Róbert Katalin: Keresd az igazit!

Fülszöveg: 

Nagyon kíváncsi voltam már erre a történetre, mivel az egyik kedvenc hazai írónőm írta. Mindig kíváncsian várom, hogy milyen történettel lepi meg az olvasóit és nem titok, hogy nagyon szeretem a könyveit, ez pedig most se volt másképpen.

Könnyedén szippantott be az általa megálmodott világ, mert szerintem sikerült egy remek fantáziavilágot teremtenie. Nehezen tudtam félretenni, mert tudni akartam, hogy merre fogja sodorni az élet a szereplőket és még mi derül ki, erről a titokkal teli világról. Gyönyörűen vezet minket be ebbe a világba, amiről szép lassan rántja le a leplet, hogy pontosan miként is épül fel, miben hisznek az emberek, viszont biztos vagyok abban, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni az írónő és még akad bőven titok, amiről még mit sem tudunk.

Ugyanakkor, véleményem szerint nem csak ez a világ tette különlegessé ezt a történetet, hanem az is, hogy a szereplők mind emberiek maradtak. Nem éreztem egyiküknél se azt, hogy bármilyen téren túlzásba esett volna, hanem a különlegességek ellenére hétköznapiak maradtak. Hétköznapi gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel, aminek köszönhetően még könnyebben át tudja érezni az olvasó az érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, vagy éppen azt, hogy mit miért is tesznek. Szerettem a botlásaikat, velük együtt örültem annak, amikor boldogság járta át őket és velük együtt szomorkodtam, amikor „szívek” törtek össze. Érdekes volt látni azt, hogy ki, miként változott, miként formálta őket az események sodrása. Miként változtak meg, nem csak tettek terén, hanem formálódnak belül is, a felszín alatt. Ennek köszönhetően pedig nem csak kalanddal, izgalmakkal teli ez a kötet, hanem erős, érzelmek terén is. Gyönyörűen bánt a szavakkal ilyen téren is és egyik karakternél se éreztem azt, hogy hirtelen változna meg. Sőt, néha legszívesebben én ráztam volna meg olykor egy-egy karaktert, hogy vegye már észre az igazságot/térjen már észhez, de ezek ellenére is imádtam. Külön örültem annak, hogy egy olyan világot sikerült megteremtenie, amibe egyáltalán nem éreztem erőltetettnek a meleg szálat se, hanem tökéletesen simult bele az egész történetbe. Varázslatosan tárja az olvasó elé azt is, hogy a titkok néha tényleg megvédhetnek minket, ugyanakkor nehezebbé is tehetik a dolgokat, ha túlzottan sokáig nem beszélünk róluk azokkal, akikkel pont, hogy meg kéne osztanunk.

Az, hogy több szemszögből olvashatjuk kifejezetten jót tett a könyvnek, mert így nem csak a világot ismerhettük meg jobban, hanem az eseményeket és azt, hogy ki miként is élte meg a történéseket, milyen belsőcsatákat kellett megvívniuk, mi rejtőzött egy-egy tettük mögött. Egy picike hiányérzetem mégis maradt. Örültem volna, ha néha lett volna egy negyedik szemszög is. Az elején a Mester szemszögéből, később pedig érdekelt volna, hogy Kellán miként is élte meg a végén történteket. Ott jó lett volna picit jobban elmerülni a dolgokban, kifejteni picit bővebben is az érzéseket, a cselekményt. Ahogy a karaktereknél is erőteljesen jelen van a remény, úgy én is reménykedek abban, hogy mivel imádom a térképeket a könyvekben, így remélem, hogy a következő részben esetleg lesz, vagy a főszereplők társjegyeit esetleg megcsodálhatjuk majd rajzformájában is.

A befejezés meg kegyetlenség, mert megannyi kérdés cikázik a fejemben és legszívesebben már most elmerülnék a folytatásban, hogy milyen utat is kell bejárniuk a szereplőknek, miként derül fény még megannyi titokra. Valóban létezhet tökéletes boldogság számukra? Vagy éppen lesz-e olyan, aki képes lesz még visszatalálni önmagához és rálelni arra, ki is ő valójában? És még ott van az is, hogy vajon az isteneknek kivel mi a tervük?

Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás titokkal, erős karakterekkel és érzelmekben dús, miközben egy csodálatos, új világot ismerhetünk meg. Nem is kérdés, hogy újabb kedvenc könyvet sikerült avatnom az írónőtől. A borítóját meg imádom!

„A boldogság csak rajtad áll.”

„Ha igaz az, hogy ennél jobb lesz a társa közelsége, akkor annak jobbnak kell lennie minden boldogságnál, amit ember ismerhet.”

„– Honnan tudhatom, hogy mitől lennének igazán boldogok? – kérdezte halkan.
– Nemcsak a csuklójukról olvasol, hanem a szavaikból, viselkedésükből is – felelt a Mester lágyan. – Figyelsz és tanulsz. Még hosszú út áll előtted, de ne bánd. Ezért vagy itt.”