Bálint Erika: A nap csókja

Fülszöveg: 

Még így pár nap után is sok minden kavarog a fejemben és nehéz szavakba önteni. Néha azon kapom magam, hogy még mindig a könyvön gondolkodom, egy-egy történésen, mert ez a könyv az életről szól. Nem a mesébe illő és fájdalom nélküli életről, hanem a rideg valóságról, amiben mi is élünk. Pontosan emiatt egyszerre gyönyörű és fájdalmakkal teli történet ez, aminek az érzéseit véleményem szerint könnyedén át lehet érezni.

A szereplők hétköznapiak, ahogyan a kialakult helyzet és az érzelmek is, ettől pedig még inkább képes néha az ember szívébe marni a sorok között rejlő igazsággal. Nagyon fontos témát boncolgat ez a történet, ami remekül átszövi az egész könyvet, az elejétől a végéig. Azt is mondhatnám, hogy részben ez egy tükör számunkra, ami arról mesél, hogy soha nem szabad feladni és hinni kell abban, hogy a boldogság ott vár ránk, de olykor kockáztatnunk kell miatta. Különösen tetszett, hogy nem egy csettintésre változott meg minden, hanem kellő időt ad a dolgoknak és hagyja kibontakozni az érzéseket, gondolatokat és eseményeket is, mert ettől még inkább életszerűbb lett a történet és még inkább képes a szívünkbe marni, elgondolkodtatni minket.

Léna pontosan úgy megbotlik újra és újra, mint bárki más tenné a szürke hétköznapokban, ennek köszönhetően még inkább könnyebb átérezni mindazt amin keresztül megy. A belső vitáit egyenesen imádtam olvasni és alig vártam, hogy még többet kaphassak belőlük, mert szerintem nagyon jól megírta ezeket az írónő, és ha nem is emiatt, de mennyiszer ostorozzunk magunkat belülről, mennyiszer elhisszük azt, hogy nem érdemlünk többet? Annyira élethűen alkotta meg ezeket a részeket is, hogy volt, amikor kicsit félre kellett raknom és mély levegőt véve átgondolnom pár dolgot, mert olyan dolgokat boncolgat, amikkel az ember lelkébe könnyedén bele tud marni, pedig valójában csak az életről szól. Ott van az is, hogy mennyiszer hisszük azt, hogy a múltunk nem határoz meg minket, pedig a múltban látott és eltanult szokásokat nagyon sokszor nehéz levetkőznünk, illetve magunk mögött hagyni azt, amiben felnőttünk. Természetesen nem csak ezeken múlik a jelenünk, hanem sok minden függ tőlünk is, ahogy erre Léna is rájön idővel. Sokszor nagyon sajnáltam őt és kíváncsi voltam rá, hogy miként is fog ebből kikeveredni és végre rálelni a boldogságra, mert mindenkinek kijár a boldogság és a szeretet. Bárki bármit is mondjon.

Zsú nagyon nem lett szimpatikus és nem is nagyon tudtam egyetérteni a viselkedésével, mert nem ezt érdemelte az anyja.

Összességében jó volt kicsit kizökkenni a megszokott romantikus történetekből ezzel a könyvvel. Imádtam ezt az érzelmi kavalkádot, amibe ez a könyv lökött. A vége pedig megmelengette a szívemet, mert soha nem késő tenni azért, hogy boldogok legyünk és magunkkal is törődjünk. Néha bátornak kell lennünk.
A borítója meg szerintem nagyon szép.

„Szabad-e bármilyen ok miatt azt választani, hogy ne szeressék az embert?”

„A pszichiáter végül nyugtatót és hangulatjavítót írt fel, de amikor átadta a receptet, azt mondta:
– Tudnia kell, ezek csak vegyszerek. Csak elhalványítják a problémát, de nem oldják meg. Hogy jobban legyen, magának is akarnia kell.”

„– Egy férfinak mindent szabad.
– Ezt is anyád mondta, mi? Nem akarom bántani, az isten nyugossza szegényt, de ebben tévedett.”