bullying;ellyne;fagyos december;gyász;ifjúsági;középiskola;magyar nyelvű;magyar szerző;regény;romantikus;szóbeli bántalmazás;tél;váltott szemszög;
Ellyne: Fagyos december
Fülszöveg:
Csak egy dologgal nem számolt…
Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…
Cím: Fagyos december
Szerző:Ellyne
Oldalszám: 546 oldal
Megjelent: PublishDrive
ISBN: -
Kötés: e-könyv
Szerző:Ellyne
Oldalszám: 546 oldal
Megjelent: PublishDrive
ISBN: -
Kötés: e-könyv
VÉLEMÉNYEM:
Mindenek előtt szeretném megköszönni az írónőnek a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetét is! ♥
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy most mivel fog meglepni, hiszen mindig is imádtam a könyveiben, hogy nem fél komolyabb témát is boncolgatni egy-egy története során és ez most se volt másképpen. Fontos témákat szőtt bele ebbe a történetbe, hiszen megtalálható benne az, hogy mennyire hatással lehetnek azok a dolgok, ami két vagy több szülő / két család között történik és mennyire káros az, ha a szülők nem ülnek le megbeszélni a dolgokat a gyerekeikkel, hanem a gyerekekben csak nő a frusztráció. Mennyiszer másokon vezetjük le a dühöt, a frusztrációt, amit érzünk és mennyire gyakran nem jól kezeljük ezt. Vagy ott van a bullying is, hiszen az iskolában is megannyi bántalmazás érheti a diákokat, és erről sokszor mit sem tudnak a szülők. Nagyon tetszett benne az is, hogy megjelent a történet során, hogy segítséget kérni nem szégyen, illetve elfogadni a segítséget szintén nem a gyengeség jele, hanem egyszerűen néha kell egy olyan személy, akinek kiönthetjük a szívünket, lelkünket és még útmutatást is kapunk, hogy mit kellene tennünk, miként is fogadhatnánk el önmagunkat, a saját érzéseinket. Ugyanakkor gyönyörűen került az is ábrázolásra, hogy mennyire hagyatkoznak az emberek a pletykákra és mindig mennyire tartunk attól, hogy mások mit szólnak egy-egy dologhoz, emiatt pedig nem merjük felvállalni önmagunkat. Pedig nem kellene félnünk, hiszen akiknek igazán fontosak vagyunk, azok mindig mellettünk fognak állni bármi is történik.
A történet nagyon jól indult, engem legalábbis teljesen beszippantott és kíváncsian vártam, hogy mi fog még történni a főszereplőkkel, még annak ellenére is, hogy nem teljesen tudtam elhinni róluk azt, hogy régebben annyira rosszban voltak, mert túlzottan hamar nagyon jóban lettek, mintha soha meg se történt volna a múlt. Pedig úgy érzem, akik hasonlóan viselkedtek egymással, azok azért mély sebet ejtenek egymásban, amiket nem lehet ilyen gyorsan feledni, vagy a kétely ott marad örökre / hosszú időre. Nincsen hosszú vagy unalmas felvezetés, hanem egyből a dolgok közepébe vág most is az írónő, mint szokott és szép lassan tárul fel előttünk a múlt, miközben a jelenben egyre inkább megismerhetjük a szereplőket. Eleinte tényleg nagyon jó volt ezeknek a részeknek a váltakozása, de véleményem szerint kicsit ellaposodott a történet kb. a közepétől. Számomra kicsit sok lett a „bocsánat kérés” és annak köszönhetően, hogy mindig minden túlzottan könnyedén meg lett bocsájtva, egy idő után én ennek a szónak már nem igazán éreztem a súlyát. Azok után, amik történtek velük nehezen tudtam elhinni azt, hogy ennyire könnyedén képesek ilyen fiatalon, mindenen ennyire gyorsan átsétálni és megbocsájtani a másiknak, mert szerintem még felnőtt fejjel is nehéz lett volna. Drámák itt is megtalálhatóak voltak, olykor nem is kevés, de azok is csak azt erősítették, hogy mennyire fontos az, hogy az emberek megbeszéljék a dolgokat, vagy kimerjük mondani azt, hogy időre van szükségünk, míg rendezzük a gondolatainkat. Mert ahogy a szereplők, úgy a való életben is sokszor megesik az, hogy nem tudjuk egy adott pillanatban jól kifejezni magunkat vagy a düh túlzottan átveszi az irányítást és olyat mondunk ki, amit nem gondolunk komolyan és mi is megbánjunk, amint elszáll a lilaköd…
Ami pedig a szereplőket illeti, ritka az, amikor egy-egy mellékszereplőt jobban megkedvelek, de most tényleg így lett. Nem tudtam igazán közel érezni magamhoz a két főszereplőt, természetesen olykor tényleg nagyon sajnáltam őket, máskor kicsit dühített mindaz, ahogyan viselkedtek, de valahogy mégis olyan semlegesek maradtak számomra. Akik viszont nagyon levettek a lábamról, az nem más, mint Mason és a pszichológus lett. Nagyon szerettem róluk olvasni és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz velük. [SPOILER] Illetve számomra még egy picike fura mozzanata volt a történetnek, még pedig a paintball dolog. Nem tudom, de tényleg furának éreztem, hogy valakit, akit ilyen baleset ért, azt pont egy ilyenre helyre viszik beszélgetni, mert eléggé fájdalmas egy-egy találat, meg a térde miatt is és azt is említette, hogy gyakran elfárad. Én ott picit felelőtlennek éreztem a nagybácsit, hogy ilyen helyre viszi a lányt, mert valóban jól ki lehet adni ott a feszültséget, de picit logikátlannak érzem ezt a cselekményrészt.[SPOILER VÉGE]
Összességében szerintem jó ez a történet, mert sok fontos mondandója van. Még annak ellenére is azt mondom, hogy nem tudott teljesen megnyerni magának és most jobban megkedveltem két mellékszereplőt is, mint a főszereplőket. De a stílus szerintem jó és tényleg bátran ajánlom olvasásra mindennek ellenére is, mert ezekről a témákról igenis többet kéne beszélni és olvasni. Örülök annak, hogy fontosabb témákat is újra beleszőtt a történetben az írónő és mindennek ellenére is kíváncsian várom, hogy mivel fogja legközelebb meglepni az olvasóit. Remélem, hogy még sokszor fog hasonlóan hosszú történeteket írni! ❤
4 csillag
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Van, hogy képesek vagyunk akkor is mást hibáztatni a fájdalmainkért, amikor valójában magunknak okoztuk, mert az egyszerűbbnek tűnik, mint a felelősségvállalás...”
„Unom, hogy mindenki ítélkezik felettem.
Reed, elvesztél. Reed, rossz fiú vagy. Reed, szar az irány amerre tartasz… De azt, hogy Reed, hogy érzed magad azok után, hogy az anyád lelépett, mert megcsalta az apádat, senki nem kérdezi meg. Csessze meg mindenki!”
0 comments