Fülszöveg: 

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Fülszöveg: 

Mindenekelőtt ez egyszerűen fantasztikus volt!! A lehető legjobbkor talált meg az írónő könyve, mivel mostanság kicsit döcögősen ment az olvasás, ezt viszont egyszerűen utáltam félretenni, mert annyira magával rántott, hogy legszívesebben folyamatosan olvastam volna. Ugyanakkor ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam! Egyszerűen imádtam, még mindig nehéz szavakba önteni mindazt, amit érzek! ♥

A korábban olvasott történetekből is kiderült számomra, hogy igazán tehetséges írónőről van szó és nagyon megszerettem már akkor is a történeteit, annak ellenére is, hogy még nem voltak teljesen tökéletesek és maradt utánuk hiányérzetem. Ez a könyv viszont tökéletes, és érezhető, hogy fejlődött és építkezett a visszajelzésekből, ennek köszönhetően ez a történet szerintem többet érdemelne 5 csillagnál, mert annyira jó lett. Ezek után meg talán nem is meglepő, hogy még jobban várni fogom a további könyveit. ♥

A stílusa még mindig könnyed, elvarázsolja az olvasót. A romantika, erotika és a komolyabb dolgok kellően hangsúlyt kapnak a történet során, amit imádnivaló humorral és „bájjal” spékel meg. Nem hagy semmit sem elveszni, egyiket se viszi túlzásba, hanem a tökéletes harmóniát megtalálva egy csodálatos történetet írt meg ezek vegyítésével. Ezáltal néha megmosolyogtat, máskor elvarázsol, olykor pedig el is gondolkodtat mindazzal, amit a történetbe csempészett.

Már az első pár oldallal megnyert magának és mire észbe kaptam, addigra már sajnos a végére is értem. (Barátnőm, Lyna pontosan tudja, hogy nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira imádtam sodródni ezzel a történettel.) Kezdetektől érezhető a kémia a főszereplők között, nem éreztem erőltetettnek, ahogyan az se zavart, hogy itt is kicsit szerepet kapott a „szerelem elsőlátásra” dolog, mert mégis sikerült kicsit egyedivé varázsolnia ezt. Hagyta kibontakozni a karaktereket, eseményeket és nem egyből az volt, hogy képtelenek egymás nélkül élni. Ez életszerű volt, amiben helyett kaptak a vágyak, megannyiféle érzés és természetesen a bonyodalmak se maradhattak el. Érzékien mesélt a szereplők gondolatairól és érzéseiről, ez pedig számomra nagyot dobott az élvezhetőségen. Kellő bepillantást engedett az érzések és gondolatok tengerébe és csodálatosan festette le ezeket a szavak segítségével. Imádom, hogy most jobban kifejtésre kerültek eme dolgok.

A szereplők között akad olyan, akit lehet nagyon szeretni, vagy éppen kevésbé, de egyikre se mondanám azt, hogy gyűlölöm, mint egy-egy negatív szereplőt szoktam, viszont ez is még különlegesebbé tette számomra ezt a történetet. Ez annak volt köszönhető, hogy remekül mutatta be, hogy mennyire különbözőek lehetünk és mennyire másképpen állhatunk dolgokhoz, mennyire eltérő lehet az értékrendünk, a gondolkodásunk, és még ha nem is értünk egyet bizonyos emberek tettével, akkor se biztos, hogy teljesen el tudjuk ítélni őket. Sőt, bevallom, hogy néha egy-egy szereplőt kicsit sajnáltam, hogy ilyenné tette az élet és nem láttak át a saját „sötétségükön”, viszont ettől még inkább élethűbbé vált a történet. A sértettségen nehéz túllépni, vagy éppen nem hagyni azt, hogy a pénz felülírja a lelkiismeretünket és ne uralkodjon rajtunk. Ezek a dolgok pedig képesek megmérgezni nem csak a lelkünket, hanem az életünket is, és ezáltal akár másokban is kárt tehetünk.

Summer nagyon szerethető karakter és imádtam, hogy mennyire képes volt egyik pillanatról a másikra másképpen reagálni, vagy miként volt képes pillanatok alatt kicsit másabbá válni. Nem éreztem azt, hogy túlzottan maszkokat viselne, még ha a nagynénje mellett ezt meg is kellett tanulnia, de Jake mellett akkor is úgy éreztem, hogy igazából részben mind kicsit ő és mintha picit keresné azt, hogy ki is lehet, ha végre kiszabadul a kalitkából és fontossá válik valaki számára, vagy milyen érzés az, ha szereti őt valaki. Erősnek, bátornak tartom őt, aki a felszín alatt képes volt összetörni és elveszni, mint bárki más. Neki is meg kellett tanulnia, hogy nem kell elrejteni azt, ha összetörünk, ahogyan mindenkinek. Kicsit úgy éreztem, hogy nála ez a történet nem csak a boldogság, szerelem megtalálásáról szólt, hanem arról, hogy végre kibonthassa a szárnyait és önmaga lehessen. Ehhez pedig neki is kellett egy kéz, ami elindította ezen az úton. Meg talán kicsit a bizalomról is és a múlt elengedéséről, vagy legalábbis, hogy elkezdhesse feldolgozni mindazt, amin keresztül kellett mennie. Nagyon szerettem a dilemmáit és kételyeit, hogy néha mennyire elhamarkodottan tudott ő is cselekedni, de ki nem?

Jake is összetettebb karakter. Kicsit rosszfiús, de valójában ő is több annál, mint sokan első pillantásra sejtenék. Figyelmes, kedves, gyengéd és védelmező, akinek a lelkiismerete is helyén van. Nagyon szerettem, hogy nem egy kő volt, hanem neki is megvoltak a maga érzései, amit így vagy úgy képes volt kifejezni is. Odaadó és bármire képes lenne azokért, akiket szeret. Hoz ő is rossz döntéseket, aminek köszönhetően ő is sérül és megtalálható az önvád is. Néha talán nem is másoknak nehéz megbocsájtani, hanem önmagunknak. Én legalábbis úgy éreztem, hogy ez is megjelenik nála. Illetve ott volt az is, hogy több minden lappangott a felszín alatt, mint azt elsőre hinné az ember és olykor megéri küzdeni azért, ami számunkra fontos és boldoggá tesz. A családjához fűződő viszonyát nagyon szerettem. Népes egy család, de imádnivalók. A családjához köthető az egyik kedvenc részem is, mert kellően komoly és humoros, amikor a nagymamájával beszélget.

A történetben több „mellékszereplő” is megtalálható, de nem éreztem úgy, hogy túlzsúfolt lenne, mert mindenki kellő szerepet kapott és örülök annak, hogy Summer édesapja is kicsit jobban ki tudott bontakozni. Sok szívet melengető részt köszönhetek nekik. A történetben több bölcsesség is elhangzik, ami képes kicsit fejbe vágni az olvasót, vagy éppen elgondolkodtat. Imádtam a fordulatokat benne és akadt olyan momentuma is a történetnek, amikor kicsit izgultam, hogy mi fog még a szereplőkkel történni. Sőt a fordulatok között is akadt olyan, ami képes volt meglepetést okozni és nem mindig jött be a tippem. :)

Biztosan még sokáig velem lesz ez a történet, hiszen még most is vannak olyan pillanatai, amiken gondolkozom, agyalok, hiába értem a történet végére. Mindenképpen szeretném majd papírformátumban is beszerezni a könyvet, mert ennek a polcomon a helye. Kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy még az itt megismert szereplők közül lesz olyan, aki később visszaköszön, akár egy másik regényben. Köszönöm ezt a remek könyvet és a lehetőséget, még egyszer! ♥

„Addig nem tudod az újat beengedni az életedbe, ameddig a régit el nem engeded.”

„Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete.”

– „Tudom, hogy félsz a változástól, elhagyni azt, amit már ismersz. De, ha egy kicsit megvan az esély arra, hogy az, amitől félsz, talán jobb lesz, mint amiben élsz, miért nem próbálod meg?”

Fülszöveg: 

Először is köszönöm szépen a lehetőséget az írónőnek, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Mivel hamarabb olvastam az írónő egyik későbbi írását, így tudom azt, hogy ehhez képest már fejlődött, de ezt a könyvet olvasva is úgy érzem minden tökéletlenség ellenére is, hogy egy remek történetről és tehetséges írónőről van szó.

Nagyon tetszett az alapötlet, eddig még nem találkoztam hasonlóval, vagy csak nem rémlik. A karakterek érdekesek és remekül eltaláltak, még ha kicsit úgy is érzem, hogy keveset kaptam belőlük. Örültem volna, ha kicsit jobban megismerhetem őket, akár azáltal is, hogy jobban bepillantást enged a gondolataikba, ha picit enged elveszni a részletek között. Néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy picit nagyot ugrottunk és volt, hogy emiatt „visszalapoztam”, hogy véletlen nem e én siklottam át egy-egy sor felett, de mindennek ellenére is úgy érzem, hogy ez egy igazán édes és romantikus szívet megmelengető történet, amiben a humor is kellő szerepet kap. Ez a történet is könnyedén szippantott be, faltam a sorokat és kíváncsi voltam, hogy miként is fognak megbirkózni mindennel. Hiába volt néha hiányérzetem, mert akkor is imádom ezt a történetet. Komolyabb témát is érint, amit könnyed és élvezhető stílusban tár az olvasó elé az írónő. Nagyon szépen mutatkozott meg, hogy miként ébredt rá Hunter is, hogy nem csak a lány testét akarja, hanem tényleg akarja őt. Kicsit még sikerült meglepnie a történetnek is, mert nem hittem volna, hogy bizonyos hazugságokra ilyen hamar fény fog derülni, de azt hiszem ez így volt tökéletes, hiszen így is bőven akadt olyan dolog, amivel meg kellett „birkózniuk”. Nem csak önmagukkal, hanem kicsit másokkal szemben is.

Összességében szerettem, mert remekül kikapcsolt és megmelengette a romantikus szívemet ezen a borús, esős napon. Viszont a csillagozással picit bajban voltam, mert tudom, hogy fejlődött az írónő, de a hibák ellenére is nagyon szerettem ezt a történetet. Kíváncsian várom nem csak a folytatást, hanem a többi könyveit is az írónőnek. ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Ne agyalj rajta, úgyis másképpen történik.”

„(…) aki nem akarja maga rendbe tenni a dolgait, hiába próbálsz erőszakoskodni, úgy sem segít.”

„Nagyapám mindig azt mondta, akkor vesztem el, ha már úgy érzem, a lánynak helye van az otthonomban.”

Fülszöveg: 

Megtiszteltetés volt, hogy megkeresett az írónő és olvashattam ezt a művét, ez úton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! ♥

Novellákkal általában egyetlen baj van, hogy mindig túlzottan rövidek és ezt most se gondolom másképpen. Úgy érzem, hogy ebben a párosban, történetben még megannyi lehetőség van, így simán kitehetne az ő történetük is egy egész könyvet. Hiába értem a novella végére, mert a gondolataim még mindig a szereplők körül pörögnek, hogy vajon miként is alakulhatott az életüket, mi minden történhet még velük vagy miket oszthattak meg a beszélgetéseik során ott, a faházban…

Örülök annak, hogy váltott szemszögben íródott meg ez a történet, mert így még inkább élvezetes volt olvasni. Jó volt belelátni mind a két fél gondolatába, ugyanakkor nekem ilyen téren volt egy kisebb hiányérzetem is. Úgy éreztem, hogy kicsit keveset kaptam a szereplők gondolataiból, vagy éppen érzéseiből, pedig nagyon tetszetős, ahogyan megjeleníti az érzéseket az írónő. De sajnos ennek ellenére is picit hiányzott az, hogy jobban megmutatkozzon, hogy miként fordult át a köztük lévő dolog igazi kapcsolattá, szerelemmé és ezt miként is élték meg a szereplők. És pontosan emiatt volt bennem egy kisebb kettősség olvasás közben, mert egyébként meg csak úgy faltam a sorokat. Szórakoztató, könnyed olvasmány, ami feldobta a reggelemet és sokszor csalt mosolyt az arcomra. Nagyon szerettem Delilah és Blake között lévő kémiát, dinamikát, vagy éppen Blake könnyed humorát. A becézések meg nagyon imádnivalóak! Az alap ötlet nagyon tetszett, ami pedig az első igazi találkozásukat jelenti, remekül eltalált lett. Az pedig, hogy milyenek is ők valójában, sokszor inkább a tetteiknek, vagy éppen annak köszönhetően mutatkozott meg, amit mondtak.

Hiába múlt már el karácsony, akkor is élveztem olvasni, egy kis „napsugarat” hozott ezekbe a szürke, esős hétköznapokba, amilyenek mostanában a napok. Mert nem csak a karácsony, hanem a hétköznapok lényege is ez lenne, a szeretet és a megbocsájtás, meg persze az őszinteség, ami remekül átszövi ezt a rövidke, de annál inkább édes történetet, ami megmelengeti az ember szívét.

Az írónő stílusa élvezetes és biztosan vagyok benne, hogy még remek történetekkel fog megajándékozni minket, mert van hozzá tehetsége. Kíváncsian várom a többi művét. ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Utálom, hogy a karácsony ilyen hatással van az emberekre, pedig már semmi másról nem szól, csak a költekezésről, a költekezésről, no meg a költekezésről. Színtiszta marketing. Kár, hogy az igazi ünnep hangulata, valahol az 1800-as években meghalt.”

„– Én nem zaklatok senkit, tündérke. Feltéve, ha az illető nem kér meg rá. Akkor nagyon szívesen megzaklatom. Úgy, ahogy csak akarja.”

– Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel itt? – néz rám vádlón.
– Szerinted? Itt a karácsony, te pedig elég jó kislány voltál – válaszolok kellő lazasággal.