Sally Thorne: Gyűlölök ​és szeretek

Fülszöveg: 

Ez a történet egyszerre szórakoztat és melengeti meg az ember szívét.

Az első oldaltól az utolsóig imádtam minden egyes sorát. Nem csak maga a történet gyönyörű, hanem az írónő stílusa is (még akkor is, ha néha akadtak benne fura mondatok). Élvezett volt elveszni az érzelmek és a kibontakozó történések között. Egy pillanatra se unatkoztam, teljesen rabul ejtett Lucy és Josh története. Sőt, volt olyan pillanata a könyvnek, amikor ugyanazt kívántam, mint a szereplő(k), hogy bárcsak meg lehetne állítani az időt és soha ne jönne el a „történet vége”, ne kéne elhagyniuk azt a bizonyos helyet. Szerintem a játékaik nagyon ötletesek voltak, miközben érezhető volt a kettejük között lévő szikra, ami robbanásra kész, hogy majd a lehető legváratlanabb pillanatban robbanjon és fenekestül felforgasson mindent. Mondhatni jól fejbe csapja őket, hogy végre felnyíljon a szemük. Szócsatáik, a jellemükben lévő különbségek még szórakoztatóbbá tették a könyvet, ahogyan az apró tetteik, a titkaikkal egyetemben. Végig azt éreztem, hogy mindennek bőven adott időt az írónő, gyönyörűen bontakozik ki a történet és még csodálatosabban fejezi ki az érzelmeket, mutatja be azt, hogy miként vagyunk képesek változni, ráébredni az érzéseinkre és az milyen hatással lehetnek ránk, vagy éppen másokra. Olykor mennyire vakok vagyunk, hogy nem csak azt nem vesszük észre, hogy a másikban mi zajlik, hanem önmagukban zajló érzelmeket is képesek vagyunk másnak látni, mint amik valójában. Vagy éppen mennyire nem látjuk azt, hogy milyen is valaki valójában, mennyire jól megtanulunk falat húzni magunk köré, hogy mást lásson a világ, mint amilyenek valójában vagyunk.

Lucy karakterét hamar megkedveltem. Nagyon szerettem a vidám, kedves és melegszívű természetét. Teljesen megértem, hogy sokan képesek voltak hamar megkedvelni őt, mert apró termete mellé egy igazán cuki jellemmel megáldott leányzó. Érdekes volt látni azt, hogy miként tanulta meg azt, hogy kiálljon magáért, mi a „különbség” aközött, hogy kedvelik, vagy éppen „kihasználják”. A becenevét meg egyenesen imádon, Minimuffin. Nagyon aranyos és igazán illik rá. De benne is több rejlik annál, mint hogy egyszerűen cuki. Helyén van a szíve, és ha úgy hozza a helyzet, akkor nem kell félteni, mert igen is képes a sarkára állni. Kiállni azokért, akiket szeret [spoiler](Imádtam, amikor kiosztotta Josh apját az esküvő másnapján!! :D)[/spoiler], megbirkózni az érzéseivel, még ha netalán megesik az, ami bárkivel, hogy olykor sokkot kapunk a felismeréstől, amikor a saját érzéseinkre ráébredünk. Ahogyan azt is teljesen át tudtam érezni, hogy miért volt bizalmatlan sokszor a pasival szemben.

Joshua szerintem szintén egy remekül eltalált karakter. Érdekes volt az a kettősség, amit képviselt. Mindenki retteg tőle, de közben a jéghegy mögött meg egy szerethető és gondoskodó mackó lappangott, amit nem tud és nem is akar bárkinek megmutatni. Sajnáltam a múltja miatt, mert nem könnyű terheket cipelt, amik a jelenre is kihatással voltak, a jellemére és olykor a tetteire, a gondolataira is. Tetszett benne, hogy mennyire védelmezte néha a lányt és mennyire jól kiismerte már az együtt eltöltött időnek köszönhetően. Ennek köszönhetően sokszor igazán remekül tudta kezelni Lucy reakcióit. Amikor pedig ápolta Minimuffint. Azzal teljesen levett a lábamról, imádom azt a részt, meg a közvetlen előtte történő eseményeket is. Amit pedig munkával kapcsolatban tett. Fantasztikus. Imádom!

Nem nagyon szoktam meghatódni könyvön, de itt kétszer is sikerült könnyeket csalnia a szemembe, amire egyáltalán nem számítottam. [spoiler]Egyszer akkor, amikor Lucy ráébredt a dolgokra és hirtelen túl sok lesz minden számára az esküvőn, majd Josh anyukája megy először utána. Köszönöm, hogy nem egyből Josh jelent meg. Másodszor pedig akkor, amikor Josh és az apja közötti viszonyra jobban kitér a történet. Amikor jobban megismerhetjük Josh érzéseit, hogy mindig is úgy érezte, hogy soha nem elég jó. Nagyon át tudtam érezni mit élt át, az érzéseit. És az egyik kedvenc idézetem is ebből a részből van, mert örök igazság: „Senkin sem szabad átnézni, vagy elhitetni vele, hogy nem fontos.”[/spoiler]

Összességében imádtam, sajnálom, hogy nem olvastam hamarabb ezt a történetet, de erről a borítója tehet. Nagyon ronda. Egyáltalán nem ilyennek képzelem el a szereplőket.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Mintha egy magányos kis könyv lennék két borús könyvtámasz között.”

„Anyu állhatatosan mered a szemembe.
– Csak menj tovább, amíg az, ami a fán van, annyira nem különleges, mint ez.”

„– Minimuffin, ha flörtölnénk, azt észrevennéd.”