„Néha összetörünk. Néha elveszítjük magunkat. Kell ebben valami jónak lennie, igaz?”

„Talán a remény, a világ egyik legkétesebb dolga. Képes felemelni, és repít. Igazán rá tudsz kattanni, mint a drogra. De, amikor elveszik tőled… az igazán gyilkos.”

„Ember nem gondolná, mennyire képes fájni egy szó.”

Fülszöveg: 

Mindenek előtt szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy megjelenés előtt olvashattam. Nagyon szépen köszönöm! ♥

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nagyon, de nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Amikor először találkoztam az írónőnek ezzel az ötletével, már akkor nagyon felkeltette az érdeklődésemet és tudtam, hogy nekem ez kelleni fog. Volt egy olyan érzésem, hogy merőben más oldalát ismerhetem meg, mint eddig bármelyik könyvével és nem is tévedtem. Egy sötétebb énjét ismerhettem meg ezzel a dark romance történettel, ami eszméletlenül jól sikerült. Brutálisan jó és sokkoló is egyben. Nehezen találom a szavakat, mert még mindig a történet hatása alatt vagyok és a fejemben is ezernyi gondolat zsong, miközben keresem a leesett államat és próbálok kikerülni ebből az érzelmi hullámvasútból, amibe ez a történet lökött.

Könnyedén megnyert már az indítással is, hogy kicsit másképpen kezdődik az egész, mint gondoltam volna. Nem a múlttal indít, hanem mondhatni a jelenben találja magát az olvasó és utána invitál meg minket Inferno bűnös élvezetekkel átitatott falai közé. Határozottan tetszett, hogy miként foglalja keretbe ez a történetet, illetve fel is kelti az ember érdeklődését vele. Majd a „könnyed bevezető” után nem kíméli az olvasóit az írónő. Egyből belelök minket a sűrűjébe, miután egy kicsi bepillantást engedett Raven egykori életébe, gondolataiba, de aztán könnyedén rántja ki a talajt a lábunk alól, hogy meghívjon minket egy sötét mese tornácára. Pillanatok alatt olyan helyzetben találja magát a főhősnő, ahova senki se tenné be szívesen a lábát és nem is cserélne vele. Mocsok, fájdalom és mérhetetlen sötétség lappang ama falak között, de legfőképpen a „vezető” lelkében.

Ami nagy előnye szerintem ennek a történetnek, hogy nem próbál meg finomkodni, hanem egészen hamar olyan esemény történik, ami sokkolja az olvasót és kimeri mondani azt, ami történik. Nem köntörfalaz, hanem leírja a rideg és kegyetlen valóságot, amivel képes az ember szívébe marni az egész történet során. Ennek köszönhetően még inkább sokkoló az, hogy valójában mennyi időt is ölel fel ez a történet.

Raven hamar rokonszenvessé vált, mivel remekül eltalálta a gondolkodását és viselkedését. Csodálom őt a bátorságáért és azért, hogy képes volt arra, hogy ne ölje meg teljesen a benne élő reményt. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a helyében én mit tettem volna, vagy mit éreztem volna, de bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs. Ő pontosan egy olyan helyre keveredett a saját akarata ellenére, amilyen helyre senki se szívesen kerülne, és igazán belegondolni se szeretnénk, hogy vajon akkor mi mit tennénk a helyében. Nagyon tetszett az, ahogyan próbált eleinte küzdeni, hiszen ki ne próbálna meg lázadni, szabadulni egy ilyen helyzetből? Szerintem nem létezik olyan személy, aki könnyedén képes lenne belenyugodni és elfogadni a sorsát, vagy éppen azt, hogy mostantól nem lehet saját akarata.

Érzékletesen és gyönyörűen lavíroz az emberi természet, érzések és gondolatok terén. Nem esett túlzásokba és mindennek kellő időt hagyott. Sokszor szorult össze a torkom attól, ami történt Ravennel és a többi lánnyal, mert szörnyű mindaz, amire képesek az emberek a pénzért vagy mennyien képesek eltekinteni attól, hogy a másik fél is egy érző és lélegző emberi lény. Amikor pedig kiderült az igazság, hogy miként is keveredett oda, akkor még inkább lesokkolt ezzel a csavarral az írónő és még inkább elborzadtam, hogy emberek képesek lehetnek ilyenre. (Igen, sajnos kinézem azt a mai világból, hogy akadnak olyanok, akik képesek lennének még akár erre is.)
Csak Raven szemszögéből ismerhetjük meg a helyet és annak egy-két fontosabb szereplőjét. Szeretem azt, ha egy történet több szemszögből íródik, de itt egyáltalán nem hiányoltam, mivel könnyedén vezet be minket ennek a romlott világnak a színfalai mögé a főhősnő által. Annak ellenére se zavaró az egy szemszög, hogy több karakter is fontosabb szerepet kap rajta kívül az események kibontakozásában, mert kellő mennyiséget és információt ad minden fontosabb szereplőről. Megtalálta a tökéletes egyensúlyt és történést, hogy minden szereplő ki tudjon teljesedni a maga módján, megkapja a kellő hangsúlyt az események forgatagában. A karakterek árnyaltságai, viselkedései és megnyilvánulásai remekül illeszkednek az Inferno világába, így egyiket se éreztem túlzónak. Volt, akit kicsit szerettem, volt, akit nagyon gyűlöltem és volt olyan, akit nem teljesen értettem meg, de az biztos, hogy nem volt olyan szereplője ennek a történetnek, aki ne váltott volna ki belőlem valamilyen érzést.

A cselekmény egy pillanatra se engedi el az olvasót, egyszerre láncolja a lapok elé és egyszerre borzasztja is el, mert ez nem tündérmese. Azt is mondhatnám, hogy ez a rideg valóság, ami talán meg is állná a helyét, hiszen sokszor hallani hasonló borzalmakról… És talán pontosan ez teszi még különlegesebbé a fordulatokkal, meglepetésekkel és izgalmakkal teli cselekményt, mert simán el tudja hinni az olvasó, hogy ez a hely létezhet, vagy még ennél kegyetlenebb hely is. Tetszett, hogy nem csak a „felszínt súrolta” a cselekmény, hanem bepillantást engedett abba is, hogy mennyire kiszolgáltatottak a kevésbé „szerencsés lányok”, mint amilyen Raven és Lykke volt. Természetesen tartogatott a végére is meglepetéseket ez a történet. Voltak tippjeim, amik közül pár bejött, másrészről meg nagyon nem. Volt olyan szereplő, akiről nem hittem volna ezt és rendesen sokkolt az igazság. Ami pedig az utószót illeti, egyszerre érzem szívet melengetőnek, már majdnem édesnek, ugyanakkor szomorúnak is a maga szépségével együtt. Örülök annak, hogy a végére se lett belőle tündérmese, mert ez a lezárás véleményem szerint tökéletes.

Ha egy kicsit sötétebb és nem szokványos romantikus történetre vágysz, akkor határozottan ez a te könyved. Egyszerűen csak hagyd, hogy Inferno sötétsége magával rántson. Mert egyszerre kapcsol ki, borzaszt el és gondolkodtat el ez a történet. Véleményem szerint olyan gondolatokat is hordoz magában ez a könyv, amik részben tabutémák, vagy csak az emberek nem szeretnek belegondolni. Pedig érdemes lenne beszélni róla, vagy éppen elgondolkodni, hogy nem helyes az, hogy sok mindenre képes rávenni az embert egyetlen egy dolog is, ami mondhatni az egész világot is irányítja. Ugyanakkor gyönyörűen bemutatta azt is, hogy sokszor mennyi mindenre képesek vagyunk különféle okokból, mennyire erősek tudunk maradni akkor is, amikor azt hisszük, hogy már nincs remény és jöhet bármi, a remény akkor is velünk marad.

Többször is említette Ruby, hogy mi inspirálta őt az Inferno megírásában, de akkor is ki kell emelnem, hogy nagyon eltalálta a fejezet címeket a történésekhez. Imádom ezt az ötletét is. Eddig is úgy gondoltam, hogy egy remek stílussal megáldott írónőről van szó, de ez a történet után még inkább így gondolom. Ez a könyv szerintem többet érdemelne, mint 5 csillag és abszolút kedvencem lett. Remélem, hogy még fog hasonló stílusban írni, mert piszok jól bánik ezzel a sötétebb és kegyetlenebb világgal is. ♥

„Mind kereszteket cipelünk, csak éppen a méretük eltérő.”

„Hiába kérsz bocsánatot, a bűn, bűn marad.”

„Ne a múlton rágódj, hanem tekints a jövőbe, azt formáld inkább. A múlt démonai csak visszahúznak.”

Fülszöveg: 

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Fülszöveg: 

Mindenekelőtt ez egyszerűen fantasztikus volt!! A lehető legjobbkor talált meg az írónő könyve, mivel mostanság kicsit döcögősen ment az olvasás, ezt viszont egyszerűen utáltam félretenni, mert annyira magával rántott, hogy legszívesebben folyamatosan olvastam volna. Ugyanakkor ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam! Egyszerűen imádtam, még mindig nehéz szavakba önteni mindazt, amit érzek! ♥

A korábban olvasott történetekből is kiderült számomra, hogy igazán tehetséges írónőről van szó és nagyon megszerettem már akkor is a történeteit, annak ellenére is, hogy még nem voltak teljesen tökéletesek és maradt utánuk hiányérzetem. Ez a könyv viszont tökéletes, és érezhető, hogy fejlődött és építkezett a visszajelzésekből, ennek köszönhetően ez a történet szerintem többet érdemelne 5 csillagnál, mert annyira jó lett. Ezek után meg talán nem is meglepő, hogy még jobban várni fogom a további könyveit. ♥

A stílusa még mindig könnyed, elvarázsolja az olvasót. A romantika, erotika és a komolyabb dolgok kellően hangsúlyt kapnak a történet során, amit imádnivaló humorral és „bájjal” spékel meg. Nem hagy semmit sem elveszni, egyiket se viszi túlzásba, hanem a tökéletes harmóniát megtalálva egy csodálatos történetet írt meg ezek vegyítésével. Ezáltal néha megmosolyogtat, máskor elvarázsol, olykor pedig el is gondolkodtat mindazzal, amit a történetbe csempészett.

Már az első pár oldallal megnyert magának és mire észbe kaptam, addigra már sajnos a végére is értem. (Barátnőm, Lyna pontosan tudja, hogy nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira imádtam sodródni ezzel a történettel.) Kezdetektől érezhető a kémia a főszereplők között, nem éreztem erőltetettnek, ahogyan az se zavart, hogy itt is kicsit szerepet kapott a „szerelem elsőlátásra” dolog, mert mégis sikerült kicsit egyedivé varázsolnia ezt. Hagyta kibontakozni a karaktereket, eseményeket és nem egyből az volt, hogy képtelenek egymás nélkül élni. Ez életszerű volt, amiben helyett kaptak a vágyak, megannyiféle érzés és természetesen a bonyodalmak se maradhattak el. Érzékien mesélt a szereplők gondolatairól és érzéseiről, ez pedig számomra nagyot dobott az élvezhetőségen. Kellő bepillantást engedett az érzések és gondolatok tengerébe és csodálatosan festette le ezeket a szavak segítségével. Imádom, hogy most jobban kifejtésre kerültek eme dolgok.

A szereplők között akad olyan, akit lehet nagyon szeretni, vagy éppen kevésbé, de egyikre se mondanám azt, hogy gyűlölöm, mint egy-egy negatív szereplőt szoktam, viszont ez is még különlegesebbé tette számomra ezt a történetet. Ez annak volt köszönhető, hogy remekül mutatta be, hogy mennyire különbözőek lehetünk és mennyire másképpen állhatunk dolgokhoz, mennyire eltérő lehet az értékrendünk, a gondolkodásunk, és még ha nem is értünk egyet bizonyos emberek tettével, akkor se biztos, hogy teljesen el tudjuk ítélni őket. Sőt, bevallom, hogy néha egy-egy szereplőt kicsit sajnáltam, hogy ilyenné tette az élet és nem láttak át a saját „sötétségükön”, viszont ettől még inkább élethűbbé vált a történet. A sértettségen nehéz túllépni, vagy éppen nem hagyni azt, hogy a pénz felülírja a lelkiismeretünket és ne uralkodjon rajtunk. Ezek a dolgok pedig képesek megmérgezni nem csak a lelkünket, hanem az életünket is, és ezáltal akár másokban is kárt tehetünk.

Summer nagyon szerethető karakter és imádtam, hogy mennyire képes volt egyik pillanatról a másikra másképpen reagálni, vagy miként volt képes pillanatok alatt kicsit másabbá válni. Nem éreztem azt, hogy túlzottan maszkokat viselne, még ha a nagynénje mellett ezt meg is kellett tanulnia, de Jake mellett akkor is úgy éreztem, hogy igazából részben mind kicsit ő és mintha picit keresné azt, hogy ki is lehet, ha végre kiszabadul a kalitkából és fontossá válik valaki számára, vagy milyen érzés az, ha szereti őt valaki. Erősnek, bátornak tartom őt, aki a felszín alatt képes volt összetörni és elveszni, mint bárki más. Neki is meg kellett tanulnia, hogy nem kell elrejteni azt, ha összetörünk, ahogyan mindenkinek. Kicsit úgy éreztem, hogy nála ez a történet nem csak a boldogság, szerelem megtalálásáról szólt, hanem arról, hogy végre kibonthassa a szárnyait és önmaga lehessen. Ehhez pedig neki is kellett egy kéz, ami elindította ezen az úton. Meg talán kicsit a bizalomról is és a múlt elengedéséről, vagy legalábbis, hogy elkezdhesse feldolgozni mindazt, amin keresztül kellett mennie. Nagyon szerettem a dilemmáit és kételyeit, hogy néha mennyire elhamarkodottan tudott ő is cselekedni, de ki nem?

Jake is összetettebb karakter. Kicsit rosszfiús, de valójában ő is több annál, mint sokan első pillantásra sejtenék. Figyelmes, kedves, gyengéd és védelmező, akinek a lelkiismerete is helyén van. Nagyon szerettem, hogy nem egy kő volt, hanem neki is megvoltak a maga érzései, amit így vagy úgy képes volt kifejezni is. Odaadó és bármire képes lenne azokért, akiket szeret. Hoz ő is rossz döntéseket, aminek köszönhetően ő is sérül és megtalálható az önvád is. Néha talán nem is másoknak nehéz megbocsájtani, hanem önmagunknak. Én legalábbis úgy éreztem, hogy ez is megjelenik nála. Illetve ott volt az is, hogy több minden lappangott a felszín alatt, mint azt elsőre hinné az ember és olykor megéri küzdeni azért, ami számunkra fontos és boldoggá tesz. A családjához fűződő viszonyát nagyon szerettem. Népes egy család, de imádnivalók. A családjához köthető az egyik kedvenc részem is, mert kellően komoly és humoros, amikor a nagymamájával beszélget.

A történetben több „mellékszereplő” is megtalálható, de nem éreztem úgy, hogy túlzsúfolt lenne, mert mindenki kellő szerepet kapott és örülök annak, hogy Summer édesapja is kicsit jobban ki tudott bontakozni. Sok szívet melengető részt köszönhetek nekik. A történetben több bölcsesség is elhangzik, ami képes kicsit fejbe vágni az olvasót, vagy éppen elgondolkodtat. Imádtam a fordulatokat benne és akadt olyan momentuma is a történetnek, amikor kicsit izgultam, hogy mi fog még a szereplőkkel történni. Sőt a fordulatok között is akadt olyan, ami képes volt meglepetést okozni és nem mindig jött be a tippem. :)

Biztosan még sokáig velem lesz ez a történet, hiszen még most is vannak olyan pillanatai, amiken gondolkozom, agyalok, hiába értem a történet végére. Mindenképpen szeretném majd papírformátumban is beszerezni a könyvet, mert ennek a polcomon a helye. Kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy még az itt megismert szereplők közül lesz olyan, aki később visszaköszön, akár egy másik regényben. Köszönöm ezt a remek könyvet és a lehetőséget, még egyszer! ♥

„Addig nem tudod az újat beengedni az életedbe, ameddig a régit el nem engeded.”

„Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete.”

– „Tudom, hogy félsz a változástól, elhagyni azt, amit már ismersz. De, ha egy kicsit megvan az esély arra, hogy az, amitől félsz, talán jobb lesz, mint amiben élsz, miért nem próbálod meg?”