„Néha összetörünk. Néha elveszítjük magunkat. Kell ebben valami jónak lennie, igaz?”

„Talán a remény, a világ egyik legkétesebb dolga. Képes felemelni, és repít. Igazán rá tudsz kattanni, mint a drogra. De, amikor elveszik tőled… az igazán gyilkos.”

„Ember nem gondolná, mennyire képes fájni egy szó.”

Cím: Nézz ​rám! (Álomfogó 3.)
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 52 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9786156155603
Kötés: e-book

Fülszöveg: 

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Fülszöveg: 

Megtiszteltetés volt, hogy megkeresett az írónő és olvashattam ezt a művét, ez úton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! ♥

Novellákkal általában egyetlen baj van, hogy mindig túlzottan rövidek és ezt most se gondolom másképpen. Úgy érzem, hogy ebben a párosban, történetben még megannyi lehetőség van, így simán kitehetne az ő történetük is egy egész könyvet. Hiába értem a novella végére, mert a gondolataim még mindig a szereplők körül pörögnek, hogy vajon miként is alakulhatott az életüket, mi minden történhet még velük vagy miket oszthattak meg a beszélgetéseik során ott, a faházban…

Örülök annak, hogy váltott szemszögben íródott meg ez a történet, mert így még inkább élvezetes volt olvasni. Jó volt belelátni mind a két fél gondolatába, ugyanakkor nekem ilyen téren volt egy kisebb hiányérzetem is. Úgy éreztem, hogy kicsit keveset kaptam a szereplők gondolataiból, vagy éppen érzéseiből, pedig nagyon tetszetős, ahogyan megjeleníti az érzéseket az írónő. De sajnos ennek ellenére is picit hiányzott az, hogy jobban megmutatkozzon, hogy miként fordult át a köztük lévő dolog igazi kapcsolattá, szerelemmé és ezt miként is élték meg a szereplők. És pontosan emiatt volt bennem egy kisebb kettősség olvasás közben, mert egyébként meg csak úgy faltam a sorokat. Szórakoztató, könnyed olvasmány, ami feldobta a reggelemet és sokszor csalt mosolyt az arcomra. Nagyon szerettem Delilah és Blake között lévő kémiát, dinamikát, vagy éppen Blake könnyed humorát. A becézések meg nagyon imádnivalóak! Az alap ötlet nagyon tetszett, ami pedig az első igazi találkozásukat jelenti, remekül eltalált lett. Az pedig, hogy milyenek is ők valójában, sokszor inkább a tetteiknek, vagy éppen annak köszönhetően mutatkozott meg, amit mondtak.

Hiába múlt már el karácsony, akkor is élveztem olvasni, egy kis „napsugarat” hozott ezekbe a szürke, esős hétköznapokba, amilyenek mostanában a napok. Mert nem csak a karácsony, hanem a hétköznapok lényege is ez lenne, a szeretet és a megbocsájtás, meg persze az őszinteség, ami remekül átszövi ezt a rövidke, de annál inkább édes történetet, ami megmelengeti az ember szívét.

Az írónő stílusa élvezetes és biztosan vagyok benne, hogy még remek történetekkel fog megajándékozni minket, mert van hozzá tehetsége. Kíváncsian várom a többi művét. ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Utálom, hogy a karácsony ilyen hatással van az emberekre, pedig már semmi másról nem szól, csak a költekezésről, a költekezésről, no meg a költekezésről. Színtiszta marketing. Kár, hogy az igazi ünnep hangulata, valahol az 1800-as években meghalt.”

„– Én nem zaklatok senkit, tündérke. Feltéve, ha az illető nem kér meg rá. Akkor nagyon szívesen megzaklatom. Úgy, ahogy csak akarja.”

– Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel itt? – néz rám vádlón.
– Szerinted? Itt a karácsony, te pedig elég jó kislány voltál – válaszolok kellő lazasággal.