Melcsi's bookshelf

Fülszöveg:

Alkohol, drogok, pénz, szórakozás, ez a szlogenünk. Úgy tűnt, semmi sem fontosabb számunkra a bulinál, és ez komolyan így is volt egy bizonyos napig. Vergilius szemet vet a Savage-re, ami miatt háború kezdődik az Inferno-val. Fenyegetések, tettlegesség, rémület váltja fel a szórakozást. Az Inferno személyzete kemény, de mi sem vagyunk cukorból. Megmutatjuk, hogy edzette meg az öt árvát az élet! Nem hódolunk be! Harcolunk egymásért és a Savage-ért!
Mind a pokolban vagyunk, és olykor itt is van háború…

Cím: Savages – Vadak (Vergilius játékai 1.)
Szerzők: Ruby Saw
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860463
Kötés: e-könyv

Megjelenés időpontja: 2021. december 11.

VÉLEMÉNYEM:

Mindenek előtt szeretném megköszöni a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetet is megjelenés előtt. Már nagyon vártam, hogy most mivel fog meglepni és sokkolni az írónő, hiszen mindig képes valami újdonságot csempészni minden egyes regényébe. ♥

Ez a történet gyönyörűen mutatja be azt, hogy mennyire „kifordult lehet valakinek a világnézete, értékrendje” és miként képes megváltoztatni mindaz, ami ér minket a „szürke hétköznapokban”, vagy a hatalom utáni vágy miként mérgezi meg az ember szívét és vesz rá arra, hogy eldobjuk mindazt, ami valójában számít az életben.

Imádtam ahogyan bemutatta mindazt, hogy mennyire nem csak a vér szerinti kötelék miatt lesz valaki egy család, hanem lehet ez választás is. Attól lesz valaki család, hogy vigyáznak egymásra, ott vannak egymásnak és a szeretet összeköti őket. Még akkor is, ha ez nem mindig éppen a legjobban nyilvánul meg, vagy kicsit eltorzult az értékrendünk ilyen téren. Nagyon tetszett, hogy Sebastian múltjába is bepillantást nyerhettünk és így még inkább megmutatkozhatott az, hogy lehet a szívünk apró darabokra tört, ahogyan másoké is, de pontosan talán a sebzett szívek hozhatják el egymás számára a gyógyulást is. Ő megadta a vadak számára mindazt, amire leginkább az ember a lénye legmélyéről vágyik, vagyis egy otthont. Egy otthont, ahova tudták, hogy mindig hazatérhetnek és biztonságban vannak, illetve ott olyannak szeretik őket, amilyenek. És talán ez utóbbi miatt volt számomra meglepő, hogy olykor mennyire maszkot viseltek a külvilág felé. Ugyanakkor mégis érthető, hiszen nem akartak még több sebet szerezni annál, mint amit már az évek alatt szereztek. Fordulatos, kegyetlen és megannyi érzelemmel teli ez a történet, amiben olykor egy pici jellemfejlődés is megtalálható egy-két szereplő tekintetében. Volt olyan pillanata a történetnek, amikor nem akartam elhinni, hogy ez most komoly? Ezt nem tehette meg Ruby és de megtette. Pont ezektől a húzásoktól még zseniálisabb ez a könyv, hogy megmeri lépni ezeket a dolgokat és nem fél összetörni az olvasója szívét.

Leah számomra nagyon megosztó szereplő lett a történet során. Sokszor nagyon távol éreztem magamtól annak köszönhetően, ahogyan viselkedik és gondolkodik, míg máskor meg nagyon közel. Utóbbi esélyesen annak tudható be, hogy nagyon érezhető az, hogy ő mennyire sebzett és mennyire kiéhezett a szeretetre. Ő pedig sok mindenre képes azért, hogy érezhesse azt, hogy szeretik és fontos, szükség van rá. Ennek köszönhetően pedig sokszor magamhoz öleltem volna és megráztam volna, hogy térjen észhez, mert nem kell ezt tennie. Ő ennél többet ér. És pontosan emiatt voltam a srácokra is olykor írtóan dühös, mert néha olyan érzésem volt, hogy akad köztük olyan, aki ezt gyönyörűen ki is használja. Mindennek köszönhetően valamilyen szinten beteges is az, amit művelnek egymással, hiszen „erős testvéri kötelék” alakult ki közöttük az évek múlásával.

A fiúkról nehéz spoiler nélkül beszélni, de akadt köztük olyan, akit nagyon megszerettem és nagyon sajnáltam a végén, meg persze akadt olyan is, aki egészen semleges maradt számomra. Viszont egy biztos, hogy mindegyikük jól kidolgozott és különböző jellemvonásokkal is rendelkeznek, ezáltal pedig még színesebbé teszik a történetet is. És az egyikükről már egészen hamar olyan érzésem lett, mintha egy mini Vergilius köszönne vissza. Csak míg Vergilius most is okosan játszik, addig ezt a személyt inkább az érzések befolyásolják, aminek meg is lesz a következménye. [SPOILER] És én biztosan ennél kegyetlenebb és szenvedősebb halált kívántam volna ennek a szereplőnek. xD [SPOILER VÉGE]

A két befejezés pedig remek húzás, hiszen mindenki megkaphatja a maga kis befejezését. Nekem az első befejezés nyerte el a tetszésemet, annak ellenére is, hogy az még inkább összetöri az ember szívét, de számomra az volt a hihetőbb.

Hiába az Inferno előtti eseményekbe enged bepillantást engedni, én mégis valahogy azt érzem, hogy jobb ezt a történetet az Inferno után olvasni, mert itt olyan sokat nem kapunk Vergiliusból, ott viszont bőven és jobban érthetőbbé válik az, hogy itt miért is tartanak annyira tőle.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik pedig szerették az Infernot, azok szerintem biztosan szeretni fogják ezt is.

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„A gyermek újrakezdés. Szerintem. Ahogy a világra jön, millió lehetőséget is hoz magával, de az elsődleges a fejlődés. A szülők általa, vele tudnak fejlődni, változni, ha nyitottak erre a lehetőségre. Azt hisszük, mi formáljuk őt, de valójában ő formál minket.”

„Olykor hagyni kell hogy a fájdalom elhatalmasodjon rajtunk, elnyeljen minket, különben egy idő után elemészt, ha elfojtjuk, és az sokkal rosszabb.”

„Nehezen látjuk meg a jót, és akkor sem hisszük el igazán, amikor már nincs mitől félni, nem kell rettegnünk, mert olyan mélyre lökte az ördög a billogot a bőrünkbe, hogy az sosem törlődik ki az emlékezetünkből.”

Fülszöveg:

Egy titok. Egy politikai helyzet. Egy lovasbaleset.
A magyar grófnő, aki képes megváltozni azért a huszárért, aki egykoron megalázta, és örökre elrabolta a szívét.
A huszár, aki csak egy férfinak tartja magát, méltó akar lenni a lány szerelmére.
Elveszettség, bűnbocsánat és önkéntes rabság. Ez az, ami mindkettőjükre vár, hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat.

Cím: A Huszár esküje
Szerzők: Gaby Roney
Oldalszám: 420 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860180
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

„Egy gyönyörűen megírt történethez volt szerencsém, ami egyszerre érzelmes, humoros, fordulatos és olykor kicsit bosszantó és szomorú is.”

Mindenek előtt szeretném megköszönni az írónőnek, hogy elolvashattam regényét. ♥

Bevallom, ha nem tudnám, akkor biztosan nem hinném el, hogy ez az első regénye az írónőnek, mert annyira választékosan, gyönyörűen van megírva és minden egyes sorral csak erősíti az emberben azt, hogy bőven utána járt a dolgoknak és odafigyelt még a legapróbb részletekre is. Én legalábbis így éreztem olvasás közben, viszont ezeknek a leírásoknak köszönhetően még inkább könnyebb átérezni az adott kor szellemét, az emberek gondolkodását (ami talán annyira nem is különbözik a mostani gondolkodásoktól), vagy segített megérteni az adott kor szokásait. A leíró részeknél néha kicsit kettőség fogott el, mert egyszer-kétszer kicsit olyan érzésem volt, hogy egy kicsivel kevesebb jobb lett volna, de aztán meg még se, mert ezek a leírások sokban hozzájárultak ahhoz, hogy úgy érezzem ott vagyok a szereplőkkel és velük együtt élem át ezt a kalandot. Szinte éreztem ahogyan a hajdani utcákon sétálok, hallottam az emberek suttogását és láttam a pillantásukat, amivel a párosunkat ajándékozták meg. Ezeknek az apró, de mégis fontos dolgoknak köszönhetően egyáltalán nem éreztem azt, hogy elvesztem volna az adott kort uraló politikai és társadalmi viharokban.

A történet nem rövid, de mégse laposodik el. Mindig képes fenntartani az olvasó figyelmét és a megfelelő pillanatokban csavar mindig egyet a történeten. A csavarok annak ellenére is élvezhetőek, hogy egy-két dolgot lehet sejteni. (Egyik dolgot nagyon sejtettem, de annyira remekül sikerült megírni, hogy még én is totál elérzékenyültem rajta, pedig ritkán szoktam sírni egy-egy könyvön. Most pedig egészen közel voltam ehhez.) Miközben egyre inkább kibontakoznak az események, úgy szippantja be egyre inkább az olvasóját és nem ereszti egészen a legvégéig, vagy még akkor se, mert amikor az utolsó oldalak is elfogynak, akkor pedig ott marad az érzés, hogy „Így nem lehet vége. Én tudni akarom, hogy mi lesz ezzel a két ~~félnotással~~ főszereplővel x idővel később, mert mellettük az ember biztosan nem tud unatkozni és még megannyi lehetőség van bennük.”

Ami számomra meglepő volt, hogy nagyon sok szereplő megjelenik a történet során, de mégis mindenkinek megvan a maga helye, szerepe. Nem éreztem senkit se feleslegesnek, sokkal inkább még a mellékszereplők is képesek voltak érzéseket kiváltani belőlem. Volt akit megkedveltem, volt akit utáltam és akadt olyan is, akiből már picit kezdett sok lenni és reménykedtem, hogy hamarosan Gigi is megszabadul tőle. Ez pedig ritka, amikor ennyire hatással van rám egy-egy mellékszereplő is, mint ahogyan a főszereplők szoktak. Ebből is érezhető volt, hogy ők is kellő odafigyeléssel lettek kidolgozva és nem azért kerültek bele a történetbe, hogy legyen mivel megtölteni az oldalakat. Arról nem is beszélve, hogy akad közöttük olyan, aki tartogat bőven meglepetést és általuk még több emberi érzés, gondolkodás jelenik meg.

Gigi és Roland egy remekül megírt páros. Érezhető köztük a szikra, az, ahogyan forr közöttük a levegő. Mind a kettőjüknek megvannak az elvei, megvan a maga kis titka és démonjai amivel meg kell küzdeniük. Nagyon szerettem az ő csatározásaikat, megannyiszor csaltak mosolyt az arcomra és volt, amikor hangosan kuncogtam rajtuk. Gigit néha megráztam volna amiatt, hogy mennyire nem látja a fától az erdőt, ugyanakkor mégis meg tudtam érteni, hiszen a múltbéli találkozásuk se volt zökkenőmentes és ott voltak az alattomos pletykák is, amik remekül bemutatták azt, hogy mennyire képesek elvakítani minket és behálózni álnok kígyó módjára elménket. Nála remekül jelent meg az is, hogy hiába érezzük magunkat felfegyverkezve a világ ellen, vagy egy adott személy ellen, mert ezek a falak könnyedén képesek ledőlni. Rolandot részben kicsit kiosztottam volna, hogy végre szedje össze magát és mondja ki a nyilvánvalót, mindamellett pedig remek huszár, bajtárs és barát volt, illetve természetesen a legjobb védelmező is. Tetszett az a hűvösség, ami olykor körüllengte őt és az is, hogy a felszín alatt természetesen ő is több volt annál, mint amit a külvilág látott belőle. És ami számomra a legfontosabb volt, hogy mind a kettő szereplő hűmaradt önmagához, de közben azért kicsit változtak is annak köszönhetően, hogy a másik milyen hatással volt rájuk vagy éppen a történések, így egy kisebb karakterfejlődés meglelhető a könyvben, de hála égnek nem lettek kiforgatva a szereplők. Még a mellékszereplők se.

Egy-két dolog volt, ami zavart, viszont egyik se volt olyan, ami elvett volna az olvasás élményéből. Az egyik ilyen, hogy sajnos picit kicsi lett a betűtípus és a sortáv is, ennek köszönhetően a szemem gyorsabban elfáradt, de ennek ellenére is nagyon élveztem az olvasást. És ez ne tántorítson el senkit se, mert megéri elolvasni, még akkor is ha emiatt lassabban halad vele az ember.

Összességében minden hibája ellenére is nagyon szerettem és kíváncsian várom a folytatást, azt meg nagyon remélem, hogy kapni fogunk utalásokat, vagy feltűnik még ez a páros a következő részben is. Én szívesen olvasnék még róluk akár egy novellában is, hogy mi lesz velük később. Biztosan jókat lehetne rajtuk mulatni. De az is érdekel, hogy mi lesz Dominikkal.

Bátran ajánlom a romantika rajongóinak és azoknak is, akik szeretik a történelmi regényeket. Köszönöm ezt a fantasztikus élményt és remek kikapcsolódást! Mielőtt elfelejteném, szerintem nagyon hangulatos lett és tökéletesen illik a történethez a borító! ♥

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„– Annak a férfinak, aki meg meri gyalázni hálószobám szentségét, hamarabb fog folyni a vére, mint forrni. Erről biztosíthatom.”

„Az emberi természet igen gonosz tud lenni, és mértéktelen, elfajult gonosz alakokat képes ölteni.”

„Az emberi gyarlóság sokszor galádabb, mint azt valaha feltételezni lehetett.”

Fülszöveg:

(Hamarosan)

Cím: Ha gondolnál rám...
Szerzők: Ellyne
Oldalszám: -
Kiadó: -
ISBN: -
Kötés: -

VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy előolvashattam! ♥

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik egy könnyed nyári regényre vágynak, ami egyszerre humoros, szívet melengető és romantikus is, minden nagyobb dráma nélkül. Ahogyan lenni szokott Ellyne könyveinél most is csempészett bele azért komolyabb témát is, de most annyira nem éreztem egyiknek se a súlyát. Jobban mondva nem éreztem azt, hogy bármelyik is elvett volna a könyv könnyed hangulatából. Sokkal inkább éreztem úgy, hogy kicsit kiszínezte a történetet és tökéletesen csempészte úgy bele, hogy ne vesszen el a könyv könnyedsége se, de a mondandó még is átjöjjön.

A szereplők szerintem jól eltaláltak lettek, és kifejezetten örültem annak, hogy most nem leltem olyan karaktert, akitől falra másztam volna legszívesebben. (Sajnos, mostanában gyakran futottam ilyenbe bele.) Természetesen, ahogyan lenni szokott a romantikus könyveknél itt is meglelhető a „rossz fiú”, aki több annál, mint amit a felszín sejtetni enged. Tetszett, hogy néha kibillent és olykor igen is egészen bunkó tudott lenni, ami miatt néha ugyan kicsit megcsapkodtam volna, de így nem volt olyan érzésem, hogy egy csapásra megváltozott és nem is ment el túlzottan nyálasba se. Ettől nekem életszerűbb volt, hogy Alex is olykor küzdött azzal, hogy már pedig ne féljen kimutatni az érzéseit és beszéljen mindarról amit gondol, vagy érez. Egyáltalán nem irigyeltem azért, hogy milyen családban kellett felnőnie, vagyis inkább azt, hogy ő milyen következtetéseket vont le, de ezáltal is nagyon szépen bemutatásra került az, hogy mennyiszer szeretünk következtetni, ahelyett hogy utána járnánk a dolgoknak. Tinsley szerethető és kedves, akit ennek köszönhetően könnyedén sikerült megkedvelnem és átéreznem az érzéseit. Becsültem benne azt, ahogyan próbált segíteni még olyannak is, akivel korábban nem volt igazán jó a kapcsolata. Szerencsére viszont a két leányzó kapcsolata nem ragadt le ennél, hanem tovább lett fejtegetve, és ennek köszönhetően remekül jelenik meg a történet során, hogy néha pont olyan személyben lelünk új barátra, akiről korábban nem is hittük volna. Teljesen megértettem, hogy miért voltak fenntartásai a testvére legjobb barátjával szemben, viszont ilyen téren számomra még is maradt egy picike hiányérzetem. Úgy érzem, hogy talán túlzottan hamar vesztette el a tüskéit, amit a múltban történtek miatt szerzett. Én legalábbis biztosan nem tudtam volna ennyire könnyedén megbocsájtani neki.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy sejtettem miből is fog adódni a legtöbb nézeteltérés a két főszereplő között. Ennek köszönhetően kicsit jobban érdekelt a nézeteltéréseken túl az, hogy miként is fognak ilyen téren változni és miként fogják megoldani a dolgokat. Ilyen téren szintén egy fontos dologra hívja fel az olvasó figyelmét az írónő, hogy soha ne a látszat alapján ítélj, hanem igen is járj utána a dolgoknak, kérdezz rá, ha szükséges.

Én bátran ajánlom azoknak, akik egy könnyedebb romantikus könyvre vágynak.

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Bármikor eszembe jutnak a szavai, az áruló szívem önelégültté kezd válni.. Ez pedig nem jó.”

„Sosem voltam jó abban, hogy beszéljek arról, ami bennem zajlik, viszont kimutatni talán könnyebben tudom.”

„Néha okot kapsz az élettől arra, hogy értékelni kezd a dolgokat, amiket eddig természetesnek vettél.”

Fülszöveg:

Valószínűleg senki sem hiszi, hogy egy telefonhívás képes megváltoztatni az életét. Flower Patét egyik nap felkeresi rég látott édesapja, és hazahívja beteg édesanyjához. A nő hátrahagyja addigi gondtalan életét, és elindul a Helena város melletti Sad Bear indiánrezervátumba.
Öt év után a család örül a lányuknak, ám nem mindenki van ezzel így a környéken. Flower ex-férje, Ralph, akivel haragban váltak el útjaik, nem repes az örömtől. Gabriel, a Paté család régi ismerőse és a helyi kocsma csaposa azonnal rég látott barátja segítségére siet. A gyerekkori barátok között hamar szikra pattan, de ezt beárnyékolja a férfi titka, illetve a környéken történt megmagyarázhatatlan események, valamint Ralph jelenléte is.
Miután Flower egykori sógornője, Cheyenne eltűnik, békét köt ex-férjével, és segítséget, támaszt nyújt a férfinak, ám olyan mélységekbe nyer betekintést, amire a legrosszabb álmaiban sem számított.
Szaporodnak a különös jelenségek. Victor Butler fegyvert fog az alkalmazottaira. Flower édesapja óva inti lányát a várostól.
Vajon mi és ki állhat az eltűnések hátterében? Flower élete tényleg veszélyben van? Kiderül, hogy mit titkolnak a sad bear-i öregek?

Cím: A rezervátum titka (Álomfogó 2.)
Szerzők:Ruby Saw
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Book Dreams
ISBN: 9789635860098
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

"Ha egyszer majd magányosnak érzed magad, és szomorú leszel, nézz fel a csillagokra. Ha egyszer zűrzavar támad körülötted, és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat."

Mindenek előtt köszönöm az újabb bizalmat az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam a könyvet. ♥

Úgy érzem nem csak a hónap legjobb könyve került a kezembe, hanem az idei év egyik nagy kedvence is lett. Ez a történet eseménydús, fordulatos, érzelmes, mindamellett pedig kicsit kegyetlen is, de annyira jól ötvözi ezeket az elemeket, hogy számomra letehetetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy ez egy igazi érzelmihullámvasút volt számomra. Megannyi érzés kerített hatalmába olvasás közben és a végével még sokkolt is.

Nem éreztem azt, hogy a történet lassan indítana, mert egyszerűen kellett ez a felvezetés ahhoz, hogy jobban megismerhessük a szereplőket, vagy azt, hogy milyen is ez a hely, ahova meginvitált minket az írónő a legújabb könyvében. Bevallom picit féltem, hogy vajon mennyire fog tudni elvarázsolni már a legelejétől kezdve, tekintve azt, hogy eléggé szomorúan indul a történet. Mindig nehéz egy szerettünk elvesztése, még akkor is, ha picit távolabb kerültünk tőlük, ritkábban láttuk őket vagy ritkán beszéltünk. De felesleges volt minden aggodalmam, mert szerintem gyönyörűen átadta mindazt, amit érezhetünk a veszteség, gyász során. Számomra érdekes és elgondolkodtató volt mindaz amit ezzel kapcsolatban megjelenített. Ennek köszönhetően már az első oldalakkal képes volt elérni azt, hogy szomjazzam a folytatást, hogy mi is fog ebből kisülni.

Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy miként képesek az emberek ennyi mindent megtenni a pénzért, hogy akár még a saját vérüket is elárulják. Hogy tudnak ezek után tükörbe nézni, és miként képesek úgy élni az életüket, mintha semmi se történne. Egyszerűen fájt látni azt, hogy a zöldhasú mennyi mindenre képes rávenni az embereket és azt is, hogy sokszor mennyire becsukják az emberek a szemüket. Tudják mi történik, de inkább úgy tesznek mintha nem történne semmi se, mert esetleg a saját életüket féltik... Ez pedig szerintem ugyanakkora bűn, mint részt venni benne. A történet számomra érdekes volt, nem unatkoztam egyetlen pillanatra se, mert mindig képes volt valamivel megnyerni, vagy éppen felhúzni. Események pedig szép lassan kibontakoznak, aztán pedig úgy felpörögnek, hogy az ember pislogni is alig mer, hogy nehogy lemaradjon valamiről.

Nem hittem volna, hogy egyszer Ruby könyvében is akadni fog olyan szereplő, akit egyszerre fogok utálni és szeretni ekkora mértékben. Egyik pillanatban viszketett a tenyerem, a következőben meg picit megölelgettem volna őt. De mindennek ellenére is hiába változott Ralph, aminek köszönhetően egyre inkább kezdett megnyerni magának, akkor se tudnám azt mondani, hogy teljesen bízok benne és megbocsájtottam neki azt, ahogyan viselkedett egykoron. Ugyanakkor még is örülök annak, hogy általa bemutatásra került az, hogy igen is lehet változni és néha a legnagyobb pofon kell az élettől ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy mennyire is rossz úton haladunk. Ezért pedig igazán erősnek és nagyszerű embernek tartom őt, hogy ő képes volt ezzel szembenézni és elismerni azt, hogy mekkora egy barom volt, de ennek ellenére is sajnos picit bizalmatlan maradtam az irányába.

És ha már Flower, akkor egy újabb olyan női szereplőhöz volt szerencsém, akit egészen megkedveltem. Érdekes volt látni azt, hogy ő mennyire megváltozik az események fogatagában, miközben megannyi jó és rossz dolog történik vele. Ennek köszönhetően olyan érzés fogott el olvasás közben, hogy számára ez kicsit arról is szólt, hogy miként is talál vissza önmagához és az útra, amiről letért évekkel ezelőtt. Annak ellenére is ezt gondolom, hogy azért volt, amikor kicsit kiakasztott, de ugyanakkor nagyon is szórakoztatott, hiszen őt se kell félteni, ha arról van szó.

Gabe szintén érdekes színfoltja volt a társaságnak, ugyanakkor nagyon örültem annak, hogy a megérzéseim vele kapcsolatban jók voltak. És mikor becsuktam a könyvet, akkor hálás voltam azért, hogy tényleg a megérzéseim nem hagytak cserben, [PICI SPOILER] (( mert így annyira nem tudtam őt sajnálni mindig és kicsit talán azt érzem, hogy megérdemelte azt, ami vele történt. Hiába értem azt, hogy miért tette amit tett, de akkor se lehet úgy jót tenni, ha közben meg másokat szenvedni hagyunk és nem teszünk semmit se. Én annyira nem sajnáltam őt. Lehet kegyetlen vagyok, de ez van. :D ))[SPOILER VÉGE]

Annak meg kifejezetten örülök, hogy Raven is felbukkant a történet során. Mindig is érdekelt, hogy vajon ő miként is van a történtek után, milyen lehetett neki visszatérnie abba a városba, ahol elárulták őt. De továbbra is imádom az ő hozzáállását a dolgokhoz, amiatt meg még inkább, hogy ő tényleg kimondja mindazt, amit gondol és „nem fél” semmitől se. Egy igazi csupaszív ember, aki sok mindenre képes azért, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára.

Akik szerették az Infernot, azoknak bátran ajánlom. Nem annyira kegyetlen, de csodálatosan jeleníti meg a család, a barátság, a gyász és a megbocsájtás erejét, fontosságát az életünkben.

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Vajon segítség-e az, amibe belehal a lelkünk?”

„Nem mondom, hogy nem voltak boldog és gondtalan perceim, de a rossz sokkal mélyebben beleég az ember lelkébe és sokkal élénkebben marad meg az emlékezetében.”

„Kicsikém, a bűntudat a legnagyobb démon, és csak te táplálod, senki más.”

Fülszöveg:

A közkedvelt brit illusztrátorból lett modern mesemondó könyve az élet nagy kérdéseire keresi a választ. Minden korosztály számára szolgál mondanivalóval. A kötetet száz színes, illetve fekete-fehér rajz díszíti. – Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? – kérdezte a Vakond.
– Jó akarok lenni – felelte a Kisfiú.
Charlie Mackesy kötetéből inspirációt és reményt meríthetünk a nehéz időkben. Gyönyörűen illusztrált könyvének négy szereplője van: a Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló, akik között különös barátság szövődik, és együtt fedezik fel az élet megrendítő igazságait.
Ebben a lélekmelengető, finom szellemességgel átszőtt kézírásos kötetben Mackesy legnépszerűbb illusztrációi mellett (mint például a Segítség, amit több mint egymilliószor osztottak meg a világhálón) új, eddig sehol sem látott alkotásai is megtalálhatók. Modern klasszikus született, a hangja megidézi a Micimackó és a Taót, Az alkimistát és a The Giving Treet (Az adakozó fa). A lenyűgöző szépségű kötet mélyreható gondolatai a jövő generációi számára is kincset érnek.

Cím: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló
Szerzők:Charlie Mackesy
Oldalszám: 128 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634578406
Kötés: keménytáblás

VÉLEMÉNYEM:

Vannak azok a könyvek, amiket alig hogy becsuktunk, máris újra fellapozzunk. Számomra ez a könyv pontosan ilyen volt. Amikor először megláttam, akkor nagyon emlékeztetett a Kis hercegre, de aztán ez az érzés egészen elpárolgott, ahogyan egyre inkább haladtam a történettel. Gyönyörűen mesél az életről, annak bukkanóiról és könnyedén képes az ember szívét megérinteni nem csak a mondandójával, hanem a gyönyörű illusztrációival is. Volt, amikor azon kaptam magam, hogy csak gyönyörködöm a képekben, vagy csak egyszerűen visszalapoztam, hogy újra elmerülhessek egy-egy rajzban és szabadon szárnyalhassanak a gondolataim, mert nem csak a szöveg, hanem a képek is elmesélnek egy történetet.

Ez a „mese” nem csak rabul ejt, hanem kicsit meg is fogja a kezedet, hogy együtt kalandoz a 4 különleges szereplővel. Mesél az életről, félelmekről, arról, hogy mennyire fontos a szeretet és a remény, nem szégyen ha segítséget kérünk, sőt, inkább bátorság vagy éppen arról, hogy mennyire másabbak tudunk lenni, de attól még a szeretet ereje könnyedén képes összekötni minket és mindenki értékes az élet szeszélyes medrében. Ugyanakkor mesél arról is, hogy az élet mennyire nem tökéletes és nem is kell annak lennie, vagy éppen hogy nem kell ismernünk azt, hogy mi vár ránk, hanem az a lényeg, hogy soha ne adjuk fel és nem vagyunk egyedül, még ha néha úgy is érezzük. Merjünk beszélni őszintén mindarról amit gondolunk és érzünk, mert igen is számítanak ezek a dolgok és ne hagyjuk azt, hogy mások mondják meg mennyit is érünk vagy milyenek vagyunk.

Szerintem mindenkinek másabb történetet fog mesélni ez a könyv, hiszen másabb dolgok történetek velünk, másabb utat tettünk meg eddigi életünk során, de az biztos, hogy ennek a könyvnek köszönhetően sokkal jobban indult a hetem, a napom és talán ez az évem is (még ha már kicsit el is kezdődött ez az év). Biztos vagyok benne, hogy nem most volt utoljára a kezemben ez a könyv, hanem még a későbbiekben is le fogom emelni a polcról, nem csak azért, hogy újra olvassam, hanem azért is, hogy a lélegzetelállítóan gyönyörű képek ismét elvarázsoljanak és újra elmeséljenek egy történetet. Véleményem szerint ez pontosan az a könyv, aminek ott lenne a helye mindenki polcán. Remélem, hogy a kiadó még fog hasonló könyvet kiadni. ♥

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„– Gyakran várunk kedvességet másoktól, pedig mi bármikor kedvesek lehetünk magunkhoz – mondta a Vakond.”

„– Őszintén szólva gyakran úgy érzem, hogy semmi érdekeset nem tudok mondani – mondta a Róka.
– Amit őszintén mondunk, az mindig érdekes – mondta a Ló.”

„– Ne az alapján ítéld meg magad, ahogyan bánnak veled – mondta a Ló. – Mindig tudd, hogy értékes és fontos vagy, szeretnek, és olyan dolgokat adsz a világnak, amiket senki más nem adhat.”

Fülszöveg:

Amikor összetör a szív…
Amikor fáj, csak a mélyére kell ásni.
Vajon mennyi idő, mikor végre kapsz levegőt?

Ellie Johnson naplójában nyomon követhetjük, hogyan gyógyul be a repedés azon az érzékeny szíven. Egy híd, egy bizonyos szakasz, mely felvázolja az utat két kapcsolódás között.
Ezt az utat Ellie járja be.
Megmutatja, hogyan engedj el, és hogyan fogadj be újra.

Cím: Egy szív darabjai
Szerzők:Ellyne
Oldalszám: 36 oldal
Megjelent: PublishDrive
ISBN: -
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

Először is köszönöm a lehetőséget az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam! ❤

Nem gondoltam volna, hogy ennyire másabb lesz ez a novella, mint amit megszoktam, de sikerült az írónőnek igazán egyedit alkotnia. Nem találkoztam még hasonló ötlettel, mint amit ez a novella képvisel, mert nem csak egyedi volt történet szempontjából ez a novella, hanem a kivitelezése is gyönyörű. A képek és a motívumok mind-mind hozzátesznek az olvasás élményéhez, a történet hangulatához.
Nagyon tetszett, hogy míg eleinte rövidebb idő telt el egy-egy bejegyzés között, addig később már nagyobb ütemben haladtunk a történésekben, de még se maradt bennem hiányérzet. Annak ellenére is, hogy nem egy teljesen vidám történetről van szó, nagyon olvastatja magát és a rövidsége ellenére is sok fontos gondolatot hordoz magában, miközben gyönyörűen jeleníti meg az érzéseket, amik ilyenkor átjárnak minket. Egyszerre mesél arról, hogy milyen az, amikor összetörik az ember szívét, miként próbálunk túljutni ezen a fájdalmon és miként jelenik meg újra a remény, boldogság az életünkben. Örülök, hogy olvashattam és biztosan később még újra fogom olvasni. ❤

5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Néha összetörünk. Néha elveszítjük magunkat. Kell ebben valami jónak lennie, igaz?”

„Talán a remény, a világ egyik legkétesebb dolga. Képes felemelni, és repít. Igazán rá tudsz kattanni, mint a drogra. De, amikor elveszik tőled… az igazán gyilkos.”

„Ember nem gondolná, mennyire képes fájni egy szó.”

Fülszöveg:

Csak egy karnyújtásra van tőled, mégsem érintheted.

Karantén. Két erkély. Egy véletlen találkozásból lett szerelem.

Evan Sparks futballsztár, aki mellett egy csapatbuli végén drogokat és szteroidokat találnak. Ezzel azonnal az országos lapok címoldalára kerül, és ideiglenesen eltiltják a sporttól. A botrány elől a legjobb barátja lakásába menekül.

Sadie romantikus regényeket ír, éppen véget ért a kapcsolata, a sebeit nyalogatja, és az írói válságával küzd.

Mindketten szeretnek a balkonon időzni, itt pillantják meg egymást. A kezdeti szemlélődésből hamarosan románc bimbózik a valóságban és Sadie elképzelt világában is.

De vajon kipukkad majd ez az idilli buborék, ha a világ újra elindul?

A kötet az élet és a szerelem mellett teszi le a voksot a csüggedés helyett. Megható szerelmi egymásra találás koronavírus idején.

Cím: Ash – Parázs (Kaptár-trilógia 1.
Szerzők:Jaymin Eve & Leia Stone
Oldalszám: 276 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634571469
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

Érdekes volt látni azt, hogy miként jelenítette meg a jelenlegi helyzetet ez a könyv, hiszen bármennyire is reméltük azt, hogy hamar vége lesz, annyira nem így lett. Annak, hogy ennyire aktuális helyzetet jelenítettek meg a könyvükben volt előnye és hátránya is. Egyszerre bemutatta azt is, hogy máshol mi van, miként is érezhetnek az emberek ezzel kapcsolatban, hiszen mindenki másképpen éli meg, ugyanakkor az aktualitása miatt kicsit talán összecsapott is lett. Olyan érzésem van még ennyi idő elteltével is, hogy nagyon elsők akartak lenni akik ezt a világjárványt beleszövik egy történetben, ennek köszönhetően pedig nem lett elég idő ráfordítva a történetre.

Kicsit talán ellentmondásos lesz az értékelésem is és a csillagozás is, de ennek ellenére is tudtam élvezni. Végre egy olyan történet volt, ahol nem másztam falra az elcsépelt se veled, se nélküled drámától. Szinte nem is volt benne dráma, ami meg volt, azt meg kb. egy csettintésre megoldották, ami igaz elvett az olvasás élményéből, de szerintem így is élvezhető volt. Ez tényleg nem akart mást, mint kicsit szórakoztatni, meglebbenteni azt, hogy a bezártság is hordozhat jó dolgokat és még néha pont ott lelhetünk boldogságra ahol nem is gondolnánk. Néha csak annyi kell, hogy akár egy idegen felé is nyissunk…
A szereplők viselkedésével nem mindig értettem egyet, ahogyan néha picit bosszantottak is, de az biztos, hogy amennyi édességet emlegettek, annak köszönhetően én is megkívántam és olvasás közben bőven nassoltam, pedig nem szoktam. Az meg, hogy ennyire hamar egymásra kattant a két főszereplő számomra nem volt meglepő, mert ez túlzottan gyakorta megesik a romantikus könyvekben. Itt legalább valamilyen szinten „össze voltak zárva” hozzá.

Úgy érzem ez pontosan egy olyan történet, amit lehet szeretni és nagyon utálni is, de nekem ez most tetszett. Könnyed volt, olykor mosolyt csalt az arcomra, vagy éppen összeszorult a szívem, amikor a veszteség is megjelent. Lehetett volna jobb is, de a célnak megfelelt, hogy pár óra szórakozást nyújtson minden komolyabb mondandó vagy dráma nélkül.

4,5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Ez a karantén arra tanít, hogy jobban értékeljek sok mindent, amit korábban magától értetődőnek vettem.”

„Nagyjából ez a családi recept: jó adag humor, csipetnyi kötelességtudat, egy kanálnyi tolakodás és egy púpozott kanálnyi szeretet.”

„Mindenkinek van véleménye rólunk. De ez nem jelenti azt, hogy foglalkoznunk kell velük.”

Fülszöveg:

Parázs vagy?

* Fokozott állóképesség

* Étvágytalanság

* Dühkitörések

* Csillapíthatatlan szomjúság

* Szépség és erő

* Férfi

Hívja a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az. Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek.
Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől.
Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban.
Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.

Cím: Ash – Parázs (Kaptár-trilógia 1.
Szerzők:Jaymin Eve & Leia Stone
Oldalszám: 276 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634571469
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

Egy kihívás miatt vettem kézbe, aztán pedig alig tudtam letenni. Nem is értem, hogy kerülte el eddig a figyelmemet ez a könyv és örülök, hogy végül beszereztem. Érdekes volt látni azt, hogy az írónő miként képzelte el ezt a világot, hogyan születtek meg a vámpírok és parazsak. Szerintem egészen egyedire sikeredett az alapötlet, nekem legalábbis nem rémlik, hogy valahol olvastam volna hasonlót.

A történet szerintem nagyon olvastatja magát, izgalmas és fordulatos is. Egy percre se unatkoztam, mert pont kellő információt megkaptam ahhoz, hogy el tudjak igazodni a parazsak és vámpírok „kegyetlen” világában. Nem voltak feleslegesen elnyújtott leíró részek se, hanem ahogyan haladt előre a cselekmény úgy tárult fel előttünk egy ismeretlen világ, mondhatni a főhösnővel együtt ismerhettük meg. Néhol kicsit humoros volt, máshol meg kegyetlen és véres, remekül bemutatta azt is, hogy ha az életünkről van szó, akkor mennyi mindenre képesek vagyunk, amiről azt hittük, hogy soha nem tennénk meg. Mennyire betegek részben az „emberek”, mert élvezettel nézik akár azt is, ahogyan két „ember” az életéért küzd, miközben az egyiknek meg kell halnia.

Természetesen itt is voltak klisés dolgok, de hol nincs? :D Talán kicsit túlzottan hamar alakul ki barátság Charlie és Jayden között, miközben mind a kettőnek az élete volt a tét, ennek köszönhetően meg kicsit kiszámítható volt az is, hogy mi fog még történni a viadalon is, ahol az életükért kell majd megküzdeniük. Vagy ott volt a rendfenntartók csapata, én picit furcsáltam azt, hogy ennyire könnyedén megkedvelték Charlie-t, vagyis azért meg is értem, hiszen belevaló csaj és a beszólásain is jókat lehet nevetni, de lévén nem olyan mint a többiek, szerintem kicsit fenntartásaik is lehettek volna, mert még bajt hozhat a fejükre. Ryder a maga titkaival és falaival néha nagyon bosszantó volt, máskor meg igazán a szívembe tudta lopni magát. Jó volt látni azt, hogy olykor előre tett pár lépést, majd legalább 4x annyit hátra is, de igazán soha nem tudott parancsolni az érzéseinek, amik egyre inkább a hatalmába kerítették.

Ebben a könyvben van romantika, akciódús és még humoros is. Nagyon megszerettem ezt a 8 embert, a végére számomra olyanok lettek, mint egy család, akik bármire képesek a másikért. Kíváncsi vagyok, hogy még mi vár rájuk és mivel kell szembe nézniük és milyen titkokra derül fény. Főleg mivel olvasás közben kicsit olyan érzésem volt, hogy túlzottan rövid ez a könyv, de aztán rájöttem, hogy ez pont így volt jó, mert nem volt tele felesleges drámákkal és elnyújtott, unalmas szenvedésekkel.

Egyedül ami jobban elvett számomra az élményből az Charlie ember barátnője volt. Uhh, az ő részei nagyon idegesítettek és sokszor úgy éreztem, hogy nem is egy felnőtt nőről van szó. Remélem a többi részben kevesebbet fog szerepelni. :D

4,5 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Ha eljött a vég, én nem gyáván óvakodom elé, hanem felszegett fejjel, és önbizalomtól csillogó, parázs-tekintettel csinálom végig.”

„A test képes túlélni bizonyos dolgokat, de az elme és a lélek nem.”

„Már megint rólam volt szó, arról, hogy én vagyok a mindennél fontosabb, kicseszett egyszarvú. Mostanra beértem volna azzal is, ha egy sima ló lehetnék. Az egyszarvúk túlértékeltek.”

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Emilia
Azt mondják, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanannak az érmének a két oldala. És ez igaz is. A férfi, akiről álmodozok, a rémálmaimban is kísért. Briliáns ügyvéd. Ügyes bűnöző. Gyönyörű hazudozó. Bántalmazó és megmentő, szörnyeteg és szerető egy személyben. Tíz évvel ezelőtt elüldözött a kisvárosból, ahol éltünk. Most utánam jött New Yorkba, és addig nem hajlandó távozni, amíg vele nem tartok.

Vicious
Egy éhező művész. Gyönyörű és megfoghatatlan, mint a cseresznyevirág. Tíz évvel ezelőtt minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant be az életembe, és teljesen a feje tetejére állította. Megfizetett érte. Emilia LeBlanc érinthetetlen, a legjobb barátom exbarátnője. Ismeri a legsötétebb titkomat, és egyben az olcsó segédmunkás lánya, akit azért alkalmaztunk, hogy rendben tartsa a birtokunkat. Ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ne fussak utána, de nem az. Szóval gyűlöl. Kibaszottul nem nagy ügy. Jobban teszi, ha megszokja a közelségemet.

Cím: Vicious – Ádáz (Sinners of Saint 1.)
Szerző:L. J. Shen
Oldalszám: 472 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634578468
Kötés: puhatáblás

VÉLEMÉNYEM:

„Senki sem tökéletes, ahogy senki sem eredendően rossz.”

Már olvasás közben is eléggé vegyes érzéseim voltak a történettel kapcsolatban és ez továbbra is így maradt, hiába értem a végére. Annyi jót hallottam erről a könyvről, hogy én jobbra számítottam és lehet ez volt a gond, hogy túlzottan magas elvárásaim voltak. Sajnos, bármennyire is próbáltam szeretni ezt a történetet, nem tudnám azt mondani rá, hogy imádtam. Sőt, talán pontosan amennyire szerettem, annyira utáltam is.

A könyv eleje szerintem jól indult, majd egyszerűen egy idő után számomra ellaposodott és olyan érzésem volt, mintha ugyanazokat a köröket futnánk le újra és újra hosszú oldalakon át, miközben a történet igazán semerre se halad. Úgy érzem, hogy van olyan része, ami túlzottan elnyújtott lett, mert valójában semmit se tett hozzá a történethez. Sőt, egy ponton megfordult a fejemben, hogy lehet félbe is hagyom, mert talán mégse nekem íródott ez a könyv és nem is fogom igazán szeretni. Mindez azért, mert volt egy olyan hosszabb része a történetnek, amit 3 pontban össze tudnék foglalni, mert újra és újra az váltogatta egymást és már egy idő után számomra roppant unalmas lett. [SPOILER] 1. a folyamatos csicskázás 2. folyamatos bunkózás, tahózás 3. meg akarja baszni a főszereplő csajt.[SPOILER VÉGE] Viszont mindennek ellenére örülök, hogy mégis kitartottam és nem adtam fel, mert az utolsó kb. 150-100 oldal képes volt kárpótolni minden unalmasabb részért és sokat javított azon, hogy mégis képes legyek kicsit szeretni ezt a történetet is. Az utolsó „oldalak” azt is elérték, hogy ne temessen el teljesen ezt a sorozatot, hanem majd adjak esélyt a folytatásnak is. Pontosan a már korábban említett vontatottság miatt úgy éreztem, hogy nem is igazán lesz karakterfejlődés se, de aztán szép lassan szerencsére ez is megtörtént. Ami még kicsit pozitív volt ilyen téren, az nem más, mint az, hogy nem próbálta meg totálisan kiforgatni a szereplőket, hanem kicsit fejlődtek, bizonyos téren változott a nézetük, de mégis hűek maradtak önmagukhoz. S ez szerintem nagyon fontos volt a történet szempontjából is, hogy egyik se próbálta igazán megváltoztatni a másikat, hanem képes volt úgy elfogadni a másikat, amilyen és ebben is igazán megmutatkozott az, hogy a szerelem ilyen. Úgy szeretjük és fogadjuk el a másikat, ahogy van.

Hiába voltak unalmasabb részek, akkor is egészen heves érzéseket váltott ki olykor belőlem ez a történet, ami nem gyakran esik meg velem. Kb. az első 30 oldal alatt szerintem 20x legalább megfojtottam volna Vicioust és legalább 2x tutira betörtem volna az orrát. És hiába értem a történet végére, mert továbbra is gyűlölöm őt, ugyanakkor meg is szerettem. Szemétláda. Seggfej. És ő örökre az is fog maradni, miközben kiderült az is, hogy azért ő se teljesen sebezhetetlen és neki is vannak érzései, még ha szerintem nem is sok, de legalább egy hangyányi tutira. A múltja miatt viszont sajnáltam őt, olyan terheket cipelt, amik még akár egy felnőttet is simán elcsesztek volna… Vele kapcsolatban a festmény szerintem roppant jó húzás volt, mert ott tökéletesen össze volt foglalva az, hogy milyen is ő. Annyira remekül jellemezték annál a jelenetnél, hogy annál tökéletesebben ezt meg se oldhatta volna az írónő.

Emilia, őt a kezdetektől fogva megkedveltem, együtt éreztem vele és nagyon sajnáltam, hogy min kell keresztülmennie. Soha nem volt könnyű élete és pontosan emiatt még inkább csodálom, hogy ennyire erős, bátor és tisztaszívű tudott maradni. Szerencsére egy olyan főhősnőt ismerhettem meg a személyében, aki nem hisztizik, hanem talpraesett és nem rest visszaszólni se, vagy éppen megleckéztetni egy bizonyos személyt. Hmm, és talán teljesen meg se érdemli őt Vic, de ők ketten mégis valahogy túlzottan jól kiegészítik egymást, legalábbis a végére ilyen érzésem lett, amikor mindenre fény derült. Pink & Black dolog még inkább ezt erősítette bennem.

Az eleje és a vége miatt azt tudom mondani, hogy ez nem volt annyira rossz történet, mert a múlt is jól ki lett találva, még ha pár dolog szerintem nagyon kiszámítható is volt. Ez utóbbi és a közepén lévő ismétlődések miatt, aminek köszönhetően olykor úgy éreztem egyhelyben topogunk sajnos mégse volt számomra tökéletes. Ha picit talán rövidebb lett volna az a rész, akkor esélyesen jobban tetszett volna. De mindennek ellenére örülök, hogy az utolsó fejezetek képesek voltak elérni azt, hogy mégis megszeressem valamennyire ezt a történetet és ennek köszönhetően kíváncsian várom a folytatást.

4 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Nagymama azt mondta, hogy a cseresznyevirág olyan, mint az élet. Édes és csodálatos, de ugyanakkor pokolian rövid ideig tart. Túlságosan rövid ahhoz, hogy ne azt csináld, amit szeretsz. Túlságosan rövid ahhoz, hogy ne töltsd együtt azokkal az emberekkel… akiket szeretsz.”

„A nagymamám egyszer azt mondta nekem, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakad, és a körülmények miatt válik egyikké vagy másikká. Ugyanaz a szenvedély. Ugyanaz a fájdalom. Az a furcsa szorító nyomás a mellkasodban? Dettó! Én egészen addig nem hittem neki, amíg össze nem hozott a sors Baron Spencerrel, aki a rémálmommá vált.”

„Mert most nem féltem, csak szomorú voltam. Áldozatot hozni valamiért olyan volt, mint kockáztatni a szerencsejátékban. Abban a reményben mondtál le egy jó dologról, hogy valami még jobb lehessen érte a jutalmad.”

Fülszöveg:

Csak egy dologgal nem számolt…

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert. Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

Cím: Fagyos december
Szerző:Ellyne
Oldalszám: 546 oldal
Megjelent: PublishDrive
ISBN: -
Kötés: e-könyv

VÉLEMÉNYEM:

Mindenek előtt szeretném megköszönni az írónőnek a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetét is! ♥

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy most mivel fog meglepni, hiszen mindig is imádtam a könyveiben, hogy nem fél komolyabb témát is boncolgatni egy-egy története során és ez most se volt másképpen. Fontos témákat szőtt bele ebbe a történetbe, hiszen megtalálható benne az, hogy mennyire hatással lehetnek azok a dolgok, ami két vagy több szülő / két család között történik és mennyire káros az, ha a szülők nem ülnek le megbeszélni a dolgokat a gyerekeikkel, hanem a gyerekekben csak nő a frusztráció. Mennyiszer másokon vezetjük le a dühöt, a frusztrációt, amit érzünk és mennyire gyakran nem jól kezeljük ezt. Vagy ott van a bullying is, hiszen az iskolában is megannyi bántalmazás érheti a diákokat, és erről sokszor mit sem tudnak a szülők. Nagyon tetszett benne az is, hogy megjelent a történet során, hogy segítséget kérni nem szégyen, illetve elfogadni a segítséget szintén nem a gyengeség jele, hanem egyszerűen néha kell egy olyan személy, akinek kiönthetjük a szívünket, lelkünket és még útmutatást is kapunk, hogy mit kellene tennünk, miként is fogadhatnánk el önmagunkat, a saját érzéseinket. Ugyanakkor gyönyörűen került az is ábrázolásra, hogy mennyire hagyatkoznak az emberek a pletykákra és mindig mennyire tartunk attól, hogy mások mit szólnak egy-egy dologhoz, emiatt pedig nem merjük felvállalni önmagunkat. Pedig nem kellene félnünk, hiszen akiknek igazán fontosak vagyunk, azok mindig mellettünk fognak állni bármi is történik.

A történet nagyon jól indult, engem legalábbis teljesen beszippantott és kíváncsian vártam, hogy mi fog még történni a főszereplőkkel, még annak ellenére is, hogy nem teljesen tudtam elhinni róluk azt, hogy régebben annyira rosszban voltak, mert túlzottan hamar nagyon jóban lettek, mintha soha meg se történt volna a múlt. Pedig úgy érzem, akik hasonlóan viselkedtek egymással, azok azért mély sebet ejtenek egymásban, amiket nem lehet ilyen gyorsan feledni, vagy a kétely ott marad örökre / hosszú időre. Nincsen hosszú vagy unalmas felvezetés, hanem egyből a dolgok közepébe vág most is az írónő, mint szokott és szép lassan tárul fel előttünk a múlt, miközben a jelenben egyre inkább megismerhetjük a szereplőket. Eleinte tényleg nagyon jó volt ezeknek a részeknek a váltakozása, de véleményem szerint kicsit ellaposodott a történet kb. a közepétől. Számomra kicsit sok lett a „bocsánat kérés” és annak köszönhetően, hogy mindig minden túlzottan könnyedén meg lett bocsájtva, egy idő után én ennek a szónak már nem igazán éreztem a súlyát. Azok után, amik történtek velük nehezen tudtam elhinni azt, hogy ennyire könnyedén képesek ilyen fiatalon, mindenen ennyire gyorsan átsétálni és megbocsájtani a másiknak, mert szerintem még felnőtt fejjel is nehéz lett volna. Drámák itt is megtalálhatóak voltak, olykor nem is kevés, de azok is csak azt erősítették, hogy mennyire fontos az, hogy az emberek megbeszéljék a dolgokat, vagy kimerjük mondani azt, hogy időre van szükségünk, míg rendezzük a gondolatainkat. Mert ahogy a szereplők, úgy a való életben is sokszor megesik az, hogy nem tudjuk egy adott pillanatban jól kifejezni magunkat vagy a düh túlzottan átveszi az irányítást és olyat mondunk ki, amit nem gondolunk komolyan és mi is megbánjunk, amint elszáll a lilaköd…

Ami pedig a szereplőket illeti, ritka az, amikor egy-egy mellékszereplőt jobban megkedvelek, de most tényleg így lett. Nem tudtam igazán közel érezni magamhoz a két főszereplőt, természetesen olykor tényleg nagyon sajnáltam őket, máskor kicsit dühített mindaz, ahogyan viselkedtek, de valahogy mégis olyan semlegesek maradtak számomra. Akik viszont nagyon levettek a lábamról, az nem más, mint Mason és a pszichológus lett. Nagyon szerettem róluk olvasni és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz velük. [SPOILER] Illetve számomra még egy picike fura mozzanata volt a történetnek, még pedig a paintball dolog. Nem tudom, de tényleg furának éreztem, hogy valakit, akit ilyen baleset ért, azt pont egy ilyenre helyre viszik beszélgetni, mert eléggé fájdalmas egy-egy találat, meg a térde miatt is és azt is említette, hogy gyakran elfárad. Én ott picit felelőtlennek éreztem a nagybácsit, hogy ilyen helyre viszi a lányt, mert valóban jól ki lehet adni ott a feszültséget, de picit logikátlannak érzem ezt a cselekményrészt.[SPOILER VÉGE]

Összességében szerintem jó ez a történet, mert sok fontos mondandója van. Még annak ellenére is azt mondom, hogy nem tudott teljesen megnyerni magának és most jobban megkedveltem két mellékszereplőt is, mint a főszereplőket. De a stílus szerintem jó és tényleg bátran ajánlom olvasásra mindennek ellenére is, mert ezekről a témákról igenis többet kéne beszélni és olvasni. Örülök annak, hogy fontosabb témákat is újra beleszőtt a történetben az írónő és mindennek ellenére is kíváncsian várom, hogy mivel fogja legközelebb meglepni az olvasóit. Remélem, hogy még sokszor fog hasonlóan hosszú történeteket írni! ❤

4 csillag

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:

„Van, hogy képesek vagyunk akkor is mást hibáztatni a fájdalmainkért, amikor valójában magunknak okoztuk, mert az egyszerűbbnek tűnik, mint a felelősségvállalás...”

„Unom, hogy mindenki ítélkezik felettem. Reed, elvesztél. Reed, rossz fiú vagy. Reed, szar az irány amerre tartasz… De azt, hogy Reed, hogy érzed magad azok után, hogy az anyád lelépett, mert megcsalta az apádat, senki nem kérdezi meg. Csessze meg mindenki!”

Itt is megtalálsz

Köszönöm a bizalmat! ♡

AKTUÁLIS olvasmányok

Blog archívum

Itt jártak:

Elolvasom

elolvasom

Elolvasom

Itt is megtalálsz

Köszönöm a bizalmat! ♡

AKTUÁLIS olvasmányok

Blog archívum