Fülszöveg: 

Teljesen véletlenül anno, amikor megvettem a második részt, akkor még nem tudtam, hogy ez több részes sorozat, így sikerült fordított sorrendben olvasnom, de szerencsére nem igazán volt semmi spoileres rész a másodikban. Mivel azzal az írónő teljesen megnyert magának, nem is volt kérdés, hogy be szeretném szerezni ezt a részt is.

 Az írónő stílusa könnyed és varázslatos, ennek köszönhetően pedig könnyedén szippantott be ez a története is. Alig tudtam félretenni és dolgozni mellette, mert megannyi érzést, emléket felidézett olvasás közben. Nagyon szeretem Olaszországot és már többször is volt szerencsém ott járni, ennek a történetnek köszönhetően pedig újra sikerült elutaznom oda. Gyönyörűen visszaadta az ottani dolgokat, úgy éreztem, hogy én is a főszereplővel együtt fedezem fel újra azt a vidéket és közben újra teljesen rabul ejt, ahogyan Lina esetében is történt. A műemlékek, az utcák, a forgatag, mind-mind megelevenedett előttem és azt kívántam, hogy bárcsak útra kelhetnék ebben a pillanatban, hogy újra bejárjam azt a várost és a könyvvel együtt fedezhessem fel, ahogyan Lina a napló segítségével tette.

Ugyanakkor nem teljesen vidám történet, hiszen Lina elveszítette édesanyját, aki az utolsó pillanatban egyre többet mesélt egy férfiról, aki végül be is fogadja a leányzót. Teljesen meg tudtam érteni, hogy eleinte miért emelt annyira falakat a lány, miért volt azon, hogy csak a nyarat túlélje, aztán visszamehessen a jól ismert környezetébe és a barátnője családjánál lakhasson. Nem csak egy szörnyű tragédia történt vele, hanem még hirtelen ki is szakították a jól megszokott környezetéből és egy ismeretlen vidékre került. Szerintem ehhez képest nagyon is jól bírta a strapát és tetszett, hogy miként bontogatta egyre inkább a szárnyait, hogy ne csak önmagát találja meg, hanem a múlt rejtélyeit is. Véleményem szerint remek ötlet volt az is, hogy a napló miként keveredett hozzá és a bejegyzések is érdekesek voltak. Ez által kicsit jobban megismerhette azt a nőt, aki életet adott neki és felnevelte. Megismerhette a múltját és ráébredhetett arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Az emberek sokkal összetettebbek, mint hisszük.

Ren megjelenése nagyon eltalált lett és mosolyt is csalt vele az arcomra az íronő, imádtam benne a srácot. Végre nem egy kigyúrt, agyonsztárolt macsóról van szó, hanem egy egyszerű fiúról, aki a kezdetektől fogva figyelmes, humoros és segítőkész. Nagyon szerettem az ő részeit, vagy éppen azt, hogy miként viszonyult Howardhoz. Érdekes volt olvasni, hogyan segített a kutakodásban Linának, miként állt ki mellette és a védelmező ösztönei miatt még inkább szerettem őt. Ő nem mutatta magát másnak, mint amilyen és pont ettől volt igazán szerethető karakter.

Ren és Lina kapcsolata nagyon szépen lett kibontva a történet során. Mindennek kellő helyet adott az írónő, nem lett elsietve, még ha kiszámítható is a végkifejlet, akkor is élvezet volt olvasni.

 Egyetlen dolog volt, ami picit zavart, hogy Howard sokszor azt se tudta Lina merre jár. Tudom, hogy számára is új volt ez a helyzet, de akkor is úgy gondolom, hogy picivel azért jobban is vigyázhatott volna, szemmel tarthatta volna őt. Viszont ami hatalmas pozitívum volt, az a két karakter között lévő dinamika. Egyik se akarta a másikat megváltoztatni, próbáltak nyitni, miközben a maguk kis csatáját vívták. Egyáltalán nem éreztem erőltetnek a kettőjük között felépülő kötődést, szeretetet.

Összességében nem csak mosolyt csalt az arcomra, hanem meg is nevettetett ez a könyv. Ha egy könnyed, nyári olvasmányra vágysz, miközben egy varázslatos helyet fedezhetsz fel a főszereplőkkel együtt, akkor ez határozottan te könyved. Remélem, hogy még több könyvet olvashatunk majd az írónőtől, mert mindig eléri azt, hogy utazni akarjak most azonnal az általa bemutatott országba, városba!

<3 div=""> NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Nagyon kíváncsi voltam már erre a történetre, mivel az egyik kedvenc hazai írónőm írta. Mindig kíváncsian várom, hogy milyen történettel lepi meg az olvasóit és nem titok, hogy nagyon szeretem a könyveit, ez pedig most se volt másképpen.

Könnyedén szippantott be az általa megálmodott világ, mert szerintem sikerült egy remek fantáziavilágot teremtenie. Nehezen tudtam félretenni, mert tudni akartam, hogy merre fogja sodorni az élet a szereplőket és még mi derül ki, erről a titokkal teli világról. Gyönyörűen vezet minket be ebbe a világba, amiről szép lassan rántja le a leplet, hogy pontosan miként is épül fel, miben hisznek az emberek, viszont biztos vagyok abban, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni az írónő és még akad bőven titok, amiről még mit sem tudunk.

Ugyanakkor, véleményem szerint nem csak ez a világ tette különlegessé ezt a történetet, hanem az is, hogy a szereplők mind emberiek maradtak. Nem éreztem egyiküknél se azt, hogy bármilyen téren túlzásba esett volna, hanem a különlegességek ellenére hétköznapiak maradtak. Hétköznapi gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel, aminek köszönhetően még könnyebben át tudja érezni az olvasó az érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, vagy éppen azt, hogy mit miért is tesznek. Szerettem a botlásaikat, velük együtt örültem annak, amikor boldogság járta át őket és velük együtt szomorkodtam, amikor „szívek” törtek össze. Érdekes volt látni azt, hogy ki, miként változott, miként formálta őket az események sodrása. Miként változtak meg, nem csak tettek terén, hanem formálódnak belül is, a felszín alatt. Ennek köszönhetően pedig nem csak kalanddal, izgalmakkal teli ez a kötet, hanem erős, érzelmek terén is. Gyönyörűen bánt a szavakkal ilyen téren is és egyik karakternél se éreztem azt, hogy hirtelen változna meg. Sőt, néha legszívesebben én ráztam volna meg olykor egy-egy karaktert, hogy vegye már észre az igazságot/térjen már észhez, de ezek ellenére is imádtam. Külön örültem annak, hogy egy olyan világot sikerült megteremtenie, amibe egyáltalán nem éreztem erőltetettnek a meleg szálat se, hanem tökéletesen simult bele az egész történetbe. Varázslatosan tárja az olvasó elé azt is, hogy a titkok néha tényleg megvédhetnek minket, ugyanakkor nehezebbé is tehetik a dolgokat, ha túlzottan sokáig nem beszélünk róluk azokkal, akikkel pont, hogy meg kéne osztanunk.

Az, hogy több szemszögből olvashatjuk kifejezetten jót tett a könyvnek, mert így nem csak a világot ismerhettük meg jobban, hanem az eseményeket és azt, hogy ki miként is élte meg a történéseket, milyen belsőcsatákat kellett megvívniuk, mi rejtőzött egy-egy tettük mögött. Egy picike hiányérzetem mégis maradt. Örültem volna, ha néha lett volna egy negyedik szemszög is. Az elején a Mester szemszögéből, később pedig érdekelt volna, hogy Kellán miként is élte meg a végén történteket. Ott jó lett volna picit jobban elmerülni a dolgokban, kifejteni picit bővebben is az érzéseket, a cselekményt. Ahogy a karaktereknél is erőteljesen jelen van a remény, úgy én is reménykedek abban, hogy mivel imádom a térképeket a könyvekben, így remélem, hogy a következő részben esetleg lesz, vagy a főszereplők társjegyeit esetleg megcsodálhatjuk majd rajzformájában is.

A befejezés meg kegyetlenség, mert megannyi kérdés cikázik a fejemben és legszívesebben már most elmerülnék a folytatásban, hogy milyen utat is kell bejárniuk a szereplőknek, miként derül fény még megannyi titokra. Valóban létezhet tökéletes boldogság számukra? Vagy éppen lesz-e olyan, aki képes lesz még visszatalálni önmagához és rálelni arra, ki is ő valójában? És még ott van az is, hogy vajon az isteneknek kivel mi a tervük?

Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás titokkal, erős karakterekkel és érzelmekben dús, miközben egy csodálatos, új világot ismerhetünk meg. Nem is kérdés, hogy újabb kedvenc könyvet sikerült avatnom az írónőtől. A borítóját meg imádom!

„A boldogság csak rajtad áll.”

„Ha igaz az, hogy ennél jobb lesz a társa közelsége, akkor annak jobbnak kell lennie minden boldogságnál, amit ember ismerhet.”

„– Honnan tudhatom, hogy mitől lennének igazán boldogok? – kérdezte halkan.
– Nemcsak a csuklójukról olvasol, hanem a szavaikból, viselkedésükből is – felelt a Mester lágyan. – Figyelsz és tanulsz. Még hosszú út áll előtted, de ne bánd. Ezért vagy itt.”