Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Fülszöveg: 

Picit bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egy remekül megírt könyvről van szó és fontos gondolatokat hordoz, de számomra kicsit csalódás volt, mert a fülszöveg alapján nem erre számítottam. Minél inkább fogytak a lapok, annál inkább azt éreztem, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam és ez picit a lelkesedésemből is elvett. Azt hittem, hogy a csontváz nagyobb szerepet fog kapni és sokkal nagyobb nyomozás lesz, sokkal nagyobb titkok fognak kiderülni, amik nagyobb hatással lesznek esetleg a városra is. Sajnos viszont én úgy éreztem, hogy nem kapott kellő hangsúlyt sem a csontváz, sem a nyomozás, de igazán a múlt se. Sokkal inkább a jelenben maradtunk, ahol főként kettő, de valójában négy embert ismerhettünk meg. Nem csak az ő gyerekkorukat, hanem azt is, hogy milyenné váltak felnőttkorukra és miként próbáltak helytállni az életben. Elveszhetünk a gondolataikban, érzéseikben és láthatjuk azt, hogy miként bontakoznak ki, találnak rá igazán arra, hogy kik is ők és hagyják, hogy a legféltettebb vágyaik utat találjanak maguknak.

Paxton és Willa ennél jobban nem is lehetnének ellentétesek, de mégis gyönyörűen volt megírva, hogy miként találnak egymásra és miként alakul ki közöttük barátság a nagymamáik titkainak árnyékában. Collin a kezdetektől fogva nagyon szimpatikus volt, imádtam a megszólalásait és tetteit, illetve örültem annak, hogy nála is lassan megy végbe a változás, ahogy a lányoknál is. Sebastian szintén egy remekül megírt karakter, nála sokáig nem voltam biztos egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy mi is lehet az igazság. Remekül bemutatta az írónő általa, hogy néha mennyire nehéz utat járunk be és mennyire nehéz saját magunkkal is összhangba kerülni, vagy éppen mennyi mindenre képesek vagyunk azért, hogy valahova tartozhassunk. Agatha hatalmas kedvencem lett, de nagyon sajnálom azt, hogy nem ismerhettük meg jobban, nem kaphatott nagyobb szerepet a múlttal együtt. Igazán életrevaló nőről van szó, aki csodálatos dolgot tett a barátság jegyében és a szívem sajdult bele, amikor Willa nagymamájával közös részekről volt szó.

A leírások és a fogalmazás magával ragadó, a táj, az illatok és az ízek is könnyedén megelevenednek az olvasó előtt. Csodálatosan tud fogalmazni az írónő. Örülök, hogy rábukkantam a könyveire, mert még biztosan fogok tőle olvasni, mert a kisebb csalódás ellenére is teljesen elvarázsolt. Csipetnyi mágiával vegyített történet az életről, elfogadásról, szeretet és a szerelem, illetve a barátság csodálatos erejéről.

„És ha olyan szerencsés vagy, hogy igaz barátra lelsz valakiben, becsüld meg nagyon! Tarts ki mellette, ne hagyd cserben!”