Ruby Saw: Kertvárosi pletyka

by - december 25, 2019

Fülszöveg: 
Fura ​közösség a kertváros. A pletyka ott még a fénysebességnél is gyorsabban terjed. A new york-i Whisper Lane kicsiny közösségében legalábbis ez így van. A minden lében kanál Cordelia Hemingway-nek, a nőegylet vezetőjének napi rutinja, hogy hazugságokat gyártson. Ezzel azonban a saját életében akar valamit elrejteni.
Az ápolónő, Kimberly Denise Whisper Lane-be költözik a válása után húsz éves lányával. Queen Weston a nyüzsgő nagyvároshoz van szokva, fájdalmasan érintette a költözés, de próbál alkalmazkodni az édesanyja miatt is. A lányra hamar felfigyel a szomszéd fiú, és mindent bevet annak érdekében, hogy a szobájába édesgesse az elvont Queent.
Kimberly próbál asszimilálódni, és Cordelia nyomására csatlakozik a nőegylethez, amiről hamar kiderül, hogy nem csak egy ártatlan szervezet. Queen is igyekszik csendes tagja lenni a lakóközösségnek, de nem tudja sokáig magában tartani az ellenszenvét az ott élők iránt.
Alex Austin, az ex-katona, a csendes szembe szomszéd, akiről azt pletykálják, hogy megölte a feleségét és a puszta kezével ásta el a helyi temetőben, majdnem elgázolja a fiatal lányt az éjszaka közepén. Ez a véletlen botlás olyan események sorozatát indítja el a csendes kertvárosban, ami fenekestől felfordítja majdnem mindenki életét. Queen és Alex között először barátság, majd szerelem szövődik.
Vajon hogy tetszik ez a kapcsolat a közösségnek és Kimberly-nek? Vajon minden pletyka igaz, ami Whisper Lane-ben terjeng? Kiderül, hogy mit titkol Cordelia Hemingway?


Cím: Kertvárosi pletyka
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 244 oldal.
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786150064819


VÉLEMÉNYEM:



Az apámnak sem hagytam, hogy megtörjön, akkor egy jelentéktelen szomszéd se számítson másra."

Úgy érzem, hogy minden egyes könyvével kicsit újabb oldalát ismerem meg az írónőnek és egyre jobbakat ír, legalábbis szerintem folyamatosan fejlődik. Ezzel a könyvével is elvarázsolt, szerettem elveszni abban a csöppet se békésnek mondható kertvárosban. 

Queen karaktere nagyon eltalált lett. Imádtam, hogy mennyire nem tudja fékezni a nyelvét, mennyire könnyedén kimondja azt, amit gondol. A szókimondása igazán megnyerő volt számomra , ahogyan az is, hogy képes volt utána belátni azt is, ha hibázott és emiatt akár rosszul is érezte magát. Ugyanakkor nagyon aranyos volt, hogy a nagy szája ellenére is miként képes zavarba jönni. Ezek a dolgok szerintem nagyon emberivé tették, még könnyebben lehet vele azonosulni. Nagyon tetszett a történetben, ahogyan meg volt jelenítve az ő fejlődése, az ahogyan az életkorának köszönhetően az érett nő és az „gyerek” között lavírozott. A tettei is erről árulkodtak, mert sokszor a pillanat hevében cselekedett és ez sodorta őt a bajba. Nyíltan „megfenyegetni” Cordeliát? Számomra az is pozitívum volt, hogy képes volt belátni azt, hogy nem olyan erős, mint sokszor mutatja magát, hanem igen is képes összetörni és idővel ezt nem is próbálta meg mindenki előtt elrejteni. A végére pedig egészen felnőtt és csodálom azért, hogy képes volt ennyire elszánt maradni, védelmezni a számára fontos személyeket és küzdeni. 
Alex jelleme nagyon megfogott. Tetszett, hogy néha ő is képes volt kibillenni az őt körülvevő higgadtságból, ami valószínűleg a korának és a múltjának is betudható volt, hiszen mégis csak ex-katona volt. Örültem annak, hogy egykori kedvesének emléke nem merült a feledés homályába, hanem még mindig viselte a sebeket, érzékenyen érintette az, ha róla kellett beszélnie, de mindennek ellenére is képes volt újra szeretni és hagyni azt, hogy valaki újra elhozza a fényt az életébe. Védelmezése, megértése pedig még különlegesebbé tette őt. 
Remekül eltalált lett a két karakter kapcsolata, jelleme, mert tökéletesen kiegészítették egymást. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a tűz és jég lennének, mert néha a tüzet kicsit csillapítani kell és Alex képes volt minden hibájával együtt szeretni Queent. Becsülöm azért, hogy nem használta ki a lányt, hanem türelmes volt és kivárt míg eljött az idő.

Kimberly és Jamie volt az a két karakter, aki eléggé megosztó lett számomra. Nem tudtam mindig hova tenni őket. Eldönteni akkor, hogy most ők milyenek is valójában is, de pont ez tette a történetet még inkább jobbá. Szerettem a két karakter árnyaltságát, azt, ahogyan szép lassan az igazság a felszínre bukott. Míg eleinte nem nagyon tudtam elhinni, hogy egy szülő miként viselkedhet így, miként nem látja át a dolgokat, míg a lánya igen, addig a végére rájöttem arra, hogy egy hihetetlenül erős nőről van szó, aki csak azt próbálta védeni, aki a számára a legfontosabb. Annak viszont eleinte nem annyira örültem, hogy ő is inkább  a pletykáknak hitt, mintsem utána járt volna a dolgoknak. A másik ilyen árnyalt karakter Jamie volt, akit szeretnék gyűlölni mindazért amit tett, de egyszerűen nem tudom. A végére inkább már sajnáltam és úgy érezem, hogy ő pontosan az a karakter, aki a környezetének köszönhetően lett olyan, amilyen és mire elég ereje lett volna ahhoz, hogy hátat fordítson az egésznek addigra már túlzottan késő lett. 

Cordelia már az első pillanatoktól kezdve nem volt szimpatikus, túlzottan tökéletesnek tűnt. Remekül megalkotta őt az írónő. Véleményem szerint lelketlen, hatalommániás és pénzéhes nőszemélyt ismerhettem meg a személyében, aki tényleg simán lehet a kertváros ördöge, mert nem riad vissza semmitől se. Queen apja meg…. megérdemelte azt, amit kapott, de még sajnáltam, hogy nem vehettem tőle végleges búcsút. Viszont pontosan ő az a személy, akire kicsit még jobban kíváncsi lettem volna. Érdekelt volna, hogy pontosan mitől lett ilyen, mi motiválta, mitől kattant be ennyire… 

Összességében a történet remekül megalkotott, egy percre se tudtam unatkozni. Remekül megalkotta ezt a kisközséget, és a benne élő szereplőket. Fordulatos volt, de ugyanakkor kellően romantikus, humoros és eseménydús is. A borító meg mint mindig most is telitalálat lett! 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Van az a két kis lény az ember lelkében: az angyalka meg az ördög. Az ördög folyamatosan azt szajkózta, hogy tegyem meg, az angyal viszont nyugalomra intett. Én meg toporogtam a kettő között.”

„Az addig bennem gyűlő harag és sértettség eltűnt. Millió pillangó formájában foszlott szerte a testemben. Ez hát a szerelem? Kérdeztem magamtól. Csodálatos érzés volt a férfi karjaiban lenni.”

„– Eddig nem éreztem azt, hogy élnék. Történt sok rossz, de mióta te itt vagy, a Nap is másképpen süt.”

„Amikor apa megjelent nálunk, megtehettem volna, hogy elszaladok, de amikor meglátod a szülőanyád könnyes szemét, a halálra vált arcát, akkor átértékeled az életed, és erőt veszel magadon, majd igyekszel a sokk ellenére is hideg fejjel gondolkodni.”

You May Also Like

0 comments