Christine Anne Colman: Megsebzetten

Fülszöveg: 

Nagyon vártam már ezt a könyvet! Az első részét is nagyon szerettem, de ez csodálatos lett! Szerintem nagyon sokat fejlődött az írónő az első könyvéhez képest. Sokkal kiforrottabbnak érzem a történetet, az érzelmek ábrázolása is mélyebb és egyszerűen már a legelejétől kezdve teljesen elvarázsolt.
Voltak sejtéseim, hogy mire számíthatok, de ez a könyv mindet felülmúlta. Egy igazi érzelmi hullámvasútra sikerült vele felülnöm, aminek nagyon örülök. Gyönyörűen volt megfogalmazva és ennek köszönhetően könnyedén át tudtam érezni a két főszereplő érzéseit. Imádtam, hogy két szemszögből ismerhettük meg a történetet, mert így vált igazán teljessé ez a történet.

Remekül voltak ábrázolva Katlyn érzései; imádtam azt a kettősséget, ami a felszín alatti és a külvilágnak mutatott érzéseiből fakadt. Hihetetlenül erős személyt alkotott meg vele az írónő! Elgondolkodtató volt ez a „maszk”, amit ő viselt, hiszen véleményem szerint sokan viselünk különféle okokból maszkot és esélyesen számtalanszor mutatjuk magunkat boldognak, erősnek, miközben éppen minden vagyunk csak se nem boldogok, se nem erősek. Sokkal inkább darabokban heverünk. Ebben a könyvben sokkal inkább át tudtam érezni annak a súlyát, hogy miért döntött úgy Katlyn, hogy elhallgatja azt ami vele történt, mint az első könyv végén. A benne dúló harcok meg egyszerre varázsoltak el és csaltak könnyeket a szemembe.

Köszönöm, hogy bepillantást nyerhettem Jason gondolataiba is és kiderült, hogy ő miként is élte meg a dolgokat. Nem mondom, hogy mindig egyetértettem a döntéseivel, de még is el tudtam hinni, hogy bizonyos helyzetekben dönthet úgy az ember. Becsülöm azért, hogy képes volt belátni azt, hogy hibázott vagy éppen azt, hogy átlépett egy határt, de néha adódhat úgy, hogy a józan ész felett könnyedén az érzések veszik át az uralmat az ember tettei felett és ez nála is megesett. Ettől még inkább emberi volt. A küzdése, az a figyelmesség és szeretet, amit Katlyn felé tanúsított csodálatos volt és sokat nőtt a szememben (pedig az első részben is imádtam). Itt viszont még inkább a szívembe zártam.

Egy dolog volt, aminél felkaptam a fejemet, hogy ugye nem? De a végén beigazolódott, hogy nagyon is jó volt a megérzésem. Egyik szemem sírt, a másik meg örült, mert így legalább… Nem akarom elszólni magam, de örültem annak, hogy Jason nem hagyta magát, semmi se befolyásolhatta és végül az történt…

Ez a könyv remekül bemutatja, hogy az élet nem habos torta és megannyi remek gondolatot hozz magával. Gyönyörűen mutatja be azt, hogy két ember miként is képes újra egymásra lelni, hogy viharok közepette is létezik remény, bizalom és szerelem. S néha elegendőek ezek az érzések ahhoz, hogy tűzön vízen át kitartson két ember egymás mellett. Mert igen is létezhet igaz szerelem. Szerintem nem csak az olvasó érzéseire hat, hanem olykor el is gondolkodtatja az embert.

 A vége meg!!!! Na, erre nem számítottam és hosszú pillanatig csak ültem az utolsó pár oldal felett! De be kell látnom, hogy ennél jobb befejezése nem is lehetett volna a könyvnek! És itt visszaköszön az is, hogy egy részt a kora miatt senkire se szabad azt mondani, hogy még úgyse érti a dolgokat, másrészt meg az, hogy nem kortól függ, hogy ki mennyire okos és mikor tud igazán jót mondani!

Köszönöm ezt a csodát! Ezt az érzelmi hullámvasutat és remélem, hogy még sok könyvvel ajándékozol meg minket! Az első könyveddel is megnyertél már magadnak, de ezzel totálisan levettél a lábamról és boldogan csatlakozom a rajongótáborodhoz! ❤❤


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Elkövettem életem legnagyobb hibáját, amiből sokat tanultam. Nem szabad és nem is áll jogunkban kivetíteni valakire a képzelgéseinket, félelmeinket. Meg kell hallgatnunk a másik fél gondolatait, és megbeszélés nélkül nem hozhatunk komoly döntéseket. Hiába futunk a végzet elől, mert ha rossz helyen vagyunk, úgyis oda sodor minket, ahova tartozunk.”

„De kaptam az élettől egy második esélyt, és el kell döntenem, mit kezdek vele. Továbbra is elmerülök a lelkem sötét bugyraiban, vagy a fényt választom?”

„A boldogság nem örök, lehet, hogy csak egy pillanat, egy óra, egy megfoghatatlan, de annál értékesebb érzés, amely bármikor megszűnhet.”

„Olyan, hogy új élet, nem létezik. Az élet ugyanaz marad, csak közben az ember változásokon megy keresztül.”