Fülszöveg:
Shane Mason, az egykori Hat kard prófétája ingoványos talajra lép azzal, hogy egyezséget köt Lizzel. Hosszú macska-egér játék veszi kezdetét földön és vízen egyaránt, amiben rengeteg titok lappang, és érzelem tör a felszínre. Ahogy múlik az idő, úgy változik a két fél is. Küzdenek egymással, az érzéseikkel és két titkos renddel.
Az idő vajon mindenre választ ad? Shane szándékai valóban komolyak? Liz el tudja felejteni a múltját, és új életet kezdeni?
Harc a hazugsággal. Harc az igazságért. Harc a szerelemmel.
Cím: A Vörös és a Vadász
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 309 oldal.
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786156098009
Megjelenés időpontja: 2020. február 11.
Szerző: Ruby Saw
Oldalszám: 309 oldal.
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786156098009
Megjelenés időpontja: 2020. február 11.
VÉLEMÉNYEM:
Újra egy hihetetlen kalandra invitált meg ezzel a történetével az írónő, ami még biztosan sokáig velem fog maradni és egy újabb kedvencet avattam tőle. Nem csak eseménydús volt ez a regénye, hanem érzelmekben és fordulatokban is bőven bővelkedett, de a kettőt annyira jól vegyítette, hogy alig tudtam félretenni a könyvet. Csak azért nem olvastam ki egy szuszra, mert muszáj volt picit pihentetnem a szemeimet, mivel nem igazán szoktam ebook formátumban olvasni. :)
Egy olyan világba kalauzolt el, ahol öröm volt elveszni. Elveszni kicsit a múltban, hogy akkoriban milyen is lehetett élni. S mint mindig, most is úgy éreztem, hogy a mellékszereplők is remekül el lettek találva. Nem éreztem őket feleslegesnek, se túlzottan soknak.
A főszereplőt most is nagyon megszerettem. Liz személyében gyönyörűen mutatta be, hogy valakinek az elvesztése mennyire meg tudja változtatni az életünket, mennyire másabb útra tévedhetünk, mint amiről álmodtunk hajdanán. A történések közepette miként változhat meg a gondolkodásunk, a céljaink és az álmaink. A fájdalomból pedig miként képes a bosszú megszületni és befolyásolni minket minden téren. A kitartása és az elszántságát nagyon szerettem, ahogyan azt is, hogy nem lett belőle „sebezhetetlen amazon”. Megmaradt emberi, aki akár akart, akár nem, de képes volt érezni, hibázni, elbízni önmagát, vagy éppen összetörni és meggondolatlanul cselekedni, mert éppen az indulatai befolyásolták a tetteit. A cselekedeti sokszor annyira emberiek voltak, hogy tökéletesen át tudtam érezni, hogy olykor mi motiválta őt és milyen az, amikor az érzéseink befolyásolják a cselekedeteinket és mennyire képes az emberi szív megbolygatni mindent, mert egyszerre képes szeretni és darabokra is hullani akár, de ugyanakkor megbocsájtani is és remélni… [SPOILER]Bevallom, hogy nem számítottam olyan fordulatra, hogy anya lesz belőle, de annyira eltalált lett az a rész is, hiszen tökéletesen illett a történetbe. Csodálatosan lett megírva hogy a hírnek köszönhetően miként változott meg Liz. Egy igazi anyatigris volt, aki soha nem adta fel és bármire képes lett volna a lányáért. Zara pedig annyira aranyos név *.* [/SPOILER] És ha már a váratlan fordulatoknál tartunk, akkor ilyen volt Balthazar Bianchi felbukkanása is, ami szintén remekül eltalált lett. Örültem, hogy nem lett erőltetve a két karakter viszonya, hanem megmaradt a tökéletes középút. A múlt és jelen miként is tud összefonódni valamennyire, illetve a bizalom mennyire ingoványos dolog tud lenni.
Shane Mason pontosan az a karakter volt, akiről nem tudtam mindig, hogy mit gondoljak. Egyszerűen nem tudtam mindig eldönteni, hogy merre is húz a szíve, kihez hűséges igazán. Mi a valódi arca és melyik az, amelyikkel átver „mindenkit”. Baromira jól eltalált lett és imádtam, hogy ahogyan egyre jobban megismertem, úgy is mindig képes volt bizonytalanságban tartani vele kapcsolatban az írónő. Egyik pillanatban kedveltem és azt mondtam, hogy ez az igazi arca, a következőben pedig bosszankodtam, hogy már megint az a rideg, idióta és talán picit kegyetlen ember lett belőle, aki maga se tudta, hogy mit is akar igazán. Nagyon szerettem ezeket a vívódásait olvasni, mert néha magam sem tudtam, hogy pontosan mi is lesz a következő lépése, mire megy ki ez az egész játék és végül hol is fog kikötni. Liz és a közte lévő szikra, romantikus szál remekül eltalált lett. A szócsatáik nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra, ahogyan macska-egér játékuk is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként is fog véget érni ez a különös „táncuk”, mi fog igazán segíteni neki abban, hogy dönteni tudjon. [SPOILER]A reakciója annyira aranyos volt, amikor megtudta, hogy apa lesz, majd amikor beszökött megnézni a lányát. Egyszerűen imádtam, még ha azokban a pillanatokban picit tarkón is csaptam volna, hogy legyen már határozottabb és vigye magával azokat, akiket szeret. :D Annál a bizonyos jelenetnél meg igazán izgultam érte, hogy nehogy baja essen!! [/SPOILER]
Roy Howard személyében pedig egy újabb remek utálni való gonoszt kaptam meg, viszont ami most igazán meglepett az a vége volt. Nem csak kegyetlennek és kapzsinak tartom ezt az embert, hanem szívtelennek is, aki csak saját önös céljaival foglalkozik. Egy igazi bábjátékos, akiről mindenki vagy legalábbis „sokan tudnak”, hogy létezik, de még is remekül irányítja a dolgokat, mindenhova elér a keze és nem retten vissza semmitől se. [SPOILER]A végét meg alig akartam elhinni, komolyan így ér véget a története? Kíváncsi vagyok, hogy mire készülhet még, vagy visszaköszön-e még ő valaha egy regényben…[/SPOILER]
Az utószó pedig tökéletes lezárása lett az egésznek. Köszönöm még egyszer ezt a fantasztikus kalandot, a remek fordulatokat és a megint remekül eltalált szereplőket is. Imádtam olvasni, s nem tudom, hogy miként csinálod, de újra remekül eltalált lett a borító is. Remélem egyszer majd a polcomon is díszeleghet. ♥ ♥
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Sokan ácsingóztak ugyan az ajtóm előtt virággal, amit totálisan elrontottak, mert egy antik tőr jobban lázba hozott volna, mint egy csokor virág.”
„Nemcsak a munkámat tette tönkre, hanem belelátott a lelkembe, és sebet ejtett rajta, amiből ömlött a vér; én pedig nem tudtam úgy bekötni, hogy meggyógyuljon.”
„– A távolság és az idő megmutatta, hogy nem tudok élni nélküled. Bármit is mondok, bárhogy is cselekszem,
te mindig is fontos leszel a számomra. Bocsáss meg! Kérlek, csak a szikráját mutasd, hogy hajlandó lennél megbocsátani.”
„Mondják, hogy az alkohol hatására minden kiröppen a fejünkből, mint sebes sas madár. Nos, az én madaram valami gyorsabb szárnyas volt, mint a sas.”
