Vi Keeland – Penelope Ward: Szívtipró pilóta

Fülszöveg: 

Nagyon szeretem a közösen írt könyveiket, volt már szerencsém magyarul és angolul is olvasni őket, de úgy érzem, hogy most ezzel nem tudtak igazán megnyerni maguknak. Nem lopta be annyira magát a szívembe, mint a másik kettő, illetve nem éreztem azt se, hogy folyamatosan szeretném olvasni, mert annyira leköt.

Ezt kicsit gyengének éreztem, mert szerintem több lehetőség is lett volna ebben a párosban, de most még se mertek merészek lenni velük.
Természetesen itt is megtalálható a humor, amit imádok náluk, de most még se nevettem annyiszor, mint szoktam. Néha mosolyt csalt az arcomra, voltak aranyos pillanatok, illetve olyan is, amikor kicsit fejbevágott, összeszorult a torkom attól, ami történt, de összességében még is úgy érzem, hogy nekem hiányzott valami. Nem volt akkora hatással rám ez az utazás, mint a könyveik szoktak.

Nem tartom kizártnak, hogy a nem tetszésben esélyesen nagy szerepet játszott az is, hogy nagyon nem bírtam a főszereplőcsajt. Kendall gondolkodását és tetteit nem teljesen tudtam megérteni. Félreértés ne essen, tetszett az, hogy képes volt sodródni bizonyos téren az élettel és hagyni azt, hogy egy pilóta kirángassa őt a komfortzónájából és ezáltal elkezdjen ráébredni arra, hogy ki is ő valójában és mit is szeretne. De a dilemmáját nem tudtam megérteni,[spoiler] mert alapból se értem, hogy tud valaki ezen elgondolkozni és mondhatni eladni magát… Úgy éreztem, hogy számára a pénz igen is fontos szerepet játszott és a történet végére nem tudtam teljesen elhinni, hogy már nem igazán fontosak az anyagiak.[/spoiler] Azzal se nagyon nyert meg magának, hogy mennyire meggondolatlanul elsétált, esélyt se adva annak, hogy utána járjanak annak a dolognak.

Cartert most is remekül megírt karakter lett. Szerettem a szókimondását, legyen szó bármiről is, illetve nála teljesen meg tudtam érteni azt is, hogy miért volt olyan a múltban, amilyen. Sajnáltam őt azért, amin keresztül kellett mennie egykoron, de nagyon tetszett, ahogyan szép lassan kezdett visszatalálni a régi önmagához. Imádtam azokat a részeket, ahol mindig kicsit többet kaphattunk abból, hogy milyen is a felszín alatt és mennyire hatalmas szíve van, nem pedig olyan felszínes, mint amilyennek az emberek hihették az életmódja miatt. A kételyeit és a félelmeit átéreztem, remekül átadták az érzéseit. Itt is remekül kibontakozott az, hogy nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, mert a felszín alatt sokkal több rejtőzhet.

Könnyed és részben szórakoztat is, ki tudja kapcsolni az embert, de engem most annyira nem tudott megnyerni magának ez a történet. Néha egy-egy mellékszereplőt is jobban kedveltem, mint az egyik főszereplőt a történet során. Mindezek ellenére is várom a további könyveiket, ez pedig egyszeri olvasásnak tökéletesen megfelel.

„Nagymamám mindig azt mondta, hogy ha az ember meg akarja váltani a világot vagy változtatni akar valamin, nem kell messzire mennie, elég, ha körülnéz a saját szomszédságában, látni fogja, kinek van szüksége segítségre.”

„Bárki tud gyereket csinálni, de a jó szülő a gyerek érdekeit a maga érdekei elé helyezi. A szülőnek önzetlennek kell lennie, nem önzőnek.”

„A múlt pontosan az, aminek hívják: olyan dolog, ami elmúlt.”