Fülszöveg: 

Szerintem nincs olyan, aki ne hallott volna Harry Potterről, hiszen sokak nagy kedvence. Még mindig hihetetlen, hogy milyen csodálatos és fordulatokkal teli világot álmodott meg J. K. Rowling. Kicsiktől nagyokig képes rabul ejteni bárkit.
Sok évvel ezelőtt már nekem is volt szerencsém olvasni ezt a történetet, mert testvérem annak idején megkapta ajándékba és én is nagyon kíváncsi lettem rá akkoriban. Most pedig, amikor magyarul is elkezdték a különleges kiadásokat kiadni úgy döntöttem, hogy ideje újraolvasnom és beszereznem a saját példányaimat is.

Nem gondoltam volna azt, hogy ismételten ennyire el fog varázsolni és teljesen rabul fog ejteni, hiszen a filmeket is baromi sokszor láttam már, így szinte kívülről tudom, hogy melyik részben mi fog történni, de ennek ellenére is teljesen beszippantott. Természetesen feltűntek a különbségek a film és a könyv között, de szerintem még mindig az egyik legjobb adaptációkat ebből a könyvből készítették.
Csodálatos érzés volt újra elveszni ebben a varázslatos világban, bejárni Roxfort folyosóit, megismerni a tanárokat, a szereplőket újra és részese lenni a kezdeteknek, amikor minden szép lassan elkezdett kibontakozni. A szereplőit egytől egyig nagyon szeretem, szerintem remekül eltalálta őket és annak ellenére is, hogy tudom melyik szereplővel később mi történik, vagy mit is rejt a felszín, tudtam élvezni és jó volt látni azt, hogy eleinte miként viselkedtek, mik voltak a reakciók és miként próbáltak helytállni a kialakult helyzetekben. Remek érzés volt átélni azt, ahogyan őket képes volt egy-egy dolog lenyűgözni és ráébredni arra, hogy a legtöbben mennyire messzire is jutottak a történet előrehaladtával. Miként képes a véletlen egymás mellé sodorni a szereplőket, miként alakulhatnak ki barátságok egyik pillanatról a másikra.

Annak ellenére is, hogy kikapcsol, szórakoztat ez a könyv mégis akad komolyabb mondandója. Újra teljesen elvarázsolt ez a világ és alig várom, hogy szép lassan majd mindegyiket megint olvashassam. Ez egy olyan világ, ami képes az emberek szívébe belopni magát és akár mindig valami újat nyújtani.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„– (…) Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni – ezt jól vésd az eszedbe.”

„Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.”

„Még szerencse, hogy Petunia néni nem járkált be többé a szobába – Hedvig ugyanis szorgalmasan hordta haza a döglött egereket.”

Fülszöveg: 

Nem hittem volna, hogy egy könyv ennyire lehet csodálatos és fájdalmas is, de ez határozottan az. Azt már a könyv leírása is sejteti, hogy nem egy egyszerű témát hoz el az olvasóinak, de ennél sokkal több rejlik ebben a könyvben és sokkal mélyebb gondolatok és témákat hoz el, mint elsőre gondoltam.

A történet több évet ölel át, de nagyszerűen megoldotta az írónő az időben való ugrást, mert szerencsére a kimaradt évekre is marad rálátásunk, hogy mik is történtek akkoriban. Hiába két fő szemszög van, akkor is megannyi „nézőpontból” ismerhetünk meg egy-egy dolgot, vagy éppen azt, hogy milyen hatással is voltak rájuk a történések. Ezért pedig nagyon hálás voltam, mert biztos vagyok abban, ha nem így lett volna, akkor lett volna hiányérzetem, hogy nem ismerem meg azt, hogy a körülöttük élőkre milyen hatással is vannak a döntéseik. De ezt végül az írónő tökéletesen megoldotta. Hihetetlen az, ahogyan megjeleníti az érzéseket és az események forgatagát és ábrázolja, hogy miként fonódhat össze két ember élete, vagyis valójában ennél sokkal több ember élete. Milyen hatásai lehetnek egy döntésnek nem csak ránk nézve, hanem másokra nézve is.

Megindító volt olvasni a sorokat, látni azt, hogy miként változnak a szereplők a történet előrehaladtával. Hogy miként képes megváltozni valaki iránt érzett érzéseink, hogy olykor mennyire nehéz meghozni egy döntést és ráébredni arra, hogy nem biztos, hogy amit mi jónak hittünk az az is volt. És észrevenni azt, hogy netalán a döntéseink milyen hatással is voltak másokra. Család, szeretet, elfogadás, megértés, támogatás és még megannyi csodálatos és leírhatatlan érzést hoz el az olvasóinak az író. Letaglózott, és nehéz szavakat találni rá, mert egyszerűen megérint, beszélnek a sorok és nem eresztenek el.

Azt hiszem, hogy még sokáig velem lesz ez a történet és köszönöm ezt a hihetetlen, csodálatos, de ugyanakkor megindító történetet. Ez a könyv sokat ad és képes az emberhez "beszélni".

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Nagyon, de nagyon nem erre számítottam, amikor kezembe vettem a könyvet. Két könyvet volt már szerencsém olvasni az írónőtől magyarul, ezért bevallom, hogy sok humorra, remekül megírt erotikus jelenetekre és jól felépített karaktereket, múltat vártam ettől a könyvtől is. Az első dolgot leszámítva mindet meg is kaptam, viszont ezt a könyvét annyira humorosnak nem mondanám. Ezt kicsit komolyabbnak éreztem, mint a korábban tőle olvasott könyvek bármelyikét is. Megannyi fontos mondanivalója volt és talán pontosan emiatt éreztem úgy, hogy kevesebb volt a vicces szituáció is benne, viszont ezt egyáltalán nem bántam, egyszerűen csak meglepett.
A témája nem egyszerű, de gyönyörűen mutatta be a történéseket; nagyon szerettem azt, ahogyan szép lassan kibontakoztak a dolgok, mígnem a múlt és a jelen teljesen össze nem ért és ahogyan kifejezte a gondolatokat, érzéseket is, igazán lehengerlő volt. Sokféle igazság lakozott benne, amik között az ember könnyedén találhat olyat, amit magával tud vinni az után is, hogy befejezte a könyvet. Főszereplők remekül eltaláltak voltak. Rachel gondolkodása, személyisége nagyon eltalált – közel állt hozzám – volt, ahogyan az is, hogy ő miként próbált túljutni a múltján, illetve Caine miként hordozta szintén a láthatatlan sebeit ennyi éven át, pedig megtett mindent, amit annyi idősen tudott. Igazán ötletesnek találtam, hogy végül ott leltek válaszokra, ahol először egymás útját keresztezték, ahol minden elkezdődött. A könyv elején lévő mottó  remekül illett az egészhez és imádom azt a pár sort.

„Előfordul, hogy magunk választhatjuk meg az utunkat. Néha pedig az út választ minket, és nem tehetünk mást, mint követjük.”

Amit viszont kicsit hiányoltam, hogy Rachel testvére nem kapott kicsit több lehetőséget/szerepet a könyvben, illetve a megannyi elírás kicsit rontott az élményen. Az eredeti (Beautiful Mistake) címe jobban illik a könyvhöz, mint a magyar cím. 
Nos, ami a zenét illeti, egy-egy számomra ismeretlen számra rákerestem és tökéletesen illetek azok is a könyvhöz. És hála a könyvnek találtam új kedvenc számot is. ♥️ (Lynyrd Skynyrd - Devil in a bottle 🎶)
De ezek ellenére is szívembe zártam ezt a történetet is és még biztosan sok ideig velem lesz egy-egy gondolat belőle. Mindenkinek járna egy ilyen angyal! ♥️


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Sok negatív kritikát hallottam a magyarul megjelent könyveire a fordítás miatt, de én nagyon szerettem ezt a könyvét is, még mindig imádom az írónő stílusát. Sőt, egyre jobban megszeretem, ahogyan egyre többet olvasok tőle. Kicsit még jobban is szeretem a saját könyveit, mint azokat, amiket együtt írt mással. A humora egyszerűen fantasztikus volt és úgy kellett olykor elfojtanom a nevetésemet, mert éppen utaztam olvasás közben. Igazán ötletes volt, hogy nem csak személyiségükben voltak különbözőek a főszereplők, hanem a munkájuk is az érem két oldala volt. Mintha csak két nézőpontot állított volna egymással szemben egy olyan témában, ami szerintem egyébként is eléggé megosztja az embereket a hétköznapok során. Vajon aki elvesztette a hitét a szerelemben, házasságban és abban, hogy létezhet-e igazi bizalom, az újra képes lehet-e arra, hogy higgyen bármelyikben is? Ezen remekül lavírozott végig az írőnő, tökéletesen bemutatta azt, hogy a boldogság ott van körülöttünk és a világ nem annyira fekete-fehér, mint olykor hisszük, se nem annyira sötét vagy éppen egyszerű, mint mi gondoljuk, érezzük. A napi idézetek meg zseniális húzás volt, mindamellett kicsit el is gondolkodtatta az embert vele, azt viszont sajnáltam, hogy nem volt több belőle. Drew válaszai ezeket még zseniálisabbá tette.
Már a megismerkedésük pillanata se volt annyira hétköznapi, de a megalkotott szereplők és érzések, történések egy része annál inkább. Annak ellenére is, hogy vicces és tökéletesen kikapcsol ez a történet, attól még fontosabb dolgokat is boncolgat, amiket természetesen tökéletesen elrejtett ebbe a humoros történetébe. Olykor egy-egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam egy-egy kimondott igazságon, gondolaton. 
Ami viszont nekem egy picit nem tetszett, hogy kicsit túlzottan gyorsnak/egyszerűnek éreztem azt, amikor Drew beavatta Emerie-t a múltjába. Érezhető volt, hogy Drew-ban nagyon mély nyomokat hagyott a történtek (ez már egészen hamar kiderül, hogy valami "eltört benne" és a múltbeli visszaemlékezések csak ezt erősítik meg), ezért volt számomra meglepő, hogy ott még is viszonylag „könnyedén” elmesélte Emerie-nek az egészet. Annál a résznél volt egy kisebb hiányérzetem, viszont ennek ellenére is ez egy remek olvasmány volt számomra. A karakterek tökéletesen eltaláltak, a helyzetek is remekek voltak, és az igazán cuki és aranyos Beck-ről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen imádtam őt! 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: