„Vajon segítség-e az, amibe belehal a lelkünk?”

„Nem mondom, hogy nem voltak boldog és gondtalan perceim, de a rossz sokkal mélyebben beleég az ember lelkébe és sokkal élénkebben marad meg az emlékezetében.”

„Kicsikém, a bűntudat a legnagyobb démon, és csak te táplálod, senki más.”

„Ez a karantén arra tanít, hogy jobban értékeljek sok mindent, amit korábban magától értetődőnek vettem.”

„Nagyjából ez a családi recept: jó adag humor, csipetnyi kötelességtudat, egy kanálnyi tolakodás és egy púpozott kanálnyi szeretet.”

„Mindenkinek van véleménye rólunk. De ez nem jelenti azt, hogy foglalkoznunk kell velük.”

„És azért tudok csak néhány barátomban megbízni, mert ha egyszer valaki átvág, mindig ott a lehetősége, hogy egyszer újra át fog.”

„Ne hallgass senki másra, ha te jól érzed magad ott, ahol vagy!”

„Néhány embert sosem fogsz tudni boldoggá tenni, nem számít, milyen keményen próbálkozol.”

Cím: Nézz ​rám! (Álomfogó 3.)
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 52 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155603
Kötés: e-book

Fülszöveg: 

Zseniális. Hihetetlen. Megbotránkoztató. Letehetetlen. 

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen az ember képtelen félretenni, nem számít az se, hogy mennyire botránkoztat meg és szörnyed el esetleg az ember az olvasása közben. Mert egy részünk reméli, hogy ez nem lehet igaz, másrészről pedig pontosan úgy vagyunk, mint Low volt, hogy hiába minden, még is tudni akarjuk azt, hogy pontosan mik is történtek és a végére akarunk érni az önéletrajznak, hogy a végén hozhassuk meg az „ítéletet”.

Hihetetlen, hogy ez az írónő első ilyen témában írt könyve, mert túlzottan zseniális lett. Remélem, hogy még többet fog alkotni ebben a műfajban, mert hihetetlen az, amit most megalkotott és ahogy képes volt megteremteni ezt a borzongató hangulatot, ami az egész könyvet áthatotta. Már az első oldalakkal felkelti az ember érdeklődését, hiszen eléggé nem megszokott módon indul a történet, ami az utolsó lapokig kitart. Fordulatokkal és erős érzelmekkel teli történet, amiről nehéz spoiler mentesen írni, de az biztos, hogy magasra tette a mércét, mert eddigi legjobb könyve, amit olvastam tőle. Tökéletes ötlet volt az írónőtől a könyv a könyvben dolog, mert ez még inkább hozzájárult a történet különleges atmoszférájához. Még inkább sejtelmesebbé tette az egészet és végig ennek köszönhetően ott motoszkált az emberben, hogy vajon ez tényleg igaz lehet, vagy még akad olyan dolog, amiről nem tudunk, és ha igaz, akkor vajon mi vezéreli arra, hogy ezt tényleg képes legyen valaki leírni?

Nem hittem volna, hogy ez a történet ennyire érzelmi hullámvasút lesz, de az volt. Reméltem, hitetlenkedtem, elborzadtam, a karakterekkel együtt éreztem a reményt és a szerelem apró szikráit és azt, ahogyan próbáltak megbirkózni a tragikus múlttal és a saját démonjaikkal, miközben vágytam az igazság megismerésére.

Ez a könyv szerintem több, mint elsőre tűnik, mert megannyi csavar van benne, ami az utolsó lapokig is kitart, de véleményem szerint a cím is sokban hozzájárul az egészhez, hiszen a Verity jelentése fontos és pontosan ez a kérdés, hogy vajon mi az igazság, mi a valóság? Ezt pedig olyan ütősen oldja meg, amit más könyvben biztosan gyűlöltem volna, de itt képtelen vagyok rá. Ez a befejezés így jó, ahogyan van, mert olyan érzésem van ezáltal, mintha valójában az olvasók kezébe adta volna a döntéshozatalt. Csak rajtunk áll, hogy mit hiszünk el és mit gondolunk a megismert szereplőkről, amit valójában nem olyan könnyű meghozni, hiszen megannyi apró dolog, történés van, ami beszédes lehet, de az olvasó simán nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, pedig szerintem akadnak bőven olyan lényegtelennek tűnő dolgok, amik valójában nagyon is számítanak és segíthetnek a végső döntéshozatal meghozásában, mert hozzátesznek a nagy egészhez.

Ez a történet sokkol, megannyi kérdést felvet és kiakaszt ugyanakkor. Ez az a történet, amit nem lehet véleményem szerint csak úgy elengedni, mint egy sima romantikus könyvet, mert olyan jól bánik ezzel a kettősséggel, hogy mi igaz és mi nem, hogy könnyedén az ember bőre alá képes kúszni vele és megbolygatni az olvasó lelkét.

Ami pedig a szereplőket illeti, nos, mind túlzottan jól eltaláltak és remekül árnyaltak. Gyanúba kever, elbizonytalanít velük kapcsolatban, hogy olykor talán mi magunk se tudjuk pontosan, mit is gondolunk egy-egy szereplőről. Ugyanakkor gyönyörűen csempészi a történetbe általuk a remény, a szerelem és a boldogság apró szikráit, illetve mutatja be általuk azt, hogy milyen démonokkal is kell megküzdenünk, hogy képesek legyünk továbblépni vagy éppen csak azért, hogy másokat megóvjunk. Illetve általuk bemutatja azt is, hogy van-e olyan bűn, amit képesek vagyunk megbocsájtani annak ellenére, hogy esetleg nem tudjuk a pontos igazságot. Bűn és bűn között van-e különbség…

Ezt a könyvet egyszerre lehet imádni és gyűlölni is. Egyszerre csodálhatjuk és szörnyedhetünk is el mind attól, amit olvasunk, de véleményem szerint nehéz ezt úgy letenni, hogy semmilyen érzelmet ne váltson ki belőlünk. Hatalmas kedvencem lett és még több ilyet kérek az írónőtől, mert szerintem több mint 5 csillagot érdemelne ez a könyv.

Miután leteszi az ember ezt a könyvet és ezernyi kérdés kavarog a fejében a lehető legjobb, ha van kivel kibeszélnie. Imádtam a könyvről beszélgeti Dorinával. Köszönöm a kibeszélést és a közös olvasást is! ♥


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Hiába minden hamisság, lélektelenség és összetört álom, a világ mégis csak gyönyörű.
– Desiderata (Max Ehrman) –”

„Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet. Nincs középút.”

„Csak még egy fejezet, és abbahagyom. Ez lesz az utolsó.”

Fülszöveg: 

Teljesen véletlenül anno, amikor megvettem a második részt, akkor még nem tudtam, hogy ez több részes sorozat, így sikerült fordított sorrendben olvasnom, de szerencsére nem igazán volt semmi spoileres rész a másodikban. Mivel azzal az írónő teljesen megnyert magának, nem is volt kérdés, hogy be szeretném szerezni ezt a részt is.

 Az írónő stílusa könnyed és varázslatos, ennek köszönhetően pedig könnyedén szippantott be ez a története is. Alig tudtam félretenni és dolgozni mellette, mert megannyi érzést, emléket felidézett olvasás közben. Nagyon szeretem Olaszországot és már többször is volt szerencsém ott járni, ennek a történetnek köszönhetően pedig újra sikerült elutaznom oda. Gyönyörűen visszaadta az ottani dolgokat, úgy éreztem, hogy én is a főszereplővel együtt fedezem fel újra azt a vidéket és közben újra teljesen rabul ejt, ahogyan Lina esetében is történt. A műemlékek, az utcák, a forgatag, mind-mind megelevenedett előttem és azt kívántam, hogy bárcsak útra kelhetnék ebben a pillanatban, hogy újra bejárjam azt a várost és a könyvvel együtt fedezhessem fel, ahogyan Lina a napló segítségével tette.

Ugyanakkor nem teljesen vidám történet, hiszen Lina elveszítette édesanyját, aki az utolsó pillanatban egyre többet mesélt egy férfiról, aki végül be is fogadja a leányzót. Teljesen meg tudtam érteni, hogy eleinte miért emelt annyira falakat a lány, miért volt azon, hogy csak a nyarat túlélje, aztán visszamehessen a jól ismert környezetébe és a barátnője családjánál lakhasson. Nem csak egy szörnyű tragédia történt vele, hanem még hirtelen ki is szakították a jól megszokott környezetéből és egy ismeretlen vidékre került. Szerintem ehhez képest nagyon is jól bírta a strapát és tetszett, hogy miként bontogatta egyre inkább a szárnyait, hogy ne csak önmagát találja meg, hanem a múlt rejtélyeit is. Véleményem szerint remek ötlet volt az is, hogy a napló miként keveredett hozzá és a bejegyzések is érdekesek voltak. Ez által kicsit jobban megismerhette azt a nőt, aki életet adott neki és felnevelte. Megismerhette a múltját és ráébredhetett arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Az emberek sokkal összetettebbek, mint hisszük.

Ren megjelenése nagyon eltalált lett és mosolyt is csalt vele az arcomra az íronő, imádtam benne a srácot. Végre nem egy kigyúrt, agyonsztárolt macsóról van szó, hanem egy egyszerű fiúról, aki a kezdetektől fogva figyelmes, humoros és segítőkész. Nagyon szerettem az ő részeit, vagy éppen azt, hogy miként viszonyult Howardhoz. Érdekes volt olvasni, hogyan segített a kutakodásban Linának, miként állt ki mellette és a védelmező ösztönei miatt még inkább szerettem őt. Ő nem mutatta magát másnak, mint amilyen és pont ettől volt igazán szerethető karakter.

Ren és Lina kapcsolata nagyon szépen lett kibontva a történet során. Mindennek kellő helyet adott az írónő, nem lett elsietve, még ha kiszámítható is a végkifejlet, akkor is élvezet volt olvasni.

 Egyetlen dolog volt, ami picit zavart, hogy Howard sokszor azt se tudta Lina merre jár. Tudom, hogy számára is új volt ez a helyzet, de akkor is úgy gondolom, hogy picivel azért jobban is vigyázhatott volna, szemmel tarthatta volna őt. Viszont ami hatalmas pozitívum volt, az a két karakter között lévő dinamika. Egyik se akarta a másikat megváltoztatni, próbáltak nyitni, miközben a maguk kis csatáját vívták. Egyáltalán nem éreztem erőltetnek a kettőjük között felépülő kötődést, szeretetet.

Összességében nem csak mosolyt csalt az arcomra, hanem meg is nevettetett ez a könyv. Ha egy könnyed, nyári olvasmányra vágysz, miközben egy varázslatos helyet fedezhetsz fel a főszereplőkkel együtt, akkor ez határozottan te könyved. Remélem, hogy még több könyvet olvashatunk majd az írónőtől, mert mindig eléri azt, hogy utazni akarjak most azonnal az általa bemutatott országba, városba!

<3 div=""> NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: