Fülszöveg: 

Nagyon szeretem a közösen írt könyveiket, volt már szerencsém magyarul és angolul is olvasni őket, de úgy érzem, hogy most ezzel nem tudtak igazán megnyerni maguknak. Nem lopta be annyira magát a szívembe, mint a másik kettő, illetve nem éreztem azt se, hogy folyamatosan szeretném olvasni, mert annyira leköt.

Ezt kicsit gyengének éreztem, mert szerintem több lehetőség is lett volna ebben a párosban, de most még se mertek merészek lenni velük.
Természetesen itt is megtalálható a humor, amit imádok náluk, de most még se nevettem annyiszor, mint szoktam. Néha mosolyt csalt az arcomra, voltak aranyos pillanatok, illetve olyan is, amikor kicsit fejbevágott, összeszorult a torkom attól, ami történt, de összességében még is úgy érzem, hogy nekem hiányzott valami. Nem volt akkora hatással rám ez az utazás, mint a könyveik szoktak.

Nem tartom kizártnak, hogy a nem tetszésben esélyesen nagy szerepet játszott az is, hogy nagyon nem bírtam a főszereplőcsajt. Kendall gondolkodását és tetteit nem teljesen tudtam megérteni. Félreértés ne essen, tetszett az, hogy képes volt sodródni bizonyos téren az élettel és hagyni azt, hogy egy pilóta kirángassa őt a komfortzónájából és ezáltal elkezdjen ráébredni arra, hogy ki is ő valójában és mit is szeretne. De a dilemmáját nem tudtam megérteni,[spoiler] mert alapból se értem, hogy tud valaki ezen elgondolkozni és mondhatni eladni magát… Úgy éreztem, hogy számára a pénz igen is fontos szerepet játszott és a történet végére nem tudtam teljesen elhinni, hogy már nem igazán fontosak az anyagiak.[/spoiler] Azzal se nagyon nyert meg magának, hogy mennyire meggondolatlanul elsétált, esélyt se adva annak, hogy utána járjanak annak a dolognak.

Cartert most is remekül megírt karakter lett. Szerettem a szókimondását, legyen szó bármiről is, illetve nála teljesen meg tudtam érteni azt is, hogy miért volt olyan a múltban, amilyen. Sajnáltam őt azért, amin keresztül kellett mennie egykoron, de nagyon tetszett, ahogyan szép lassan kezdett visszatalálni a régi önmagához. Imádtam azokat a részeket, ahol mindig kicsit többet kaphattunk abból, hogy milyen is a felszín alatt és mennyire hatalmas szíve van, nem pedig olyan felszínes, mint amilyennek az emberek hihették az életmódja miatt. A kételyeit és a félelmeit átéreztem, remekül átadták az érzéseit. Itt is remekül kibontakozott az, hogy nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, mert a felszín alatt sokkal több rejtőzhet.

Könnyed és részben szórakoztat is, ki tudja kapcsolni az embert, de engem most annyira nem tudott megnyerni magának ez a történet. Néha egy-egy mellékszereplőt is jobban kedveltem, mint az egyik főszereplőt a történet során. Mindezek ellenére is várom a további könyveiket, ez pedig egyszeri olvasásnak tökéletesen megfelel.

„Nagymamám mindig azt mondta, hogy ha az ember meg akarja váltani a világot vagy változtatni akar valamin, nem kell messzire mennie, elég, ha körülnéz a saját szomszédságában, látni fogja, kinek van szüksége segítségre.”

„Bárki tud gyereket csinálni, de a jó szülő a gyerek érdekeit a maga érdekei elé helyezi. A szülőnek önzetlennek kell lennie, nem önzőnek.”

„A múlt pontosan az, aminek hívják: olyan dolog, ami elmúlt.”

Fülszöveg: 

Mindenekelőtt ez egyszerűen fantasztikus volt!! A lehető legjobbkor talált meg az írónő könyve, mivel mostanság kicsit döcögősen ment az olvasás, ezt viszont egyszerűen utáltam félretenni, mert annyira magával rántott, hogy legszívesebben folyamatosan olvastam volna. Ugyanakkor ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam! Egyszerűen imádtam, még mindig nehéz szavakba önteni mindazt, amit érzek! ♥

A korábban olvasott történetekből is kiderült számomra, hogy igazán tehetséges írónőről van szó és nagyon megszerettem már akkor is a történeteit, annak ellenére is, hogy még nem voltak teljesen tökéletesek és maradt utánuk hiányérzetem. Ez a könyv viszont tökéletes, és érezhető, hogy fejlődött és építkezett a visszajelzésekből, ennek köszönhetően ez a történet szerintem többet érdemelne 5 csillagnál, mert annyira jó lett. Ezek után meg talán nem is meglepő, hogy még jobban várni fogom a további könyveit. ♥

A stílusa még mindig könnyed, elvarázsolja az olvasót. A romantika, erotika és a komolyabb dolgok kellően hangsúlyt kapnak a történet során, amit imádnivaló humorral és „bájjal” spékel meg. Nem hagy semmit sem elveszni, egyiket se viszi túlzásba, hanem a tökéletes harmóniát megtalálva egy csodálatos történetet írt meg ezek vegyítésével. Ezáltal néha megmosolyogtat, máskor elvarázsol, olykor pedig el is gondolkodtat mindazzal, amit a történetbe csempészett.

Már az első pár oldallal megnyert magának és mire észbe kaptam, addigra már sajnos a végére is értem. (Barátnőm, Lyna pontosan tudja, hogy nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira imádtam sodródni ezzel a történettel.) Kezdetektől érezhető a kémia a főszereplők között, nem éreztem erőltetettnek, ahogyan az se zavart, hogy itt is kicsit szerepet kapott a „szerelem elsőlátásra” dolog, mert mégis sikerült kicsit egyedivé varázsolnia ezt. Hagyta kibontakozni a karaktereket, eseményeket és nem egyből az volt, hogy képtelenek egymás nélkül élni. Ez életszerű volt, amiben helyett kaptak a vágyak, megannyiféle érzés és természetesen a bonyodalmak se maradhattak el. Érzékien mesélt a szereplők gondolatairól és érzéseiről, ez pedig számomra nagyot dobott az élvezhetőségen. Kellő bepillantást engedett az érzések és gondolatok tengerébe és csodálatosan festette le ezeket a szavak segítségével. Imádom, hogy most jobban kifejtésre kerültek eme dolgok.

A szereplők között akad olyan, akit lehet nagyon szeretni, vagy éppen kevésbé, de egyikre se mondanám azt, hogy gyűlölöm, mint egy-egy negatív szereplőt szoktam, viszont ez is még különlegesebbé tette számomra ezt a történetet. Ez annak volt köszönhető, hogy remekül mutatta be, hogy mennyire különbözőek lehetünk és mennyire másképpen állhatunk dolgokhoz, mennyire eltérő lehet az értékrendünk, a gondolkodásunk, és még ha nem is értünk egyet bizonyos emberek tettével, akkor se biztos, hogy teljesen el tudjuk ítélni őket. Sőt, bevallom, hogy néha egy-egy szereplőt kicsit sajnáltam, hogy ilyenné tette az élet és nem láttak át a saját „sötétségükön”, viszont ettől még inkább élethűbbé vált a történet. A sértettségen nehéz túllépni, vagy éppen nem hagyni azt, hogy a pénz felülírja a lelkiismeretünket és ne uralkodjon rajtunk. Ezek a dolgok pedig képesek megmérgezni nem csak a lelkünket, hanem az életünket is, és ezáltal akár másokban is kárt tehetünk.

Summer nagyon szerethető karakter és imádtam, hogy mennyire képes volt egyik pillanatról a másikra másképpen reagálni, vagy miként volt képes pillanatok alatt kicsit másabbá válni. Nem éreztem azt, hogy túlzottan maszkokat viselne, még ha a nagynénje mellett ezt meg is kellett tanulnia, de Jake mellett akkor is úgy éreztem, hogy igazából részben mind kicsit ő és mintha picit keresné azt, hogy ki is lehet, ha végre kiszabadul a kalitkából és fontossá válik valaki számára, vagy milyen érzés az, ha szereti őt valaki. Erősnek, bátornak tartom őt, aki a felszín alatt képes volt összetörni és elveszni, mint bárki más. Neki is meg kellett tanulnia, hogy nem kell elrejteni azt, ha összetörünk, ahogyan mindenkinek. Kicsit úgy éreztem, hogy nála ez a történet nem csak a boldogság, szerelem megtalálásáról szólt, hanem arról, hogy végre kibonthassa a szárnyait és önmaga lehessen. Ehhez pedig neki is kellett egy kéz, ami elindította ezen az úton. Meg talán kicsit a bizalomról is és a múlt elengedéséről, vagy legalábbis, hogy elkezdhesse feldolgozni mindazt, amin keresztül kellett mennie. Nagyon szerettem a dilemmáit és kételyeit, hogy néha mennyire elhamarkodottan tudott ő is cselekedni, de ki nem?

Jake is összetettebb karakter. Kicsit rosszfiús, de valójában ő is több annál, mint sokan első pillantásra sejtenék. Figyelmes, kedves, gyengéd és védelmező, akinek a lelkiismerete is helyén van. Nagyon szerettem, hogy nem egy kő volt, hanem neki is megvoltak a maga érzései, amit így vagy úgy képes volt kifejezni is. Odaadó és bármire képes lenne azokért, akiket szeret. Hoz ő is rossz döntéseket, aminek köszönhetően ő is sérül és megtalálható az önvád is. Néha talán nem is másoknak nehéz megbocsájtani, hanem önmagunknak. Én legalábbis úgy éreztem, hogy ez is megjelenik nála. Illetve ott volt az is, hogy több minden lappangott a felszín alatt, mint azt elsőre hinné az ember és olykor megéri küzdeni azért, ami számunkra fontos és boldoggá tesz. A családjához fűződő viszonyát nagyon szerettem. Népes egy család, de imádnivalók. A családjához köthető az egyik kedvenc részem is, mert kellően komoly és humoros, amikor a nagymamájával beszélget.

A történetben több „mellékszereplő” is megtalálható, de nem éreztem úgy, hogy túlzsúfolt lenne, mert mindenki kellő szerepet kapott és örülök annak, hogy Summer édesapja is kicsit jobban ki tudott bontakozni. Sok szívet melengető részt köszönhetek nekik. A történetben több bölcsesség is elhangzik, ami képes kicsit fejbe vágni az olvasót, vagy éppen elgondolkodtat. Imádtam a fordulatokat benne és akadt olyan momentuma is a történetnek, amikor kicsit izgultam, hogy mi fog még a szereplőkkel történni. Sőt a fordulatok között is akadt olyan, ami képes volt meglepetést okozni és nem mindig jött be a tippem. :)

Biztosan még sokáig velem lesz ez a történet, hiszen még most is vannak olyan pillanatai, amiken gondolkozom, agyalok, hiába értem a történet végére. Mindenképpen szeretném majd papírformátumban is beszerezni a könyvet, mert ennek a polcomon a helye. Kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy még az itt megismert szereplők közül lesz olyan, aki később visszaköszön, akár egy másik regényben. Köszönöm ezt a remek könyvet és a lehetőséget, még egyszer! ♥

„Addig nem tudod az újat beengedni az életedbe, ameddig a régit el nem engeded.”

„Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete.”

– „Tudom, hogy félsz a változástól, elhagyni azt, amit már ismersz. De, ha egy kicsit megvan az esély arra, hogy az, amitől félsz, talán jobb lesz, mint amiben élsz, miért nem próbálod meg?”

Fülszöveg: 

Vannak olyan könyvek, amik mosolyt csalnak az ember arcára, vagy éppen könnyeket csalnak az ember szemébe, esetleg megérinti a szívedet. Nos, erre a könyvre mindegyik jellemző volt. Néha mosolyogtam és nevettem, míg máskor sírtam, ugyanakkor ami miatt még inkább közelebb került a szívemhez, hogy el is gondolkodtatott, mert bőven hordoz magában olyan dolgokat, amikről érdemes beszélni. Ez a könyv megmutatja azt, hogy soha nem késő változni, megtanulni újra szeretni és bízni az emberekben, ahogyan ehhez segítőkezet elfogadni sem szégyen. Néha kell az a bizonyos löket, hogy kimásszunk a barlangunkból és újra észre vegyünk mindazt a jót, ami valójában körülöttünk van.

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de minden elismerésem, mert gyönyörűen ábrázolja a különféle érzelmeket, mesterien festi le, hogy néha szavak nélkül is mennyi érzelmet vagyunk képesek közvetíteni a másiknak, vagy éppen egy idegen is milyen hatással lehet ránk. Azt hisszük, hogy rövid másodpercek alatt képtelenség bármit is észrevenni, vagy éppen kifejezni, de ez a történet könnyedén szembesít azzal, hogy nem kell hosszú perceknek eltelnie, hanem elegendő mindössze 180 másodperc, hogy a világunk teljesen kiforduljon önmagából és valami új, ismeretlen akár a kezdetét vehesse. Nehéz dolog a falaink mögé beengedni bárkit, megmutatni a valódi érzéseinket és tökéletesen ábrázolta azt is, hogy mennyiszer a harag, düh, vagy éppen negatív dolgok mögé rejtőzünk el, mert azt reméljük, hogy ezek az érzések képesek bárkit távoltartani, de aztán jön valaki, aki rést ejt ezen a védelmen és akkor borul fel igazán az addig ismert világunk.

180 másodpercet gyönyörűen tárja az olvasó elé az írónő és remekül zárja keretbe a történetet is. Nagyon jól megoldotta ezt a dolgot is, ahogyan hálás vagyok azért is, hogy megannyi komolyabb témát tudott úgy megeleveníteni, hogy egyiket se éreztem feleslegesnek, se túlzásnak, ahogyan erőltetettnek se. Majdnem mindegyiknek ad kellő helyet és lehetőséget a kibontakozásra, kivéve talán egynek és emiatt nekem egy picit sajgott a szívem. Jó látni azt, hogy az internetnek köszönhetően mennyi jót tehetünk, mennyi mindent képesek vagyunk elérni, az emberek miként képesek összefogni – hiszen ez manapság már szinte az életünk része is -, de itt említeném meg, hogy én kicsit hiányoltam azt, hogy az árnyoldal nem kapott nagyobb teret a történetben. Kicsi bepillantást enged, de szerintem ezen a dolgon túlzottan gyorsan siklik lát, mert lehet valaki könnyedén ki tudja zárni és tényleg elég annyi, hogy törli a hozzászólást, letiltja az illetőt, viszont sokan nem ilyenek. Igenis, a negatív dolgok interneten keresztül is képesek hatalmas károkat tenni, pontosan úgy, ahogyan a szeret és az összefogás jegyében képes embereket összehozni. Barátság, testvéri kötelék, szülő – gyermek viszony, veszteség, félelem, kétely és bizalom, illetve a szeretet mind-mind helyet kap a történetben. S egyszerűen fantasztikus, ahogyan beleszövi mindezt ebbe a könyvbe az írónő. A szeretet ereje könnyedén öleli körbe az egész könyvet, miközben felhívja arra is a figyelmünket, hogy soha nem szabad a külsőségek alapján senkit se megítélni, mert néha a legboldogabb mosoly mögött is lappanghat olyan múlt, amit nem gondolnánk, mert mindenki hordoz sebeket. Illetve attól még, hogy sebzettek vagyunk, lehetünk mások számára gyógyír, mert a sebeinknek köszönhetően nem érünk kevesebbet. Néha a sebek begyógyítására nem mindig mások megbocsájtására van szükségünk, hanem arra, hogy önmagunkat képesek legyünk szeretni és elfogadni.

A karakterek egytől egyig remekül eltaláltak, mindegyikük kicsit más, de még is teljesen összepasszolnak.

Allison eleinte nem volt szimpatikus számomra, kicsit úgy éreztem, hogy ő nem igazán akar változni. Hiába érzi azt, hogy ez nem jó így és igen is változnia kellene, akkor se tesz semmit se, még egy hajszálnyit se. Aztán szép lassan rés keletkezik a falain és olyan dolgot él át, amiben talán még ő maga se hitte igazán, hogy valaha része lesz és valami új kezdetét veszi. A történet végére nagyon megszerettem. Átéreztem a fájdalmát, a bizonytalanságát, a félelmeit, mert ha nem is ilyen szinten, de szerintem a legtöbb általa érzett érzés a legtöbb emberben megtalálható. Nap, mint nap szembenézünk vele mi is. Örülök annak, hogy részese lehettem ennek az utazásnak, aminek köszönhetően képes volt újra kilépni a fényre és elkezdeni megtanulni újra élni. Bevallom kicsit féltem, hogy nehogy túlzásba essen ilyen téren az írónő, de nem tette. Remekül csempészte bele a történetbe Allison kételyeit, miközben a boldogság útjára tért. Nem könnyű utat jár be, néha meg is törik, de végül igazán erőssé válik és csodálom érte.

Esbent egészen hamar megszerettem. Kedves, barátságos és segítőkész személy, aki igyekszik jót csempészni a világba és hinni abban, hogy az emberek többsége jó. Érdekes volt látni azt, hogy milyen történést csempészett az írónő a múltjába és minek köszönhetően csinálja azt, amit. Ez által pedig remekül bontakozik ki az is, hogy sokszor hisszük azt, ha sok jót teszünk, akkor legalább kicsit helyre hozhatjuk a múltban történt rossz dolgokat, vagy legalábbis enyhíthetjük a bennünk lakozó fájdalmat. Mennyi éven át képesek vagyunk olyan sebeket hordozni, amiről a külvilágnak fogalma sincs. Érdekes látni azt, hogy miként változik ő is, mert nem csak ő van hatással Allisonra, hanem a lány is rá. Egyszerűen imádom őket. Fantasztikus páros és mindenkinek járna egy Esben! ♥

Simon igazi egyéniség és szerintem lehetetlenség nem szeretni. Nagyon szívbe markoló, hogy miként tart ki Allison mellett és soha nem adja fel a reményt, mert ilyenek vagyunk, mindig remélünk. Örülök annak, hogy képes volt idővel viszont a sarkára állni és kimondani az igazságot, nem pedig a háttérbe vonult. Fantasztikus apa!

Steffi által megmutatkozik az, hogy mennyire másabbá válhatnak az emberek, ha hasonló dolgon mennek keresztül, én legalábbis így éreztem. Az ő sorsa szerintem könnyedén kiszámítható, de mégis hordoz magában meglepetést. Egyszerre erős és gyenge is, miközben utóbbit remekül leplezi, ameddig csak lehet. A „szüleivel” kapcsolatos igazság pedig igazán megérintett és azokban a pillanatokban éreztem azt, hogy igazán megértettem, megismertem őt.

Kerry és Esben közötti testvéri köteléket nagyon szerettem, illetve a múltban történtek miatt kicsit a szívembe is mart ez a kötelék, de nekik köszönhetően szintén fontos dologra hívja fel a figyelmet az írónő. [spoiler]Sokszor csak az áldozatokra figyelünk, az ő érzéseikre és elfeledkezünk arról, hogy nem csak ők sérülhetnek meg, hanem a hozzájuk közelállók is. S igen, néha utóbbiak még jobban is, vagy nehezebben gyógyulnak…[/spoiler] Kerry élettel teli, vidám, barátságos lány, aki megtalálta a saját útját és bármit megtenne azért, hogy a testvére is végre teljesen maga mögött hagyhassa a múltban történeteket.

Csodálatos történetet olvashattam, ami megannyi érzelmet váltott ki belőlem és sokszor el is gondolkodtatott, még ennyi idő elteltével is néha azon kapom magam, hogy az olvasottakon agyalok. _Mindenki értékes és mindenki megérdemli a boldogságot, szeretetet és nem csak egy ember lehet igazán fontos számunkra, mi döntünk arról, hogy kiket is engedünk magunkhoz közel._ Véleményem szerint érdemes elolvasni. ♥

„Ha segítek másokon, az nekem is segíthet a gyógyulásban.”

„Hogy van rá esély, hogy megtanuljam kevésbé utálni magamat.
Hogy a szeretet sokkal-sokkal fontosabb a biológiai kapcsolatnál.”

– „– Egyetlen negatív élmény felülírhat ezer pozitívat. Ami miatt a szeretet tengerében csak az egyetlen fuldoklót veszed észre.”

Fülszöveg: 

Nem egy hosszú könyv, ha a terjedelmét nézzük, viszont szerintem annál nagyobb kincs. Néha megnevettet, máskor könnyeket csal az ember szemébe, olykor pedig mind a kettőt egyszerre. Azt hiszem már ebből is sejthető, hogy nagyon imádtam.

Szívhez szóló, tanulságos történet, de még is megvan a maga könnyedsége a humorának köszönhetően. Nagyon jól megírt történet, ami kikapcsol és megérinti az ember szívét. A lapok fogyásával egyre inkább közelebb kerültek hozzám a szereplők, az érzéseik és a gondolkodásuk. Még az igazgatóhelyettest is megszerettem, néha kicsit magamra is ismertem a sorozatfüggőségében. :D

Barátság, elfogadás és az álmok megvalósulása mellett, kisebb reményt is hordoz magában, miközben csipetnyi romantika is átszövi a történetet. Szerintem fantasztikus könyvet sikerült alkotniuk és ami még nagyon tetszett, az nem mást, mint az egyedi köszönetnyilvánítás a könyv végén. Zseniális lett. Én bátran ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.

„– Tudod, mi az a medvepuszi?
– Persze: egy szerelmes bundás brummogó csókot lehel a kedvese pofijára.
Elnevetem magam.
– Nem igazából, hanem a sportban!
– Igen, képzeld, azt is tudom. Velem is nemegyszer megesett már.
– Te is sportolsz?
– Hát, ha sportnak nevezhetjük, hogy rendre nekimegyek a bútoroknak,olimpiai bajnok vagyok.”

„– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok.
Tudom, hogy Lou meglátta a botomat. Így folytatom:
– Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachardnak. Úgy nagy vonalakban.”

– „Azért pirult el, mert azt mondtam, hogy Vlad roki.
Mert ő már kezdi másképp látni. Ő látja a szálegyenes Vladot a kicsavarodott Vlad alatt. A szerelmes, helyes csávó Vladot a HEIO-s jó haver Vlad alatt.”

Fülszöveg: 

Merőben másabb volt, mint amit megszoktam könyveknél. Stílusában és szerkesztésben is, viszont ennek köszönhetően még jobban szerettem. Az érzelmeket gyönyörűen tárja az olvasó elé, a stílusa könnyed, de még is gyönyörű és könnyedén éri el azt, hogy az olvasó elvesszen a sorok között. Nagyon érzéki az, ahogyan bánik a szavakkal és mennyire nem fél néha kimondani dolgokat. Nagyon tetszett, remek kikapcsolódást nyújtott és biztosan még későbbiekben is a kezembe fogom venni. ♥

Fülszöveg: 

Nagyon vártam már ezt a könyvet és véletlennek köszönhetően bukkantam rá, hogy magyarul is megjelent. Pontosan emiatt meglepődtem, hogy nem nagyon hirdette a kiadó, de lehet csak engem került el.

Eleinte nem voltam kibékülve a könyvvel, unalmasnak találtam és nem nagyon kötött le, de mivel a fülszövege kecsegtető volt, ezért nem adtam fel. Kb. 100 oldaltól kezdett számomra érdekessé válni és tudott egyre inkább megnyerni magának. Természetesen utána is volt olyan rész, amit inkább tölteléknek éreztem, mintsem azt, hogy tényleg szükség lett volna rá, de minél inkább fogytak a lapok, annál inkább váltam „rabjává” ennek a mágiával átitatott történetnek.

Az elképzelés és a megálmodott világ nagyon jó, de ezt a részt inkább felvezetőnek érzem. Remélem, hogy a többi rész izgalmasabb lesz.

A királynőket igazából mind egytől egyig megszerettem. Hasonlítanak egymásra, meg nem is, de szerintem sok múlott azon is, hogy kinek hol kellett felnőnie és miként viselkedtek velük. Jelenleg még nem érzem teljesen azt, hogy ők annyira veszélyesek lennének, de egyiküket se tudom hibáztatni a kialakult helyzetért. Kicsit olyan, mintha még csak most kezdenék igazán megtalálni a saját hangjukat és kiállni azért, amit akarnak. Részben mindegyikük bábok voltak és érdekes volt látni azt, hogy kinek még is milyen segítője akad, ki az, akire igazán számíthat. Kik voltak azok a szereplők, akik a kalitkájukban való élést kicsit könnyebbé tette, vagy mennyi mindenre képesek voltak a védelmükért és a sikerükért cserébe.

Pietyr volt számomra a legmegosztóbb szereplő, mert a tettét még nem tudom hova tenni. Kettősséget érzek vele kapcsolatban és még nem teljesen tudom megfejteni azt, hogy a sejtéseim közül melyik igazolódik be, hogy miért is tette azt, amit. S itt említeném meg azt is, hogy szerintem attól is remek ez a regény, hogy vannak olyan szereplők, akikkel együtt tudunk érezni és vannak olyanok, akiket egyáltalán nem tudunk szeretni. Szeretem ezt a kettősséget, amikor mind a két oldalt erősítik a szereplők, vagy azt, amikor kicsit kifürkészhetetlenek és nem tudhatjuk, hogy mi is lesz a következő lépés, mit rejt a felszín.

[spoiler]Viszont van egy dolog, amit nem tudok megérteni. Hogy-hogy ennyi év elteltével se merült fel senkiben az, hogy netalán esetleg van olyan a lányok között, akit nem jól fogadtak be és emiatt nincs meg az az erő, amit várnak? Számomra ez fura, hogy inkább bizakodtak hátha később jelenik meg, mintsem felmerüljön a másik lehetőség.[/spoiler]

Összességében tetszett, várom a folytatást is. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki ebből még az írónő, hiszen remek alapot teremtett meg hozzá.

„– Nem lenne jobb, ha már előtte megszeretne? – kérdezi Pietyr. – Úgy gondolom, mindenki erre vágyik – hogy önmagáért szeressék, nem a tisztségért, amit betölt.”

„"– Mit szólsz ehhez a selyemhez? – javasolja Arszinoénak az egyik ruhakölteményt Joseph.
– Selyem, selyem – dünnyögi Arszinoé –, pofádat beverem."”

– „Megfizetnek ezért – sziszegte Arszinoé. – Vérbe fagyba fognak sikoltoni mind.”

Fülszöveg: 

Jess nem csak egy fantasztikus világot álmodott meg, hanem zseniálisan megírt történetet is sikerült megalkotnia ezzel a könyvvel. Bennem olykor azért felmerült, hogy az általa megálmodott világ nem is annyira csak a fantáziaszüleménye lesz idővel, hanem egyszer ez tényleg valósággá válhat. Én el tudom hinni, hogy ilyesmi megtörténhet a távoli jövőben.

Fülszöveg: 

Nagyon szeretem Vi könyveit, mert nem csak egyszerűen kikapcsol és szórakoztat, hanem azért mindig akad benne komolyabb gondolat, téma. Ez pedig most se volt másképpen.

Nagyon tetszett az alapötlet és a történet eleje is, a vége már nem teljesen. Annyira jól kezdte felépíteni a történetet az írónő, miközben szép lassan egyre inkább megismerhettem a szereplőket, amihez sokat hozzátett az is, hogy váltott szemszögben íródott, de mindennek ellenére is nem ez lesz a kedvenc könyvem tőle. Lehet amiatt se tudott idővel már annyira magával rántani a történet, mert különféle okokból elég lassan tudtam haladni vele és így kizökkentem. Míg a történet elején úgy éreztem, hogy él a lehetőséggel, addig a vége felé már nem ezt éreztem. Nekem picit túlzottan kiszámítható volt és elsietett lett. Szerintem a bonyodalom egy része nagyon is sejthető, amivel nem is lenne baj, de most valahogy nekem összecsapott hatást keltett a kivitelezés, de mint mondtam lehet amiatt van ez, mert lassabban tudtam haladni a történettel.
A másik dolog ami számomra furcsán hatott, az a mellékszereplők megjelenése-eltűnése. Két olyan mellékszereplő is volt számomra, akiket nagyon megszerettem és úgy éreztem, hogy remek hangsúlyt kapnak a történet előrehaladtával, aztán egyszerűen eltűntek, majd a legvégén az egyikük megint előkerült. Pedig Etta és Quinn is szerintem remekül megírt karakter volt, ezért se értem, hogy miért szorultak ennyire háttérbe idővel és tűntek el, mintha soha nem is léteztek volna.

Layla és Gray karakterét is megszerettem. Mind a ketten cipelik a saját terhüket, démonaikat és érdekes volt látni, hogy miként változnak mind a ketten, miközben az élet egyre közelebb sodorja őket. Layla karakterének félelmeit megtudtam érteni, még ha minden tettét vagy gondolatát nem is teljesen, viszont mindezek ellenére is szerethető karaktert ismerhettem meg. Grayson szintén egy kicsit összetett karakter, ő is több annál, mint elsőre tűnik, de róla egy nagy medve jutott eszembe. Veszélyes, hatalmas szíve van és bármit megtenne azokért, akik számára fontosak.

Összességében azt mondom, hogy jó volt, de ez most annyira nem tudott magának megnyerni.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A megbocsátáshoz erő kell.”

„Milyen érzés szeretni valakit?
Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy a világon bármit képes lenne megtenni azért, hogy boldog legyen az, akit szeret.”

– „Az embert általában nem az ellenségei árulják el, hanem azok, akik sokat jelentenek a számára.”

Fülszöveg: 

Először is köszönöm szépen a lehetőséget az írónőnek, hogy olvashattam ezt a könyvét is. ♥

Mivel hamarabb olvastam az írónő egyik későbbi írását, így tudom azt, hogy ehhez képest már fejlődött, de ezt a könyvet olvasva is úgy érzem minden tökéletlenség ellenére is, hogy egy remek történetről és tehetséges írónőről van szó.

Nagyon tetszett az alapötlet, eddig még nem találkoztam hasonlóval, vagy csak nem rémlik. A karakterek érdekesek és remekül eltaláltak, még ha kicsit úgy is érzem, hogy keveset kaptam belőlük. Örültem volna, ha kicsit jobban megismerhetem őket, akár azáltal is, hogy jobban bepillantást enged a gondolataikba, ha picit enged elveszni a részletek között. Néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy picit nagyot ugrottunk és volt, hogy emiatt „visszalapoztam”, hogy véletlen nem e én siklottam át egy-egy sor felett, de mindennek ellenére is úgy érzem, hogy ez egy igazán édes és romantikus szívet megmelengető történet, amiben a humor is kellő szerepet kap. Ez a történet is könnyedén szippantott be, faltam a sorokat és kíváncsi voltam, hogy miként is fognak megbirkózni mindennel. Hiába volt néha hiányérzetem, mert akkor is imádom ezt a történetet. Komolyabb témát is érint, amit könnyed és élvezhető stílusban tár az olvasó elé az írónő. Nagyon szépen mutatkozott meg, hogy miként ébredt rá Hunter is, hogy nem csak a lány testét akarja, hanem tényleg akarja őt. Kicsit még sikerült meglepnie a történetnek is, mert nem hittem volna, hogy bizonyos hazugságokra ilyen hamar fény fog derülni, de azt hiszem ez így volt tökéletes, hiszen így is bőven akadt olyan dolog, amivel meg kellett „birkózniuk”. Nem csak önmagukkal, hanem kicsit másokkal szemben is.

Összességében szerettem, mert remekül kikapcsolt és megmelengette a romantikus szívemet ezen a borús, esős napon. Viszont a csillagozással picit bajban voltam, mert tudom, hogy fejlődött az írónő, de a hibák ellenére is nagyon szerettem ezt a történetet. Kíváncsian várom nem csak a folytatást, hanem a többi könyveit is az írónőnek. ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Ne agyalj rajta, úgyis másképpen történik.”

„(…) aki nem akarja maga rendbe tenni a dolgait, hiába próbálsz erőszakoskodni, úgy sem segít.”

„Nagyapám mindig azt mondta, akkor vesztem el, ha már úgy érzem, a lánynak helye van az otthonomban.”