Fülszöveg: 

Mindenek előtt szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy megjelenés előtt olvashattam. Nagyon szépen köszönöm! ♥

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nagyon, de nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Amikor először találkoztam az írónőnek ezzel az ötletével, már akkor nagyon felkeltette az érdeklődésemet és tudtam, hogy nekem ez kelleni fog. Volt egy olyan érzésem, hogy merőben más oldalát ismerhetem meg, mint eddig bármelyik könyvével és nem is tévedtem. Egy sötétebb énjét ismerhettem meg ezzel a dark romance történettel, ami eszméletlenül jól sikerült. Brutálisan jó és sokkoló is egyben. Nehezen találom a szavakat, mert még mindig a történet hatása alatt vagyok és a fejemben is ezernyi gondolat zsong, miközben keresem a leesett államat és próbálok kikerülni ebből az érzelmi hullámvasútból, amibe ez a történet lökött.

Könnyedén megnyert már az indítással is, hogy kicsit másképpen kezdődik az egész, mint gondoltam volna. Nem a múlttal indít, hanem mondhatni a jelenben találja magát az olvasó és utána invitál meg minket Inferno bűnös élvezetekkel átitatott falai közé. Határozottan tetszett, hogy miként foglalja keretbe ez a történetet, illetve fel is kelti az ember érdeklődését vele. Majd a „könnyed bevezető” után nem kíméli az olvasóit az írónő. Egyből belelök minket a sűrűjébe, miután egy kicsi bepillantást engedett Raven egykori életébe, gondolataiba, de aztán könnyedén rántja ki a talajt a lábunk alól, hogy meghívjon minket egy sötét mese tornácára. Pillanatok alatt olyan helyzetben találja magát a főhősnő, ahova senki se tenné be szívesen a lábát és nem is cserélne vele. Mocsok, fájdalom és mérhetetlen sötétség lappang ama falak között, de legfőképpen a „vezető” lelkében.

Ami nagy előnye szerintem ennek a történetnek, hogy nem próbál meg finomkodni, hanem egészen hamar olyan esemény történik, ami sokkolja az olvasót és kimeri mondani azt, ami történik. Nem köntörfalaz, hanem leírja a rideg és kegyetlen valóságot, amivel képes az ember szívébe marni az egész történet során. Ennek köszönhetően még inkább sokkoló az, hogy valójában mennyi időt is ölel fel ez a történet.

Raven hamar rokonszenvessé vált, mivel remekül eltalálta a gondolkodását és viselkedését. Csodálom őt a bátorságáért és azért, hogy képes volt arra, hogy ne ölje meg teljesen a benne élő reményt. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a helyében én mit tettem volna, vagy mit éreztem volna, de bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs. Ő pontosan egy olyan helyre keveredett a saját akarata ellenére, amilyen helyre senki se szívesen kerülne, és igazán belegondolni se szeretnénk, hogy vajon akkor mi mit tennénk a helyében. Nagyon tetszett az, ahogyan próbált eleinte küzdeni, hiszen ki ne próbálna meg lázadni, szabadulni egy ilyen helyzetből? Szerintem nem létezik olyan személy, aki könnyedén képes lenne belenyugodni és elfogadni a sorsát, vagy éppen azt, hogy mostantól nem lehet saját akarata.

Érzékletesen és gyönyörűen lavíroz az emberi természet, érzések és gondolatok terén. Nem esett túlzásokba és mindennek kellő időt hagyott. Sokszor szorult össze a torkom attól, ami történt Ravennel és a többi lánnyal, mert szörnyű mindaz, amire képesek az emberek a pénzért vagy mennyien képesek eltekinteni attól, hogy a másik fél is egy érző és lélegző emberi lény. Amikor pedig kiderült az igazság, hogy miként is keveredett oda, akkor még inkább lesokkolt ezzel a csavarral az írónő és még inkább elborzadtam, hogy emberek képesek lehetnek ilyenre. (Igen, sajnos kinézem azt a mai világból, hogy akadnak olyanok, akik képesek lennének még akár erre is.)
Csak Raven szemszögéből ismerhetjük meg a helyet és annak egy-két fontosabb szereplőjét. Szeretem azt, ha egy történet több szemszögből íródik, de itt egyáltalán nem hiányoltam, mivel könnyedén vezet be minket ennek a romlott világnak a színfalai mögé a főhősnő által. Annak ellenére se zavaró az egy szemszög, hogy több karakter is fontosabb szerepet kap rajta kívül az események kibontakozásában, mert kellő mennyiséget és információt ad minden fontosabb szereplőről. Megtalálta a tökéletes egyensúlyt és történést, hogy minden szereplő ki tudjon teljesedni a maga módján, megkapja a kellő hangsúlyt az események forgatagában. A karakterek árnyaltságai, viselkedései és megnyilvánulásai remekül illeszkednek az Inferno világába, így egyiket se éreztem túlzónak. Volt, akit kicsit szerettem, volt, akit nagyon gyűlöltem és volt olyan, akit nem teljesen értettem meg, de az biztos, hogy nem volt olyan szereplője ennek a történetnek, aki ne váltott volna ki belőlem valamilyen érzést.

A cselekmény egy pillanatra se engedi el az olvasót, egyszerre láncolja a lapok elé és egyszerre borzasztja is el, mert ez nem tündérmese. Azt is mondhatnám, hogy ez a rideg valóság, ami talán meg is állná a helyét, hiszen sokszor hallani hasonló borzalmakról… És talán pontosan ez teszi még különlegesebbé a fordulatokkal, meglepetésekkel és izgalmakkal teli cselekményt, mert simán el tudja hinni az olvasó, hogy ez a hely létezhet, vagy még ennél kegyetlenebb hely is. Tetszett, hogy nem csak a „felszínt súrolta” a cselekmény, hanem bepillantást engedett abba is, hogy mennyire kiszolgáltatottak a kevésbé „szerencsés lányok”, mint amilyen Raven és Lykke volt. Természetesen tartogatott a végére is meglepetéseket ez a történet. Voltak tippjeim, amik közül pár bejött, másrészről meg nagyon nem. Volt olyan szereplő, akiről nem hittem volna ezt és rendesen sokkolt az igazság. Ami pedig az utószót illeti, egyszerre érzem szívet melengetőnek, már majdnem édesnek, ugyanakkor szomorúnak is a maga szépségével együtt. Örülök annak, hogy a végére se lett belőle tündérmese, mert ez a lezárás véleményem szerint tökéletes.

Ha egy kicsit sötétebb és nem szokványos romantikus történetre vágysz, akkor határozottan ez a te könyved. Egyszerűen csak hagyd, hogy Inferno sötétsége magával rántson. Mert egyszerre kapcsol ki, borzaszt el és gondolkodtat el ez a történet. Véleményem szerint olyan gondolatokat is hordoz magában ez a könyv, amik részben tabutémák, vagy csak az emberek nem szeretnek belegondolni. Pedig érdemes lenne beszélni róla, vagy éppen elgondolkodni, hogy nem helyes az, hogy sok mindenre képes rávenni az embert egyetlen egy dolog is, ami mondhatni az egész világot is irányítja. Ugyanakkor gyönyörűen bemutatta azt is, hogy sokszor mennyi mindenre képesek vagyunk különféle okokból, mennyire erősek tudunk maradni akkor is, amikor azt hisszük, hogy már nincs remény és jöhet bármi, a remény akkor is velünk marad.

Többször is említette Ruby, hogy mi inspirálta őt az Inferno megírásában, de akkor is ki kell emelnem, hogy nagyon eltalálta a fejezet címeket a történésekhez. Imádom ezt az ötletét is. Eddig is úgy gondoltam, hogy egy remek stílussal megáldott írónőről van szó, de ez a történet után még inkább így gondolom. Ez a könyv szerintem többet érdemelne, mint 5 csillag és abszolút kedvencem lett. Remélem, hogy még fog hasonló stílusban írni, mert piszok jól bánik ezzel a sötétebb és kegyetlenebb világgal is. ♥

„Mind kereszteket cipelünk, csak éppen a méretük eltérő.”

„Hiába kérsz bocsánatot, a bűn, bűn marad.”

„Ne a múlton rágódj, hanem tekints a jövőbe, azt formáld inkább. A múlt démonai csak visszahúznak.”

Fülszöveg: 

Köszönöm az újabb lehetőséget és bizalmat az írónőtől, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen történettel rukkol most elő és azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam. Legszívesebben egy ültömben kiolvastam volna, mert annyira beszippantott, de sajnos a munka közbeszólt. Nem csak a tőle megszokott hangulat köszön vissza ennél a történetnél, hanem kicsit borongósabb, kicsit betegebb volt ez a történet, de remekül keverte ezt romantikával. A történetben megtalálható egy kis romantika, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, hiszen a két szereplőnek van egy múltja (mindennek ellenére is szívesen olvastam volna róluk még kicsit bővebben), ugyanakkor izgalmas és sötét is. Kíváncsi voltam, hogy ki is állhat az egész mögött, vagy éppen melyik karakterrel mi fog történni, meddig maradhat esetleg valami titokban, mert volt benne „beteg dolog”. Sajnos, simán kinézem, hogy ilyen megtörténhetne elborult tinédzserek körében, hogy ilyen „játékot” űzzenek vagy ehhez hasonlót. A szereplők jól eltaláltak, árnyaltak. Próbáltam megtippelni, hogy mi lehet (ki állhat) a háttérben, de erre nem gondoltam. Nem kicsit lepett meg vele, de valami miatt úgy érzem, hogy ennél többről szól az egész, viszont simán lehet, hogy tévedek.

Khmm, a befejezés meg gonoszság, mert nem fair dolog, hogy így ér véget ez a történet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a folytatás, mert van egy olyan tippem, hogy fog még meglepetést okozni vele az írónő.

„..szívem szerint megsimítanám … megfognám a kezét, hogy éreztessem vele, nem csak az ő lelke sérült.”

„Most valahogy semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy segítsek neki megkönnyíteni a lelkét úgy..”

Fülszöveg: 

Ha már olvastuk egy író vagy egy írónő könyvét, akkor akaratlanul is viszonyítani kezdjük egymáshoz a könyveket, vagy csak elvárással kezdünk neki egy másik regényének. Ez fair lenne? Magam sem tudom, de talán minden könyv megérdemelné a tisztalapot.

Szerencsére ez most nem volt gond, hogy a korábbi olvasmányaimnak köszönhetően volt egy kisebb elvárásom ezzel a könyvvel szemben, mert másabb oldalát ismertem meg az írónőnek, de ezzel a könyvével is teljesen le tudott venni a lábamról. Ez egyszerűen fantasztikus volt, alig találok szavakat rá! Bevallom, először kicsit fura volt olvasni ezt a Nyomodban és a Meghasadt valóság c. könyvek után. (Így jár az, aki „későn” bukkan rá egy remek írónő könyveire és emiatt visszafelé halad az olvasásban.) Aztán azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott és alig bírtam letenni, ha éppen nem olvastam akkor azon gondolkoztam, hogy vajon mit tartogat még a könyv számomra. Könnyedén varázsolt el és csak még inkább erősítette bennem, hogy egyszer el kell oda utaznom. A táj a szemem előtt elevenedett meg a csodálatos leírásoknak köszönhetően és tényleg legszívesebben hagytam volna, hogy a víz a lábamat simogassa, miközben elveszek a sorok között.
Varázslatos volt ahogyan kibontakozott Eric és Bella élete, az egymáshoz fűződő viszonyuk. Imádtam a szócsatáikat, nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra és egyre inkább biztosabb lettem abban, hogy őket egymásnak teremtette az élet. Laia és Bella barátsága is nagyon tetszett, szívesen olvastam volna még róluk. Örülök annak, hogy a szerelem mellett a barátság is fontos szerepet kapott. Mindamellett a karakterek remekül eltaláltak voltak, tetszett az árnyaltságuk, ahogyan a múlt démonai befolyásolták a jelenüket. Ettől lett igazán emberi és emiatt még könnyebb volt elhinnem azt, hogy olyan emberekről szól, akik itt járnak közöttünk; "Egyszerű", hétköznapi emberekről. Remekül bemutatta azt is a könyv, hogy nem mindig minden az, aminek elsőre tűnik. Az élet bonyolult és tele van nem várt fordulatokkal is. Bűn és bűn között is van különbség.
Bella nagyon emberi. Sokszor erősnek hitte magát, vagy próbálta annak látszatát kelteni, ha pedig „elesett”, akkor mindig képes volt újra talpra állni és számomra emiatt vált igazán erőssé, mert igazán az számít, hogy képesek vagyunk-e újra felállni, vagy nem. Becsülöm azért, hogy ennyi mindent képes volt túlélni és továbbra is képes volt mosolyogni, nevetni és tovább küzdeni, másokat közel engedni. Az pedig, hogy sokszor az érzelmei befolyásolták a tetteit, nagyon is megtudtam érteni… (Engem egyetlen egy dolog picit zavart, még pedig az, hogy „túlzottan sokszor” ittak a könyvben, de ez igazából nem vett el az élményből.)

Izgalmas, humoros és mindig képes meglepetéssel szolgálni ez a könyv. Főleg a második fele, akkor még inkább felpörögnek a dolgok. Örülök annak, hogy rábukkantam az írónő könyveire, mert mindig képes elvarázsolni a történeteivel és mindig találok olyat a könyveiben, amit magammal tudok vinni. Ez is kedvenc lett és biztosan fogom még későbbiekben olvasni.


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Mindig gondjaim voltak a bizalommal, és ezúttal újra sikerült egy kígyót melengetni a keblemen. Hát ez van. Úgy tűnik, nem voltam a legjobb emberismerő.”

„Akik magamra hagytak a keserű időszakban, azok úgy számolnak el magukkal, ahogy akarnak, mert az én lelkiismeretem tiszta.”

„Tudod, néha elég csak annyit látnod az útból, amennyit a fény megvilágít.”

„Bármi rossz történik, utána következik egy sokkal nagyobb jó. Lehet, hogy sok időnek kell eltelnie, de a jó jönni fog és boldoggá tesz.”

Fülszöveg: 

Nagyon szeretem a krimit sorozatokban és filmekben, de könyvekben eléggé elkerülnek, mert kicsit féltem mindig is belevágni. Egyik legjobb döntésem volt, hogy ezt a könyvet is beszereztem, mert ez valami hihetetlen és fantasztikus volt! A borítója miatt figyeltem fel rá, aztán olvastam a leírást és nem volt kérdés, hogy be kell szereznem. 

Ez az első könyv amit olvastam az írónőtől, de teljesen levett a lábamról. Hihetetlen volt az, ahogyan adagolta a dolgokat és egy percre se unatkoztam. Minden jelenet tökéletesen előttem volt; komolyan néha úgy izgultam olvasás közben, mintha éppen az egyik kedvenc krimimet néztem volna. És akkor ott volt még az is, amikor egy olyan csavart bedobott a vége felé, amire csöppet se számítottam. Pár pillanat erejéig csak ültem és pislogtam, hogy ezt most miért kellett???? Utána még inkább faltam a sorokat, hogy szép lassan tényleg minden a helyére kerüljön és végre fény derüljön a titkokra és a gyilkos kilétére is. Sokáig teljesen mást hittem a gyilkosnak, de ez bennem csak azt erősítette meg, hogy tényleg fantasztikusan megírt könyv. Bőven akadt benne pszichológiai összefüggés is, aminek köszönhetően még érdekesebbé vált számomra az egész könyv. Sokat hozzátett a könyvhangulatához és a cselekményhez is. 

Maguk a karakterek remekül eltaláltak voltak, az érzéseikbe és a gondolkodásukba is élvezet volt bepillantást nyerni. S ami számomra igazán fontos volt, hogy ha olykor nem is értettem meg egyből egy-egy tett mögött rejlő miértet a végére az is a helyére került. Daisy erős és szerethető karakter volt, ahogyan egyre jobban megismertem a tettei mögött húzódó okokat és az őt kísértő démonokat, annál inkább megkedveltem és egyik kedvencem szereplőm lett a végére. Ami igazán tetszett, hogy fejlődő képes volt. 

A fejezetek elején lévő idézetek és egy-egy jelenetnél megjelölt zenék tökéletesen eltaláltak. Érdemes olvasás könyvben meghallgatni az adott zenét. Remélem, hogy még később visszaköszönnek a szereplők. ❤


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: