Ludányi Bettina: Mennem kell

Fülszöveg: 

Ha már olvastuk egy író vagy egy írónő könyvét, akkor akaratlanul is viszonyítani kezdjük egymáshoz a könyveket, vagy csak elvárással kezdünk neki egy másik regényének. Ez fair lenne? Magam sem tudom, de talán minden könyv megérdemelné a tisztalapot.

Szerencsére ez most nem volt gond, hogy a korábbi olvasmányaimnak köszönhetően volt egy kisebb elvárásom ezzel a könyvvel szemben, mert másabb oldalát ismertem meg az írónőnek, de ezzel a könyvével is teljesen le tudott venni a lábamról. Ez egyszerűen fantasztikus volt, alig találok szavakat rá! Bevallom, először kicsit fura volt olvasni ezt a Nyomodban és a Meghasadt valóság c. könyvek után. (Így jár az, aki „későn” bukkan rá egy remek írónő könyveire és emiatt visszafelé halad az olvasásban.) Aztán azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott és alig bírtam letenni, ha éppen nem olvastam akkor azon gondolkoztam, hogy vajon mit tartogat még a könyv számomra. Könnyedén varázsolt el és csak még inkább erősítette bennem, hogy egyszer el kell oda utaznom. A táj a szemem előtt elevenedett meg a csodálatos leírásoknak köszönhetően és tényleg legszívesebben hagytam volna, hogy a víz a lábamat simogassa, miközben elveszek a sorok között.
Varázslatos volt ahogyan kibontakozott Eric és Bella élete, az egymáshoz fűződő viszonyuk. Imádtam a szócsatáikat, nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra és egyre inkább biztosabb lettem abban, hogy őket egymásnak teremtette az élet. Laia és Bella barátsága is nagyon tetszett, szívesen olvastam volna még róluk. Örülök annak, hogy a szerelem mellett a barátság is fontos szerepet kapott. Mindamellett a karakterek remekül eltaláltak voltak, tetszett az árnyaltságuk, ahogyan a múlt démonai befolyásolták a jelenüket. Ettől lett igazán emberi és emiatt még könnyebb volt elhinnem azt, hogy olyan emberekről szól, akik itt járnak közöttünk; "Egyszerű", hétköznapi emberekről. Remekül bemutatta azt is a könyv, hogy nem mindig minden az, aminek elsőre tűnik. Az élet bonyolult és tele van nem várt fordulatokkal is. Bűn és bűn között is van különbség.
Bella nagyon emberi. Sokszor erősnek hitte magát, vagy próbálta annak látszatát kelteni, ha pedig „elesett”, akkor mindig képes volt újra talpra állni és számomra emiatt vált igazán erőssé, mert igazán az számít, hogy képesek vagyunk-e újra felállni, vagy nem. Becsülöm azért, hogy ennyi mindent képes volt túlélni és továbbra is képes volt mosolyogni, nevetni és tovább küzdeni, másokat közel engedni. Az pedig, hogy sokszor az érzelmei befolyásolták a tetteit, nagyon is megtudtam érteni… (Engem egyetlen egy dolog picit zavart, még pedig az, hogy „túlzottan sokszor” ittak a könyvben, de ez igazából nem vett el az élményből.)

Izgalmas, humoros és mindig képes meglepetéssel szolgálni ez a könyv. Főleg a második fele, akkor még inkább felpörögnek a dolgok. Örülök annak, hogy rábukkantam az írónő könyveire, mert mindig képes elvarázsolni a történeteivel és mindig találok olyat a könyveiben, amit magammal tudok vinni. Ez is kedvenc lett és biztosan fogom még későbbiekben olvasni.


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Mindig gondjaim voltak a bizalommal, és ezúttal újra sikerült egy kígyót melengetni a keblemen. Hát ez van. Úgy tűnik, nem voltam a legjobb emberismerő.”

„Akik magamra hagytak a keserű időszakban, azok úgy számolnak el magukkal, ahogy akarnak, mert az én lelkiismeretem tiszta.”

„Tudod, néha elég csak annyit látnod az útból, amennyit a fény megvilágít.”

„Bármi rossz történik, utána következik egy sokkal nagyobb jó. Lehet, hogy sok időnek kell eltelnie, de a jó jönni fog és boldoggá tesz.”