Fülszöveg: 

Régóta a polcomon csücsült és itt volt már az ideje, hogy végre el is olvassam. Remek történet, kár lett volna kihagyni! Kicsit olyan érzés fogott el olvasás közben, mintha egy kandalló közelében kényelmesen bevackoltam volna magam és a tűzropogását csak a nagypapám hangja törte volna meg, miközben elmeséli ezt a hihetetlen és lenyűgöző történetet. Nem tudom miért is keltette bennem ezt az érzést a könyv, talán a stílusa miatt és amiatt, mert papám imádott történeteket mesélni, de az biztos, hogy nagyon élveztem és imádtam elveszni az írónő által megálmodott világban.

Nagyon szerettem, ahogyan a jelen történései közé elrejtette a múlt árnyait, aminek köszönhetően egyre inkább megismerhettük a szereplőket, a tetteik mögött megbúvó miérteket és azt is, hogy miként sodorta össze az élet. Gyönyörűen mutatja be a világot, amiben élnek, a leírásoknak köszönhetően magam előtt láttam nem csak az eseményeket, de a legapróbb részleteket is a helyszíneknek. Örültem annak, hogy olykor kisebb átfedések voltak az események és a szemszögek között, így még inkább megismerhettük azt, hogy ki mit is gondolt egy-egy adott helyzetről, pillanatról.
Hihetetlen helyzetekbe sodorták magukat, aminek köszönhetően sokszor izgultam, hogy mi is lesz velük és hogyan is fogják ezt megúszni. [pici spoiler]Megdöbbentő volt számomra az, ahogyan szép lassan kiderült, hogy minden összefüggött és jól felépített terv része volt, vagyis majdnem minden. [spoler vége] Olykor csak pislogtam, hogy ennyire még ők se lehetnek zseniálisak és hiszem azt, hogy olykor a tervük sikeressége abban rejlett, hogy nem mindenki ismerte a következő lépést, csak az, akinek muszáj volt tudnia. Még akkor is, ha nem tartottam mindig jó ötletnek, hogy Kaz ennyire „titkolódzott”, de az eredmény magáért beszél. Néha felmerült bennem az is, hogy miként is képesek ennyire bízni Kaz-ban és nem haragudni rá, viszont azt hiszem egészen egyszerű a válasz, mert ők egy család a maguk fura módján és Kaz remeg vezető volt a saját fura modorával. Ők egymásra számíthatnak, miközben különféle érzések kötik össze őket. Mondhatnánk azt is, hogy számkivetettek abban a társadalomban, de ezt nem érzem egészen igaznak rájuk nézve. Mindegyiküknek megvan a maga múltja, félelmei és álmai is. Szereplők nagyon emberiek, ami a tetteiket, gondolkodásukat illeti.

Nem tudnék egy kedvenc szereplőt kiemelni, mert mindegyikük fantasztikusan megálmodott, összetett, érdekes személy és a szívembe zártam őket egytől egyig. Mindenki másabb, de értékes személy. Élvezett volt elveszni a ki nem mondott gondolataik között is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fog folytatódni ez az „őrült” játszma, mert úgy érzem, hogy a mostani megmérettetés csak a kezdet volt és most jön csak az igazi megpróbáltatás számukra.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

A borítója egyedi és gyönyörű, a második részé pedig még szebb lesz. Majdnem kihagytam, de szerencsére végül még is elolvastam az online olvasótábornak köszönhetően. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus!! 

Az írónő stílusa hihetetlenül gyönyörű, magam előtt láttam a legtöbb apró részletet is. Egy-két alap dolog, ami megszokott az ilyen regényeknél itt is megtalálható volt: a tragikus múlt, vagy a jelenben bekövetkező tragédiák hada, ami hatással van a szereplők viselkedésére, jellemére és a szerelmi szál is, de ennek ellenére is teljesen le tudott kötni. Él és lélegzik minden egyes sora, megannyi bonyodalom tarkítja az oldalakat, a végéről meg ne is beszéljünk. (Ha már tegnapra elkészült volna a második része, akkor is késő lenne, mert ez lenyűgöző. De angolul is sajnos csak decemberben jön a folytatás.) 

Nem csak a világot ábrázolja lehengerlően, hanem a szereplőit és a bennük dúló harcokat, érzéseket. Ahogyan a történet halad annál több apró darab kerül a helyére, miközben szép lassan a felszín alá pillanthattunk és kiderült, hogy ki milyen is valójában. Nagyon tetszett az, ahogyan kibontakozott a szereplők közötti kapcsolat is. Inan és Zélie közötti dolgot se éreztem elsietettnek, megvolt a maga szépsége annak is és sok minden rejlik már az első találkozásuktól kezdve a sorok között. 

A szereplőket nagyon megszerettem, annyira esendőek, emberiek voltak, hogy az valami hihetetlen. Gyönyörűen ábrázolta a vívódásaikat, azt, hogy kit milyen „démon” kísért és a világuk eseményei milyen bélyeget is nyomott rájuk. Mennyire nehéz olykor erősnek maradni, megbízni valakiben, vagy csak elfogadni a sors rendeltetését, önmagukat szeretni és elfogadni. Zélie egyszerre erős, megtört és olykor talán reményvesztett is, meg gyenge is, de ki ne lenne az? Mindenki megtörik, megbotlik, de ennek ellenére is talpra áll és megy tovább. Imádtam azt, hogy mennyi utat bejárt Inan is és annyira mesterien volt ábrázolva, ahogyan a „két oldal” között „bolyongott”, vagy éppen Zélie mellett még egy erős női karaktert kaptunk Amari személyében. Amari a szemünk előtt lel rá önmagára és válik azzá, akinek lennie kell. Csodálom őt mindazért, amin keresztül ment, a gondolkodásmódja pedig sokszor közel állt hozzám. Amit sajnálok, hogy Tzain szemszögéből még pár fejezetet se olvashattunk. Kíváncsi lettem volna rá, hogy ő miként élte meg a dolgokat, vagy mi is zajlott mélyen a felszín alatt. Remélem a következő könyvben kicsit jobban megismerhetjük őt is és nagyobb szerepet kap. A befejezésnek köszönhetően jó pár kérdés felmerült bennem, amire remélem hamarosan majd válaszokat is kaphatok, mert ez tényleg függővég lett, de ennek ellenére is csak ajánlani tudom! 

Ugyanakkor úgy érzem, hogy sok igazságot rejt a könyv, amit a mostani világra is könnyedén rá lehet vetíteni. (Pl: Mennyire hidegen tud hagyni másokat akár az ölés, milyen elvakultak lehetünk annak köszönhetően, hogy milyen környezetben élünk és milyen tanítást kapunk, vagy, akik hatalmon vannak azt hiszik bármit megtehetnek, mert ők a „királyok” és sok hasonló igazságokat rejt még a könyv). 

Szórakoztat, kikapcsol, de el is gondolkodtat. És már nagyon várom a következő részt, már most olvasnám legszívesebben. Alig tudom elhinni, hogy ez az első könyve az írónőnek. Még sok ilyet kérek! Nem is kérdés, hogy hatalmas kedvenc lett és pont jókor talált rám ez a könyv!

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

Ez az idézet szerintem nagyon jól kifejezi az egész könyvet. Nagyon szerettem a könyvet, fantasztikusan megírt történet, amelyben a szereplők érzéseit az olvasó is könnyedén magáénak érezheti őket. Nem csak hétköznapi emberekről szól, hanem hétköznapi érzésekről is, amelyeket csodálatos módon tár az olvasó elé az írónő. Ki ne vágyna arra, hogy szeressék, vagy éppen a szerelemre? Szerelem, csalódás, összetört szív, álmok és megannyi érzés megtalálható ebben a rövidke történetben, mindamellett még humoros is. Sőt, sajnos most tényleg mondhatom azt is, hogy rövidke volt és szívesen olvastam volna még tovább is. Biztos vagyok abban, hogy egy-két helyen még tovább lehetett volna részletezni a dolgokat és a bővített kiadásban ez remélhetőleg meg is fog történni. 

Gyönyörűen megírt és nagyon olvastatja magát. Még ha olykor talán túlzottan is tökéletesnek tűnt a két főszereplő között lévő kapcsolat, akkor is azt tudom mondani, hogy lekötött. Remekül tárja az olvasó elé, hogy olykor igen is változni szeretnének az emberek, mert megéri, ahogyan küzdeni is és mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik a boldogságunk. Nem kerülhetjük el azt se, hogy egy ilyen "úton" valamilyen módon el is bukjunk, de utána létezhet-e újabb esély? Ha a bizalom megsérül, akkor utána még létezhet-e bizalom? Ezekre is mind-mind választ kapunk és még ezenfelül is akadnak elgondolkodtató gondolatok a sorok közé rejtve. Ami még tetszett, hogy a barátság is fontos szerepet kapott, nem csak a szerelem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül mi lesz az, amivel igazán összetöri a szívemet az írónő és sikerült is neki a végével. Szívem szakadt meg, hogy ez történt vele, még ha kisebb harc is dúl bennem, mert megértem és nem is, hogy Kathlyn miért is döntött úgy a történtekkel kapcsolatban. Nagyon szomorú voltam, hogy így ért véget az egész és pontosan emiatt vagyok kíváncsi a folytatásra, mert szeretném tudni, hogy mi is lesz velük. Miként képesek a sebek beforrni, miként fognak felülkerekedni a múltban szerzett sebeiken.  

Ha könnyed olvasmányra vágysz, ami kikapcsol, akkor ezt mindenképpen tudom ajánlani. Megér egy esélyt a könyv. Nagyon szerettem és már várom, hogy folytatást is olvashassam. 

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

Fülszöveg: 

A borítója miatt figyeltem fel rá, ami gyönyörű és egészen egyedi, majd pedig a fülszöveggel teljesen megfogott. Kíváncsi voltam, hogy miként fogja bemutatni az arab mondavilágot, mivel színezi ki és teszi egyedivé a történetét. Nagyon tetszett, ahogyan az írónő bemutatta és elkezdett bevezetni az általa megálmodott világba. Remekül kitalált és szerintem eléggé összetett világot alkotott meg. Mesterien bánik a szavakkal, nem csak a borító lett igazán gyönyörű, hanem a leírásai is. 

Két szemszögből mutatja be a történetet, bár szerintem ez se teljesen igaz, hiszen olykor egy harmadik szemszög is megmutatkozik, még ha az által a múltat ismerhetjük, vagy legalábbis egy valakinek a múltját, hogy mi történt vele és mit látott egykoron. Nagyon szerettem Nahri és Dára cselekményét. Sőt, igazából Nahri szemszögéből szerettem leginkább a könyvet, általa megismerni azt a világot, amibe belecsöppent egyik pillanatról a másikra. Mondhatni egy önző lányról van szó, aki sokszor a saját érdekeit nézi, de emiatt nem tudtam hibáztatni tekintve a múltját, viszont véleményem szerint ő is formálódott a történet előrehaladtával, mégha nem is kell teljesen megváltoznia és nem is változott nagyot. Érdekes volt látni, hogy kivel milyen lesz a kapcsolata. Nahri és Dára között meglévő szikra nagyon jól eltalált volt, nem mondanám megszokott vagy tipikus romantikus szálnak, de ezt nem is bánom. Szerintem így sokkal jobb volt. Ali szemszöge sokszor nem tudott annyira lekötni és nem is teljesen értettem mindig, hogy miért van rá szükség, mert esélyesen másképpen is meglehetett volna ismerni az általa „bemutatott dolgokat”. Egy-egy pillanatban szimpatikusnak találtam, de valójában soha nem tudtam igazán megkedvelni. Sőt, kicsit gyengének és gyávának is tartom egy-egy döntése miatt. 

 A végével összetörte az írónő a szívemet, annak ellenére is, hogy számítottam hasonló dologra, még ha a kivitelezést pontosan nem is láttam magam előtt, hogy miként is fog megtörténni. Viszont olyan fordulat is történt a végén, amire egyáltalán nem számítottam és kíváncsi vagyok, hogy annak később lesz-e következménye, és ha igen, akkor miként mutatkozik meg. Sok remek csavar van a könyvben, de ennek ellenére se tudnám azt mondani, hogy kedvencem lett; tetszett és kíváncsi vagyok arra, hogy még mit fog kihozni ebből az írónő, hiszen megannyi dolog még csak most fog igazán kibontakozni és az utószó remek felvezető lett a következő részhez, illetve a lezárás is ezt sugallja, hogy bőven tartogat még meglepetést ez a világ.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: