Ruby Saw: Csak két lépés Észak

by - december 22, 2019

Fülszöveg: 
Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra. Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával.
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában.
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon.
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni.
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban.
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében?
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.


Egy rendkívül jól megírt sokkoló és kegyetlen történet szerelemről, hazugságról, az élet könyörtelen oldaláról, amely az első oldaltól az utolsóig rabul ejt. – D's Heaven of Books

Az alapötlet zseniális, imádtam az elejétől a végéig. A szereplők mind érdekesek, a történet tele van fordulatokkal, én végigizgultam az egészet. Természetesen a romantikus szál sem maradhatott el, ami csak még érzelemdúsabbá tette a könyvet. Teljesen beszippantott, olyan volt mintha ott állnék a szereplők mellett. – Sunny Blueberry Könyvespolca


Cím: Csak két lépés Észak
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 242 oldal.
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786150040844


VÉLEMÉNYEM:


Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott arra, hogy meg tudod élni."

Ez volt a második könyvem az írónőtől, de határozottan ez lett eddig a kedvencem és biztosan nem is az utolsó könyvem tőle! 

Már a borító is sejteti, hogy ez nem tündérmese lesz, nem egy habos-babos szerelmi történet, amiben a fülszöveg is könnyedén megerősíti a kíváncsi olvasót. És ezt támasztotta az is alá, hogy az írónő se hezitált, mert már egészen az elején belelök minket a kegyetlen valóságba, nem kímélve az érzéseinket, nem szépítve a helyzeten, se a történéseken és pontosan szerintem ez a kendőzetlen igazság teszi ezt a könyvet igazán különlegessé. 

Ez a történet beléd mar, megtépáz és kicsit még össze is tör, mert nem finomkodik, ugyanakkor talán kisebb reményt is ad, hogy még a legsötétebb és legkilátástalanabb helyzetben is létezhet remény, merhet az ember remélni és képes szeretni. Annak köszönhetően, hogy a szereplői teljesen hétköznapinak mondhatóak, akár közöttünk is élhetnének a tanulmányút résztvevői, így véleményem szerint még inkább üt ez a történet, mert nem könnyű abba belegondolni, hogy ez akár bárkivel megeshet, vagy még rosszabb is, aki netalán arra jár, vagy sajnos manapság már bárhol a világban megtörténhet ehhez hasonló. Nem csak az életszépségéből kapunk- mert akad az is benne, ahogy egy-két érzés kibontakozik, vagy emlék - , hanem a világban lappangó kegyetlenségből, korruptságból és gyönyörűen ábrázolja azt, hogy a pénzért cserébe mennyire képesek eltolódni az emberi értékrendek és mennyire hatalma van még mindig ennek a dolognak az emberek felett. 

A szereplőket mesterien alkotta meg, ahogyan az emberi gonoszságot is remekül festette meg, mintha csak egy-egy szereplő lenne hozzá a vászon. Nagyon tetszett ahogyan szép lassan minden darabka a helyére került, miközben az események forgataga teljesen magával ragadott. Egy percre se unatkoztam, viszont annál inkább izgultam és „aggódtam”, hogy mi fog még itt történni. Elveszettség, feladás, félelem, az elszántság és még megannyi érzés megbújt a sorok között, amit az adott helyzetekben teljesen hihetően adott át az írónő. S míg néha azt mondtam magamban, hogy ilyen nincs, akkor is tudtam, hogy már pedig létezik ez a „világ”, a megelevenített kegyetlenség.

Nem hittem volna, hogy Jint ennyire meg fogom kedvelni, de határozottan ő lett az egyik kedvenc szereplőm és picit sajnálom, hogy az ő szemszögéből nem olvashattam a történetet, nem ismerhettem meg jobban a gondolatait. Örülök annak, hogy nem egyszerű karaktert kaptunk a személyében, hanem részben árnyalt volt, pontosan emiatt szerettem meg. Hadley viselkedésével eleinte nem mindig tudtam egyetérteni, tekintve az életkorát és a foglalkozását, de azt se jelenthetném ki, hogy én sok esetben bölcsebben viselkedtem volna abban a helyzetben. Viszont ahogyan szép lassan fogyni kezdtek a lapok és egyre többet kaptam belőle is, úgy kezdtem egyre inkább őt is megkedvelni, megérteni és átérezni az érzéseit, a tettei mögött megbúvó "motivációt". Remekül sikerült eltalálnia az írónőnek a romantikát és erotikus részeket is, egyiket se éreztem túlzásnak. Inkább csak egy kis "fűszer" volt a többihez, hogy még jobbá váljon ez a történet. 

Amikor a végére értem, akkor alig akartam elhinni, hogy vége lett és nincs tovább, mert annyira beszippantott. Nehezen tudtam félretenni a könyvet, és annak ellenére is alig vártam, hogy folytatni tudjam az olvasást, hogy megtépázott és kicsit össze is tört ez a történet. Bevallom, hogy még mindig nehezen találom a szavakat, mert annyira remekül hozta el azt a világot, az ottani környezetet és kegyetlenséget, hogy az valami hihetetlen. Hiába értem a végére, mert még mindig nehéz a hatása alól kikeveredni, szabadulni az olvasottaktól és elfeledni azt, de igazán nem is akarom feledni.

Mindig fontosnak tartom azt, hogy egy borító passzoljon a könyvhöz és ez szerintem telitalálat lett ebben az esetben. Tökéletes hozzá, ugyanakkor valamennyire figyelemfelkeltő is. 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Fájdalmat láttam a lelkében, és megbánást. Éreztem, amit ő. Talán ugyanazt.”

„Az élet nagy játékos, sosem tudod, hogy milyen kártyákat oszt neked, abban azonban biztos lehetsz, hogy mindig tudja mire is van szükséged. Idővel ugyan, de mindig megkapod azt, amire szíved vágyik. Tényleg van kincs a szivárvány tövében, csak időbe telik, amíg kiásod.”

„Úgy éreztem, hogy valami belém költözik, és a szürke lelkemet elkezdi kiszínezni; ebben a pokolian elcseszett és reménytelen helyzetben napfény csillant a borús égen.”

„Kockáztatni kell az életben maradáshoz.”

You May Also Like

0 comments