A. L. Jackson: Elvesznék benned

Fülszöveg: 
„Azonnal ​megtalálja az utat egyenesen a szívedbe, és többé nem ereszt.” – Aestas Book Blog

„Erről szól egy vakmerő szerelem.” – The Coffeeholic Bookworm

Emberek érkeznek az életünkbe. Egyesek maradnak, mások továbbállnak. Néhányukból építkezhetünk, de sokan le is rombolhatnak. Van, aki a barátunk lesz, van, aki az ellenségünk, a szerelmünk vagy éppen a megkínzónk.
Amikor Christian Davison betoppant az életembe, tudtam, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen.
Elizabeth Ayersnek mindig is New York volt a nagy álma. Egész fiatalkorában azért dolgozott, hogy egyszer odajusson.
Christian Davisonnak – felkészülve, hogy egy napon folytassa az apja tevékenységét a jogi cégükben – egyetlen lehetősége volt: hogy jelentkezik a Columbia Egyetemre. Sosem vágyott másra egészen addig, míg tanulótársával le nem ült egy kávézó asztalához.
Christian akarta a lányt, de Elizabeth jobban ismerte őt annál, hogy átadja magát ennek az erős vágyakozásnak. Mégis kevés olyan dolog volt, ami távol tarthatta őt a fiútól.

A. L. Jacksonnak, a New York Time bestsellerszerzőjének első, magyarul megjelelő története az elvesztett és a visszanyert szerelemről könnyeket csal az olvasók szemébe.



Cím: Elvesznék benned
Szerző: A. L. Jackson
Oldalszám: 280 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9786155929496
Kötés: puhakötés


VÉLEMÉNYEM:

Teljesen elkerülte a figyelmemet az, hogy hány százalékon is áll ez a könyv molyon, de teljesen megértem, hogy miért csak ennyi…

A kezdetekkor még reménykedtem, hogy nem fog csalódást okozni ez a könyv, mert a stílusa nagyon tetszett. Nem tudom, hogy eredetiben milyen, de a fordítás szerintem nagyon jól sikeredett, viszont a történet már annál kevésbé lett jó. Semmi újat nem tudott mutatni ez a könyv, teljesen kiszámítható, meg se próbál eltérni a kliséktől. Hiányoltam azt, hogy semmi újat nem tudott mutatni, arról ne is beszéljük, hogy a karakterek múltját se éreztem igazán hangsúlyosnak, felszínesen volt csak érintve és nem is teljesen éreztem azoknak a hatását a jelenben, hogy ki honnan is jött és milyen neveltetést kapott. A szerelem első látásra itt is megtalálható, ahogyan a vonzalom is, de valahogy számomra ez inkább vicces volt, mintsem hihető. Ami meg a karakterek gondolatait illeti, rossz viccnek beillettek, mert nem hiszem el, hogy ezeken kívül más nem foglalkoztatja az elsős egyetemistákat, hanem csak mindig egymáson jár az eszük vagy azon a bizonyos dolgon. Nem is értettem, hogy miért nem voltak mással kapcsolatos gondolataik, miért szorult totál háttérbe az iskola, vagy a család, ha már Elizabethnek annyira fontos a családja. A főszereplő csaj egy idő után nagyon elkezdett idegesíteni, mert csak a vak nem láthatta azt, hogy a srác oda van érte és nem csak azt akarja már tőle. Az meg, hogy a pasi egyszer csak nem tudja mit is akart, majd hirtelen ráébred a másik vicces pillanat volt, hiszen folyamatosan úgy volt megírva, hogy másabb számára a csaj, mint az eddigiek, erre jött az a momentum és fogtam a fejemet, hogy ez most komoly?! Ezeknek köszönhetően egy idő után nagyon unalmas lett számomra ez a történet és alig vártam, hogy a végére érjek.

Nekem ez egy eléggé üres történet volt, semmi extrával és még a karakterek is felejthetőre sikeredtek. A borítója viszont nagyon tetszik és végre a szereplőket is eltalálták a borítón! :)


Ludányi Bettina: Kettőnk titka (Függőség 1.)

Fülszöveg: 
„Kiszámíthatatlan ​és sokkoló fordulatok. Soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés.” – Anarchia Könyvblog „Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét, egy olyan történetet kapsz, amely csúnya játékot játszik az elméddel.” – Gck's Book Review Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?

Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs.

Alexios Hallas pszichológust valaki felkérik egy nyomozáshoz,így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül.
Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára?
Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét.



Cím: Kettőnk titka
Szerző: Ludányi Bettina
Oldalszám: 326 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9786156013613
Kötés: puhakötés


VÉLEMÉNYEM:

Nagyon szeretem az írónő könyveit, viszont ezzel a könyvével nem tudott teljesen elvarázsolni, pedig most is hihetetlen, amit megalkotott.

A bevezető pár oldal teljesen lesokkolt és egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha ejtőernyő nélkül kilöktek volna egy repülőből, mert annyira váratlanul ért. Imádtam a bevezető részt, nem finomkodott, a rideg valóságot tárta az olvasó elé és teljesen lesokkolt, hogy mire vagyunk olykor képesek bizonyos okokból. Ekkor úgy éreztem, hogy pontosan erre a történetre volt most szükségem és megérte bevárnom a második részét, viszont ez az érzés kicsit el is illant, ahogyan a lapok fogyni kezdek.

A prológus után úgy éreztem, mintha hirtelen „satufékezett” volna a történet. Szeretem azt, ha a szereplők és a táj is gyönyörűen be van mutatva, ami itt meg is adatott. Úgy éreztem, mintha én is azokon az utcákon sétálnék, hallanám a hullámok moraját, érezném a forró napsugarak simogatását a szellővel karöltve, de aztán egy idő után vágytam arra, hogy történjen valami. Szerintem ez a történet nagyon lassan építkezett és igazán az utolsó pár fejezetre pörgött fel. Ennek köszönhetően pedig volt olyan, amikor már nem tudott annyira lekötni és egyszerűen reménykedtem, hogy hamarosan történni fog valami, amivel újra felkelti az érdeklődésemet, ami miatt falni szeretném újra az oldalakat. Ugyanakkor mindennek ellenére is volt bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon mikor fognak beindulni az események és mikor veszi kezdetét az, amivel a fülszöveg kecsegtet. Erre azért nem keveset kellett várnom, ezt pedig nagyon sajnáltam. Ami még néha kizökkentett azok az ismétlések voltak, ez igaz volt a váltott szemszögre is, mert ott is volt, amikor az eseményeket teljesen újra olvashattam a másik szemszögből. Jobb szeretem, amikor ilyenkor csak visszautalás van esetleg, de nem vagyunk egyformák.

Másrészt viszont még is azt érzem, hogy ez egy zseniális történet. Újra sikerült az orromnál fogva vezetni, mert nem jött be a tippem, hogy ki is állhat a dolgok mögött, vagyis nem minden téren. Nem tagadom, hogy rendesen sokkolt a végével, mert erre nem számítottam és még mindig alig tudom elhinni!!! (Tutira van még itt valami turpisság ismerve Bettina könyveit.) Egyszerűen még mindig imádom, hogy az írónő ennyire jó „bűvész” tud lenni. Elhitet velünk dolgokat, majd a történet végén sokkol, amikor lerántja a leplet az igazságról. Ez ebben a könyvében is remekül megmutatkozott. A fogalmazása még mindig gyönyörű, könnyedén éri el azt, hogy az ember úgy érezze, hogy ő is ott van az általa megelevenített vidéken, ahogyan korábban említettem is már. Most is remekül megvoltak az apró utalások, amivel sejtetett, elgondolkodtatott, de az igazságot remekül nem fedte fel egészen a végéig. A téma, amit választott olyan, amivel szerintem valamilyen módon sok ember találkozott már. Úgy gondolom a függőség manapság elég gyakran jelen van valamilyen formában az életben, és érezhető volt, hogy sok mindennek utána járt a témában az írónő. Nem vagyok igazán jártas ebben a témában, de nekem teljesen hitelesnek tűnt az, ahogyan ábrázolta a könyvében ezt a fajta függőséget. Külön örültem annak, hogy az árnyoldalát is bemutatta, nem csak a leszokás küzdelmein át, hanem az olykor múltba való visszatekintésen át is, hogy min mentek keresztül a szereplők addig, amíg a függők voltak. (Bevallom, hogy nagyon felkeltette az érdeklődésemet a témával kapcsolatban, így nem kizárt, hogy idővel ilyen téren is szeretnék többet olvasni.)

A karakterei teljesen hétköznapi emberek, ennek köszönhetően el tudtam hinni róluk, hogy bárhol a világon összefuthatnék egy velük hasonló személlyel. Niki nagyon érdekes szereplő volt számomra. A csatái, a kételyei annyira élethűen lettek megírva, hogy könnyedén át tudtam érezni. Sokszor együtt éreztem vele és egyre inkább sajnálni kezdtem a történet vége felé, ahogyan az események egyre jobban kibontakoztak. Yanát és Corinnát eleinte nem tudtam hova tenni, de végül utóbbit jobban megkedveltem. [spoiler]Imádtam Corinna stílusát, a szókimondását, azt, hogy nem próbált meg bájologni, hanem igen is egy igazi mufurc volt, de mégis csupaszív lány.[/spoiler] Alex viszont számomra egy olyan karakter, akit nem tudok hova tenni. Néha kedveltem, néha nagyon nem. Nála továbbra is eléggé erős kettősséget érzek, emiatt is kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy vajon a történet végére mit is fogok gondolni róla.

Örülök annak, hogy megszületett ez a könyv, mert nagyon érdekes és nem könnyű témát csomagolt egy remekül megírt történetbe az írónő. Érdekes volt elmerülni abban, hogy a függőségben szenvedőknek mennyire nem egyszerű, hiába akarnak „jó útra térni”, mert a társadalom megbélyegezi őket és mennyi mindennel kell megküzdeniük ennek köszönhetően.

Összességében annak ellenére, hogy számomra picit nehezen indult be ez a történet, és ha eltekintek a kisebb ismétlésektől is, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy fantasztikus történt és érdemes elolvasni, mert felnyitja az ember szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Mindennek ellenére nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy a történteket miként fogják feldolgozni a szereplők és mi fog még velük történni. A borító meg most is zseniális lett. Imádom ezt a stílust. :)

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Egyedül lenni a világban baromi fájdalmas. És ő egyedül van. Inkább tüskéket növeszt maga köré, mint a rózsa, csak ne kelljen beismernie, hogy gyenge és szüksége van valaki barátságára és segítségére.”

„A vonásain gond nélkül uralkodik, ám a szemén látom, hogy menyire megviselik az érzések, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznie. Például a csalódással, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem lesz fontos, és nem fog kelleni senkinek . A függőség olyan, mint a büntetett előélet. Sosem mosod le magadról.”

Elyn Vee N.: Sötét álarc – Dark Mask

Fülszöveg: 

Holden Collins sitten fog ülni. Bűnössége kérdéses, mint minden, ebben az istenverte városban.
Darian Knight fájdalmas sebekkel fog visszatérni, mint minden ember, aki vissza akar szerezni valami olyat, amit nem akart elveszíteni. Luna Delacorte pedig minden gátlás nélkül fogja a mostoha testvérét rács mögé juttatni azért, amit tett…

Scarsdale…
Egy csodás külsőbe bújtatott, rothadó alma!

Harcolj a szerelemért!



Cím: Sötét álarc – Dark Mask
Szerző: Elyn Vee N.
Oldalszám: 86 oldal
Kiadó: PublishDrive
Kötés: e-könyv ISBN: 6610000264841


VÉLEMÉNYEM:

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

„Allen megint valami különlegeset alkotott, ami egyszerre gyönyörködtet és birizgálja a kíváncsiságunkat… Csodálatos történet, nem mindennapi szereplőkkel.” – Fresh Fiction

„Öröm olvasni! Könnyedebb, bájosabb, pajkosabb leszel tőle. Rejtély és mágia modern köntösben! Jó szórakozást!” – Tiffany



Cím: A barackfa titka
Szerző: Sarah Addison Allen
Oldalszám: 250 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990018
Kötés: puhakötés


VÉLEMÉNYEM:

Picit bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egy remekül megírt könyvről van szó és fontos gondolatokat hordoz, de számomra kicsit csalódás volt, mert a fülszöveg alapján nem erre számítottam. Minél inkább fogytak a lapok, annál inkább azt éreztem, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam és ez picit a lelkesedésemből is elvett. Azt hittem, hogy a csontváz nagyobb szerepet fog kapni és sokkal nagyobb nyomozás lesz, sokkal nagyobb titkok fognak kiderülni, amik nagyobb hatással lesznek esetleg a városra is. Sajnos viszont én úgy éreztem, hogy nem kapott kellő hangsúlyt sem a csontváz, sem a nyomozás, de igazán a múlt se. Sokkal inkább a jelenben maradtunk, ahol főként kettő, de valójában négy embert ismerhettünk meg. Nem csak az ő gyerekkorukat, hanem azt is, hogy milyenné váltak felnőttkorukra és miként próbáltak helytállni az életben. Elveszhetünk a gondolataikban, érzéseikben és láthatjuk azt, hogy miként bontakoznak ki, találnak rá igazán arra, hogy kik is ők és hagyják, hogy a legféltettebb vágyaik utat találjanak maguknak.

Paxton és Willa ennél jobban nem is lehetnének ellentétesek, de mégis gyönyörűen volt megírva, hogy miként találnak egymásra és miként alakul ki közöttük barátság a nagymamáik titkainak árnyékában. Collin a kezdetektől fogva nagyon szimpatikus volt, imádtam a megszólalásait és tetteit, illetve örültem annak, hogy nála is lassan megy végbe a változás, ahogy a lányoknál is. Sebastian szintén egy remekül megírt karakter, nála sokáig nem voltam biztos egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy mi is lehet az igazság. Remekül bemutatta az írónő általa, hogy néha mennyire nehéz utat járunk be és mennyire nehéz saját magunkkal is összhangba kerülni, vagy éppen mennyi mindenre képesek vagyunk azért, hogy valahova tartozhassunk. Agatha hatalmas kedvencem lett, de nagyon sajnálom azt, hogy nem ismerhettük meg jobban, nem kaphatott nagyobb szerepet a múlttal együtt. Igazán életrevaló nőről van szó, aki csodálatos dolgot tett a barátság jegyében és a szívem sajdult bele, amikor Willa nagymamájával közös részekről volt szó.

A leírások és a fogalmazás magával ragadó, a táj, az illatok és az ízek is könnyedén megelevenednek az olvasó előtt. Csodálatosan tud fogalmazni az írónő. Örülök, hogy rábukkantam a könyveire, mert még biztosan fogok tőle olvasni, mert a kisebb csalódás ellenére is teljesen elvarázsolt. Csipetnyi mágiával vegyített történet az életről, elfogadásról, szeretet és a szerelem, illetve a barátság csodálatos erejéről.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„És ha olyan szerencsés vagy, hogy igaz barátra lelsz valakiben, becsüld meg nagyon! Tarts ki mellette, ne hagyd cserben!”

Bálint Erika: A nap csókja

Fülszöveg: 
Meddig ​tűröd, hogy nem szeretnek?

Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat.

Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék?

Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától.

Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből?

Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?

Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.



Cím: A nap csókja
Szerző: Bálint Erika
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634577096
Kötés: puhakötés


VÉLEMÉNYEM:


Még így pár nap után is sok minden kavarog a fejemben és nehéz szavakba önteni. Néha azon kapom magam, hogy még mindig a könyvön gondolkodom, egy-egy történésen, mert ez a könyv az életről szól. Nem a mesébe illő és fájdalom nélküli életről, hanem a rideg valóságról, amiben mi is élünk. Pontosan emiatt egyszerre gyönyörű és fájdalmakkal teli történet ez, aminek az érzéseit véleményem szerint könnyedén át lehet érezni.

A szereplők hétköznapiak, ahogyan a kialakult helyzet és az érzelmek is, ettől pedig még inkább képes néha az ember szívébe marni a sorok között rejlő igazsággal. Nagyon fontos témát boncolgat ez a történet, ami remekül átszövi az egész könyvet, az elejétől a végéig. Azt is mondhatnám, hogy részben ez egy tükör számunkra, ami arról mesél, hogy soha nem szabad feladni és hinni kell abban, hogy a boldogság ott vár ránk, de olykor kockáztatnunk kell miatta. Különösen tetszett, hogy nem egy csettintésre változott meg minden, hanem kellő időt ad a dolgoknak és hagyja kibontakozni az érzéseket, gondolatokat és eseményeket is, mert ettől még inkább életszerűbb lett a történet és még inkább képes a szívünkbe marni, elgondolkodtatni minket.

Léna pontosan úgy megbotlik újra és újra, mint bárki más tenné a szürke hétköznapokban, ennek köszönhetően még inkább könnyebb átérezni mindazt amin keresztül megy. A belső vitáit egyenesen imádtam olvasni és alig vártam, hogy még többet kaphassak belőlük, mert szerintem nagyon jól megírta ezeket az írónő, és ha nem is emiatt, de mennyiszer ostorozzunk magunkat belülről, mennyiszer elhisszük azt, hogy nem érdemlünk többet? Annyira élethűen alkotta meg ezeket a részeket is, hogy volt, amikor kicsit félre kellett raknom és mély levegőt véve átgondolnom pár dolgot, mert olyan dolgokat boncolgat, amikkel az ember lelkébe könnyedén bele tud marni, pedig valójában csak az életről szól. Ott van az is, hogy mennyiszer hisszük azt, hogy a múltunk nem határoz meg minket, pedig a múltban látott és eltanult szokásokat nagyon sokszor nehéz levetkőznünk, illetve magunk mögött hagyni azt, amiben felnőttünk. Természetesen nem csak ezeken múlik a jelenünk, hanem sok minden függ tőlünk is, ahogy erre Léna is rájön idővel. Sokszor nagyon sajnáltam őt és kíváncsi voltam rá, hogy miként is fog ebből kikeveredni és végre rálelni a boldogságra, mert mindenkinek kijár a boldogság és a szeretet. Bárki bármit is mondjon.

Zsú nagyon nem lett szimpatikus és nem is nagyon tudtam egyetérteni a viselkedésével, mert nem ezt érdemelte az anyja.

Összességében jó volt kicsit kizökkenni a megszokott romantikus történetekből ezzel a könyvvel. Imádtam ezt az érzelmi kavalkádot, amibe ez a könyv lökött. A vége pedig megmelengette a szívemet, mert soha nem késő tenni azért, hogy boldogok legyünk és magunkkal is törődjünk. Néha bátornak kell lennünk.
A borítója meg szerintem nagyon szép.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Szabad-e bármilyen ok miatt azt választani, hogy ne szeressék az embert?”

„A pszichiáter végül nyugtatót és hangulatjavítót írt fel, de amikor átadta a receptet, azt mondta:
– Tudnia kell, ezek csak vegyszerek. Csak elhalványítják a problémát, de nem oldják meg. Hogy jobban legyen, magának is akarnia kell.”

„– Egy férfinak mindent szabad.
– Ezt is anyád mondta, mi? Nem akarom bántani, az isten nyugossza szegényt, de ebben tévedett.”

Róbert Katalin: Keresd az igazit!

Fülszöveg: 

Az ​utunkat tilalmak szegélyezik.

Egy távoli sziget elzártan élő népét különleges ajándékkal áldották meg az égiek: a tírek a Napésholdtól kapott társjegynek köszönhetően mindenki számára megtalálhatják az igazit.
Milo mindig társra vágyott, de nem kaphatja meg. Rá más sors vár. Amikor a mesterét szörnyű vádakkal perbe fogják, elindul kideríteni az igazságot. Olyan titkokat fedez fel, melyek az egész nép életét megrengethetik.
Deniel álruhában érkezett a tírek szigetére, titkos küldetést teljesít, és válaszokat akar, de ehhez találnia kell egy olvasót.
Amint megpillantja Milót, az élete egy csapásra megváltozik.
Vajon Milo az, aki megadhatja neki a válaszokat?
Elina mindig tudta, hogy a tökéletes társa csak Kellán lehet, noha társjegyük alapján tilos házasodniuk.
Aztán az olvasók döntése nyomán mindkettőjüknek el kell hagynia az otthonát, hogy valaki mással éljék le az életüket.
De Elina nem képes kitépni a szívéből Kellánt. Miért vonzódik annyira a fiúhoz, ha ez a vágy bűnös? Lehet, hogy ezúttal az olvasók tévedtek?
Hogyan ismerhető fel a lelki társunk?

Tiltott vágy, titok és izgalom egy ragyogóan eredeti fantasy regényben.
Ismerj meg a világot, ahol léteznek valódi kötödések, ahol a szerelem nem kérdés, hanem bizonyosság!

Harcolj a szerelemért!



Cím: Keresd az igazit!
Szerző: Róbert Katalin
Oldalszám: 336oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kötés: puhatáblás ISBN: 9789634577317


VÉLEMÉNYEM:

Nagyon kíváncsi voltam már erre a történetre, mivel az egyik kedvenc hazai írónőm írta. Mindig kíváncsian várom, hogy milyen történettel lepi meg az olvasóit és nem titok, hogy nagyon szeretem a könyveit, ez pedig most se volt másképpen.

Könnyedén szippantott be az általa megálmodott világ, mert szerintem sikerült egy remek fantáziavilágot teremtenie. Nehezen tudtam félretenni, mert tudni akartam, hogy merre fogja sodorni az élet a szereplőket és még mi derül ki, erről a titokkal teli világról. Gyönyörűen vezet minket be ebbe a világba, amiről szép lassan rántja le a leplet, hogy pontosan miként is épül fel, miben hisznek az emberek, viszont biztos vagyok abban, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni az írónő és még akad bőven titok, amiről még mit sem tudunk.

Ugyanakkor, véleményem szerint nem csak ez a világ tette különlegessé ezt a történetet, hanem az is, hogy a szereplők mind emberiek maradtak. Nem éreztem egyiküknél se azt, hogy bármilyen téren túlzásba esett volna, hanem a különlegességek ellenére hétköznapiak maradtak. Hétköznapi gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel, aminek köszönhetően még könnyebben át tudja érezni az olvasó az érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, vagy éppen azt, hogy mit miért is tesznek. Szerettem a botlásaikat, velük együtt örültem annak, amikor boldogság járta át őket és velük együtt szomorkodtam, amikor „szívek” törtek össze. Érdekes volt látni azt, hogy ki, miként változott, miként formálta őket az események sodrása. Miként változtak meg, nem csak tettek terén, hanem formálódnak belül is, a felszín alatt. Ennek köszönhetően pedig nem csak kalanddal, izgalmakkal teli ez a kötet, hanem erős, érzelmek terén is. Gyönyörűen bánt a szavakkal ilyen téren is és egyik karakternél se éreztem azt, hogy hirtelen változna meg. Sőt, néha legszívesebben én ráztam volna meg olykor egy-egy karaktert, hogy vegye már észre az igazságot/térjen már észhez, de ezek ellenére is imádtam. Külön örültem annak, hogy egy olyan világot sikerült megteremtenie, amibe egyáltalán nem éreztem erőltetettnek a meleg szálat se, hanem tökéletesen simult bele az egész történetbe. Varázslatosan tárja az olvasó elé azt is, hogy a titkok néha tényleg megvédhetnek minket, ugyanakkor nehezebbé is tehetik a dolgokat, ha túlzottan sokáig nem beszélünk róluk azokkal, akikkel pont, hogy meg kéne osztanunk.

Az, hogy több szemszögből olvashatjuk kifejezetten jót tett a könyvnek, mert így nem csak a világot ismerhettük meg jobban, hanem az eseményeket és azt, hogy ki miként is élte meg a történéseket, milyen belsőcsatákat kellett megvívniuk, mi rejtőzött egy-egy tettük mögött. Egy picike hiányérzetem mégis maradt. Örültem volna, ha néha lett volna egy negyedik szemszög is. Az elején a Mester szemszögéből, később pedig érdekelt volna, hogy Kellán miként is élte meg a végén történteket. Ott jó lett volna picit jobban elmerülni a dolgokban, kifejteni picit bővebben is az érzéseket, a cselekményt. Ahogy a karaktereknél is erőteljesen jelen van a remény, úgy én is reménykedek abban, hogy mivel imádom a térképeket a könyvekben, így remélem, hogy a következő részben esetleg lesz, vagy a főszereplők társjegyeit esetleg megcsodálhatjuk majd rajzformájában is.

A befejezés meg kegyetlenség, mert megannyi kérdés cikázik a fejemben és legszívesebben már most elmerülnék a folytatásban, hogy milyen utat is kell bejárniuk a szereplőknek, miként derül fény még megannyi titokra. Valóban létezhet tökéletes boldogság számukra? Vagy éppen lesz-e olyan, aki képes lesz még visszatalálni önmagához és rálelni arra, ki is ő valójában? És még ott van az is, hogy vajon az isteneknek kivel mi a tervük?

Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás titokkal, erős karakterekkel és érzelmekben dús, miközben egy csodálatos, új világot ismerhetünk meg. Nem is kérdés, hogy újabb kedvenc könyvet sikerült avatnom az írónőtől. A borítóját meg imádom!

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„A boldogság csak rajtad áll.”

„Ha igaz az, hogy ennél jobb lesz a társa közelsége, akkor annak jobbnak kell lennie minden boldogságnál, amit ember ismerhet.”

„– Honnan tudhatom, hogy mitől lennének igazán boldogok? – kérdezte halkan.
– Nemcsak a csuklójukról olvasol, hanem a szavaikból, viselkedésükből is – felelt a Mester lágyan. – Figyelsz és tanulsz. Még hosszú út áll előtted, de ne bánd. Ezért vagy itt.”

Ilsa Madden-Mills: Dirty English – Balhés brit

Fülszöveg: 

Egy sebhelyes bunyós…
Egy lány a saját szabályaival…
Egy emlékezetes éjszaka…

Három dolgot érdemes tudni Elizabeth Bennettről:
vág az esze, mint a borotva,
mindig ő irányít,
és a saját, gondosan megszerkesztett szabályai szerint él.
Kemény lecke árán tanulta meg, hogy akiket a legjobban szeretünk, végül mindig fájdalmat okoznak.
Aztán találkozik Declan Bayjel.
Egy tetovált, brit illegális bunyóssal, az egyetem rosszfiújával, akit messze el kéne kerülnie. De amikor a srác a segítségére siet egy rosszul elsült egyetemi bulin, minden szabály mehet a kukába, amit Elizabeth addig a szerelemben és a szexben követett. A lány egyetlen éjszakára féktelen szenvedéllyel ajándékozza meg Declant, de ő ennél többet akar.
Arról álmodik, hogy ez a sebezhető lány, akitől csak egy papírvékony fal választja el, örökké az övé lesz.

Egy éjszaka. Két összetört szív. Egy életre szóló szenvedély.
Vesd bele magad!



Cím: Dirty English – Balhés brit
Szerző: Ilsa Madden-Mills
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kötés: puhatáblás ISBN: 9789634573647


VÉLEMÉNYEM:

A borítója miatt figyeltem fel a könyvre és a fülszöveg alapján jónak ígérkezett, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet. Bármennyire is szeretnék, nem tudok túlzottan sok jó dolgot kiemelni a könyvből. Azt viszont sajnos nem tudom, hogy alapból se tetszett volna, vagy a fordításon csúszott el esetleg a dolog.

Már az elején szembesülünk a bonyodalom forrásával, nem habozik az írónő, hanem egyből beavat abba, hogy mi történt a főhősnővel és mi az a dolog a múltjában, amiről szinte senki se tud, és ami miatt ő is megváltozott. Ebben a könyvben is megjelenik a rossz szülői háttér, vagy éppen az, hogy a pénz és tekintély mennyire fontos, de valahogy ezek tálalása se igazán nyert meg magának. Az elején még kicsit reménykedtem a könyvben, de igazából idővel sajnos számomra unalmassá vált és nem igazán tudott már érdekelni. Emiatt pedig azon voltam, hogy mihamarabb a végére érjek.

A fentebb leírtak miatt hamar kiderül, hogy ennek köszönhetően milyen szabályok szerint él Elizabeth, viszont nekem akadt ilyen téren is kicsit hiányérzetem. Örültem volna, ha kicsit jobban bepillantást enged abba az írónő, hogy milyen is volt pontosan ő és mikben tűnik még ki az, hogy ő megváltozott, azt a pár dolgot leszámítva, amit a szabályaiból megtudunk. A viselkedése néha igazán bosszantó tudott lenni. Nem éreztem úgy, hogy a múltja teljesen mindent alátámasztana, csak egyszerű volt mindent arra fogni. Illetve én a belső vívódásaiból se éreztem teljesen azt a szenvedést, sérülést, amit amúgy próbált az írónő alátámasztani. Nem igazán jött át nekem. A tagadás itt is megtalálható, hogy úgy érzi, már jobban van, de valójában nincs, viszont itt sokszor úgy éreztem, hogy ő ezen nem is akar változtatni, hanem neki jó így, ahogy van. Utána meg túlzottan hirtelen jött a változás, én legalábbis annak éreztem. Másrészt az se tette túlzottan szimpatikussá a szememben, amit Blake-l csinált. Sőt, ennek köszönhetően még kevésbé vált szimpatikussá számomra.

Egyedül Declan és Dax miatt érte meg elolvasnom ezt a könyvet. Dax egy kis humort, jókedvet vitt a történetbe. Nagyon megszerettem őt és imádom a bolondos jellemét. Declan meg pontosan az ellentéte, komoly, de még is romantikus lelkű. Nem csak erős, hanem határozott is, aki soha nem adja fel, és küzd azért, ami számára fontos, és az álmaiért is képes harcolni. Sőt, utóbbiért akár bármit kockára is tenne. Meg tudom érteni, hogy miért bonyolult az apjával a kapcsolata. Ugyanakkor igazi testvér is, aki a testvéréért bármire képes lenne. Nem feledkezik el azokról, akik fontosak, de ugyanakkor hű marad önmagához is. Nagyon tetszettek azok a részek, ahol szóba került az édesanyja is, ilyenkor még inkább megmutatkozott az, hogy ő sokkal több annál, mint a külseje sejtetni véli. Ő volt a másik személy, akit igazán megtudtam szeretni és közel került hozzám.

A karakterek többsége nem tudott megnyerni magának, valami hiányzott belőlük, illetve úgy éreztem, hogy akad olyan szál amit nagyon nem varrt el, de ő még is úgy tekintett rá mintha megtette volna. A vége meg véleményem szerint kicsit összecsapott lett, mintha hirtelen rájött volna az írónő, hogy kell még valami bonyodalom, hiszen lassan a történet végére ér. Sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni azt is, vagy előkészíteni az eseményeket.

Sajnos ez a történet most nagyon nem tudott megfogni, pedig ennél sokkal jobb lehetett volna. Még talán akkor is, ha néhány dolog sokkal jobban van megfogalmazva

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„– (…) Gyönyörűek a sebhelyeid. Azt jelentik, hogy túléltél. Hogy itt vagy velem.”

„Sose voltam elég jó úgy, ahogy voltam.”

„Sokan úgy tartják, Isten okkal tesz nehéz embereket az életünkbe, hogy jobb emberek legyünk általuk: megszenvedjük a hibáikat, majd felvértezzük magunkat ellenük.”

Ruby Saw: Liv Jackson életei

Fülszöveg: 
Az ​első szerelem gyönyörű, mondják. Liv Jackson teljesen másképp éli ezt meg, nem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mély sebeket éget a lány lelkébe, amik gyógyulását sajnos az édesapja sem könnyíti meg. Idővel rá kell döbbennie, hogy Liv csak ingerek után tud tapasztalatot szerezni az élet minden terén.
Dylan Jackson szépen lassan utat enged a lánynak, és ekkor kezdődik csak igazán Liv első élete: nem várt kapcsolat, nem várt hódoló és a sötét múlt is bejelentkezik, ezzel is teljesen összezavarva a labilis lelkiállapotú Livet. Végül káosz alakul ki, amin mindenki legjobb tudása szerint igyekszik úrrá lenni. Kinek jót, kinek rosszat hoz el a végkifejlet.
Egy évvel később, amikor a lány komoly döntést hoz a jövőjét illetően, és úgy határoz, hogy elhagyja a szülői házat, akkor kezdődik a második élete, amiben újból a múlt démonaival kell megküzdenie, de azért a jelen is tartogat számára buktatókat, ám sikert is. Vajon sikerül túllendülnie a múltján? Valóra válik egyetlen vágya, hogy megtalálja az igaz szerelmet? Az apja el tudja engedni végleg a kezét?


Cím: Liv Jackson életei
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 432 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155313
Megjelenés időpontja: 2020. július 11.


VÉLEMÉNYEM:


Először is szeretném megköszöni a lehetőséget és a bizalmat, hogy olvashattam megjelenés előtt a könyvet. Nagyon köszönöm ismételten az írónőnek! ♥

Azért is szeretem Ruby könyveit, mert mindig képes újat mutatni és olyan karaktereket alkotni, amik kicsit másabbak, mint a többi könyvében megismert szereplők. (Az utalást pedig imádtam, ami egy másik történetre vonatkozott! ♥) Az írónő stílusát eddig is nagyon szerettem és most is bebizonyította, hogy egy, a remek magyar írók közül. Érzések terén ez a könyv meglepett, mert olyan dolgot is sikerült elérnie, amit másik könyvével soha, mivel ennyire még soha nem kedveltem egyik karakterét se, mint a főszereplőt, vagyis Livet. Viszont ennek kifejezetten örültem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy fog-e tudni változtatni ezen a dolgon a végére és fog-e változni a leányzó. Eleinte nem teljesen tudott lekötni a történet, pedig remekül festette le azt, hogy mi történt a lánnyal és miért lett részben olyan, amilyen. Aztán szép lassan kezdtek kibontakozni a szálak és egyre inkább bepillantást engedett mások fejébe is, így pedig egyre inkább kezdett magába szippantani a történet. Jobban érdekelt, hogy milyen utat is fognak bejárni ők, mivel kell megbirkózniuk és ki, mit „képvisel” a történetben.

Nagyon imádtam, hogy mind a három férfi másabb volt valamilyen téren és ezáltal mindegyikük kicsit más dolgot képviselt. Olyan dolgokat hoztak magukkal, amik által könnyedén átérezhette az ember Liv hozzájuk fűződő érzelmeit, mert olyan személyiségük volt és olyan dolgot képviseltek, amikkel bárki könnyedén szembe találhatja magát. Megcsalás, kihasználás, vagy amikor a karrier fontosabb lesz, mint a számunkra fontos személy. Ez mind-mind tökéletesen szövi át a történetet, bújik meg a sorok között és adja át az olvasó számára az eseményeket. A történet egyszerre szórakoztat és kikapcsol, ami tökéletes olvasmány a romantika rajongóinak, de nem egy üres limonádé, hanem van mondandója és el is gondolkodtat néha egy-egy gondolattal, történéssel. Mesterien jelenik meg, hogy mennyiszer magunkat hibáztatjuk mások tetteiért, mert úgy gondoljuk, hogy a mi döntésünknek köszönhetően történt meg, ami részben igaz, de mindenki maga dönt a sorsáról, de ennek ellenére is nehéz elhinni azt, hogy nem mi tehetünk róla… vagy ott van az, amikor szeretünk másokat hibáztatni azért, amit tettünk, vagy ami történik, mintha a minket nem terhelne a felelősség.

Ez fájdalommal és boldogsággal fűszerezett utazás, aminek köszönhetően szemtanúi lehetünk annak, hogy bármennyiszer is törik össze a szív, attól még nem szabad feladunk, mert a szerelem és a boldogság néha ott vár, ahol nem is gondolnánk. Egy gyönyörű utazás arról, hogy miként lelhetjük meg a csalódások után a boldogságot és miként lelhetjük meg azt is, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk az élettől, vagy mennyi ballépéshez és hirtelen döntéshez segíthetnek hozzá az érzéseink, vagy a szeretet utáni éhségünk. Miként hisszük azt, hogy mi nem vagyunk elég jók másoknak csak azért, mert nem úgy szerettek minket, ahogyan az jó lett volna számunkra. Ez a történet csodálatosan mesél a szerelem útvesztőiről és arról, hogy miként „nő fel” valaki ebben a kavalkádban.

Mint korábban már említettem eleinte nem igazán volt szimpatikus Liv, rosszabb volt, mint az időjárás és olyan stílus jellemezte, amitől a hajam is az égnek állt. Nem is értettem, hogy nem osztotta ki senki jobban annál, amiket néha kapott. Túlzottan hamar felhúzta magát és olyan dolgokon, amiket nem mindig tudtam teljesen megérteni, viszont a viselkedésének köszönhetően remekül átjött az, hogy ő nem egy felnőtt nő, ő még nem igazán tudja kezelni a világ dolgait. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ő lett volna Alice, aki a valóvilágban elveszett, emiatt pedig gyakran botlik meg újra és újra. Az érzéseit és gondolatait nagyon jól átadja az írónő, aminek köszönhetően néhol az ember magára tud ismerni, mert mindenki szíve ilyen vagy olyan módon egyszer már biztosan összetört és elveszett az érzelmek káoszában. Mindennek ellenére sem mindig tudtam megérteni a döntéseit, néha úgy éreztem, hogy újra ugyanazt a hibát követi el és hiába próbálja meggyőzni legfőképpen önmagát, hogy jól van, mert nem volt jól. Néha segítség kell ahhoz, hogy a felszín alatti sebeink gyógyulni kezdjenek, néha pont ott vár minket a segítség, ahol nem számítunk rá, vagy éppen mindent elkövetünk azért, hogy ellökjük magunktól a segítőkezet. Mintha éreznénk, hogy ott rejlik a kiút, de még se merünk arra menni. Annak ellenére, hogy eleinte milyen érzéseket is váltott ki belőlem a végére ez is megváltozott, ez pedig hatalmas pozitívum volt számomra, mert az írónő elérte, hogy megszeressem, és még jobban megértsem őt. Liv szép lassan elkezdett fejlődni, de természetesen ő is olykor még megbotlott, miközben egyre tisztábban kezdte látni a dolgokat, az érzéseit és a ráébredt arra is, hogy miként is viselkedett korábban az emberekkel. Örültem annak, hogy nála nagyon is érezhető volt a karakterfejlődés, de még se esett túlzásba, hanem hihető volt.

Dylan, vagyis Liv apja érdekes karakter volt, mert egyszerre éreztem pozitívnak is és mégsem. Csodálatos apja volt a lányának, aki bármire képes volt érte, néha talán túlzásba is esett emiatt és pontosan emiatt érzem azt, hogy ő nem csak a „jó dolgokat” képviselte a történetben. A túlzott védelmezése és az által, hogy mennyi mindent ráhagyott a lányára, kicsit úgy éreztem, hogy a lányának is ártott ezzel a viselkedéssel, de mindennek ellenére, számomra ő egy pozitív karakter marad és örültem annak, hogy végre egy jó apához lehetett szerencsém. Szerettem belelátni a gondolataiba, kételyeibe és az érzéseibe.

Rob, Hiro és Jay, a három muskétás, akik Liv szívéhez valamilyen úton-módon utat találtak. Mindegyikük érdekes karakter és mindegyikük másabb, ami hatalmas pozitívuma ennek a történetnek. Általuk remekül bemutatja az írónő azt, hogy mennyi módon lehet összetörni egy emberi szívet, mennyire másképpen gondolkodnak az emberek és hiába más mindegyikük, akkor is utólag jönnek rá, hogy Liv számukra fontos, amikor már elveszítették őt. Általuk megjelenik a megcsalás és az, hogy sokszor csak az számít, hogy mi mit akarunk. Vagy éppen az, hogy a munka és a siker mennyire képes elvakítani az embereket az igazán fontos dolgokról és ezáltal elveszítjük azt, ami az élet valódi értéke, a szeretet (szerelem). Illetve ennek a hármasnak köszönhetően jelenik meg az az érzés is, ami a szürke hétköznapokat is átszövi, hogy nem vagyunk elég jók. Nem vagyunk elég jók valamihez, vagy éppen valakihez és miként vagyunk képesek erről meggyőzni magunkat, s ezzel akár összetörni a saját szívünket is.

Összességében az egész történet jól felépített, és egy gondolattal szerintem remekül jellemezni lehet ezt a történetet: „Nem futhatsz el mindig, ha történik valami. A gondokat meg kell oldani.” Véleményem szerint ez az egész történetre igaz, mert igen is szembe kell nézni a dolgokkal és az érzéseinkkel. Mindenki okkal kerül az életünkbe, még ha nem is az az oka, amit mi először hittünk, de általuk fejlődhetünk és erősebbé válhatunk. A megbocsájtás pedig mindig is fontos része lesz az életnek, de nem mindig másoknak kell megbocsájtani, hanem néha önmagunknak is.

Én bátran ajánlom, mert ez a történet nem csak kikapcsol és melengeti a romantikus szíveket, de hozzánk is tesz valamit és eléri azt, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül és erősebbek vagyunk, mint hinnénk. Nem szabad soha feladni! Gyönyörűen mesél a szerelemről.

Köszönöm még egyszer a lehetőséget! ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Életünk során rengeteg inger és érzelem ér bennünket, és azok nem múlnak el sosem nyomtalanul. Mindig lesz belőle a lelkünkben. Olyan ez, mint egy végtelen energia. Azt csupán a hordozója dönti el, hogy mivé formálja.”

„A düh és a harag csak emészt, és rossz irányba terel. Nem élheted le úgy az életed, hogy mást okolsz a tetteidért.”

„Attól, hogy egy lélek, egy szív összetörik, az élet megy tovább. Mennie kell tovább. A Föld se szűnik meg forogni. Minden problémát meg kell élni és fel kell dolgozni.”