Karen M. McManus: Lehull a lepel

Fülszöveg: 

Ez volt az utolsó könyv, amit el kellett olvasni az Online Nyári Olvasótábor során. Összesen a  négy könyv (képen látható könyvek) került bele az olvasótáborba, amikből mindig volt egy kisebb feladatsor. Több remek könyvet is megismerhettem hála ennek a tábornak, ami a Dream Válogatás könyveiből került ki, viszont ez volt a legkevésbé, ami elnyerte a tetszésemet.

Nem szeretném túlzottan lehúzni, de az értékelések alapján jobbra számítottam, számomra unalmas és vontatott volt, ennek köszönhetően alig vártam, hogy a végére érjek és félrerakhassam ezt a könyvet. Lehet az volt a baj, hogy teljesen másra számítottam a leírás alapján, azt hittem, hogy egy jó kis nyomozós, rejtélyes könyvet veszek a kezembe, de ez nekem minden volt, csak se nem rejtélyes, se nem igazán jó. A vége számomra kiszámítható volt, hogy mi is történt valójában és nem is értettem, hogy miért nem került számításba korábban ez az eshetőség. Nyomozás véleményem szerint egy vicc volt, igazából igazán nem is tudnám annak nevezni amit a rendőrség csinált. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nekik mindegy lenne az igazság, csak el akarnak kapni valakit és lezárni az ügyet. Az biztos, hogy nem ez volt életem legjobb könyve, amiben rendőrségi nyomozás megjelent. A hadnagy nevén legalább mindig jót nevettem, hiszen Budapest hadnagyként volt emlegetve. :D
Szereplők többsége legalább jól eltalál volt és szerencsére azért fontosabb mondandója is volt a könyvnek. Tetszett, hogy mindenkinek volt "titka", amit bánt, vagy csak szimplán nem mert felvállalni, mert félt attól, hogy mások miként is reagálnának rá. Már pedig titkai mindenkinek vannak, ezért is gondolom azt, hogy amit Simon csinált az minden volt csak nem helyén való és még se tehetett senki semmit se. De vajon tényleg nem lehetett volna megállítani? Jól megmutatkozott a média hatalma, hogy mennyire befolyásolhatja a dolgokat.  Mennyiszer kiderülhet az, hogy akiket a barátunknak hittünk, azok valójában nem is azok, mert könnyedén fordítanak hátat nekünk, amikor leginkább szükségünk lenne rá. Vagy ott van az is, hogy diáktársainkat, a körülöttünk lévő embereket ne kritizáljuk, ne zárjuk ki a közösségből, hanem inkább fogadjuk el őket és támogassuk a másikat.

Vannak jó mozzanatai a könyvnek, de sajnos a fontosabb mondanivalója ellenére se tudott igazán megnyerni a könyv.


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Időnként nehéz elképzelni, hogy létezhet még jó hír.”

„A dolgok először rosszra fordulnak, mielőtt megjavulnak. Annyi biztos, hogy most minden szörnyűnek tűnik, de innen már csak felfelé lehet menni.”