Mindenek előtt szeretném megköszöni a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetet is megjelenés előtt. Már nagyon vártam, hogy most mivel fog meglepni és sokkolni az írónő, hiszen mindig képes valami újdonságot csempészni minden egyes regényébe. ♥

Ez a történet gyönyörűen mutatja be azt, hogy mennyire „kifordult lehet valakinek a világnézete, értékrendje” és miként képes megváltoztatni mindaz, ami ér minket a „szürke hétköznapokban”, vagy a hatalom utáni vágy miként mérgezi meg az ember szívét és vesz rá arra, hogy eldobjuk mindazt, ami valójában számít az életben.

Imádtam ahogyan bemutatta mindazt, hogy mennyire nem csak a vér szerinti kötelék miatt lesz valaki egy család, hanem lehet ez választás is. Attól lesz valaki család, hogy vigyáznak egymásra, ott vannak egymásnak és a szeretet összeköti őket. Még akkor is, ha ez nem mindig éppen a legjobban nyilvánul meg, vagy kicsit eltorzult az értékrendünk ilyen téren. Nagyon tetszett, hogy Sebastian múltjába is bepillantást nyerhettünk és így még inkább megmutatkozhatott az, hogy lehet a szívünk apró darabokra tört, ahogyan másoké is, de pontosan talán a sebzett szívek hozhatják el egymás számára a gyógyulást is. Ő megadta a vadak számára mindazt, amire leginkább az ember a lénye legmélyéről vágyik, vagyis egy otthont. Egy otthont, ahova tudták, hogy mindig hazatérhetnek és biztonságban vannak, illetve ott olyannak szeretik őket, amilyenek. És talán ez utóbbi miatt volt számomra meglepő, hogy olykor mennyire maszkot viseltek a külvilág felé. Ugyanakkor mégis érthető, hiszen nem akartak még több sebet szerezni annál, mint amit már az évek alatt szereztek. Fordulatos, kegyetlen és megannyi érzelemmel teli ez a történet, amiben olykor egy pici jellemfejlődés is megtalálható egy-két szereplő tekintetében. Volt olyan pillanata a történetnek, amikor nem akartam elhinni, hogy ez most komoly? Ezt nem tehette meg Ruby és de megtette. Pont ezektől a húzásoktól még zseniálisabb ez a könyv, hogy megmeri lépni ezeket a dolgokat és nem fél összetörni az olvasója szívét.

Leah számomra nagyon megosztó szereplő lett a történet során. Sokszor nagyon távol éreztem magamtól annak köszönhetően, ahogyan viselkedik és gondolkodik, míg máskor meg nagyon közel. Utóbbi esélyesen annak tudható be, hogy nagyon érezhető az, hogy ő mennyire sebzett és mennyire kiéhezett a szeretetre. Ő pedig sok mindenre képes azért, hogy érezhesse azt, hogy szeretik és fontos, szükség van rá. Ennek köszönhetően pedig sokszor magamhoz öleltem volna és megráztam volna, hogy térjen észhez, mert nem kell ezt tennie. Ő ennél többet ér. És pontosan emiatt voltam a srácokra is olykor írtóan dühös, mert néha olyan érzésem volt, hogy akad köztük olyan, aki ezt gyönyörűen ki is használja. Mindennek köszönhetően valamilyen szinten beteges is az, amit művelnek egymással, hiszen „erős testvéri kötelék” alakult ki közöttük az évek múlásával.

A fiúkról nehéz spoiler nélkül beszélni, de akadt köztük olyan, akit nagyon megszerettem és nagyon sajnáltam a végén, meg persze akadt olyan is, aki egészen semleges maradt számomra. Viszont egy biztos, hogy mindegyikük jól kidolgozott és különböző jellemvonásokkal is rendelkeznek, ezáltal pedig még színesebbé teszik a történetet is. És az egyikükről már egészen hamar olyan érzésem lett, mintha egy mini Vergilius köszönne vissza. Csak míg Vergilius most is okosan játszik, addig ezt a személyt inkább az érzések befolyásolják, aminek meg is lesz a következménye. [SPOILER] És én biztosan ennél kegyetlenebb és szenvedősebb halált kívántam volna ennek a szereplőnek. xD [SPOILER VÉGE] 

A két befejezés pedig remek húzás, hiszen mindenki megkaphatja a maga kis befejezését. Nekem az első befejezés nyerte el a tetszésemet, annak ellenére is, hogy az még inkább összetöri az ember szívét, de számomra az volt a hihetőbb. 

Hiába az Inferno előtti eseményekbe enged bepillantást engedni, én mégis valahogy azt érzem, hogy jobb ezt a történetet az Inferno után olvasni, mert itt olyan sokat nem kapunk Vergiliusból, ott viszont bőven és jobban érthetőbbé válik az, hogy itt miért is tartanak annyira tőle.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik pedig szerették az Infernot, azok szerintem biztosan szeretni fogják ezt is. 

 
Bevallom, ha nem tudnám, akkor biztosan nem hinném el, hogy ez az első regénye az írónőnek, mert annyira választékosan, gyönyörűen van megírva és minden egyes sorral csak erősíti az emberben azt, hogy bőven utána járt a dolgoknak és odafigyelt még a legapróbb részletekre is. Én legalábbis így éreztem olvasás közben, viszont ezeknek a leírásoknak köszönhetően még inkább könnyebb átérezni az adott kor szellemét, az emberek gondolkodását (ami talán annyira nem is különbözik a mostani gondolkodásoktól), vagy segített megérteni az adott kor szokásait. A leíró részeknél néha kicsit kettőség fogott el, mert egyszer-kétszer kicsit olyan érzésem volt, hogy egy kicsivel kevesebb jobb lett volna, de aztán meg még se, mert ezek a leírások sokban hozzájárultak ahhoz, hogy úgy érezzem ott vagyok a szereplőkkel és velük együtt élem át ezt a kalandot. Szinte éreztem ahogyan a hajdani utcákon sétálok, hallottam az emberek suttogását és láttam a pillantásukat, amivel a párosunkat ajándékozták meg. Ezeknek az apró, de mégis fontos dolgoknak köszönhetően egyáltalán nem éreztem azt, hogy elvesztem volna az adott kort uraló politikai és társadalmi viharokban.

 
A történet nem rövid, de mégse laposodik el. Mindig képes fenntartani az olvasó figyelmét és a megfelelő pillanatokban csavar mindig egyet a történeten. A csavarok annak ellenére is élvezhetőek, hogy egy-két dolgot lehet sejteni. (Egyik dolgot nagyon sejtettem, de annyira remekül sikerült megírni, hogy még én is totál elérzékenyültem rajta, pedig ritkán szoktam sírni egy-egy könyvön. Most pedig egészen közel voltam ehhez.) Miközben egyre inkább kibontakoznak az események, úgy szippantja be egyre inkább az olvasóját és nem ereszti egészen a legvégéig, vagy még akkor se, mert amikor az utolsó oldalak is elfogynak, akkor pedig ott marad az érzés, hogy „Így nem lehet vége. Én tudni akarom, hogy mi lesz ezzel a két félnotással főszereplővel x idővel később, mert mellettük az ember biztosan nem tud unatkozni és még megannyi lehetőség van bennük.”

 
Ami számomra meglepő volt, hogy nagyon sok szereplő megjelenik a történet során, de mégis mindenkinek megvan a maga helye, szerepe. Nem éreztem senkit se feleslegesnek, sokkal inkább még a mellékszereplők is képesek voltak érzéseket kiváltani belőlem. Volt akit megkedveltem, volt akit utáltam és akadt olyan is, akiből már picit kezdett sok lenni és reménykedtem, hogy hamarosan Gigi is megszabadul tőle. Ez pedig ritka, amikor ennyire hatással van rám egy-egy mellékszereplő is, mint ahogyan a főszereplők szoktak. Ebből is érezhető volt, hogy ők is kellő odafigyeléssel lettek kidolgozva és nem azért kerültek bele a történetbe, hogy legyen mivel megtölteni az oldalakat. Arról nem is beszélve, hogy akad közöttük olyan, aki tartogat bőven meglepetést és általuk még több emberi érzés, gondolkodás jelenik meg.

Gigi és Roland egy remekül megírt páros. Érezhető köztük a szikra, az, ahogyan forr közöttük a levegő. Mind a kettőjüknek megvannak az elvei, megvan a maga kis titka és démonjai amivel meg kell küzdeniük. Nagyon szerettem az ő csatározásaikat, megannyiszor csaltak mosolyt az arcomra és volt, amikor hangosan kuncogtam rajtuk. Gigit néha megráztam volna amiatt, hogy mennyire nem látja a fától az erdőt, ugyanakkor mégis meg tudtam érteni, hiszen a múltbéli találkozásuk se volt zökkenőmentes és ott voltak az alattomos pletykák is, amik remekül bemutatták azt, hogy mennyire képesek elvakítani minket és behálózni álnok kígyó módjára elménket. Nála remekül jelent meg az is, hogy hiába érezzük magunkat felfegyverkezve a világ ellen, vagy egy adott személy ellen, mert ezek a falak könnyedén képesek ledőlni. Rolandot részben kicsit kiosztottam volna, hogy végre szedje össze magát és mondja ki a nyilvánvalót, mindamellett pedig remek huszár, bajtárs és barát volt, illetve természetesen a legjobb védelmező is. Tetszett az a hűvösség, ami olykor körüllengte őt és az is, hogy a felszín alatt természetesen ő is több volt annál, mint amit a külvilág látott belőle. És ami számomra a legfontosabb volt, hogy mind a kettő szereplő hűmaradt önmagához, de közben azért kicsit változtak is annak köszönhetően, hogy a másik milyen hatással volt rájuk vagy éppen a történések, így egy kisebb karakterfejlődés meglelhető a könyvben, de hála égnek nem lettek kiforgatva a szereplők. Még a mellékszereplők se.

Egy-két dolog volt, ami zavart, viszont egyik se volt olyan, ami elvett volna az olvasás élményéből. Az egyik ilyen, hogy sajnos picit kicsi lett a betűtípus és a sortáv is, ennek köszönhetően a szemem gyorsabban elfáradt, de ennek ellenére is nagyon élveztem az olvasást. És ez ne tántorítson el senkit se, mert megéri elolvasni, még akkor is ha emiatt lassabban halad vele az ember.

Összességében minden hibája ellenére is nagyon szerettem és kíváncsian várom a folytatást, azt meg nagyon remélem, hogy kapni fogunk utalásokat, vagy feltűnik még ez a páros a következő részben is. Én szívesen olvasnék még róluk akár egy novellában is, hogy mi lesz velük később. Biztosan jókat lehetne rajtuk mulatni. De az is érdekel, hogy mi lesz Dominikkal.

Bátran ajánlom a romantika rajongóinak és azoknak is, akik szeretik a történelmi regényeket. Köszönöm ezt a fantasztikus élményt és remek kikapcsolódást! Mielőtt elfelejteném, szerintem nagyon hangulatos lett és tökéletesen illik a történethez a borító! ♥

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik egy könnyed nyári regényre vágynak, ami egyszerre humoros, szívet melengető és romantikus is, minden nagyobb dráma nélkül. Ahogyan lenni szokott Ellyne könyveinél most is csempészett bele azért komolyabb témát is, de most annyira nem éreztem egyiknek se a súlyát. Jobban mondva nem éreztem azt, hogy bármelyik is elvett volna a könyv könnyed hangulatából. Sokkal inkább éreztem úgy, hogy kicsit kiszínezte a történetet és tökéletesen csempészte úgy bele, hogy ne vesszen el a könyv könnyedsége se, de a mondandó még is átjöjjön.

A szereplők szerintem jól eltaláltak lettek, és kifejezetten örültem annak, hogy most nem leltem olyan karaktert, akitől falra másztam volna legszívesebben. (Sajnos, mostanában gyakran futottam ilyenbe bele.) Természetesen, ahogyan lenni szokott a romantikus könyveknél itt is meglelhető a „rossz fiú”, aki több annál, mint amit a felszín sejtetni enged. Tetszett, hogy néha kibillent és olykor igen is egészen bunkó tudott lenni, ami miatt néha ugyan kicsit megcsapkodtam volna, de így nem volt olyan érzésem, hogy egy csapásra megváltozott és nem is ment el túlzottan nyálasba se. Ettől nekem életszerűbb volt, hogy Alex is olykor küzdött azzal, hogy már pedig ne féljen kimutatni az érzéseit és beszéljen mindarról amit gondol, vagy érez. Egyáltalán nem irigyeltem azért, hogy milyen családban kellett felnőnie, vagyis inkább azt, hogy ő milyen következtetéseket vont le, de ezáltal is nagyon szépen bemutatásra került az, hogy mennyiszer szeretünk következtetni, ahelyett hogy utána járnánk a dolgoknak. Tinsley szerethető és kedves, akit ennek köszönhetően könnyedén sikerült megkedvelnem és átéreznem az érzéseit. Becsültem benne azt, ahogyan próbált segíteni még olyannak is, akivel korábban nem volt igazán jó a kapcsolata. Szerencsére viszont a két leányzó kapcsolata nem ragadt le ennél, hanem tovább lett fejtegetve, és ennek köszönhetően remekül jelenik meg a történet során, hogy néha pont olyan személyben lelünk új barátra, akiről korábban nem is hittük volna. Teljesen megértettem, hogy miért voltak fenntartásai a testvére legjobb barátjával szemben, viszont ilyen téren számomra még is maradt egy picike hiányérzetem. Úgy érzem, hogy talán túlzottan hamar vesztette el a tüskéit, amit a múltban történtek miatt szerzett. Én legalábbis biztosan nem tudtam volna ennyire könnyedén megbocsájtani neki.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy sejtettem miből is fog adódni a legtöbb nézeteltérés a két főszereplő között. Ennek köszönhetően kicsit jobban érdekelt a nézeteltéréseken túl az, hogy miként is fognak ilyen téren változni és miként fogják megoldani a dolgokat. Ilyen téren szintén egy fontos dologra hívja fel az olvasó figyelmét az írónő, hogy soha ne a látszat alapján ítélj, hanem igen is járj utána a dolgoknak, kérdezz rá, ha szükséges.

Én bátran ajánlom azoknak, akik egy könnyedebb romantikus könyvre vágynak.