiről nem tudunk, és ha igaz, akkor vajon mi vezéreli arra, hogy ezt tényleg képes legyen valaki leírni?

Nem hittem volna, hogy ez a történet ennyire érzelmi hullámvasút lesz, de az volt. Reméltem, hitetlenkedtem, elborzadtam, a karakterekkel együtt éreztem a reményt és a szerelem apró szikráit és azt, ahogyan próbáltak megbirkózni a tragikus múlttal és a saját démonjaikkal, miközben vágytam az igazság megismerésére.

Ez a könyv szerintem több, mint elsőre tűnik, mert megannyi csavar van benne, ami az utolsó lapokig is kitart, de véleményem szerint a cím is sokban hozzájárul az egészhez, hiszen a Verity jelentése fontos és pontosan ez a kérdés, hogy vajon mi az igazság, mi a valóság? Ezt pedig olyan ütősen oldja meg, amit más könyvben biztosan gyűlöltem volna, de itt képtelen vagyok rá. Ez a befejezés így jó, ahogyan van, mert olyan érzésem van ezáltal, mintha valójában az olvasók kezébe adta volna a döntéshozatalt. Csak rajtunk áll, hogy mit hiszünk el és mit gondolunk a megismert szereplőkről, amit valójában nem olyan könnyű meghozni, hiszen megannyi apró dolog, történés van, ami beszédes lehet, de az olvasó simán nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, pedig szerintem akadnak bőven olyan lényegtelennek tűnő dolgok, amik valójában nagyon is számítanak és segíthetnek a végső döntéshozatal meghozásában, mert hozzátesznek a nagy egészhez.

Ez a történet sokkol, megannyi kérdést felvet és kiakaszt ugyanakkor. Ez az a történet, amit nem lehet véleményem szerint csak úgy elengedni, mint egy sima romantikus könyvet, mert olyan jól bánik ezzel a kettősséggel, hogy mi igaz és mi nem, hogy könnyedén az ember bőre alá képes kúszni vele és megbolygatni az olvasó lelkét.

Ami pedig a szereplőket illeti, nos, mind túlzottan jól eltaláltak és remekül árnyaltak. Gyanúba kever, elbizonytalanít velük kapcsolatban, hogy olykor talán mi magunk se tudjuk pontosan, mit is gondolunk egy-egy szereplőről. Ugyanakkor gyönyörűen csempészi a történetbe általuk a remény, a szerelem és a boldogság apró szikráit, illetve mutatja be általuk azt, hogy milyen démonokkal is kell megküzdenünk, hogy képesek legyünk továbblépni vagy éppen csak azért, hogy másokat megóvjunk. Illetve általuk bemutatja azt is, hogy van-e olyan bűn, amit képesek vagyunk megbocsájtani annak ellenére, hogy esetleg nem tudjuk a pontos igazságot. Bűn és bűn között van-e különbség…

Ezt a könyvet egyszerre lehet imádni és gyűlölni is. Egyszerre csodálhatjuk és szörnyedhetünk is el mind attól, amit olvasunk, de véleményem szerint nehéz ezt úgy letenni, hogy semmilyen érzelmet ne váltson ki belőlünk. Hatalmas kedvencem lett és még több ilyet kérek az írónőtől, mert szerintem több mint 5 csillagot érdemelne ez a könyv.

Miután leteszi az ember ezt a könyvet és ezernyi kérdés kavarog a fejében a lehető legjobb, ha van kivel kibeszélnie. Imádtam a könyvről beszélgeti Dorinával. Köszönöm a kibeszélést és a közös olvasást is! ♥


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Hiába minden hamisság, lélektelenség és összetört álom, a világ mégis csak gyönyörű.
– Desiderata (Max Ehrman) –”

„Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet. Nincs középút.”

„Csak még egy fejezet, és abbahagyom. Ez lesz az utolsó.”

Older Posts

Itt is megtalálsz

Köszönöm a bizalmat! ♡

♡ Ruby Saw
♡ Ellyne /Elyn Vee N.
♡ Gaby Roney

AKTUÁLIS olvasmányok

Blog archívum

  • november (1)
  • szeptember (1)
  • július (1)
  • június (1)
  • március (7)
  • február (1)
  • január (1)
  • december (1)
  • november (1)
  • október (3)
  • augusztus (4)
  • július (7)
  • június (2)
  • május (3)
  • április (17)
  • március (3)
  • február (4)
  • január (3)
  • december (3)
  • augusztus (5)
  • július (4)
  • június (10)
FOLLOW ME @INSTAGRAM

Created with by beautytemplates