Ruby Saw: Savages ​– Vadak (Vergilius játékai 1.)

Mindenek előtt szeretném megköszöni a bizalmat, hogy olvashattam ezt a történetet is megjelenés előtt. Már nagyon vártam, hogy most mivel fog meglepni és sokkolni az írónő, hiszen mindig képes valami újdonságot csempészni minden egyes regényébe. ♥

Ez a történet gyönyörűen mutatja be azt, hogy mennyire „kifordult lehet valakinek a világnézete, értékrendje” és miként képes megváltoztatni mindaz, ami ér minket a „szürke hétköznapokban”, vagy a hatalom utáni vágy miként mérgezi meg az ember szívét és vesz rá arra, hogy eldobjuk mindazt, ami valójában számít az életben.

Imádtam ahogyan bemutatta mindazt, hogy mennyire nem csak a vér szerinti kötelék miatt lesz valaki egy család, hanem lehet ez választás is. Attól lesz valaki család, hogy vigyáznak egymásra, ott vannak egymásnak és a szeretet összeköti őket. Még akkor is, ha ez nem mindig éppen a legjobban nyilvánul meg, vagy kicsit eltorzult az értékrendünk ilyen téren. Nagyon tetszett, hogy Sebastian múltjába is bepillantást nyerhettünk és így még inkább megmutatkozhatott az, hogy lehet a szívünk apró darabokra tört, ahogyan másoké is, de pontosan talán a sebzett szívek hozhatják el egymás számára a gyógyulást is. Ő megadta a vadak számára mindazt, amire leginkább az ember a lénye legmélyéről vágyik, vagyis egy otthont. Egy otthont, ahova tudták, hogy mindig hazatérhetnek és biztonságban vannak, illetve ott olyannak szeretik őket, amilyenek. És talán ez utóbbi miatt volt számomra meglepő, hogy olykor mennyire maszkot viseltek a külvilág felé. Ugyanakkor mégis érthető, hiszen nem akartak még több sebet szerezni annál, mint amit már az évek alatt szereztek. Fordulatos, kegyetlen és megannyi érzelemmel teli ez a történet, amiben olykor egy pici jellemfejlődés is megtalálható egy-két szereplő tekintetében. Volt olyan pillanata a történetnek, amikor nem akartam elhinni, hogy ez most komoly? Ezt nem tehette meg Ruby és de megtette. Pont ezektől a húzásoktól még zseniálisabb ez a könyv, hogy megmeri lépni ezeket a dolgokat és nem fél összetörni az olvasója szívét.

Leah számomra nagyon megosztó szereplő lett a történet során. Sokszor nagyon távol éreztem magamtól annak köszönhetően, ahogyan viselkedik és gondolkodik, míg máskor meg nagyon közel. Utóbbi esélyesen annak tudható be, hogy nagyon érezhető az, hogy ő mennyire sebzett és mennyire kiéhezett a szeretetre. Ő pedig sok mindenre képes azért, hogy érezhesse azt, hogy szeretik és fontos, szükség van rá. Ennek köszönhetően pedig sokszor magamhoz öleltem volna és megráztam volna, hogy térjen észhez, mert nem kell ezt tennie. Ő ennél többet ér. És pontosan emiatt voltam a srácokra is olykor írtóan dühös, mert néha olyan érzésem volt, hogy akad köztük olyan, aki ezt gyönyörűen ki is használja. Mindennek köszönhetően valamilyen szinten beteges is az, amit művelnek egymással, hiszen „erős testvéri kötelék” alakult ki közöttük az évek múlásával.

A fiúkról nehéz spoiler nélkül beszélni, de akadt köztük olyan, akit nagyon megszerettem és nagyon sajnáltam a végén, meg persze akadt olyan is, aki egészen semleges maradt számomra. Viszont egy biztos, hogy mindegyikük jól kidolgozott és különböző jellemvonásokkal is rendelkeznek, ezáltal pedig még színesebbé teszik a történetet is. És az egyikükről már egészen hamar olyan érzésem lett, mintha egy mini Vergilius köszönne vissza. Csak míg Vergilius most is okosan játszik, addig ezt a személyt inkább az érzések befolyásolják, aminek meg is lesz a következménye. [SPOILER] És én biztosan ennél kegyetlenebb és szenvedősebb halált kívántam volna ennek a szereplőnek. xD [SPOILER VÉGE] 

A két befejezés pedig remek húzás, hiszen mindenki megkaphatja a maga kis befejezését. Nekem az első befejezés nyerte el a tetszésemet, annak ellenére is, hogy az még inkább összetöri az ember szívét, de számomra az volt a hihetőbb. 

Hiába az Inferno előtti eseményekbe enged bepillantást engedni, én mégis valahogy azt érzem, hogy jobb ezt a történetet az Inferno után olvasni, mert itt olyan sokat nem kapunk Vergiliusból, ott viszont bőven és jobban érthetőbbé válik az, hogy itt miért is tartanak annyira tőle.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik pedig szerették az Infernot, azok szerintem biztosan szeretni fogják ezt is.