Fülszöveg: 

Most is csodálatos borítót kapott Ludányi Bettina könyve. Egyedi, figyelemfelkeltő és nem mellesleg tökéletesen is passzol a könyvhöz. Erre leginkább akkor jön rá az ember, amikor az utolsó sorokat is elolvasta. (A lapok színezése saját dolog, de szerintem az is tökéletes passzol könyvhöz.)  
A könyv egyáltalán nem egyszerű témát mutat be, vajon pszichopaták mind ugyanolyanok, van közöttük különbség? Sokkal mélyebb dolog ez, mint elsőre gondolja az ember. Nem egyszerűen bűnözőkről beszélünk, ez ennél sokkal összetettebb és ezt az írónő remekül boncolgatja, tárja az olvasó elé. Ahogyan a könyvben is megjelenik közöttünk élnek, sokszor meg se lehetne mondani valakiről, hogy az. Sőt, kicsit borzalmas volt belegondolni abba, hogy sokszor pont a környezet adja meg a kezdőlöketet az ilyen embereknek valamilyen borzalmas bűntett elkövetéséhez. Ijesztő, hiszen nem feltétlenül lehet megmondani valakiről, hogy pszichopata. Látszott, hogy az írónő utánajárt ennek a témának nagyon, illetve annak is, hogy az elszenvedő felek miként élhetik meg a dolgot. 

Igazán ötletesnek találtam azt, hogy blogbejegyzéseken keresztül ismerhettük meg a történetet, Sophie Santillo-t és a többieket. Néha kicsit elgondolkoztam, hogy valóban tényleg blogról lehet-e szó, hiszen olykor annyira személyes dolgokat is megosztott, amiket én biztosan nem tettem volna. De pont ettől volt még jobb az egész, mert néha elbizonytalanított, miközben szép lassan egyre inkább több mindenre derült fény. Amit még nagyon vártam, hogy vajon lesz-e valaha hozzászólás egy-egy bejegyzés alatt, de aztán ahogyan az utolsó sorokat faltam egyértelművé vált a dolog, hogy miről is volt szó.

Fantasztikus volt, ahogyan a különféle emberi természeteket összehozta és bebizonyította az írónő, hogy lehet mi nem akarunk változni, de annak köszönhetően, hogy kikkel találkozunk, vagy éppen milyen történések érnek minket akaratlanul is formálódunk és olykor eközben miként is igyekszünk hűek maradni önmagunkhoz. Sophie Santillo erős, szarkasztikus, független nő. Imádtam azt, hogy mindig képes volt visszaszólni, nem fogta vissza magát. Sőt, néha csak azért is visszaszólt. Ezt becsültem benne, ahogyan azt is, hogy kiállt magáért, vagy azért amiben hitt és hagyta, hogy olykor a megérzései befolyásolják őt. Azt is mondhatnám, hogy ami a szívén az a száján volt. Sokan talán azt mondanák, hogy bunkó, netalán szívtelen, de nem az. Összetett és idő kell mire megmutatkozik az igazivalója. Sokszor csalt mosolyt az arcomra a szócsatáival és a gondolkodásával. A gyógyulás se mindig egyszerű, vagy éppen minden tényleg úgy történt, ahogyan emlékeinkben él? Vagy tényleg néha kicsit másabbnak hatnak az emlékek, mert meg akarjuk védeni magunkat valamitől? Néha saját magunkkal, az emlékeinkkel megvívott csata a legnehezebb, és az, hogy kitaláljuk mi is lehet az igazság. 
„Mellékszereplők” mind hozzátesznek a történethez és ők azok, akik még több színt visznek a történetbe, de hogy milyen színt? Olvasd el és megtudod, hiszen széles a paletta, amiből lehet válogatni és érzések sokaságát hozzák magukkal. 

Az írónő többször meglepett a könyvben található fordulatokkal, de határozottan az epilógus volt az, aminél a legnagyobbakat pislogtam. Erre tényleg nem számítottam! Fantasztikus, hihetetlen és mesteri zárása volt a könyvnek! 

Nem tudom, hogyan csinálja az írónő, de ha egyszer elkezded, akkor többé nem fog elereszteni ez a története se. Mesterien ábrázolt karakterek, érzések és cselekménnyel teli regény. Szereplők néha szimpátiát, míg máskor borzongást, vagy kevésbé kedves érzést váltanak ki az olvasóból. Unatkzozni nem fogsz, még több ilyet kérek. Tele van élettel, elgondolkodtató mondanivalóval.   💕 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

(2019. június 15.)

Ha azt mondom, hogy nagyon vártam, akkor még az se fejezi ki igazán azt, hogy mennyire is szerettem volna, hogy végre június legyen és végre könyvhét elérkezzen. A helyszín miatt kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz, mert a megszokott Vörösmarty tér helyett most a Duna-korzónál került megrendezésre az esemény. Szerencsére viszont azt mondhatom, hogy bizonyos szempontokból sokkal jobb volt ez az új helyszín és remélem a későbbiekben is inkább itt fogják megtartani. Sokat számított az, hogy voltak fák, így nem teljesen voltunk tűzőnapon és a szellőt is jobban érezni lehetett, ha éppen feltámadt. Gyönyörű kilátás nyílt innen a várra és a Gellért-hegyre is. Ugyanakkor elrendezésben lehetett volna kicsit jobb is. Ahogyan egyre beljebb sétáltam a standok között, úgy állt be egyre jobban a levegő és ott alig lehetett érezni a jótékony szellőt is. Néha kicsit szűkösnek éreztem a sétányt, mivel sok helyen a dedikálásra kirakott székek és asztalok a sétány közepén voltak, emiatt néhol kicsit nehezebben lehetett haladni, vagy úgy kellett utat törni magunknak, miközben kisebb sor alakult ki egy-egy dedikálásra és mellette még a könyvkiadók előtt is nézelődtek emberek. Próbálj meg a kettő között átjutni. Nem volt mindig könnyű, de szerencsére az emberek figyeltek egymásra és nem tapasztaltam semmi gondot a kisebb torlódásokból se. Illetve úgy érzem, hogy kicsit a közepénél a standok egy hangyányit túlzottan is egymás szájában voltak, emiatt nehezebb volt néha odajutni egy-egy kiadóhoz, hogy körbenézzen az ember. A sor elején sokkal szellősebben voltak, emiatt jobban is megközelíthetőek voltak és jobb volt a levegő is, ami azért hőségben nem hátrány.



Akikkel dedikáltattam: 

• Róbert Katalin (meglévő könyvet)
• Cselenyák Imre (meglévő könyvet)
• Anne L. Green (új szerzeményt)
• Rusvai Mónika (új szerzeményt)
• Huszti Gergely (új szerzeményt)
• Veda Sylver (új szerzeményt)
• B. E. Belle (új szerzeményt, igaz ez az egy nem névre szóló, mert előre dedikált volt, de akkor is örülök, hogy dedikált példány)

Fülszöveg: 

Kicsit tartottam a könyvtől, hogy nem fog tetszeni, mert a Forma-1 nagyon nem az én világom, de kellemesen csalódtam. Remekül szőtte az írónő eköré a történetet. Örülök annak, hogy kicsit jobban bepillantást nyerhettem „ebbe a világba” is.

Nagyon olvastatta magát, tele van cselekménnyel, szerethető szereplőkkel és egy percig se unatkoztam, teljesen beszippantott. A megálmodott karakterek remekül eltaláltak és mindamellett összetettek is voltak, egyáltalán nem éreztem túlzásnak azt, ahogyan szép lassan ők is változtak az őket ért hatásoknak köszönhetően. Szerintem teljesen hihető volt és imádtam, hogy ennyire különböznek. Érdekes volt látni azt, hogy miként találnak önmagukra és egymásra.  

Olykor velük együtt nevettem, míg máskor velük együtt szomorkodtam kicsit. Nagyon érzékletesen jeleníti meg az emberi érzéseket, gondolatokat. Kifejezetten tetszett az, hogy 4 szemszögből volt elmesélve a történet és mindenki gondolatait megismerhettük. A szereplőknek nem csak a pályán kellett bizonyítaniuk, hanem azon túl is, az életükben, a hétköznapokban is, amihez elengedhetetlen volt az is, hogy megismerjék jobban önmagukat és ráébredjenek arra, hogy mire is vágynak igazán. 

Ami még számomra plusz volt a könyvben, hogy fontosabb mondanivalót is elrejtett a sorok közé. Olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amiről talán el is feledkezünk, hogy mi is a legnagyobb kincs az életben, mi is az igazi érték, vagy túlzottan természetesnek vesszük, pedig nem az. 

Kellő humorral és romantikával volt megfűszerezve a történet. Kellemes kikapcsolódást nyújtott. Szerintem érdemes elolvasni. 💕 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Kettősséget érzek ezzel a könyvvel, mert tetszett is, de teljesen nem is. Nekem picit lassan indult az eleje, soknak éreztem a felvezetőt, a gondolatok közötti elveszést és már vártam, hogy mikor fog valami igazán történni. Kicsit még az is megfordult a fejemben, hogy félrerakom, de szerencsére nem tettem. Az alapötlet nagyon tetszett, még akkor is, ha mondhatni tudjuk azt mi is lesz egy ilyen történetnek a vége. Szerintem ezeknél a történeteknél sokkal fontosabb az út, hogy mit kell bejárniuk a karaktereknek ahhoz, hogy a jól ismert „boldog vég” bekövetkezzen és milyen démonokkal kell szembenézniük, illetve ki miként képes változni az idő előrehaladtával. Szerencsére ez se egy felületes könyv volt, hanem remekül boncolgatott komolyabb témákat is. 
Lexie múltja, terhe csöppet se volt egyszerű. Nagyon tetszett, ahogyan megálmodta az írónő. Csodálom és becsülöm azért, hogy mennyi mindent feláldozott élete során és milyen fiatalon képes volt meghozni ezt a döntést. Nem volt könnyű élete és ez szépen visszaköszönt a gondolataiban, cselekedeteiben, viszont úgy érzem, hogy idővel Alex vállát is nyomhatta ez, még ha nem is mondta. Nehéz lehetett számára az, hogy ne fecsegje ki és hosszú ideig csak ők ketten ismerjék az igazságot. Alex megsebzettsége, a múltban történt csalódása szintén szépen olykor visszaköszönt és ennek nagyon örültem. Nehezen tudtam volna elhinni, ha néha nem árnyalja be a gondolatait, tetteit az, ami vele történt. 
Remekül bemutatta a könyv azt is, hogy olykor mennyire képes elvakítani az embereket a hatalom és a pénz. Mennyire elfeledkeznek arról, hogy nem az a fontos, hanem a család, a szeretet. Sőt, olykor annyira, hogy még hagyják magukat becsapni, átverni és még képesek annak is ártani, aki számukra fontos. Csodáltam, hogy Alex viszonylag könnyedén képes volt megbocsájtani az apjának, még annak ellenére is, hogy mit tett végül. Nekem nem biztos, hogy ment volna a korábbi tettei miatt. 
Mellékszereplők remekül eltaláltak voltak, sokat hozzátettek a történethez, illetve a hozzájuk fűződő kapcsolatok is fontos dolgokra világítottak rá. Barátság, család, szülő-gyerek kapcsolat és az is kiderült, hogy mit is jelent igazán az otthon. Aiden nagyon cuki volt, mint legtöbb esetben a gyerekek az ilyen könyvekben. Tetszett az ártatlansága és a végén igazán sajnáltam amiatt, hogy mit kellett átélnie. A fordulatok is nagyon jók voltak és örültem, hogy több is volt benne. 
Ami számomra kicsit elvett az élményből az az olykor kicsit hosszabb leírások, gondolatok boncolgatása, de összességében jó könyv volt.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, emiatt kicsit félve kezdtem bele, mert tartottam attól, hogy nem fog igazán tetszeni, de tévedtem. Inkább azt sajnálom, hogy nem hamarabb került a kezembe, mert egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Sőt, kicsit bosszantott, amikor félre kellett tennem munka miatt, mert olvastatta magát és remek kikapcsolódást nyújtott. 

Alosa karaktere remekül eltalált volt, imádtam a stílusát és azt is, hogy nem csak félelmetes szövegei voltak, hanem igazán talpraesett és agyafúrt karakter volt. Sok féle „trükk” rejtőzik az ő tarsolyában is, még annál is több, mint elsőre gondolná az ember. Szemléletes volt, ahogyan szép lassan fény derült arra is, hogy milyen is ő valójában és hiába volt nehéz a múltja, akkor is emberi tudott maradni. Törődött másokkal, még ha ezt nem is gyakran mutatta ki, vagy éppen magának is nehezen ismerte be. Örültem annak, hogy néha megjelent az is, hogy miként kell megküzdeni önmagával, azzal, hogy emberi tudjon maradni. 

Riden karaktere még inkább elvarázsolt. Eszes, okos és ő is hasonlóan ügyesen játszik, mint Alosa. Részben értettem, hogy miért is ennyire hűséges a testvére irányába, de nem teljesen tudtam elfogadni az indokait minden helyzetben. Se azt, hogy miért is nem aszerint cselekedett sokszor, mint szeretett volna. Van egy olyan sejtésem, hogy még fog meglepetést okozni, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz a következő részben. Remélem, hogy többet kaphatunk belőle és kiderül, hogy milyen is valójában (és netalán még milyen titkokat is őriz.) 

Alosa és Riden szócsatáit imádtam – könnyedén csaltak mosolyt az arcomra-, egyszerre voltak viccesek, pimaszok, de ugyanakkor érezni lehetett a kettőjük között lévő szikrát. Remekül kiegészítették egymást, miközben sokszor próbára tették egymás határait. Olykor viszont a szívük, az érzéseik kicsit beleszóltak a dolgokba, de szerintem ez is szépen kidolgozottra sikeredett és nem esett túlzásba ilyen téren az írónő. 
A mellékszereplők remekül eltaláltak, nem éreztem feleslegesnek őket. Színesebbé tették a történetet, kíváncsian várom, hogy későbbiekben kapnak-e nagyobb szerepet.
Kérem a folytatását, most!😊😍

Ha humoros, vicces és jól megírt történetre vágysz, ahol megannyi remek szócsata történik, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Nagyon szeretem a krimit sorozatokban és filmekben, de könyvekben eléggé elkerülnek, mert kicsit féltem mindig is belevágni. Egyik legjobb döntésem volt, hogy ezt a könyvet is beszereztem, mert ez valami hihetetlen és fantasztikus volt! A borítója miatt figyeltem fel rá, aztán olvastam a leírást és nem volt kérdés, hogy be kell szereznem. 

Ez az első könyv amit olvastam az írónőtől, de teljesen levett a lábamról. Hihetetlen volt az, ahogyan adagolta a dolgokat és egy percre se unatkoztam. Minden jelenet tökéletesen előttem volt; komolyan néha úgy izgultam olvasás közben, mintha éppen az egyik kedvenc krimimet néztem volna. És akkor ott volt még az is, amikor egy olyan csavart bedobott a vége felé, amire csöppet se számítottam. Pár pillanat erejéig csak ültem és pislogtam, hogy ezt most miért kellett???? Utána még inkább faltam a sorokat, hogy szép lassan tényleg minden a helyére kerüljön és végre fény derüljön a titkokra és a gyilkos kilétére is. Sokáig teljesen mást hittem a gyilkosnak, de ez bennem csak azt erősítette meg, hogy tényleg fantasztikusan megírt könyv. Bőven akadt benne pszichológiai összefüggés is, aminek köszönhetően még érdekesebbé vált számomra az egész könyv. Sokat hozzátett a könyvhangulatához és a cselekményhez is. 

Maguk a karakterek remekül eltaláltak voltak, az érzéseikbe és a gondolkodásukba is élvezet volt bepillantást nyerni. S ami számomra igazán fontos volt, hogy ha olykor nem is értettem meg egyből egy-egy tett mögött rejlő miértet a végére az is a helyére került. Daisy erős és szerethető karakter volt, ahogyan egyre jobban megismertem a tettei mögött húzódó okokat és az őt kísértő démonokat, annál inkább megkedveltem és egyik kedvencem szereplőm lett a végére. Ami igazán tetszett, hogy fejlődő képes volt. 

A fejezetek elején lévő idézetek és egy-egy jelenetnél megjelölt zenék tökéletesen eltaláltak. Érdemes olvasás könyvben meghallgatni az adott zenét. Remélem, hogy még később visszaköszönnek a szereplők. ❤


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Még májusban olvastam ezt a könyvet és nem véletlenül lett az egyik kedvencem is, illetve dobogós is abban a hónapban. Ez a könyv egyszerre csalt reményt, boldogságot, szeretet a szívembe, ugyanakkor bele is mélyesztette karmait, hogy apró darabokra tépje szét. Tudtam, hogy nem „egyszerű” témát dolgoz fel a könyv, de akkor is letaglózott maga a betegség, amivel a szereplőknek kellett szembenézniük és fáj belegondolni abba, hogy mennyien küzdenek nap mint nap cisztás fibrózissal. Bármennyire is fájdalmas volt olykor olvasni a történetet, attól még gyönyörűen írta le magát a betegséget és még inkább az olvasó elé tárta azt, hogy mivel is kell nap, mint nap megküzdeniük az ebben szenvedő betegeknek. Olyan is könnyedén megértheti, aki nem találkozik ezzel nap, mint nap, vagy eddig nem igazán hallott magáról a betegségről. Olykor mosolyogtam, átéreztem az örömüket, míg máskor a zsebkendőért kellett nyúlnom, mert nem tudtam a könnyeimet elrejteni. Idejét se tudom, hogy mikor sírtam legutóbb egy könyvön, de ennél a könyvnél nagyon nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Csodálatos egy könyv és igazán fontos dologra hívja fel a figyelmet, amiről szerintem sokan nem tudnak, vagy legalábbis nem „ennyire részletesen” ismerik a tüneteket. A könyv képes volt újat mutatni, emiatt is képes még inkább hatni az ember érzéseire és rendesen fejbe tudja vágni az embert: „Ideje, hogy élj és élvezd minden pillanatát az életednek!”. Részben nekem ezt suttogta a könyv, ahogyan azt is, hogy ne félj szeretni, mert csodálatos dolog a reménnyel egyetemben. És olykor áldozatot kell hoznunk azért, akit szeretünk. És a veszteség fájdalmas, de túlélhető, akit pedig elveszítettünk örökre velünk fog maradni. Szereplők nagyon fiatalok, még is annyi mindenen kell keresztül menniük, de képesek erősek maradni, mosolyogni és meglátni a jót. Sőt, olykor saját maguk elé helyezni a szeretteiket és azon lenni, hogy minél inkább megóvják őket. Sokat tanulhatna az emberiség tőlük, én legalábbis biztosan. Még ennyi hét elteltével is nehéz írni róla, nehéz kifejezni mind azt az érzést, amit életre keltett bennem. Az biztos, hogy még sokáig velem fog maradni a könyv, hiszen az utolsó lapokat követően megannyi gondolat cikázik még mindig a fejemben. Alig várom, hogy a filmet is megnézzem, remélem, hogy hasonlóan jó lesz, mint a könyv.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Nagyon, de nagyon nem erre számítottam, amikor kezembe vettem a könyvet. Két könyvet volt már szerencsém olvasni az írónőtől magyarul, ezért bevallom, hogy sok humorra, remekül megírt erotikus jelenetekre és jól felépített karaktereket, múltat vártam ettől a könyvtől is. Az első dolgot leszámítva mindet meg is kaptam, viszont ezt a könyvét annyira humorosnak nem mondanám. Ezt kicsit komolyabbnak éreztem, mint a korábban tőle olvasott könyvek bármelyikét is. Megannyi fontos mondanivalója volt és talán pontosan emiatt éreztem úgy, hogy kevesebb volt a vicces szituáció is benne, viszont ezt egyáltalán nem bántam, egyszerűen csak meglepett.
A témája nem egyszerű, de gyönyörűen mutatta be a történéseket; nagyon szerettem azt, ahogyan szép lassan kibontakoztak a dolgok, mígnem a múlt és a jelen teljesen össze nem ért és ahogyan kifejezte a gondolatokat, érzéseket is, igazán lehengerlő volt. Sokféle igazság lakozott benne, amik között az ember könnyedén találhat olyat, amit magával tud vinni az után is, hogy befejezte a könyvet. Főszereplők remekül eltaláltak voltak. Rachel gondolkodása, személyisége nagyon eltalált – közel állt hozzám – volt, ahogyan az is, hogy ő miként próbált túljutni a múltján, illetve Caine miként hordozta szintén a láthatatlan sebeit ennyi éven át, pedig megtett mindent, amit annyi idősen tudott. Igazán ötletesnek találtam, hogy végül ott leltek válaszokra, ahol először egymás útját keresztezték, ahol minden elkezdődött. A könyv elején lévő mottó  remekül illett az egészhez és imádom azt a pár sort.

„Előfordul, hogy magunk választhatjuk meg az utunkat. Néha pedig az út választ minket, és nem tehetünk mást, mint követjük.”

Amit viszont kicsit hiányoltam, hogy Rachel testvére nem kapott kicsit több lehetőséget/szerepet a könyvben, illetve a megannyi elírás kicsit rontott az élményen. Az eredeti (Beautiful Mistake) címe jobban illik a könyvhöz, mint a magyar cím. 
Nos, ami a zenét illeti, egy-egy számomra ismeretlen számra rákerestem és tökéletesen illetek azok is a könyvhöz. És hála a könyvnek találtam új kedvenc számot is. ♥️ (Lynyrd Skynyrd - Devil in a bottle 🎶)
De ezek ellenére is szívembe zártam ezt a történetet is és még biztosan sok ideig velem lesz egy-egy gondolat belőle. Mindenkinek járna egy ilyen angyal! ♥️


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Sok negatív kritikát hallottam a magyarul megjelent könyveire a fordítás miatt, de én nagyon szerettem ezt a könyvét is, még mindig imádom az írónő stílusát. Sőt, egyre jobban megszeretem, ahogyan egyre többet olvasok tőle. Kicsit még jobban is szeretem a saját könyveit, mint azokat, amiket együtt írt mással. A humora egyszerűen fantasztikus volt és úgy kellett olykor elfojtanom a nevetésemet, mert éppen utaztam olvasás közben. Igazán ötletes volt, hogy nem csak személyiségükben voltak különbözőek a főszereplők, hanem a munkájuk is az érem két oldala volt. Mintha csak két nézőpontot állított volna egymással szemben egy olyan témában, ami szerintem egyébként is eléggé megosztja az embereket a hétköznapok során. Vajon aki elvesztette a hitét a szerelemben, házasságban és abban, hogy létezhet-e igazi bizalom, az újra képes lehet-e arra, hogy higgyen bármelyikben is? Ezen remekül lavírozott végig az írőnő, tökéletesen bemutatta azt, hogy a boldogság ott van körülöttünk és a világ nem annyira fekete-fehér, mint olykor hisszük, se nem annyira sötét vagy éppen egyszerű, mint mi gondoljuk, érezzük. A napi idézetek meg zseniális húzás volt, mindamellett kicsit el is gondolkodtatta az embert vele, azt viszont sajnáltam, hogy nem volt több belőle. Drew válaszai ezeket még zseniálisabbá tette.
Már a megismerkedésük pillanata se volt annyira hétköznapi, de a megalkotott szereplők és érzések, történések egy része annál inkább. Annak ellenére is, hogy vicces és tökéletesen kikapcsol ez a történet, attól még fontosabb dolgokat is boncolgat, amiket természetesen tökéletesen elrejtett ebbe a humoros történetébe. Olykor egy-egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam egy-egy kimondott igazságon, gondolaton. 
Ami viszont nekem egy picit nem tetszett, hogy kicsit túlzottan gyorsnak/egyszerűnek éreztem azt, amikor Drew beavatta Emerie-t a múltjába. Érezhető volt, hogy Drew-ban nagyon mély nyomokat hagyott a történtek (ez már egészen hamar kiderül, hogy valami "eltört benne" és a múltbeli visszaemlékezések csak ezt erősítik meg), ezért volt számomra meglepő, hogy ott még is viszonylag „könnyedén” elmesélte Emerie-nek az egészet. Annál a résznél volt egy kisebb hiányérzetem, viszont ennek ellenére is ez egy remek olvasmány volt számomra. A karakterek tökéletesen eltaláltak, a helyzetek is remekek voltak, és az igazán cuki és aranyos Beck-ről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen imádtam őt! 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Sziasztok!

Nem hittem volna, hogy egyszer elérkezik ez az idő is, de úgy gondoltam ideje megpróbálkoznom ezzel is. Főleg azok után, hogy páran azt javasolták, hogy ideje lenne blogot vezetnem. Imádok olvasni, ez soha nem is volt kérdés. Egészen kicsi koromban ejtettek rabul a könyvek és ez mára se változott semmit se. Sőt, néha sokan inkább meglepődnek azon, hogy mennyit olvasok, vagy éppen nekem köszönhetően kezdtek el könyvek iránt érdeklődni. Ezt mindig öröm hallani. Egy ideje már készítek könyves képeket, amiket instagramon meg is lehet találni és mindig nagy öröm számomra, amikor egy-egy pozitív visszajelzést kapok ezekre. Nem olyan régóta pedig elkezdtem egy-egy rövid szösszenetben a véleményemet is kifejteni az olvasott könyvekről, nem csak ismerőseimnek mesélni róla, netalán rágni a fülüket, hogy miért is kéne egy-egy könyvet elolvasni. 😏 Így született meg végül az, hogy megpróbálkozzak blogot vezetni az általam olvasott könyvekről, illetve amiatt is, mert szeretek írni. Régóta írok, de mostanság inkább már másokkal együtt, nem különálló történetet, de arra is volt már példa korábban. Ha bármi észrevétel van, akkor nyugodtan jelezzétek. (P.S.: A kinézet részben sablon, részben pedig saját kódolás.) 

Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad! Szép napot!😊