Kevin Hearne: Hounded ​– Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)

Fülszöveg: 

Atticus ​O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

_„Kevin Hearne új lelket lehel az ősi mitológiába, és egy hátborzongatóan ismerős, mégis ijesztően eredeti világot alkot.” – Nicole Peeler, a Tempest Rising írója



Cím: Hounded ​– Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)
Szerző:Kevin Hearne
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730508
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:



Raktárvásárnak köszönhetően sikerült beszereznem ezt a könyvet és nem is értem, hogy eddig miért kerülte el a figyelmemet. Egy ideje már a polcomon csücsült a könyv, de örülök, hogy végre a kezembe került. Még ha picit lassabban is olvastam, de ez a történet segített abban is, hogy ne csak a szürke hétköznapokból rángasson ki, hanem az olvasóiválságból is elkezdett.

Amikor a neveket megláttam, akkor kicsit meglepődtem, mert tényleg nem szokványos a legtöbb név, ami miatt eleinte kicsit nehezebben ment az olvasás. Furcsák voltak, de végül inkább kiejtettem úgy őket, ahogyan nekem kényelmes volt, mert sajnos eleinte olykor-olykor kicsit megakasztott ez a sok szokatlan név.

Maga az alaptörténet szerintem egészen egyedi és nagyon tetszett, hogy az ír mitológiából merített hozzá ötletet a szerző. Korábban volt már szerencsém másabb okokból kutatást végeznem az ír mitológiával kapcsolatban és olyan jó érzés volt újra elveszni benne, mert szerintem csodálatos és érdekes világ tárul a szemünk elé, ha kicsit jobban elveszünk a múlt eme árnyában. Még kíváncsibbá tett a könyv annak köszönhetően, hogy nem egy sima varázslóról volt szó a történet során, hanem egy druida áll a középpontban. Kifejezetten tetszett, hogy miként jelenített meg mindenféle hit, vagy éppen mitológiában megjelenő alakot. Egyáltalán nem éreztem túlzásnak, se soknak. Tetszett az, ahogyan más kultúrában megjelenő Istenekről is szó esett.

A szereplők számomra érdekesek voltak, még ha az elején nem is sok minden történik, de a történet végére a legtöbb szereplő kellően kibontakozik ahhoz, hogy valamennyire megismerhessük őket és szimpátiát vagy éppen unszimpátiát váltsanak ki belőlünk. Véleményem szerint a vége részben sejthető, de ugyanakkor maga a történet hordoz bőven meglepetéseket. Nem mindig voltam biztos abban, hogy mi igaz abból, amit mondanak és a tettek mögött milyen valódi okok húzódnak. Volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem puszta harc lesz, hanem részben ez az Istenek közötti harc is, vagy legalábbis mindenkinek van valami oka, indoka arra, hogy az a „csata” tényleg megtörténjen a két személy között.

Atticust nagyon hamar megkedveltem és ez a történet végéig így is maradt. Imádom a humorát, a reakcióit és azt, ahogyan kezelte az egész helyzetet is. Újra egy fantasztikus férfi karaktert ismerhettem meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e tudni újat mutatni még a későbbi részekben, vagy nem.

A másik nagy kedvencem az idős özvegyhölgy volt. Nem tudom honnan jöhetett az ötlet arra, hogy a történetet színesítse, de párja nincs, az is tuti. Nem volt kétségem egy idő után, ha ő feltűnik megint, akkor biztosan újra nevetős részek jönnek és így is lett. Nagyon jól eltalált karakter lett, még ha kicsit jobban örültem volna annak, ha jobban megismerhetem őt is, ha már ilyen szerves része Atticus életének.

A harmadik kedvencem pedig az ember legjobb barátja, vagyis Oberon. Ha lehetséges lenne, akkor én őt szeretném örökbe fogadni, de ugyanígy, hogy halljam a gondolatait, mert imádni való. Annyira édes, vicces és szeretnivaló karakter, hogy arra nincsenek szavak. Rég nem kedveltem ennyire egy négylábút egyik történet során se, mint őt.

A történet eleje lehet picit lassabban indul be, de én azt inkább annak a számlájára írtam, hogy próbált elkalauzolni minket a világ felépítésében és hogy kicsit jobban eligazodjuk abban, hogy ki, kicsoda. A könyv közepétől, de lehet már kicsivel korábbtól viszont szerintem letehetetlen ez a könyv. Nagyon élveztem és kíváncsi vagyok arra, hogy még mit tartogat, mert tetszik az, hogy mennyire nagy hangsúlyt kap a természet, a környezet. Illetve nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a pultos lány és Atticus szálával is. Tényleg olyan ártatlan-e, mint amilyennek tűnik a lány vagy tartogat még ő is meglepetést már azon kívül, amivel rendesen meglepett. :D

Összességében nekem nagyon tetszett, érdekes, eseménydús, fordulatos is és megannyi remek szereplő megtalálható benne, akikből hol keveset, hol sokat kaphatunk. Szerintem egy remek fantasy, ami kikapcsol és szórakoztat is, engem legalábbis teljesen kikapcsolt és elvarázsolt. Plusz pont azért, hogy a természet is ennyire nagy hangsúlyt kap, mert remekül lett belecsempészve az, hogy mennyi mindent tud adni számunkra és mennyire semmibe vesszük sokszor, pusztítjuk azt, miközben inkább óvnunk kéne. Szóval ilyen téren még kicsit el is gondolkodtat. Már nagyon várom, hogy olvashassam a többi részt és csak reménykedni tudok, hogy hasonlóan jók lesznek azok is, vagy még jobbak.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Morrigan gúnyosan felnevetett, aztán hangosan károgva hollóvá változott, és elröppent. És még azon tűnődik, miért nincsenek barátai…”

„Ez nagyon vicces! Teljesen pánikba esett! Ha lenne egy dugi kolbászom, megkapnád ezért!” – mondta Oberon.

„A nonverbális jelek néha olyan egyértelműek, hogy nem tudom, minek beszélünk egyáltalán.”

Elyn Vee N.: Go to hell, Liberty Johnson! – Menj a pokolba, Liberty Johnson!


Fülszöveg: 

Idegesítő, amikor valaki beenged a falai mögé, majd minden felborul, és a világért sem akar visszaengedni oda, ahol biztonságban érezted magad.

„Liberty Johnson… A nő, akin ha akarnék, sem tudnék kiigazodni. Legalábbis olykor. Viszont egyszer már beengedett a falai mögé, így tudom, hogy mire számítsak. Én pedig akarom ezt. Akarom a támaszt, és a biztonságot. Pontosabban, én akarok lenni a támasza.„

Jared élete tele van zűrrel, és családon belüli problémákkal, míg Liby, pont ezt szeretné a mindennapjain kívül tudni. A legnagyobb próba, összeegyeztetni a két ellentétes pólust. Viszont a sikerhez, két emberre van szükség.


Cím: Go to hell, Liberty Johnson! -Menj a pokolba, Liberty Johnson!
Szerző:Elyn Vee N.
Oldalszám: 180 oldal
Kiadó: Magánkiadás
ISBN: -
Kötés: E-könyv


VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Szerintem érezhető, hogy az írónő sokat fejlődött, hiszen bővelkedett leírásokban, az érzelmeket is gyönyörűen fejezte ki és a gondolatokba is bőven bepillantást engedett a történet során.

A könyv hangulata könnyedén varázsolja el az embert és pillanatok alatt be is szippantottak az események, főleg, hogy nem is sokat körített, hanem egészen pikáns jelenettel indított a könyv. Nem volt felesleges és unalmas felvezető, hanem belöki az olvasót az események sűrű forgatagába.

Libyt most sokkal jobban megismerhetjük, sokkal inkább kibontakozik az, hogy mennyivel másabb az, amit sokszor a külvilág felé mutatunk, mint az, amilyenek valójában vagyunk. Nem csak a gondolatok, hanem az érzelmei is gyönyörűen lettek ábrázolva, aminek köszönhetően még inkább át tudtam érezni mindazt, amivel neki is meg kell küzdenie. Vele együtt örültem és szomorkodtam, vagy éppen kételkedtem.

Jared pedig, nos, azt hiszem új kedvenc könyvespasit sikerült avatnom. Nagyon megszerettem őt, még szeretnék róla olvasni. Imádtam a megszólalásait, tetteit és azt, hogy idővel rájött, hogy megéri küzdeni és más helyett nem dönthet, ahogyan azt is, hogy képes volt belátni, ha éppen hibázott, viszont pont vele kapcsolatban egy pici hiányérzetem is maradt. Mindig is szerettem Elyn könyveiben, hogy érint kicsit komolyabb témákat, ahogyan most is tette. Most viszont kicsit úgy éreztem, hogy nem hagyott neki elég teret, hogy ez ki tudjon bontakozni. Örültem volna, ha jobban bepillantást enged abba, hogy Jared miként éli meg, miként küzd meg Ő és a családja is mindazzal, ami történik. Úgy érzem, hogy nem nagyon ment a felszín alá és nekem picit túlzottan gyorsan megoldódott az a dolog. Azt hittem, hogy több bonyodalmat fog magával hozni az a történet szál, de ennek ellenére is imádtam. Szívesen olvastam volna kicsit többet Sallie-ről is, mert egyszerűen annyira édes volt. Miután megjelent, utána alig vártam, hogy újra felbukkanjon.

Sokszor csalt mosolyt az arcomra az, ahogyan a két főszereplő húzta egymást és az is, ahogy szép lassan kibontakozott közöttük a romantika és választ kaptam mindarra, ami elsőre számomra kicsit fura volt. Nem teljesen értettem, hogy miként is lett hirtelen annyira erős a kötödés a felszín alatt, aztán persze a múltra is szép lassan fény derült és minden részlet a helyére került. S ennek köszönhetően már én is megértettem, hogy miért is reagáltak úgy, ahogyan, ama bizonyos éjszaka után.

Könnyed, humoros és érzelmekben gazdag romantikus könyv, aki szereti a romantikus könyveket, azoknak bátran ajánlom. Gyönyörűen megírt könyvről van szó, mert hiába maradt utána egy picike hiányérzetem, attól még teljesen elvarázsolt és kikapcsolt. Örülök, hogy elolvashattam ezt a történetet. 

((Remélem, hogy még olvashatok róluk, mert még akadnak olyan szereplők, akikről szívesen olvasnék. Khmm, azért szívesen megnézném, hogy Jared milyen is lenne apa szerepben, mert ahogyan Sallie-vel bánt, nos, azok után biztosan baromi édes lenne. Légysziiii egyszer majd írj egy ilyen novellát is. :D ♥)) 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A tűz perzselése egyenlő az édes fájdalommal, amikor a rossz, és a jó félúton találkozik. De ez a porrá égés kezdete… Ez itt a gond!”

„– Tegnap szóba hozott Carrie bárjában, amikor te megint Sammel tyúkoskodtál. – Tyúkoskodtam? – teszem karba kezeimet. – Igen, mi általában kakaskodni szoktunk, ti pedig tyúkoskodtok.”


Lily Collins: Unfiltered


Fülszöveg: 

In ​this groundbreaking debut essay collection, featuring never-before-seen photos, actress Lily Collins—star of Mortal Instruments and the upcoming Rules Don’t Apply—is opening a poignant, honest conversation about the things young women struggle with: body image, self-confidence, relationships, family, dating, and so much more. For the first time ever, Lily shares her life and her own deepest secrets, underlining that every single one of us experiences pain and heartbreak. We all understand what it’s like to live in the light and in the dark. For Lily, it’s about making it through to the other side, where you love what you see in the mirror and where you embrace yourself just as you are. She's learned that all it takes is one person standing up and saying something for everyone else to realize they’re not alone. By turns hilarious and heartbreaking, Lily’s honest voice will inspire you to be who you are and say what you feel. It’s time to claim your voice! It’s time to live your life unfiltered.



Cím: Unfiltered
Szerző:Lily Collins
Oldalszám: 256 oldal
Kiadó: HarperCollins
ISBN: 9780062473028
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:


Nem vagyok nagy rajongója a színésznőnek, de még is úgy éreztem, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom és most se hagyott cserben a megérzésem. Nem egy szokványos önéletrajzi könyvet kaptam, hanem sokkal inkább bensőségesebb történetet. Nem hittem volna, hogy ennyi mindennel kellett neki is megküzdeni, hogy ennyi minden lappang a mosolya mögött. Érdekes volt olvasni arról, hogy étkezési zavarral küzdött, mesélt a rossz kapcsolatairól és az önbizalomhiányáról is. Nem csak meglepő és érdekes olvasmány volt, hanem csodálatos volt bejárni vele azt az utat, hogy miként is küzdött meg többek között ezekkel a dolgokkal is élete során. Csodálom azt, hogy képes volt ezt a világ elé tárni és ennyire őszintén írni ezekről a dolgokról. Nagyon elgondolkodtató olvasmány, megéri elolvasni és sajnálom, hogy magyarul nem jelent meg, pedig szívesen kezébe adnám egy-egy ismerősömnek.

Ennek a könyvnek köszönhetően még inkább megkedveltem őt és biztosan még kezembe fogom venni ezt a könyvet és bizonyos részeit újra fogom olvasni.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Our heart is our ultimate source of power. We can't forget that we need it in order to love ourselves so that we can then love others.”

„No one feels perfect all the time. It's natural to have days where you look in the mirror and want to alter what you see. But taking it out on your body and punishing yourself is not the answer.”

„Asking for help is never a sing of weakness. It's one of the bravest things you can do. And it can save your life.”

Corinne Michaels: Ne ​csak a testemre figyelj (Miénk az éjszaka 4.)

Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Szívmelengető ​és szexi.” – The Book Dutchesses

„Egy csodálatos románc, az örökké tartó barátságok története, kihagyhatatlan könyv.” – Devney Perry, bestsellerszerző „Egyszerűen imádtam.” – Ana's Attic

„Letehetetlen, olykor szívdobogtatóan magával ragadó, szexi, romantikus és minden egyéb.” – Aestas Book Blog

Az életem tökéletes volt – mígnem egy szörnyű tragédia kirántotta a talajt a lábam alól. A gyerekeim apa nélkül maradtak. Én férj és támasz nélkül. De ahelyett, hogy belesüppedtem volna a gyászba, a munkámba temetkeztem a Dovetail Enterprises nevű cégnél. Amikor megkaptam az előléptetést, és az ügyvezető igazgató jobbkeze lettem, úgy éreztem, épp erre volt szükségem.
És pont az ellenkezőjét gondoltam, amikor a nyakamba varrták Milo Huxley-t mint asszisztenst. Ki nem állhatom.
Arrogáns, felelőtlen és az állásomra pályázik. Ha ez még nem volna elég, mindemellett pokolian szexi és menő brit akcentusa van, amitől végképp nem bírok magammal.
Köszönöm szépen, épp elég kiszámíthatatlan fordulat adódott már az életemben. Egy ideje azonban már kevesebbet veszekszünk és többet nevetünk. Mellettem áll, amikor senki más. És nem a külseje az egyetlen, amitől lázba jövök.
Bárcsak tudnám, mit tegyek…

A New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller listáinak állandó szereplője, Corinne Michaels egy varázslatos, szívmelengető és szexi történettel jelentkezik, amely megmutatja, hogyan képes egy nő összetartani az életét és a családját egy tragédia után, miközben a szívét sem zárja kalitkába.


Cím: Ne ​csak a testemre figyelj (Miénk az éjszaka 4.)
Szerző: Corinne Michaels
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156067944
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:



Kicsit nehéz búcsút intenem ennek a baráti társaságnak, mert nagyon megszerettem őket, de határozottan ez lett a kedvenc részem. Ez a könyv szenvedéllyel és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja azt, hogy a legnagyobb fájdalomból is képesek lehetünk felállni és egy tragédiát követően még mindig létezhet boldogság, remény, de legfőképpen nem áll meg az élet, hanem megy tovább. Nehéz picit szavakba önteni, hogy mit is érzek, mert ez szerintem több, mint egy romantikus könyv. Sokkal mélyebb és olyan érzéseket is boncolgat a tragédiának köszönhetően, amit sajnos könnyedén bárki érezhet, mert az élet szereti megkavarni a dolgokat. Mindegy, hogy milyen veszteségről is van szó, mert mindig lesújtó tud lenni és mindig képes összetörni az embereket, ahogyan ez remekül megmutatkozik a könyvben is. Az írónő gyönyörűen ábrázolta az ezzel kapcsolatos érzéseket, fájdalmakat, gondolatokat és tetteket, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem felesleges ürügynek azt, ami történt. Megkapta a kellő hangsúlyt és gyönyörűen végigkísérte az egész történetet. A tárgyalás szintén remek ötlet volt, mert véleményem szerint ennek köszönhetően még nagyobb hangsúlyt kaptak a veszteség miatti érzések és az, hogy mennyire nehéz olykor lezárni a múltat és továbblépni. Mennyire vágyunk arra, hogy a bűnös megfizessen és valamilyen módon legalább elégtételt kapjunk, ha már változtatni nem tudunk a történéseken. 

Danielle szerintem egy igazán erős nő, aki igyekezett a lehetőségekhez mérten erős maradni, támogatni a családját és közben helytállni a munka világában is sok évnyi kihagyást követően. Újra kellett szerveznie az életét, miközben a tárgyalásnak köszönhetően igazán le se tudta zárni magában a múltat és meglelni a békességet. Szerettem a botlásait, a kételyeit és vele együtt tudtam örülni, amikor a boldogság egyre inkább beszivárgott újra az életébe. Irigylésre méltó az, hogy ilyen barátai vannak. Nincsenek köztük tabuk, mindig ott vannak egymásnak, még ha az élet néha el is sodorja messzire egymástól őket. Kicsit úgy éreztem, hogy ők már nem csak barátok, hanem valójában egy család, akik között a kötödés egyre erősebb lesz minden egyes boldog, vagy akár szomorú történésnek köszönhetően. Megannyi csatát kellett megvívnia, és ha néha magába is roskadt, akkor is mindig képes volt talpon maradni és tovább menni. Öröm volt látni, hogy a nap újra képes volt átsütni a sötét felhőkön, hála Milonak. 

Ami pedig Milot illeti, nos, azt hiszem jobban megszerettem, mint a testvérét, pedig azt hittem, hogy ez képtelenség. Nála azt éreztem, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki igazán semmi másra nem vágyott, mint elismerésre és szeretetre, amiből úgy érezte, hogy eddig kevés jutott neki, vagy csak nem vette észre a sok törődést, amit kapott. Nagyon szerettem a poénkodásait, az olykor gyerekes viselkedéseit, vagy éppen azt, hogy miként is kezdett el szép lassan megváltozni (felnőni), de mégis részben hű maradni önmagához. Tetszett, hogy eleinte ő maga se értette azt, hogy miért próbál ott lenni Danielle számára. A végén pedig nagyon sajnáltam őt, kicsit még gyűlöltem is Call-t azért, amit tett, de végre nem egy megszokott dráma keveredett ki belőle. Még ha szomorú is volt, akkor is örültem ennek a fajta fordulatnak, bonyodalomnak. (Nicole meg hatalmas kedvencem még mindig. Imádtam, hogy most is szókimondó volt és nem volt rest Callumot megbüntetni a maga módján :D )

Viszont egy dolgot sajnálok, hogy Danielle gyermekei nem kaptak nagyobb szerepet a történet során, kicsit többször is felbukkanhattak volna. Nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy számomra nem volt teljesen vidám történet, mégis segített kicsit kikapcsolni, a gondolataimat elterelnie és emlékeket előcsalnia. Kicsit el is gondolkodtatott, megmelengette a szívemet a történetben lakozó reménnyel és többször mosolyt is csalt az arcomra. Most erre volt szükségem, egy kis szomorúságra és boldogságra, tökéletes időben talált meg ez a történet! ♥ 

Sajnálom, hogy többé már nem olvashatok róluk, mert az eddigi párosokról szerettem még egy picit kapni, akkor határozottan belőlük is kérnék még! Ennek a borítója a legjobb, még ha a címe számomra kicsit fura és nem is annyira illik a történethez. 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Mindenkinek vannak hibái. Egyikünk sem érdemel meg mindent, de ez nem jelenti azt, hogy nem vágyhatunk többre.”

„Emlékszem, hogy Peter azt mondta, a tárgyalás olyan, mint egy színielőadás: semmit sem szabad elhinni abból, amit az ember hall, és csak felét annak, amit lát.”

„Barátok vagyunk, akik sértegethetik egymást, nem beszélnek mellé és mégis szeretik a másikat. Soha nem kell azon aggódnom, hogy elítélnének, az ki van zárva. Elkövetkezett az az idő, amikor a legjobb barátaim lettek a családom.”

Colleen Hoover: Verity

Fülszöveg: 
Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.

Claire Contreras New York Times bestseller szerző.

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.


Cím: Verity
Szerző: Colleen Hoover
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634577904
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:

Zseniális. Hihetetlen. Megbotránkoztató. Letehetetlen. 

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen az ember képtelen félretenni, nem számít az se, hogy mennyire botránkoztat meg és szörnyed el esetleg az ember az olvasása közben. Mert egy részünk reméli, hogy ez nem lehet igaz, másrészről pedig pontosan úgy vagyunk, mint Low volt, hogy hiába minden, még is tudni akarjuk azt, hogy pontosan mik is történtek és a végére akarunk érni az önéletrajznak, hogy a végén hozhassuk meg az „ítéletet”.

Hihetetlen, hogy ez az írónő első ilyen témában írt könyve, mert túlzottan zseniális lett. Remélem, hogy még többet fog alkotni ebben a műfajban, mert hihetetlen az, amit most megalkotott és ahogy képes volt megteremteni ezt a borzongató hangulatot, ami az egész könyvet áthatotta. Már az első oldalakkal felkelti az ember érdeklődését, hiszen eléggé nem megszokott módon indul a történet, ami az utolsó lapokig kitart. Fordulatokkal és erős érzelmekkel teli történet, amiről nehéz spoiler mentesen írni, de az biztos, hogy magasra tette a mércét, mert eddigi legjobb könyve, amit olvastam tőle. Tökéletes ötlet volt az írónőtől a könyv a könyvben dolog, mert ez még inkább hozzájárult a történet különleges atmoszférájához. Még inkább sejtelmesebbé tette az egészet és végig ennek köszönhetően ott motoszkált az emberben, hogy vajon ez tényleg igaz lehet, vagy még akad olyan dolog, amiről nem tudunk, és ha igaz, akkor vajon mi vezéreli arra, hogy ezt tényleg képes legyen valaki leírni?

Nem hittem volna, hogy ez a történet ennyire érzelmi hullámvasút lesz, de az volt. Reméltem, hitetlenkedtem, elborzadtam, a karakterekkel együtt éreztem a reményt és a szerelem apró szikráit és azt, ahogyan próbáltak megbirkózni a tragikus múlttal és a saját démonjaikkal, miközben vágytam az igazság megismerésére.

Ez a könyv szerintem több, mint elsőre tűnik, mert megannyi csavar van benne, ami az utolsó lapokig is kitart, de véleményem szerint a cím is sokban hozzájárul az egészhez, hiszen a Verity jelentése fontos és pontosan ez a kérdés, hogy vajon mi az igazság, mi a valóság? Ezt pedig olyan ütősen oldja meg, amit más könyvben biztosan gyűlöltem volna, de itt képtelen vagyok rá. Ez a befejezés így jó, ahogyan van, mert olyan érzésem van ezáltal, mintha valójában az olvasók kezébe adta volna a döntéshozatalt. Csak rajtunk áll, hogy mit hiszünk el és mit gondolunk a megismert szereplőkről, amit valójában nem olyan könnyű meghozni, hiszen megannyi apró dolog, történés van, ami beszédes lehet, de az olvasó simán nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, pedig szerintem akadnak bőven olyan lényegtelennek tűnő dolgok, amik valójában nagyon is számítanak és segíthetnek a végső döntéshozatal meghozásában, mert hozzátesznek a nagy egészhez.

Ez a történet sokkol, megannyi kérdést felvet és kiakaszt ugyanakkor. Ez az a történet, amit nem lehet véleményem szerint csak úgy elengedni, mint egy sima romantikus könyvet, mert olyan jól bánik ezzel a kettősséggel, hogy mi igaz és mi nem, hogy könnyedén az ember bőre alá képes kúszni vele és megbolygatni az olvasó lelkét.

Ami pedig a szereplőket illeti, nos, mind túlzottan jól eltaláltak és remekül árnyaltak. Gyanúba kever, elbizonytalanít velük kapcsolatban, hogy olykor talán mi magunk se tudjuk pontosan, mit is gondolunk egy-egy szereplőről. Ugyanakkor gyönyörűen csempészi a történetbe általuk a remény, a szerelem és a boldogság apró szikráit, illetve mutatja be általuk azt, hogy milyen démonokkal is kell megküzdenünk, hogy képesek legyünk továbblépni vagy éppen csak azért, hogy másokat megóvjunk. Illetve általuk bemutatja azt is, hogy van-e olyan bűn, amit képesek vagyunk megbocsájtani annak ellenére, hogy esetleg nem tudjuk a pontos igazságot. Bűn és bűn között van-e különbség…

Ezt a könyvet egyszerre lehet imádni és gyűlölni is. Egyszerre csodálhatjuk és szörnyedhetünk is el mind attól, amit olvasunk, de véleményem szerint nehéz ezt úgy letenni, hogy semmilyen érzelmet ne váltson ki belőlünk. Hatalmas kedvencem lett és még több ilyet kérek az írónőtől, mert szerintem több mint 5 csillagot érdemelne ez a könyv.

Miután leteszi az ember ezt a könyvet és ezernyi kérdés kavarog a fejében a lehető legjobb, ha van kivel kibeszélnie. Imádtam a könyvről beszélgeti Dorinával. Köszönöm a kibeszélést és a közös olvasást is! ♥


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Hiába minden hamisság, lélektelenség és összetört álom, a világ mégis csak gyönyörű.
– Desiderata (Max Ehrman) –”

„Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet. Nincs középút.”

„Csak még egy fejezet, és abbahagyom. Ez lesz az utolsó.”

Ludányi Bettina: Kettőnk ​bűne (Függőség 2.)

Fülszöveg: 
Elég ​erős az emberi akarat, hogy megmentsen a tébolytól?

Niki Varela élete káoszba fordul, amikor rájön, mi a lakásában zajló különös jelenségek valódi oka. Eljön az a pont, amikor a tagadás már nem működik, és szembe kell néznie a sötét árnyakkal. Mindezt úgy, hogy már senkiben sem bízhat maga körül. Túlságosan elfajultak a dolgok. Alexios Hallas pszichológus még mindig nem tudott megbirkózni a történtekkel. Mire rájön a borosüvegek mögött húzódó rejtélyre, már túl késő lesz. Nem tehet semmit – sem az ártatlanokért, sem Nikiért. Mindketten megtapasztalják, mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, és olykor éppen az fordul ellenünk, akiben a leginkább megbíztunk…

Hogyan birkózik meg Niki az őt ért traumával? Vajon Alex képes lesz helyesen dönteni, amikor alkalma nyílik rá, vagy inkább utat enged a sötétségnek? Hogyan alakul egy függő sorsa, aki majdnem az életével fizetett egy barátságért?

A Kettőnk titka folytatásával újra lélektani vizekre evezünk. A sorok között megelevenedő pszichológiai thriller méltó lezárása Ludányi Bettina Függőség-sorozatának.



Cím: Kettőnk ​bűne (Függőség 2.)
Szerző: Ludányi Bettina
Oldalszám: 344 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156013682
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:

Nem könnyű szavakba önteni mindazt, amit ez a könyv adott, mert egyszerűen zseniális(an beteg) lett. Ez már csak akkor lehetne jobb, ha az olvasást követően leülhetnék a képernyő elé és megnézhetném ebből a zseniális könyvből készült sorozatot vagy filmet, mert szerintem úgy is elég ütős lenne ez a történet. Teljesen a hatása alá kerültem és még mindig sok mindenen töprengek azzal kapcsolatban, amit ebbe a könyvbe csempészet az írónő.

Eleinte kicsit tartottam elkezdeni ezt a részt, mert az első részével nem teljesen tudott elvarázsolni. Azt sokszor éreztem unalmasnak, vagyis jobban mondva kicsit több izgalomra számítottam és nem is tudott mindig lekötni teljesen, de alaptalan volt a félelmem, mert ez a rész mindenért kárpótolt. Ebben a részben mindent megkaptam, amit az előző részből hiányoltam és még annál is többet. Ez a történet képes az olvasót sokkolni, átejteni, ugyanakkor az ember szívébe is belemar. Ez pontosan egy olyan történet, ami szinte az utolsó lapokig fenntartja az ember érdeklődését, illetve az utolsó oldalakig tartogat meglepetéseket és érdekességeket.

Egyáltalán nem gondoltam volna azt, hogy ennyire hamar a végére fogok érni a könyvnek, pláne nem munka mellett, de egyszerűen azon kaptam magam, hogy minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassam és minden délutáni tervet félresöpörtem, mert egyszerűen nem akartam, hogy a „karakterek nélkülem csináljanak valamit.” Már a prológus nagyon felkeltette az érdeklődésemet és alig vártam, hogy megtudjam miként is jutottunk el odáig és mi történt az általam megszeretett, vagy kevésbé kedvelt szereplőkkel. Örültem annak, hogy nem ugrottunk egy hatalmasat, hanem ott folytatódott szinte, ahol a korábban lógva hagyott az írónő megannyi kérdés és kíváncsiság közepette. Bettina gyönyörű megfogalmazással tárja elénk ezt a történetet, amiben a cselekmény remekül felépített. A szálakkal úgy bánik, mint egy remek bűvész, aki elhitet velünk valamit, az orrunknál fogva vezet, majd újra csavar a dolgokon, amikor már azt hisszük rájöttünk a titkok nyitjára. A cselekmény nem csak fordulatokkal teli, hanem érdekes is, olyan dolgokról ír, amiről véleményem szerint ritkán olvasni – kivéve, ha direkt ilyen könyveket vesz kézbe az ember -, s ez teszi még érdekesebbé és rejtélyesebbé az egészet. Egy olyan betegség köré építi fel a könyvet, amit esélyesen nem sokan ismernek vagy nem ennyire behatóan, de ő mégis annyira könnyedén avat be a dolgokba, hogy egyáltalán nem tűnik idegennek. Sőt, inkább felkelti az olvasó érdeklődését, hogy még több dolgot meg tudjon erről a témáról. Továbbra is imádom, ahogyan keveri a pszichológia és thriller kettősét. Amivel még meg tudott nyerni magának, hogy hiába a betegség áll a középpontban és annak hatásai, jellemzői, attól még nem feledkezett meg a függőségről se és annak káros hatásait is tovább boncolgatja. Nem csak a függők múltjára, jelenére vagy jövőére nézve, hanem az emberi kapcsolatokra nézve vagy éppen újra felmerül az, hogy vajon maga a függő miként is képes önmagával és a tettei következményével szembe nézni. A cselekmény előrehaladtával se feledkezik meg az apróbb dolgokról, legalábbis volt olyan apróság, ami engem érdekelt, hogy mi lesz és már éppen kezdtem volna hiányolni a választ, amikor megajándékozott vele. Nagyon tetszettek ezek a dolgok, ahogyan beleszőtte a történetbe. Számomra akadtak olyan dolgok, amik elsőre lényegtelennek tűnnek, de mégse találtam annak, mert attól még, hogy valami esetleg jelentéktelennek és apró dolognak tűnik a nagy halmazban, attól még igenis van jelentőségük egy ember életében.
Most is akadtak olyan fordulatok, amiket sejtettem, de biztosra nem mertem volna állítani, mert már tudom azt, hogy Bettina túlzottan jól meg tud vezetni, hogy aztán sokkoljon, de volt, ami bejött és volt, ami nem.

Ami a szereplőket illeti jó volt viszontlátni azokat, akiket már megszerettem és azokat is, akiket annyira nem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a történtek milyen hatással is lesznek rájuk, vagy éppen a jelenben még milyen nehézségekkel kell szembenézniük, de leginkább azt, hogy lesz-e olyan, akiről megváltozik a véleményem. A karakterek nagyon jól felépítettek és a fejlődésüket is gyönyörűen végigkövethetjük, illetve a legtöbb szereplő érzései nem csak magával ragadóan, de igazán erőteljesen vannak ábrázolva, ez által pedig még inkább képes hatni az emberre, még inkább át tudtam érezni mindazt, amit ők éreztek.

Niki továbbra is az egyik kedvenc női főszereplőm és ez szerintem már mindig is így fog maradni. Nagyon szeretem mindazt, amit képvisel, illetve az esendőségét és az erejét, ami benne rejtőzik. Sok minden történt vele a múltban, de igazából a jelenben is. Csodáltam mindazért, hogy mennyire képes volt küzdeni, még ha néha újra össze is tört. Néha kicsit össze is szorult a torkom, amikor szép lassan szinte mindent át kellett élnie és hirtelen meg kellett birkóznia mindennel. Szeretem azt a kettőséget, ami jellemezi az önmagával vívott harcot, mert gyönyörűen van ábrázolva, hogy miként is támadt fel benne újra és újra az önvád, és az, ahogyan próbálta ugyanakkor elfogadni azt, amit mások mondtak neki, hogy nem ő tehet a történésekről. A karakterfejlődése szerintem nagyon jól sikeredett és még inkább szívembe zártam, miután képes volt nem csak önmagával, a történtekkel vagy éppen a múlttal szembe nézni, hanem az érzéseit is képes volt elkezdeni feldolgozni és kimutatni őket.

Nem is kétség, hogy Corinna továbbra is a kedvencem marad. Egyszerűen szerintem lehetetlen nem szeretni a stílusát, azt, hogy ami a szívén az a száján, még ha részben páncélként is növesztette ezt. Örülök annak, hogy a páncélja alá láthattunk és ő is néha meginogott, majd azt, ahogyan újra önmagára talált és képes volt a sarkára állni. Érdekes volt olvasni arról, hogy ő miként birkózott meg a történtekkel és milyen irányba sodorta őt az élet. (Egyszer remélem, hogy még valami regényben esetleg visszaköszön, akár csak mellékszereplőként, mert sokszor képes volt mosolyt csalni az arcomra a megszólalásaival, miután újra elkezdett visszatalálni önmagához. )

Alexios volt számomra az a szereplő, aki elérte azt, hogy megszeressem, pedig az első részben nem igazán kedveltem őt. Esélyesen sokat segített az is benne, hogy most sokkal többet kaphattam belőle és jobban megismerhettem őt. Csodálom a kitartását, azt a küzdőszellemet, ami őt jellemezi és azt is, hogy ha néha picit talán agyamra is ment, akkor is szerethető és igazán törődő férfit ismerhettem meg a személyében, aki képes megküzdeni a kudarccal, vagy éppen a csalódással is. Összetett és sokkal több rejlik benne, mint elsőre gondoltam.

Az új szereplők pedig egytől-egyig remekül eltaláltak és még inkább színesebbé teszik ezt az érdekes történetet. Egyik se éreztem soknak, vagy túlzónak, inkább hozzátettek ők is a történethez és még inkább elmerülhettem hála nekik abban, hogy mennyire másabbak lehetnek az emberek, mennyire másként képesek látni a dolgokat, vagy éppen önmagukat, vagy mennyire félreismerhetünk embereket.

Ez a történet összetört, elgondolkodtatott és teljesen sokkolt. Ha egy izgalmas és fordulatokkal teli történetre vágysz, ami képes átverni és az orrodnál fogva vezetni, miközben komolyabb témákat is boncolgat, akkor bátran ajánlom ezt a történetet. Egyszerre érzem úgy, hogy teljesen kikapcsolt és hozzám is tett, hatással volt rám, annak köszönhetően amilyen témákat érintett, esélyesen napokig gondolkodni fogok még az olvasottakon. Bár azt se tartom kizártnak, hogy a lehető legfurább helyzetekben fog beugrani egy-egy dolog. Már nagyon várom az újabb könyvét az írónőnek, mert biztos vagyok benne, hogy fantasztikus lesz!


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Egyetlen döntésünk hatással lehet az egész életünkre.”

„– Maga is tudja, hogy még a hétköznapi emberek is milyen jól be tudják csapni magukat, ha valamivel nem akarnak szembenézni. Önámításnak hívják. Valójában folyton hazudunk magunknak is.”

„Szarnak érezte magát. Tudja, milyen érzés így felnőni?”

Corinne Michaels: Várj ​még rám (Miénk az éjszaka 3.)

Fülszöveg: 
„Bűbájos, ​forró, romantikus és tele meglepetésekkel.” – Harlequin Junkie

„Szívmelengetően romantikus.” – Aestas Book

Két szabályom van az életben: 1. Semmiféle párkapcsolat, szerelem meg ilyesmi. 2. Nem bújok ágyba a belsőépítész irodám ügyfeleivel. Amióta a legutóbbi fickóról kiderült, hogy nős, nem nehéz betartanom a szabályokat. Legalábbis eddig nem volt nehéz.

Callum Huxley egy nevetségesen szexi angol, és a kapcsolódás köztünk, ami az első pillantással kezdődött, elűzte belőlem az örökké tartó poklot. Szerencsére azonban még az előtt észhez tértem, hogy a hotelszobájában kötöttem volna ki, meztelenül, zihálva, aztán képtelen lettem volna őt elfelejteni.

Azon gondolkozom, talán hülyeség volt azon az éjszakán csak úgy elsétálnom. Elég biztos is, mivel a pályafutásom legfontosabb találkozóján a Dovetail Enterprises ügyvezetőjével nem más vár rám, mint ő. Azt hiszem, ez a szakmai életem legkínosabb pillanata. A kettes számú szabályom megszegése pedig a magánéletem legszenvedélyesebb pillanata.

A bizalom még sosem volt ilyen jó, de a csalódás sem fájt még ennyire soha.

A New York Time bestsellerszerző Corinne Michaels legújabb regénye minden, amire egy romantikus, szexi és vicces történetben vágysz.



Cím: Várj ​még rám (Miénk az éjszaka 3.)
Szerző: Corinne Michaels
Oldalszám: 282 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156013569
Kötés: puhatáblás


VÉLEMÉNYEM:


Részben miért is szeretem ezt a sorozatot?

Mert a négy barátnő eléggé eltérő személyiség, teljesen más életúttal, de mégis mindig bebizonyítják azt, hogy ennek ellenére is igaz barátok és mindig ott vannak egymásnak. Nagyon szeretem, hogy képes volt az írónő ennyire jól megragadni a különféle egyéniséggel megáldott szereplőket és megmutatni azt, hogy a megannyi eltérés ellenére is lehet két vagy több ember igaz barát. Az meg hab a tortán, hogy az írónő stílusa még mindig könnyed és igazán szórakoztató.

De térjünk is rá erre a történetre. Bevallom, hogy nem rémlik az, hogy a korábbi kötetek közül bármelyiken is ennyire jól szórakoztam volna, mint ezen. Nem csak mosolyt csalt az arcomra egy-egy párbeszédével, vagy történésével, hanem sokszor hangosan kuncogtam vagy éppen nevettem rajta. Nicole nem csak szerethető, hanem olyan, mint egy igazi tigris. Imádtam a megnyilvánulásait, a hatalmas száját, amivel bárkit bármikor és bárhol képes volt kiosztani, akár kérte az illető, akár nem. Ő egy igazi szabályszegő ebben a társaságban, akinek hatalmas szíve van annak ellenére is, hogy sokszor kimondja azt is, amit lehet, a másik nem akar hallani. Amiért nagyon szerettem őt, hogy őszinte, még akkor is, ha mások nem biztos, hogy azok lennének egy-egy adott helyzetben. Mindig felmeri vállalni, amit gondol, de az erős páncélja alatt ő is hordoz olyan sebeket, amik még mindig kihatással vannak az életére. A családja se éppen egyszerű, nem irigyeltem azért, hogy milyen szülők árnyékában kellett felnőnie, de ő mégse esett kétségbe, hanem a saját lábára állt és a maga ura lett.
Callum pedig egy igazi angol úriember, akire nehéz lenne bármi rosszat mondani. Az ő gyerekkora se volt éppen fényes, de talán pont ennek köszönhetően képes meglátni Nicole sebezhetőségét és megérteni őt. Egyiküknek se egyszerű utat kellett bejárniuk és becsülöm mindazért, amiket tett és azért, ahogyan küzdött. Nagyon megszerettem őt és alig várom, hogy a következő könyvben kicsit még olvashassak róluk, hogy mi is történt még velük. (Mert igen, ezt is imádom ebben a „sorozatban”, hogy mindig kaphatok egy kis plusz információ morzsát a már megszeretett párosaimról.)

Hiába imádtam a szóváltásokat, azt, hogy miként is talált egymásra a két főszereplő. Mennyire profi módon kereste a kiskaput Callum is, mert sajnos volt olyan része a történetnek, amit annyira nem szerettem. Biztos voltam abban, hogy egy idő után a múlt egy bizonyos pontja valamilyen szinten ismételni fogja önmagát és sajnos igazam is lett. Ott kicsit úgy éreztem, hogy elveszítettem azt a Nicolet, akit megszerettem és kicsit túl sok lett a dráma. Félreértés ne essen, megértettem azt, hogy milyen sebeket érez, át is éreztem, de mégis úgy éreztem, hogy az a nő, akit megismertem az hamarabb állt volna a sarkára és vonta volna kérdőre Callumot, mintsem aszerint cselekedjen, ahogyan azt tette. Ezt a részét kicsit sajnáltam a történetnek, de szerencsére a végén újra belopta magát a szívembe ez a könyv is.

Ha egy könnyed, szórakoztató romantikus könyvre vágysz, akkor bátran ajánlom ezt a könyvet. Mert kicsit elvarázsol, kicsit megnevettet és picit össze is töri az ember szívét egy-egy momentumával.

<3 div=""> NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 



„Mert ezt teszi az ember, ha szeret valakit. Nem hazudik. Nem bánt. Gyógyít.”

„A szerelem olyan, mint egy tündérmese. Benned él, és suttogja neked, mi következik. De a szerelem élő dolog, olyan, amit ápolni kell, amikor rossz idők jönnek.”

Jenna Evans Welch: Firenzei ​nyár (Love & Gelato 1.)

Fülszöveg: 
Lina ​az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak.

„Egy varázslatos könyv, mely ámulatba ejtően mesél arról, hogy döntéseink miként befolyásolhatják szerelmeinket, barátságainkat és a jövőnket.” Amazon

„Az írónő gyönyörűen érzékelteti, hogyan lesz Lina egyre megértőbb és elfogadóbb az érzelmek iránt; a történet nem csupán az ő románcáról szól, hanem egyéb szerelmi szálak is átszövik a cselekményt.” School Library Journal

„A pergő ritmusú regény sok helyütt megnevetteti az olvasót. A reneszánsz építészet és az olasz gasztronómia érzékletes leírása csak hab a tortán, s mindez együtt kitűnő olvasmányul szolgál a romantikus regények és az utazás kedvelőinek.” Kirkus Reviews

„A költői hangvételű regény bővelkedik a felfedeznivalókban, egyebek közt Lina felderíti a gyönyörű toszkán vidéket, valamint a számára addig ismeretlen apa-lánya kapcsolatot is.” Booklist

„Egy olaszországi vakáción romantikus és titokzatos kalandok során át barangolhatjuk be a toszkán vidéket az írónő sodró lendületű bemutatkozó regényében.” Goodreads



Cím: Firenzei ​nyár (Love & Gelato 1.)
Szerző: Jenna Evans Welch
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Dream Válogatás
ISBN: 9789632618531
Kötés: puhakötés


VÉLEMÉNYEM:

Teljesen véletlenül anno, amikor megvettem a második részt, akkor még nem tudtam, hogy ez több részes sorozat, így sikerült fordított sorrendben olvasnom, de szerencsére nem igazán volt semmi spoileres rész a másodikban. Mivel azzal az írónő teljesen megnyert magának, nem is volt kérdés, hogy be szeretném szerezni ezt a részt is.

 Az írónő stílusa könnyed és varázslatos, ennek köszönhetően pedig könnyedén szippantott be ez a története is. Alig tudtam félretenni és dolgozni mellette, mert megannyi érzést, emléket felidézett olvasás közben. Nagyon szeretem Olaszországot és már többször is volt szerencsém ott járni, ennek a történetnek köszönhetően pedig újra sikerült elutaznom oda. Gyönyörűen visszaadta az ottani dolgokat, úgy éreztem, hogy én is a főszereplővel együtt fedezem fel újra azt a vidéket és közben újra teljesen rabul ejt, ahogyan Lina esetében is történt. A műemlékek, az utcák, a forgatag, mind-mind megelevenedett előttem és azt kívántam, hogy bárcsak útra kelhetnék ebben a pillanatban, hogy újra bejárjam azt a várost és a könyvvel együtt fedezhessem fel, ahogyan Lina a napló segítségével tette.

Ugyanakkor nem teljesen vidám történet, hiszen Lina elveszítette édesanyját, aki az utolsó pillanatban egyre többet mesélt egy férfiról, aki végül be is fogadja a leányzót. Teljesen meg tudtam érteni, hogy eleinte miért emelt annyira falakat a lány, miért volt azon, hogy csak a nyarat túlélje, aztán visszamehessen a jól ismert környezetébe és a barátnője családjánál lakhasson. Nem csak egy szörnyű tragédia történt vele, hanem még hirtelen ki is szakították a jól megszokott környezetéből és egy ismeretlen vidékre került. Szerintem ehhez képest nagyon is jól bírta a strapát és tetszett, hogy miként bontogatta egyre inkább a szárnyait, hogy ne csak önmagát találja meg, hanem a múlt rejtélyeit is. Véleményem szerint remek ötlet volt az is, hogy a napló miként keveredett hozzá és a bejegyzések is érdekesek voltak. Ez által kicsit jobban megismerhette azt a nőt, aki életet adott neki és felnevelte. Megismerhette a múltját és ráébredhetett arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Az emberek sokkal összetettebbek, mint hisszük.

Ren megjelenése nagyon eltalált lett és mosolyt is csalt vele az arcomra az íronő, imádtam benne a srácot. Végre nem egy kigyúrt, agyonsztárolt macsóról van szó, hanem egy egyszerű fiúról, aki a kezdetektől fogva figyelmes, humoros és segítőkész. Nagyon szerettem az ő részeit, vagy éppen azt, hogy miként viszonyult Howardhoz. Érdekes volt olvasni, hogyan segített a kutakodásban Linának, miként állt ki mellette és a védelmező ösztönei miatt még inkább szerettem őt. Ő nem mutatta magát másnak, mint amilyen és pont ettől volt igazán szerethető karakter.

Ren és Lina kapcsolata nagyon szépen lett kibontva a történet során. Mindennek kellő helyet adott az írónő, nem lett elsietve, még ha kiszámítható is a végkifejlet, akkor is élvezet volt olvasni.

 Egyetlen dolog volt, ami picit zavart, hogy Howard sokszor azt se tudta Lina merre jár. Tudom, hogy számára is új volt ez a helyzet, de akkor is úgy gondolom, hogy picivel azért jobban is vigyázhatott volna, szemmel tarthatta volna őt. Viszont ami hatalmas pozitívum volt, az a két karakter között lévő dinamika. Egyik se akarta a másikat megváltoztatni, próbáltak nyitni, miközben a maguk kis csatáját vívták. Egyáltalán nem éreztem erőltetnek a kettőjük között felépülő kötődést, szeretetet.

Összességében nem csak mosolyt csalt az arcomra, hanem meg is nevettetett ez a könyv. Ha egy könnyed, nyári olvasmányra vágysz, miközben egy varázslatos helyet fedezhetsz fel a főszereplőkkel együtt, akkor ez határozottan te könyved. Remélem, hogy még több könyvet olvashatunk majd az írónőtől, mert mindig eléri azt, hogy utazni akarjak most azonnal az általa bemutatott országba, városba!

<3 div=""> NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 



„Mert akkor talán mesélhetnék neked azokról az időkről, amikor hátizsákkal utaztunk keresztül Magyarországon, és ő…”

„Elvégre az apáknak olyannak kell elfogadniuk a gyerekeiket, amilyenek, nem igaz?”

„Amikor valaki kihátrál egy kapcsolatból, semmivel sem lehet maradásra bírni.”