Elyn Vee N.: Jake (Zivatar 1.)

by - április 21, 2020

Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

„Tisztán emlékszem arra, amikor először találkoztam Summer Westonnal. Szigorúan konzervatív és kőgazdag család tagja volt, aki mellettem bontogatta szárnyait, amit én nem mellesleg rohadtul élveztem is. Legalábbis addig, amíg rajta nem kaptak minket… Ennek már egy éve, most pedig itt áll a verandámon, hogy elmagyarázza, miért lépett le minden szó nélkül, egy kicseszett levelet hagyva maga után…”



Cím: Jake (Zivatar 1.)
Szerző: Elyn Vee N.
Oldalszám: 360 oldal
Kiadó: Book Dreams


VÉLEMÉNYEM:

Mindenekelőtt ez egyszerűen fantasztikus volt!! A lehető legjobbkor talált meg az írónő könyve, mivel mostanság kicsit döcögősen ment az olvasás, ezt viszont egyszerűen utáltam félretenni, mert annyira magával rántott, hogy legszívesebben folyamatosan olvastam volna. Ugyanakkor ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam! Egyszerűen imádtam, még mindig nehéz szavakba önteni mindazt, amit érzek! ♥

A korábban olvasott történetekből is kiderült számomra, hogy igazán tehetséges írónőről van szó és nagyon megszerettem már akkor is a történeteit, annak ellenére is, hogy még nem voltak teljesen tökéletesek és maradt utánuk hiányérzetem. Ez a könyv viszont tökéletes, és érezhető, hogy fejlődött és építkezett a visszajelzésekből, ennek köszönhetően ez a történet szerintem többet érdemelne 5 csillagnál, mert annyira jó lett. Ezek után meg talán nem is meglepő, hogy még jobban várni fogom a további könyveit. ♥

A stílusa még mindig könnyed, elvarázsolja az olvasót. A romantika, erotika és a komolyabb dolgok kellően hangsúlyt kapnak a történet során, amit imádnivaló humorral és „bájjal” spékel meg. Nem hagy semmit sem elveszni, egyiket se viszi túlzásba, hanem a tökéletes harmóniát megtalálva egy csodálatos történetet írt meg ezek vegyítésével. Ezáltal néha megmosolyogtat, máskor elvarázsol, olykor pedig el is gondolkodtat mindazzal, amit a történetbe csempészett.

Már az első pár oldallal megnyert magának és mire észbe kaptam, addigra már sajnos a végére is értem. (Barátnőm, Lyna pontosan tudja, hogy nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira imádtam sodródni ezzel a történettel.) Kezdetektől érezhető a kémia a főszereplők között, nem éreztem erőltetettnek, ahogyan az se zavart, hogy itt is kicsit szerepet kapott a „szerelem elsőlátásra” dolog, mert mégis sikerült kicsit egyedivé varázsolnia ezt. Hagyta kibontakozni a karaktereket, eseményeket és nem egyből az volt, hogy képtelenek egymás nélkül élni. Ez életszerű volt, amiben helyett kaptak a vágyak, megannyiféle érzés és természetesen a bonyodalmak se maradhattak el. Érzékien mesélt a szereplők gondolatairól és érzéseiről, ez pedig számomra nagyot dobott az élvezhetőségen. Kellő bepillantást engedett az érzések és gondolatok tengerébe és csodálatosan festette le ezeket a szavak segítségével. Imádom, hogy most jobban kifejtésre kerültek eme dolgok.

A szereplők között akad olyan, akit lehet nagyon szeretni, vagy éppen kevésbé, de egyikre se mondanám azt, hogy gyűlölöm, mint egy-egy negatív szereplőt szoktam, viszont ez is még különlegesebbé tette számomra ezt a történetet. Ez annak volt köszönhető, hogy remekül mutatta be, hogy mennyire különbözőek lehetünk és mennyire másképpen állhatunk dolgokhoz, mennyire eltérő lehet az értékrendünk, a gondolkodásunk, és még ha nem is értünk egyet bizonyos emberek tettével, akkor se biztos, hogy teljesen el tudjuk ítélni őket. Sőt, bevallom, hogy néha egy-egy szereplőt kicsit sajnáltam, hogy ilyenné tette az élet és nem láttak át a saját „sötétségükön”, viszont ettől még inkább élethűbbé vált a történet. A sértettségen nehéz túllépni, vagy éppen nem hagyni azt, hogy a pénz felülírja a lelkiismeretünket és ne uralkodjon rajtunk. Ezek a dolgok pedig képesek megmérgezni nem csak a lelkünket, hanem az életünket is, és ezáltal akár másokban is kárt tehetünk.

Summer nagyon szerethető karakter és imádtam, hogy mennyire képes volt egyik pillanatról a másikra másképpen reagálni, vagy miként volt képes pillanatok alatt kicsit másabbá válni. Nem éreztem azt, hogy túlzottan maszkokat viselne, még ha a nagynénje mellett ezt meg is kellett tanulnia, de Jake mellett akkor is úgy éreztem, hogy igazából részben mind kicsit ő és mintha picit keresné azt, hogy ki is lehet, ha végre kiszabadul a kalitkából és fontossá válik valaki számára, vagy milyen érzés az, ha szereti őt valaki. Erősnek, bátornak tartom őt, aki a felszín alatt képes volt összetörni és elveszni, mint bárki más. Neki is meg kellett tanulnia, hogy nem kell elrejteni azt, ha összetörünk, ahogyan mindenkinek. Kicsit úgy éreztem, hogy nála ez a történet nem csak a boldogság, szerelem megtalálásáról szólt, hanem arról, hogy végre kibonthassa a szárnyait és önmaga lehessen. Ehhez pedig neki is kellett egy kéz, ami elindította ezen az úton. Meg talán kicsit a bizalomról is és a múlt elengedéséről, vagy legalábbis, hogy elkezdhesse feldolgozni mindazt, amin keresztül kellett mennie. Nagyon szerettem a dilemmáit és kételyeit, hogy néha mennyire elhamarkodottan tudott ő is cselekedni, de ki nem?

Jake is összetettebb karakter. Kicsit rosszfiús, de valójában ő is több annál, mint sokan első pillantásra sejtenék. Figyelmes, kedves, gyengéd és védelmező, akinek a lelkiismerete is helyén van. Nagyon szerettem, hogy nem egy kő volt, hanem neki is megvoltak a maga érzései, amit így vagy úgy képes volt kifejezni is. Odaadó és bármire képes lenne azokért, akiket szeret. Hoz ő is rossz döntéseket, aminek köszönhetően ő is sérül és megtalálható az önvád is. Néha talán nem is másoknak nehéz megbocsájtani, hanem önmagunknak. Én legalábbis úgy éreztem, hogy ez is megjelenik nála. Illetve ott volt az is, hogy több minden lappangott a felszín alatt, mint azt elsőre hinné az ember és olykor megéri küzdeni azért, ami számunkra fontos és boldoggá tesz. A családjához fűződő viszonyát nagyon szerettem. Népes egy család, de imádnivalók. A családjához köthető az egyik kedvenc részem is, mert kellően komoly és humoros, amikor a nagymamájával beszélget.

A történetben több „mellékszereplő” is megtalálható, de nem éreztem úgy, hogy túlzsúfolt lenne, mert mindenki kellő szerepet kapott és örülök annak, hogy Summer édesapja is kicsit jobban ki tudott bontakozni. Sok szívet melengető részt köszönhetek nekik. A történetben több bölcsesség is elhangzik, ami képes kicsit fejbe vágni az olvasót, vagy éppen elgondolkodtat. Imádtam a fordulatokat benne és akadt olyan momentuma is a történetnek, amikor kicsit izgultam, hogy mi fog még a szereplőkkel történni. Sőt a fordulatok között is akadt olyan, ami képes volt meglepetést okozni és nem mindig jött be a tippem. :)

Biztosan még sokáig velem lesz ez a történet, hiszen még most is vannak olyan pillanatai, amiken gondolkozom, agyalok, hiába értem a történet végére. Mindenképpen szeretném majd papírformátumban is beszerezni a könyvet, mert ennek a polcomon a helye. Kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy még az itt megismert szereplők közül lesz olyan, aki később visszaköszön, akár egy másik regényben. Köszönöm ezt a remek könyvet és a lehetőséget, még egyszer! ♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„Addig nem tudod az újat beengedni az életedbe, ameddig a régit el nem engeded.”

„Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete.”

– „Tudom, hogy félsz a változástól, elhagyni azt, amit már ismersz. De, ha egy kicsit megvan az esély arra, hogy az, amitől félsz, talán jobb lesz, mint amiben élsz, miért nem próbálod meg?”

You May Also Like

0 comments