21. század;chick lit;Dear Aaron - Kedves Aaron!;férfi főszereplő;kedvenc;kortárs;könyvmolyképző;levélregény;magyar nyelvű;Mariana Zapata;new adult;női főszereplő;regény;romantikus;
Mariana Zapata: Dear Aaron – Kedves Aaron!
Fülszöveg:
Csak egy dologgal nem számolt…
Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.
Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba.
Üdítően őszinte romantikus történet, egyedi stílusban.
Vidd el magaddal!
Cím: Dear Aaron – Kedves Aaron!
Szerző:Mariana Zapata
Oldalszám: 560 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634576792
Kötés: puhatáblás
Szerző:Mariana Zapata
Oldalszám: 560 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
ISBN: 9789634576792
Kötés: puhatáblás
VÉLEMÉNYEM:
„Nem minden sebesülés fizikai. Erre sokszor nem is gondolunk.”
Úgy érzem az idei év egyik legnagyobb kedvencére bukkantam ebben a gyönyörű, szívet melengető és olykor igazán humoros történetben.
Az írónő stílusa szerintem igazán megnyerő, annak köszönhetően, ahogyan papírra veti az emberi érzéseket és a történéseket. Hamar elérte azt is, hogy alig tudjam letenni ezt a könyvet. Esélyesen, ha nem lettem volna elfoglalt, akkor legszívesebben egy ültő helyemben kiolvastam volna ezt a könyvet, pedig amikor először megláttam, hogy milyen vastag, akkor kicsit megijedtem, aztán meg azon kaptam magamat, hogy már vége van, pedig még szívesen olvastam volna tovább.
Eleinte kicsit fura volt, hogy egy levelezésnek köszönhetően ismerhettem meg a főszereplőkkel, illetve ők is egymást, ugyanakkor valahogy különleges is, mert még nem olvastam hasonlót egyetlen egy könyvben se. Talán kicsit az újdonság varázsa miatt is volt ekkora hatással rám, de az biztos, hogy szerintem igazán ötletes volt ez a megoldás, ahogyan az is, hogy csak a könyv második felében kaptunk hosszabb leírásokat. Egyáltalán nem érzem azt, hogy még több hosszabb leíró részre lett volna szükség, na jó, ez nem teljesen igaz, mert a végén még szerintem lehetett volna kicsivel több is. A végével kapcsolatban, nekem kicsit hiányérzetem van, mert egy-két dolgot én hiányoltam ((szívesen olvastam volna arról, hogy miként is fogadta Ru családja Aaront, vagy milyen volt az, amikor a leányzó bevallotta, hogy szerelmes és együtt van Aaronnal a nyaralást követően)), de valahogy még ennek ellenére is egyszerűen imádtam. Kicsit olyan volt, mintha keretet akart volna adni a történetnek azzal, amilyen módon vége lett, de jó lett volna azért egy-két információmorzsával többet kapni, hogy kicsit pontosabb képet kaphassunk arról, hogy mi is történt velük ennyi idő elteltével, vagy éppen ki mit is csinál jelenleg.
A történet olvastatja magát, néhol kicsit szomorú, máshol pedig igazán humoros, de valahogy mindig képes kicsit többet mutatni az életről, a szereplőkből. Nagyon szerettem olvasni azt, ahogyan szép lassan egymásra találnak, ahogyan egyre több mindent elárulnak egymásnak. Még olyat is, amit talán szemtől szemben nem mertek volna ennyire hamar. Talán igaz a mondás, hogy olykor sokkal könnyebb úgy bevallani dolgokat, ha nem látjuk a másikat, vagy éppen egy idegennek. Imádtam, amikor egymás agyát húzták, vagy éppen támogatták egymást. Jó volt látni azt, hogy mind a kettő próbált ott lenni a másiknak, még akkor is, ha éppen nehéz volt neki. Egy-egy reakció olykor árulkodó tudott lenni, de talán pont ezért szerettem, hogy nem egyből esett le nekik se mindaz, ami egyre inkább kezdett nyilvánvalóvá válni. Ez egy lassan kibontakozó, érzelmes és édes romantikus történet, ami bemutatja mindazt, hogy néha pont ott talál ránk mindaz, amire szükségünk van, ahol nem is gondolnánk, illetve olykor mennyire hajszálon is tud múlni az, hogy majdnem elszalasztjuk a lehetőséget. Tetszett, hogy miként mutatta be a múltban elkövetett hibákat, mennyiszer hisszük azt, hogy valami csak a mi hibánk, de aztán jön valaki, aki rámutat, hogy mennyire tévesen láttuk a dolgokat, vagy éppen mennyire elfelejtünk hinni magunkban és néha csak egy-két szó kell, hogy újra megleljük a saját hangunkat, vágyainkat. És rávilágít arra is, hogy sokszor a sebek nem is láthatóak, mert a felszín alatt vannak és ezt nem is sejti senki se, hogy mennyi sebet hordozunk valójában… Egyáltalán nem éreztem azt, hogy túlzottan lassan haladtak volna, ahogyan hiányérzetem se maradt egyik szereplővel kapcsolatban se, mert mire eljött a „kb. az egy éves forduló”, a találkozó, addigra már kellően megismerhettem őket. A történetben nincsenek igazán hatalmas drámák, fordulatok, vagy bonyodalmak. Sokkal inkább ez magáról az életről szólt, legalábbis szerintem nagyon is életszerű volt és emiatt azt hiszem, még inkább imádom.
Ruby: nagyon szerethető karakter, aki elkövetett a múltban hibákat és sokszor sajnos azt hiszi magáról, hogy nem elég jó, bátor és hasonlók. ((Talán részben pontosan az ő jelleme miatt tudtam ennyire átérezni ezt a történetet, mert egy-két dologban úgy éreztem, mintha magamat látnám a sorok között. Pláne, amikor még barátnőmmel is beszélgettünk róla és ő is mondta, hogy erről és arról én jutottam eszébe.)) Hatalmas szíve van, aki keresi még a helyét, a hangját és fél attól, hogy újra összetörik a szívét és kicsit talán úgy is érzi, hogy ő nem szerethető olyan módon, aztán pedig jön Aaron, akinek köszönhetően végül egyre inkább kezdi meglelni önmagát és ráébredni mindarra, amilyen valójában. Nagyon imádtam azt, hogy olykor mennyire „bamba” volt, vagy éppen félénk, máskor meg egy csöppet se kellett félteni őt. Azt pedig, ahogyan tudta húzni Aaron agyát, egyszerűen imádtam. :D
Aaron: talán már túlzottan is tökéletes férfi, de valahogy képes voltam elhinni azt, hogy még léteznek hasonlóan – még ha nem is ekkora mértékben -, de kedves, megértő és támogató férfiak. Nem csak megértő volt és támasza volt Rubynak, hanem amennyire ő fény volt a leányzó életében, annyira volt RK is az, az ő életében. Szerettem azokat a részeket, ahol kicsit jobban megismerhettem őt, a múltját, vagy azt, amikor őrlődött, hogy mit is kéne tennie, vagy mennyire jól kivehető volt az, hogy benne már változnak a dolgok. Neki is megvoltak a maga sebei a múltból és a jelenből egyaránt, amit remekül szőtt bele a történetbe az írónő és ennek köszönhetően sokszor együtt tudtam vele érezni, vagy éppen még több értelmet nyert egy-egy tette, reakciója. Szerettem, hogy miként védte Rut vagy néha mennyire idiótán viselkedett a közelében annak köszönhetően, mert képtelen volt még eldönteni, hogy mit is tegyen. Azért néha ilyenkor fenékbe billentettem volna, hogy mire vársz?? De aztán olyan tökéletesen megoldotta, hogy egyszerűen képtelen voltam arra, hogy haragudjak rá amiatt, hogy nem hamarabb lépet. :D Egy dolgot sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg jobban azokat a sebeket is, amiket szolgálat közben szerzett, hogy olyan téren még nem igazán bomlott le egyetlen egy fala se és néha jó lett volna még jobban belelátni a buksijába, hogy milyen gondolatok nem hagyták nyugodni és lett néha morci kapitány. :D
Kicsit úgy érzem, hogy ezek után most nehéz lesz új romantikus könyvbe kezdenem, mert ez túlzottan belopta magát a szívembe. Alig, hogy végére értem a könyvnek újra kezembe vettem és egy-két részt már újra is olvastam. Ruron forever ♥
Bátran ajánlom azoknak, akik egy lassabban kibontakozó humoros és édes, romantikus történetre vágynak, ahol nem csak a főszereplőket, de a mellékszereplőket is könnyedén meg lehet kedvelni.
5 csillag
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„És azért tudok csak néhány barátomban megbízni, mert ha egyszer valaki átvág, mindig ott a lehetősége, hogy egyszer újra át fog.”
„Ne hallgass senki másra, ha te jól érzed magad ott, ahol vagy!”
„Néhány embert sosem fogsz tudni boldoggá tenni, nem számít, milyen keményen próbálkozol.”
0 comments