Ellyne: Ha gondolnál rám...

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik egy könnyed nyári regényre vágynak, ami egyszerre humoros, szívet melengető és romantikus is, minden nagyobb dráma nélkül. Ahogyan lenni szokott Ellyne könyveinél most is csempészett bele azért komolyabb témát is, de most annyira nem éreztem egyiknek se a súlyát. Jobban mondva nem éreztem azt, hogy bármelyik is elvett volna a könyv könnyed hangulatából. Sokkal inkább éreztem úgy, hogy kicsit kiszínezte a történetet és tökéletesen csempészte úgy bele, hogy ne vesszen el a könyv könnyedsége se, de a mondandó még is átjöjjön.

A szereplők szerintem jól eltaláltak lettek, és kifejezetten örültem annak, hogy most nem leltem olyan karaktert, akitől falra másztam volna legszívesebben. (Sajnos, mostanában gyakran futottam ilyenbe bele.) Természetesen, ahogyan lenni szokott a romantikus könyveknél itt is meglelhető a „rossz fiú”, aki több annál, mint amit a felszín sejtetni enged. Tetszett, hogy néha kibillent és olykor igen is egészen bunkó tudott lenni, ami miatt néha ugyan kicsit megcsapkodtam volna, de így nem volt olyan érzésem, hogy egy csapásra megváltozott és nem is ment el túlzottan nyálasba se. Ettől nekem életszerűbb volt, hogy Alex is olykor küzdött azzal, hogy már pedig ne féljen kimutatni az érzéseit és beszéljen mindarról amit gondol, vagy érez. Egyáltalán nem irigyeltem azért, hogy milyen családban kellett felnőnie, vagyis inkább azt, hogy ő milyen következtetéseket vont le, de ezáltal is nagyon szépen bemutatásra került az, hogy mennyiszer szeretünk következtetni, ahelyett hogy utána járnánk a dolgoknak. Tinsley szerethető és kedves, akit ennek köszönhetően könnyedén sikerült megkedvelnem és átéreznem az érzéseit. Becsültem benne azt, ahogyan próbált segíteni még olyannak is, akivel korábban nem volt igazán jó a kapcsolata. Szerencsére viszont a két leányzó kapcsolata nem ragadt le ennél, hanem tovább lett fejtegetve, és ennek köszönhetően remekül jelenik meg a történet során, hogy néha pont olyan személyben lelünk új barátra, akiről korábban nem is hittük volna. Teljesen megértettem, hogy miért voltak fenntartásai a testvére legjobb barátjával szemben, viszont ilyen téren számomra még is maradt egy picike hiányérzetem. Úgy érzem, hogy talán túlzottan hamar vesztette el a tüskéit, amit a múltban történtek miatt szerzett. Én legalábbis biztosan nem tudtam volna ennyire könnyedén megbocsájtani neki.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy sejtettem miből is fog adódni a legtöbb nézeteltérés a két főszereplő között. Ennek köszönhetően kicsit jobban érdekelt a nézeteltéréseken túl az, hogy miként is fognak ilyen téren változni és miként fogják megoldani a dolgokat. Ilyen téren szintén egy fontos dologra hívja fel az olvasó figyelmét az írónő, hogy soha ne a látszat alapján ítélj, hanem igen is járj utána a dolgoknak, kérdezz rá, ha szükséges.

Én bátran ajánlom azoknak, akik egy könnyedebb romantikus könyvre vágynak.