21. század;a rezervátum titka;Book Dreams;felnőtt tartalom;gyilkosság;kedvenc;lélektani;magyar nyelvű;magyar szerző;new adult;női főszereplő;nők elleni erőszak;regény;romantikus;ruby saw;
Ruby Saw: A rezervátum titka (Álomfogó 2.)
Fülszöveg:
Valószínűleg senki sem hiszi, hogy egy telefonhívás képes megváltoztatni az életét. Flower Patét egyik nap felkeresi rég látott édesapja, és hazahívja beteg édesanyjához. A nő hátrahagyja addigi gondtalan életét, és elindul a Helena város melletti Sad Bear indiánrezervátumba.
Öt év után a család örül a lányuknak, ám nem mindenki van ezzel így a környéken. Flower ex-férje, Ralph, akivel haragban váltak el útjaik, nem repes az örömtől. Gabriel, a Paté család régi ismerőse és a helyi kocsma csaposa azonnal rég látott barátja segítségére siet. A gyerekkori barátok között hamar szikra pattan, de ezt beárnyékolja a férfi titka, illetve a környéken történt megmagyarázhatatlan események, valamint Ralph jelenléte is.
Miután Flower egykori sógornője, Cheyenne eltűnik, békét köt ex-férjével, és segítséget, támaszt nyújt a férfinak, ám olyan mélységekbe nyer betekintést, amire a legrosszabb álmaiban sem számított.
Szaporodnak a különös jelenségek. Victor Butler fegyvert fog az alkalmazottaira. Flower édesapja óva inti lányát a várostól.
Vajon mi és ki állhat az eltűnések hátterében? Flower élete tényleg veszélyben van? Kiderül, hogy mit titkolnak a sad bear-i öregek?
Cím: A rezervátum titka (Álomfogó 2.)
Szerzők:Ruby Saw
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860098
Kötés: puhatáblás
Szerzők:Ruby Saw
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860098
Kötés: puhatáblás
VÉLEMÉNYEM:
"Ha egyszer majd magányosnak érzed magad, és szomorú leszel, nézz fel a csillagokra. Ha egyszer zűrzavar támad körülötted, és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat."
Mindenek előtt köszönöm az újabb bizalmat az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam a könyvet. ♥
Úgy érzem nem csak a hónap legjobb könyve került a kezembe, hanem az idei év egyik nagy kedvence is lett. Ez a történet eseménydús, fordulatos, érzelmes, mindamellett pedig kicsit kegyetlen is, de annyira jól ötvözi ezeket az elemeket, hogy számomra letehetetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy ez egy igazi érzelmihullámvasút volt számomra. Megannyi érzés kerített hatalmába olvasás közben és a végével még sokkolt is.
Nem éreztem azt, hogy a történet lassan indítana, mert egyszerűen kellett ez a felvezetés ahhoz, hogy jobban megismerhessük a szereplőket, vagy azt, hogy milyen is ez a hely, ahova meginvitált minket az írónő a legújabb könyvében. Bevallom picit féltem, hogy vajon mennyire fog tudni elvarázsolni már a legelejétől kezdve, tekintve azt, hogy eléggé szomorúan indul a történet. Mindig nehéz egy szerettünk elvesztése, még akkor is, ha picit távolabb kerültünk tőlük, ritkábban láttuk őket vagy ritkán beszéltünk. De felesleges volt minden aggodalmam, mert szerintem gyönyörűen átadta mindazt, amit érezhetünk a veszteség, gyász során. Számomra érdekes és elgondolkodtató volt mindaz amit ezzel kapcsolatban megjelenített. Ennek köszönhetően már az első oldalakkal képes volt elérni azt, hogy szomjazzam a folytatást, hogy mi is fog ebből kisülni.
Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy miként képesek az emberek ennyi mindent megtenni a pénzért, hogy akár még a saját vérüket is elárulják. Hogy tudnak ezek után tükörbe nézni, és miként képesek úgy élni az életüket, mintha semmi se történne. Egyszerűen fájt látni azt, hogy a zöldhasú mennyi mindenre képes rávenni az embereket és azt is, hogy sokszor mennyire becsukják az emberek a szemüket. Tudják mi történik, de inkább úgy tesznek mintha nem történne semmi se, mert esetleg a saját életüket féltik... Ez pedig szerintem ugyanakkora bűn, mint részt venni benne. A történet számomra érdekes volt, nem unatkoztam egyetlen pillanatra se, mert mindig képes volt valamivel megnyerni, vagy éppen felhúzni. Események pedig szép lassan kibontakoznak, aztán pedig úgy felpörögnek, hogy az ember pislogni is alig mer, hogy nehogy lemaradjon valamiről.
Nem hittem volna, hogy egyszer Ruby könyvében is akadni fog olyan szereplő, akit egyszerre fogok utálni és szeretni ekkora mértékben. Egyik pillanatban viszketett a tenyerem, a következőben meg picit megölelgettem volna őt. De mindennek ellenére is hiába változott Ralph, aminek köszönhetően egyre inkább kezdett megnyerni magának, akkor se tudnám azt mondani, hogy teljesen bízok benne és megbocsájtottam neki azt, ahogyan viselkedett egykoron. Ugyanakkor még is örülök annak, hogy általa bemutatásra került az, hogy igen is lehet változni és néha a legnagyobb pofon kell az élettől ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy mennyire is rossz úton haladunk. Ezért pedig igazán erősnek és nagyszerű embernek tartom őt, hogy ő képes volt ezzel szembenézni és elismerni azt, hogy mekkora egy barom volt, de ennek ellenére is sajnos picit bizalmatlan maradtam az irányába.
És ha már Flower, akkor egy újabb olyan női szereplőhöz volt szerencsém, akit egészen megkedveltem. Érdekes volt látni azt, hogy ő mennyire megváltozik az események fogatagában, miközben megannyi jó és rossz dolog történik vele. Ennek köszönhetően olyan érzés fogott el olvasás közben, hogy számára ez kicsit arról is szólt, hogy miként is talál vissza önmagához és az útra, amiről letért évekkel ezelőtt. Annak ellenére is ezt gondolom, hogy azért volt, amikor kicsit kiakasztott, de ugyanakkor nagyon is szórakoztatott, hiszen őt se kell félteni, ha arról van szó.
Gabe szintén érdekes színfoltja volt a társaságnak, ugyanakkor nagyon örültem annak, hogy a megérzéseim vele kapcsolatban jók voltak. És mikor becsuktam a könyvet, akkor hálás voltam azért, hogy tényleg a megérzéseim nem hagytak cserben, [PICI SPOILER] (( mert így annyira nem tudtam őt sajnálni mindig és kicsit talán azt érzem, hogy megérdemelte azt, ami vele történt. Hiába értem azt, hogy miért tette amit tett, de akkor se lehet úgy jót tenni, ha közben meg másokat szenvedni hagyunk és nem teszünk semmit se. Én annyira nem sajnáltam őt. Lehet kegyetlen vagyok, de ez van. :D ))[SPOILER VÉGE]
Annak meg kifejezetten örülök, hogy Raven is felbukkant a történet során. Mindig is érdekelt, hogy vajon ő miként is van a történtek után, milyen lehetett neki visszatérnie abba a városba, ahol elárulták őt. De továbbra is imádom az ő hozzáállását a dolgokhoz, amiatt meg még inkább, hogy ő tényleg kimondja mindazt, amit gondol és „nem fél” semmitől se. Egy igazi csupaszív ember, aki sok mindenre képes azért, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára.
Akik szerették az Infernot, azoknak bátran ajánlom. Nem annyira kegyetlen, de csodálatosan jeleníti meg a család, a barátság, a gyász és a megbocsájtás erejét, fontosságát az életünkben.
5 csillag
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Vajon segítség-e az, amibe belehal a lelkünk?”
„Nem mondom, hogy nem voltak boldog és gondtalan perceim, de a rossz sokkal mélyebben beleég az ember lelkébe és sokkal élénkebben marad meg az emlékezetében.”
„Kicsikém, a bűntudat a legnagyobb démon, és csak te táplálod, senki más.”
0 comments