Üzemeltető: Blogger.

Itt jártak:

  • Home
  • Előolvasás
    • Category
    • Category
    • Category
  • Magyar szerzők
  • Kedvencek
  • Szerzők listája
  • instagram
Fülszöveg: 

Csak egy karnyújtásra van tőled, mégsem érintheted.

Karantén. Két erkély. Egy véletlen találkozásból lett szerelem.

Evan Sparks futballsztár, aki mellett egy csapatbuli végén drogokat és szteroidokat találnak. Ezzel azonnal az országos lapok címoldalára kerül, és ideiglenesen eltiltják a sporttól. A botrány elől a legjobb barátja lakásába menekül.

Sadie romantikus regényeket ír, éppen véget ért a kapcsolata, a sebeit nyalogatja, és az írói válságával küzd.

Mindketten szeretnek a balkonon időzni, itt pillantják meg egymást. A kezdeti szemlélődésből hamarosan románc bimbózik a valóságban és Sadie elképzelt világában is.

De vajon kipukkad majd ez az idilli buborék, ha a világ újra elindul?

A kötet az élet és a szerelem mellett teszi le a voksot a csüggedés helyett. Megható szerelmi egymásra találás koronavírus idején.



Cím: Ash – Parázs (Kaptár-trilógia 1.
Szerzők:Jaymin Eve & Leia Stone
Oldalszám: 276 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634571469
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:

Érdekes volt látni azt, hogy miként jelenítette meg a jelenlegi helyzetet ez a könyv, hiszen bármennyire is reméltük azt, hogy hamar vége lesz, annyira nem így lett. Annak, hogy ennyire aktuális helyzetet jelenítettek meg a könyvükben volt előnye és hátránya is. Egyszerre bemutatta azt is, hogy máshol mi van, miként is érezhetnek az emberek ezzel kapcsolatban, hiszen mindenki másképpen éli meg, ugyanakkor az aktualitása miatt kicsit talán összecsapott is lett. Olyan érzésem van még ennyi idő elteltével is, hogy nagyon elsők akartak lenni akik ezt a világjárványt beleszövik egy történetben, ennek köszönhetően pedig nem lett elég idő ráfordítva a történetre.

Kicsit talán ellentmondásos lesz az értékelésem is és a csillagozás is, de ennek ellenére is tudtam élvezni. Végre egy olyan történet volt, ahol nem másztam falra az elcsépelt se veled, se nélküled drámától. Szinte nem is volt benne dráma, ami meg volt, azt meg kb. egy csettintésre megoldották, ami igaz elvett az olvasás élményéből, de szerintem így is élvezhető volt. Ez tényleg nem akart mást, mint kicsit szórakoztatni, meglebbenteni azt, hogy a bezártság is hordozhat jó dolgokat és még néha pont ott lelhetünk boldogságra ahol nem is gondolnánk. Néha csak annyi kell, hogy akár egy idegen felé is nyissunk…
A szereplők viselkedésével nem mindig értettem egyet, ahogyan néha picit bosszantottak is, de az biztos, hogy amennyi édességet emlegettek, annak köszönhetően én is megkívántam és olvasás közben bőven nassoltam, pedig nem szoktam. Az meg, hogy ennyire hamar egymásra kattant a két főszereplő számomra nem volt meglepő, mert ez túlzottan gyakorta megesik a romantikus könyvekben. Itt legalább valamilyen szinten „össze voltak zárva” hozzá.

Úgy érzem ez pontosan egy olyan történet, amit lehet szeretni és nagyon utálni is, de nekem ez most tetszett. Könnyed volt, olykor mosolyt csalt az arcomra, vagy éppen összeszorult a szívem, amikor a veszteség is megjelent. Lehetett volna jobb is, de a célnak megfelelt, hogy pár óra szórakozást nyújtson minden komolyabb mondandó vagy dráma nélkül.

4,5 csillag


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Ez a karantén arra tanít, hogy jobban értékeljek sok mindent, amit korábban magától értetődőnek vettem.”

„Nagyjából ez a családi recept: jó adag humor, csipetnyi kötelességtudat, egy kanálnyi tolakodás és egy púpozott kanálnyi szeretet.”

„Mindenkinek van véleménye rólunk. De ez nem jelenti azt, hogy foglalkoznunk kell velük.”
Fülszöveg: 

Atticus ​O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

_„Kevin Hearne új lelket lehel az ősi mitológiába, és egy hátborzongatóan ismerős, mégis ijesztően eredeti világot alkot.” – Nicole Peeler, a Tempest Rising írója



Cím: Hounded ​– Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)
Szerző:Kevin Hearne
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730508
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:



Raktárvásárnak köszönhetően sikerült beszereznem ezt a könyvet és nem is értem, hogy eddig miért kerülte el a figyelmemet. Egy ideje már a polcomon csücsült a könyv, de örülök, hogy végre a kezembe került. Még ha picit lassabban is olvastam, de ez a történet segített abban is, hogy ne csak a szürke hétköznapokból rángasson ki, hanem az olvasóiválságból is elkezdett.

Amikor a neveket megláttam, akkor kicsit meglepődtem, mert tényleg nem szokványos a legtöbb név, ami miatt eleinte kicsit nehezebben ment az olvasás. Furcsák voltak, de végül inkább kiejtettem úgy őket, ahogyan nekem kényelmes volt, mert sajnos eleinte olykor-olykor kicsit megakasztott ez a sok szokatlan név.

Maga az alaptörténet szerintem egészen egyedi és nagyon tetszett, hogy az ír mitológiából merített hozzá ötletet a szerző. Korábban volt már szerencsém másabb okokból kutatást végeznem az ír mitológiával kapcsolatban és olyan jó érzés volt újra elveszni benne, mert szerintem csodálatos és érdekes világ tárul a szemünk elé, ha kicsit jobban elveszünk a múlt eme árnyában. Még kíváncsibbá tett a könyv annak köszönhetően, hogy nem egy sima varázslóról volt szó a történet során, hanem egy druida áll a középpontban. Kifejezetten tetszett, hogy miként jelenített meg mindenféle hit, vagy éppen mitológiában megjelenő alakot. Egyáltalán nem éreztem túlzásnak, se soknak. Tetszett az, ahogyan más kultúrában megjelenő Istenekről is szó esett.

A szereplők számomra érdekesek voltak, még ha az elején nem is sok minden történik, de a történet végére a legtöbb szereplő kellően kibontakozik ahhoz, hogy valamennyire megismerhessük őket és szimpátiát vagy éppen unszimpátiát váltsanak ki belőlünk. Véleményem szerint a vége részben sejthető, de ugyanakkor maga a történet hordoz bőven meglepetéseket. Nem mindig voltam biztos abban, hogy mi igaz abból, amit mondanak és a tettek mögött milyen valódi okok húzódnak. Volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem puszta harc lesz, hanem részben ez az Istenek közötti harc is, vagy legalábbis mindenkinek van valami oka, indoka arra, hogy az a „csata” tényleg megtörténjen a két személy között.

Atticust nagyon hamar megkedveltem és ez a történet végéig így is maradt. Imádom a humorát, a reakcióit és azt, ahogyan kezelte az egész helyzetet is. Újra egy fantasztikus férfi karaktert ismerhettem meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e tudni újat mutatni még a későbbi részekben, vagy nem.

A másik nagy kedvencem az idős özvegyhölgy volt. Nem tudom honnan jöhetett az ötlet arra, hogy a történetet színesítse, de párja nincs, az is tuti. Nem volt kétségem egy idő után, ha ő feltűnik megint, akkor biztosan újra nevetős részek jönnek és így is lett. Nagyon jól eltalált karakter lett, még ha kicsit jobban örültem volna annak, ha jobban megismerhetem őt is, ha már ilyen szerves része Atticus életének.

A harmadik kedvencem pedig az ember legjobb barátja, vagyis Oberon. Ha lehetséges lenne, akkor én őt szeretném örökbe fogadni, de ugyanígy, hogy halljam a gondolatait, mert imádni való. Annyira édes, vicces és szeretnivaló karakter, hogy arra nincsenek szavak. Rég nem kedveltem ennyire egy négylábút egyik történet során se, mint őt.

A történet eleje lehet picit lassabban indul be, de én azt inkább annak a számlájára írtam, hogy próbált elkalauzolni minket a világ felépítésében és hogy kicsit jobban eligazodjuk abban, hogy ki, kicsoda. A könyv közepétől, de lehet már kicsivel korábbtól viszont szerintem letehetetlen ez a könyv. Nagyon élveztem és kíváncsi vagyok arra, hogy még mit tartogat, mert tetszik az, hogy mennyire nagy hangsúlyt kap a természet, a környezet. Illetve nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a pultos lány és Atticus szálával is. Tényleg olyan ártatlan-e, mint amilyennek tűnik a lány vagy tartogat még ő is meglepetést már azon kívül, amivel rendesen meglepett. :D

Összességében nekem nagyon tetszett, érdekes, eseménydús, fordulatos is és megannyi remek szereplő megtalálható benne, akikből hol keveset, hol sokat kaphatunk. Szerintem egy remek fantasy, ami kikapcsol és szórakoztat is, engem legalábbis teljesen kikapcsolt és elvarázsolt. Plusz pont azért, hogy a természet is ennyire nagy hangsúlyt kap, mert remekül lett belecsempészve az, hogy mennyi mindent tud adni számunkra és mennyire semmibe vesszük sokszor, pusztítjuk azt, miközben inkább óvnunk kéne. Szóval ilyen téren még kicsit el is gondolkodtat. Már nagyon várom, hogy olvashassam a többi részt és csak reménykedni tudok, hogy hasonlóan jók lesznek azok is, vagy még jobbak.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Morrigan gúnyosan felnevetett, aztán hangosan károgva hollóvá változott, és elröppent. És még azon tűnődik, miért nincsenek barátai…”

„Ez nagyon vicces! Teljesen pánikba esett! Ha lenne egy dugi kolbászom, megkapnád ezért!” – mondta Oberon.

„A nonverbális jelek néha olyan egyértelműek, hogy nem tudom, minek beszélünk egyáltalán.”


Fülszöveg: 

Idegesítő, amikor valaki beenged a falai mögé, majd minden felborul, és a világért sem akar visszaengedni oda, ahol biztonságban érezted magad.

„Liberty Johnson… A nő, akin ha akarnék, sem tudnék kiigazodni. Legalábbis olykor. Viszont egyszer már beengedett a falai mögé, így tudom, hogy mire számítsak. Én pedig akarom ezt. Akarom a támaszt, és a biztonságot. Pontosabban, én akarok lenni a támasza.„

Jared élete tele van zűrrel, és családon belüli problémákkal, míg Liby, pont ezt szeretné a mindennapjain kívül tudni. A legnagyobb próba, összeegyeztetni a két ellentétes pólust. Viszont a sikerhez, két emberre van szükség.


Cím: Go to hell, Liberty Johnson! -Menj a pokolba, Liberty Johnson!
Szerző:Elyn Vee N.
Oldalszám: 180 oldal
Kiadó: Magánkiadás
ISBN: -
Kötés: E-könyv


VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Szerintem érezhető, hogy az írónő sokat fejlődött, hiszen bővelkedett leírásokban, az érzelmeket is gyönyörűen fejezte ki és a gondolatokba is bőven bepillantást engedett a történet során.

A könyv hangulata könnyedén varázsolja el az embert és pillanatok alatt be is szippantottak az események, főleg, hogy nem is sokat körített, hanem egészen pikáns jelenettel indított a könyv. Nem volt felesleges és unalmas felvezető, hanem belöki az olvasót az események sűrű forgatagába.

Libyt most sokkal jobban megismerhetjük, sokkal inkább kibontakozik az, hogy mennyivel másabb az, amit sokszor a külvilág felé mutatunk, mint az, amilyenek valójában vagyunk. Nem csak a gondolatok, hanem az érzelmei is gyönyörűen lettek ábrázolva, aminek köszönhetően még inkább át tudtam érezni mindazt, amivel neki is meg kell küzdenie. Vele együtt örültem és szomorkodtam, vagy éppen kételkedtem.

Jared pedig, nos, azt hiszem új kedvenc könyvespasit sikerült avatnom. Nagyon megszerettem őt, még szeretnék róla olvasni. Imádtam a megszólalásait, tetteit és azt, hogy idővel rájött, hogy megéri küzdeni és más helyett nem dönthet, ahogyan azt is, hogy képes volt belátni, ha éppen hibázott, viszont pont vele kapcsolatban egy pici hiányérzetem is maradt. Mindig is szerettem Elyn könyveiben, hogy érint kicsit komolyabb témákat, ahogyan most is tette. Most viszont kicsit úgy éreztem, hogy nem hagyott neki elég teret, hogy ez ki tudjon bontakozni. Örültem volna, ha jobban bepillantást enged abba, hogy Jared miként éli meg, miként küzd meg Ő és a családja is mindazzal, ami történik. Úgy érzem, hogy nem nagyon ment a felszín alá és nekem picit túlzottan gyorsan megoldódott az a dolog. Azt hittem, hogy több bonyodalmat fog magával hozni az a történet szál, de ennek ellenére is imádtam. Szívesen olvastam volna kicsit többet Sallie-ről is, mert egyszerűen annyira édes volt. Miután megjelent, utána alig vártam, hogy újra felbukkanjon.

Sokszor csalt mosolyt az arcomra az, ahogyan a két főszereplő húzta egymást és az is, ahogy szép lassan kibontakozott közöttük a romantika és választ kaptam mindarra, ami elsőre számomra kicsit fura volt. Nem teljesen értettem, hogy miként is lett hirtelen annyira erős a kötödés a felszín alatt, aztán persze a múltra is szép lassan fény derült és minden részlet a helyére került. S ennek köszönhetően már én is megértettem, hogy miért is reagáltak úgy, ahogyan, ama bizonyos éjszaka után.

Könnyed, humoros és érzelmekben gazdag romantikus könyv, aki szereti a romantikus könyveket, azoknak bátran ajánlom. Gyönyörűen megírt könyvről van szó, mert hiába maradt utána egy picike hiányérzetem, attól még teljesen elvarázsolt és kikapcsolt. Örülök, hogy elolvashattam ezt a történetet. 

((Remélem, hogy még olvashatok róluk, mert még akadnak olyan szereplők, akikről szívesen olvasnék. Khmm, azért szívesen megnézném, hogy Jared milyen is lenne apa szerepben, mert ahogyan Sallie-vel bánt, nos, azok után biztosan baromi édes lenne. Légysziiii egyszer majd írj egy ilyen novellát is. :D ♥)) 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A tűz perzselése egyenlő az édes fájdalommal, amikor a rossz, és a jó félúton találkozik. De ez a porrá égés kezdete… Ez itt a gond!”

„– Tegnap szóba hozott Carrie bárjában, amikor te megint Sammel tyúkoskodtál. – Tyúkoskodtam? – teszem karba kezeimet. – Igen, mi általában kakaskodni szoktunk, ti pedig tyúkoskodtok.”


Fülszöveg: 
Az ​első szerelem gyönyörű, mondják. Liv Jackson teljesen másképp éli ezt meg, nem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mély sebeket éget a lány lelkébe, amik gyógyulását sajnos az édesapja sem könnyíti meg. Idővel rá kell döbbennie, hogy Liv csak ingerek után tud tapasztalatot szerezni az élet minden terén.
Dylan Jackson szépen lassan utat enged a lánynak, és ekkor kezdődik csak igazán Liv első élete: nem várt kapcsolat, nem várt hódoló és a sötét múlt is bejelentkezik, ezzel is teljesen összezavarva a labilis lelkiállapotú Livet. Végül káosz alakul ki, amin mindenki legjobb tudása szerint igyekszik úrrá lenni. Kinek jót, kinek rosszat hoz el a végkifejlet.
Egy évvel később, amikor a lány komoly döntést hoz a jövőjét illetően, és úgy határoz, hogy elhagyja a szülői házat, akkor kezdődik a második élete, amiben újból a múlt démonaival kell megküzdenie, de azért a jelen is tartogat számára buktatókat, ám sikert is. Vajon sikerül túllendülnie a múltján? Valóra válik egyetlen vágya, hogy megtalálja az igaz szerelmet? Az apja el tudja engedni végleg a kezét?


Cím: Liv Jackson életei
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 432 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155313
Megjelenés időpontja: 2020. július 11.


VÉLEMÉNYEM:


Először is szeretném megköszöni a lehetőséget és a bizalmat, hogy olvashattam megjelenés előtt a könyvet. Nagyon köszönöm ismételten az írónőnek! ♥

Azért is szeretem Ruby könyveit, mert mindig képes újat mutatni és olyan karaktereket alkotni, amik kicsit másabbak, mint a többi könyvében megismert szereplők. (Az utalást pedig imádtam, ami egy másik történetre vonatkozott! ♥) Az írónő stílusát eddig is nagyon szerettem és most is bebizonyította, hogy egy, a remek magyar írók közül. Érzések terén ez a könyv meglepett, mert olyan dolgot is sikerült elérnie, amit másik könyvével soha, mivel ennyire még soha nem kedveltem egyik karakterét se, mint a főszereplőt, vagyis Livet. Viszont ennek kifejezetten örültem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy fog-e tudni változtatni ezen a dolgon a végére és fog-e változni a leányzó. Eleinte nem teljesen tudott lekötni a történet, pedig remekül festette le azt, hogy mi történt a lánnyal és miért lett részben olyan, amilyen. Aztán szép lassan kezdtek kibontakozni a szálak és egyre inkább bepillantást engedett mások fejébe is, így pedig egyre inkább kezdett magába szippantani a történet. Jobban érdekelt, hogy milyen utat is fognak bejárni ők, mivel kell megbirkózniuk és ki, mit „képvisel” a történetben.

Nagyon imádtam, hogy mind a három férfi másabb volt valamilyen téren és ezáltal mindegyikük kicsit más dolgot képviselt. Olyan dolgokat hoztak magukkal, amik által könnyedén átérezhette az ember Liv hozzájuk fűződő érzelmeit, mert olyan személyiségük volt és olyan dolgot képviseltek, amikkel bárki könnyedén szembe találhatja magát. Megcsalás, kihasználás, vagy amikor a karrier fontosabb lesz, mint a számunkra fontos személy. Ez mind-mind tökéletesen szövi át a történetet, bújik meg a sorok között és adja át az olvasó számára az eseményeket. A történet egyszerre szórakoztat és kikapcsol, ami tökéletes olvasmány a romantika rajongóinak, de nem egy üres limonádé, hanem van mondandója és el is gondolkodtat néha egy-egy gondolattal, történéssel. Mesterien jelenik meg, hogy mennyiszer magunkat hibáztatjuk mások tetteiért, mert úgy gondoljuk, hogy a mi döntésünknek köszönhetően történt meg, ami részben igaz, de mindenki maga dönt a sorsáról, de ennek ellenére is nehéz elhinni azt, hogy nem mi tehetünk róla… vagy ott van az, amikor szeretünk másokat hibáztatni azért, amit tettünk, vagy ami történik, mintha a minket nem terhelne a felelősség.

Ez fájdalommal és boldogsággal fűszerezett utazás, aminek köszönhetően szemtanúi lehetünk annak, hogy bármennyiszer is törik össze a szív, attól még nem szabad feladunk, mert a szerelem és a boldogság néha ott vár, ahol nem is gondolnánk. Egy gyönyörű utazás arról, hogy miként lelhetjük meg a csalódások után a boldogságot és miként lelhetjük meg azt is, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk az élettől, vagy mennyi ballépéshez és hirtelen döntéshez segíthetnek hozzá az érzéseink, vagy a szeretet utáni éhségünk. Miként hisszük azt, hogy mi nem vagyunk elég jók másoknak csak azért, mert nem úgy szerettek minket, ahogyan az jó lett volna számunkra. Ez a történet csodálatosan mesél a szerelem útvesztőiről és arról, hogy miként „nő fel” valaki ebben a kavalkádban.

Mint korábban már említettem eleinte nem igazán volt szimpatikus Liv, rosszabb volt, mint az időjárás és olyan stílus jellemezte, amitől a hajam is az égnek állt. Nem is értettem, hogy nem osztotta ki senki jobban annál, amiket néha kapott. Túlzottan hamar felhúzta magát és olyan dolgokon, amiket nem mindig tudtam teljesen megérteni, viszont a viselkedésének köszönhetően remekül átjött az, hogy ő nem egy felnőtt nő, ő még nem igazán tudja kezelni a világ dolgait. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ő lett volna Alice, aki a valóvilágban elveszett, emiatt pedig gyakran botlik meg újra és újra. Az érzéseit és gondolatait nagyon jól átadja az írónő, aminek köszönhetően néhol az ember magára tud ismerni, mert mindenki szíve ilyen vagy olyan módon egyszer már biztosan összetört és elveszett az érzelmek káoszában. Mindennek ellenére sem mindig tudtam megérteni a döntéseit, néha úgy éreztem, hogy újra ugyanazt a hibát követi el és hiába próbálja meggyőzni legfőképpen önmagát, hogy jól van, mert nem volt jól. Néha segítség kell ahhoz, hogy a felszín alatti sebeink gyógyulni kezdjenek, néha pont ott vár minket a segítség, ahol nem számítunk rá, vagy éppen mindent elkövetünk azért, hogy ellökjük magunktól a segítőkezet. Mintha éreznénk, hogy ott rejlik a kiút, de még se merünk arra menni. Annak ellenére, hogy eleinte milyen érzéseket is váltott ki belőlem a végére ez is megváltozott, ez pedig hatalmas pozitívum volt számomra, mert az írónő elérte, hogy megszeressem, és még jobban megértsem őt. Liv szép lassan elkezdett fejlődni, de természetesen ő is olykor még megbotlott, miközben egyre tisztábban kezdte látni a dolgokat, az érzéseit és a ráébredt arra is, hogy miként is viselkedett korábban az emberekkel. Örültem annak, hogy nála nagyon is érezhető volt a karakterfejlődés, de még se esett túlzásba, hanem hihető volt.

Dylan, vagyis Liv apja érdekes karakter volt, mert egyszerre éreztem pozitívnak is és mégsem. Csodálatos apja volt a lányának, aki bármire képes volt érte, néha talán túlzásba is esett emiatt és pontosan emiatt érzem azt, hogy ő nem csak a „jó dolgokat” képviselte a történetben. A túlzott védelmezése és az által, hogy mennyi mindent ráhagyott a lányára, kicsit úgy éreztem, hogy a lányának is ártott ezzel a viselkedéssel, de mindennek ellenére, számomra ő egy pozitív karakter marad és örültem annak, hogy végre egy jó apához lehetett szerencsém. Szerettem belelátni a gondolataiba, kételyeibe és az érzéseibe.

Rob, Hiro és Jay, a három muskétás, akik Liv szívéhez valamilyen úton-módon utat találtak. Mindegyikük érdekes karakter és mindegyikük másabb, ami hatalmas pozitívuma ennek a történetnek. Általuk remekül bemutatja az írónő azt, hogy mennyi módon lehet összetörni egy emberi szívet, mennyire másképpen gondolkodnak az emberek és hiába más mindegyikük, akkor is utólag jönnek rá, hogy Liv számukra fontos, amikor már elveszítették őt. Általuk megjelenik a megcsalás és az, hogy sokszor csak az számít, hogy mi mit akarunk. Vagy éppen az, hogy a munka és a siker mennyire képes elvakítani az embereket az igazán fontos dolgokról és ezáltal elveszítjük azt, ami az élet valódi értéke, a szeretet (szerelem). Illetve ennek a hármasnak köszönhetően jelenik meg az az érzés is, ami a szürke hétköznapokat is átszövi, hogy nem vagyunk elég jók. Nem vagyunk elég jók valamihez, vagy éppen valakihez és miként vagyunk képesek erről meggyőzni magunkat, s ezzel akár összetörni a saját szívünket is.

Összességében az egész történet jól felépített, és egy gondolattal szerintem remekül jellemezni lehet ezt a történetet: „Nem futhatsz el mindig, ha történik valami. A gondokat meg kell oldani.” Véleményem szerint ez az egész történetre igaz, mert igen is szembe kell nézni a dolgokkal és az érzéseinkkel. Mindenki okkal kerül az életünkbe, még ha nem is az az oka, amit mi először hittünk, de általuk fejlődhetünk és erősebbé válhatunk. A megbocsájtás pedig mindig is fontos része lesz az életnek, de nem mindig másoknak kell megbocsájtani, hanem néha önmagunknak is.

Én bátran ajánlom, mert ez a történet nem csak kikapcsol és melengeti a romantikus szíveket, de hozzánk is tesz valamit és eléri azt, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül és erősebbek vagyunk, mint hinnénk. Nem szabad soha feladni! Gyönyörűen mesél a szerelemről.

Köszönöm még egyszer a lehetőséget! ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Életünk során rengeteg inger és érzelem ér bennünket, és azok nem múlnak el sosem nyomtalanul. Mindig lesz belőle a lelkünkben. Olyan ez, mint egy végtelen energia. Azt csupán a hordozója dönti el, hogy mivé formálja.”

„A düh és a harag csak emészt, és rossz irányba terel. Nem élheted le úgy az életed, hogy mást okolsz a tetteidért.”

„Attól, hogy egy lélek, egy szív összetörik, az élet megy tovább. Mennie kell tovább. A Föld se szűnik meg forogni. Minden problémát meg kell élni és fel kell dolgozni.”

Fülszöveg: 

„A ​megbízó egy szórakoztató, fülledt és lebilincselő történet a második esélyről.” – Harlequin Junkie

„Egy imádnivaló történet arról, hogy éljük meg a pillanatot, ne vegyünk semmit biztosra, és a sors elvégzi a maga kis varázslatait.” – Guilty Pleasures Book Reviews

Csak egy tipikus hétfő volt.
Egészen addig, míg a nagyfőnök rám nem bízta egy reménybeli új ügyfél becserkészését.
Kétévnyi bizonytalanság után a munkahelyemen egy csúnya baklövésem miatt ez a lehetőség, hogy bizonyítsak a senior partnereknek, minden, amire szükségem volt.
Vagy legalábbis azt hittem…
Aztán besétáltam a tárgyalóba és beleütköztem a férfiba, akit meg kellett volna győznöm az együttműködésről.
A kávém kilöttyent, a papírjaim szanaszét szóródtak a földön, én meg majdnem elvesztettem az egyensúlyom.
És mindez a napom jobbik része volt.
Mert ez a nagyszerű férfi, aki leguggolt hozzám, miközben úgy nézett rám, mintha élve fel akarna falni, nem más volt, mint az exem, Gray Westbrook.
A férfi, aki után még csak mostanában kezdtem továbblépni.
A férfi, akit a szívem megvetett, miközben a testemnek egészen más ötletei támadtak.
A férfi, aki épp annyira karizmatikus és magabiztos, amennyire szexi.
Valahogy mégis sikerült megtartanom a prezentációmat, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni az átható pillantását.
Bár azokat a mocskos dolgokat, amiket a fülembe súgott az előadásom után, képtelenség volt figyelmen kívül hagyni.
De az ki van zárva, hogy adjak neki még egy esélyt, pláne most, hogy az ügyfelünk lett. Vagy nem?
Vi Keeland, New York Times bestsellerszerző legújabb, szexi, különálló regénye újra lázba hozza az olvasókat.





Cím: A ​megbízó
Szerző: Vi Keeland
Oldalszám: 362 oldal
Kiadó: Álomgyár
Kötés: puhatáblás ISBN: 9786156013323


VÉLEMÉNYEM:


Milyen érzés szeretni valakit?
Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy a világon bármit képes lenne megtenni azért, hogy boldog legyen az, akit szeret.

Nagyon szeretem Vi könyveit, mert nem csak egyszerűen kikapcsol és szórakoztat, hanem azért mindig akad benne komolyabb gondolat, téma. Ez pedig most se volt másképpen.

Nagyon tetszett az alapötlet és a történet eleje is, a vége már nem teljesen. Annyira jól kezdte felépíteni a történetet az írónő, miközben szép lassan egyre inkább megismerhettem a szereplőket, amihez sokat hozzátett az is, hogy váltott szemszögben íródott, de mindennek ellenére is nem ez lesz a kedvenc könyvem tőle. Lehet amiatt se tudott idővel már annyira magával rántani a történet, mert különféle okokból elég lassan tudtam haladni vele és így kizökkentem. Míg a történet elején úgy éreztem, hogy él a lehetőséggel, addig a vége felé már nem ezt éreztem. Nekem picit túlzottan kiszámítható volt és elsietett lett. Szerintem a bonyodalom egy része nagyon is sejthető, amivel nem is lenne baj, de most valahogy nekem összecsapott hatást keltett a kivitelezés, de mint mondtam lehet amiatt van ez, mert lassabban tudtam haladni a történettel.
A másik dolog ami számomra furcsán hatott, az a mellékszereplők megjelenése-eltűnése. Két olyan mellékszereplő is volt számomra, akiket nagyon megszerettem és úgy éreztem, hogy remek hangsúlyt kapnak a történet előrehaladtával, aztán egyszerűen eltűntek, majd a legvégén az egyikük megint előkerült. Pedig Etta és Quinn is szerintem remekül megírt karakter volt, ezért se értem, hogy miért szorultak ennyire háttérbe idővel és tűntek el, mintha soha nem is léteztek volna.

Layla és Gray karakterét is megszerettem. Mind a ketten cipelik a saját terhüket, démonaikat és érdekes volt látni, hogy miként változnak mind a ketten, miközben az élet egyre közelebb sodorja őket. Layla karakterének félelmeit megtudtam érteni, még ha minden tettét vagy gondolatát nem is teljesen, viszont mindezek ellenére is szerethető karaktert ismerhettem meg. Grayson szintén egy kicsit összetett karakter, ő is több annál, mint elsőre tűnik, de róla egy nagy medve jutott eszembe. Veszélyes, hatalmas szíve van és bármit megtenne azokért, akik számára fontosak.

Összességében azt mondom, hogy jó volt, de ez most annyira nem tudott magának megnyerni.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A megbocsátáshoz erő kell.”

„Milyen érzés szeretni valakit?
Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy a világon bármit képes lenne megtenni azért, hogy boldog legyen az, akit szeret.
”

– „Az embert általában nem az ellenségei árulják el, hanem azok, akik sokat jelentenek a számára.”

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hunter Blake. Számomra a nagybetűs FÉRFI. A puszta tekintetével sikerült elérnie, hogy megkérdőjelezzem a saját épelméjűségemet. Megragadott, majd bezárt egy kalitkába, amit gondosan kulcsra zárt. De mi van akkor, ha nem is akarok szabadulni? Te jó ég, de szívesen maradnék a foglya! Egy probléma van. Hogy még pár hónap híján kiskorú vagyok. Ő pedig rendőr. És az apám is rendőr. Ráadásul a főnöke…





Cím: F$ck ​you, Hunter! – Cseszd meg, Hunter! (Dirty Souls – Piszkos lelkek 1.)
Szerző: Elyn Vee N.
Oldalszám: 276 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 6610000219087


VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm szépen a lehetőséget az írónőnek, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Mivel hamarabb olvastam az írónő egyik későbbi írását, így tudom azt, hogy ehhez képest már fejlődött, de ezt a könyvet olvasva is úgy érzem minden tökéletlenség ellenére is, hogy egy remek történetről és tehetséges írónőről van szó.

Nagyon tetszett az alapötlet, eddig még nem találkoztam hasonlóval, vagy csak nem rémlik. A karakterek érdekesek és remekül eltaláltak, még ha kicsit úgy is érzem, hogy keveset kaptam belőlük. Örültem volna, ha kicsit jobban megismerhetem őket, akár azáltal is, hogy jobban bepillantást enged a gondolataikba, ha picit enged elveszni a részletek között. Néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy picit nagyot ugrottunk és volt, hogy emiatt „visszalapoztam”, hogy véletlen nem e én siklottam át egy-egy sor felett, de mindennek ellenére is úgy érzem, hogy ez egy igazán édes és romantikus szívet megmelengető történet, amiben a humor is kellő szerepet kap. Ez a történet is könnyedén szippantott be, faltam a sorokat és kíváncsi voltam, hogy miként is fognak megbirkózni mindennel. Hiába volt néha hiányérzetem, mert akkor is imádom ezt a történetet. Komolyabb témát is érint, amit könnyed és élvezhető stílusban tár az olvasó elé az írónő. Nagyon szépen mutatkozott meg, hogy miként ébredt rá Hunter is, hogy nem csak a lány testét akarja, hanem tényleg akarja őt. Kicsit még sikerült meglepnie a történetnek is, mert nem hittem volna, hogy bizonyos hazugságokra ilyen hamar fény fog derülni, de azt hiszem ez így volt tökéletes, hiszen így is bőven akadt olyan dolog, amivel meg kellett „birkózniuk”. Nem csak önmagukkal, hanem kicsit másokkal szemben is.

Összességében szerettem, mert remekül kikapcsolt és megmelengette a romantikus szívemet ezen a borús, esős napon. Viszont a csillagozással picit bajban voltam, mert tudom, hogy fejlődött az írónő, de a hibák ellenére is nagyon szerettem ezt a történetet. Kíváncsian várom nem csak a folytatást, hanem a többi könyveit is az írónőnek. ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Ne agyalj rajta, úgyis másképpen történik.”

„(…) aki nem akarja maga rendbe tenni a dolgait, hiába próbálsz erőszakoskodni, úgy sem segít.”

„Nagyapám mindig azt mondta, akkor vesztem el, ha már úgy érzem, a lánynak helye van az otthonomban.”

Older Posts

Itt is megtalálsz

Köszönöm a bizalmat! ♡

♡ Ruby Saw
♡ Ellyne /Elyn Vee N.
♡ Gaby Roney

AKTUÁLIS olvasmányok

Blog archívum

  • november (1)
  • szeptember (1)
  • július (1)
  • június (1)
  • március (7)
  • február (1)
  • január (1)
  • december (1)
  • november (1)
  • október (3)
  • augusztus (4)
  • július (7)
  • június (2)
  • május (3)
  • április (17)
  • március (3)
  • február (4)
  • január (3)
  • december (3)
  • augusztus (5)
  • július (4)
  • június (10)
FOLLOW ME @INSTAGRAM

Created with by beautytemplates