Elizabeth Lim: Fénytörések

Fülszöveg: 

Mulán története gyerekkorom óta nagy kedvencem, ennek köszönhetően kicsit félve kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába. Tartottam attól, hogy nem fog annyira elvarázsolni ez a történet, mint az eredeti, vagy esetleg egy teljesen másabb Mulánt fogok kapni, mint akit már megszerettem. Szerencsére viszont minden félelmem alaptalan volt, mert ez a könyv egyszerűen lenyűgöző volt és csodálatos kalandra invitált.

Ez a könyv könnyedén hozta vissza a „régi” emlékeimet a mesével kapcsolatban, hiszen pontosan a mesében megismert eseményhez szőtte az írónő ezt a történetet. A könyv elején felidézett egy-két momentumot, majd pedig szép lassan elindult a saját útján ez mese. Nagyon tetszett, hogy miként is fonta össze az általa megálmodott kalandot az eredetivel, mert nagyon is hihetőre sikeredett és úgy éreztem, hogy a mesét is nyugodtan kibővíthetnék ezzel. Még több kalandot és még több fontos gondolatot hordozna a mese, mint eredetileg teszi. Mesterien sikerült megragadni az eredeti Mulan történet hangulatát és varázsát. Mindig is csodáltam Mulán bátorságát, talpraesettségét és hatalmas szívét, amiből most még többet kaphattam. Nem csak a történet tartogatott megannyi meglepetést, hanem még Mulan is. Még inkább megmutatkozott a bátorsága, leleményessége, a hatalmas szíve és az, hogy mennyi mindenre képes lenne a barátaiért, a családjáért, mindazokért akik számára fontosak.

Nagyon tetszett, ahogyan megelevenítette az írónő az Alvilágot. Egyszerre érdekes és veszélyes hely, ahol soha nem tudhatod, hogy kibe botlasz bele, vagy éppen melyik „ajtó” hova is vezet. Itt is találkozhatunk mondákkal, hiedelmekkel, amik még érdekesebbé teszik a már ismert világot. Egyáltalán nem éreztem egyik történést se túlzásnak, sőt, inkább imádtam és még inkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon még milyen meglepetéssel fog szolgálni. Ugyanakkor ez a mese nem csak a fordulatok miatt különleges, hanem a megjelenített gondolatok, leírások miatt is, amik az olvasóját is kicsit elgondolkodtatják. Gyönyörűen ábrázolta azt, hogy mikre vágyunk és mennyi mindenre képesek vagyunk érte. Mennyire szeretnénk azt, ha elfogadnának minket, vagy éppen mennyire nehéz megmondanunk azt, hogy kik is vagyunk valójában és mennyire könnyedén képes néha átjárni minket a kétely, vagy a remény.

Ami hatalmas pozitívum volt, hogy a szereplők nem lettek kiforgatva. Nem próbálta meg másabbnak beállítani egyiket se, mint amilyennek már megismerhettük őket. Ennek köszönhetően még inkább hihetőbb volt számomra az, hogy ez nem is egy különálló történet, hanem inkább olyan, mintha az eredetiből ezt valami miatt kihagyták volna és most mutatnák meg a „rajongóknak”. Jó volt újra részese lenni Mulan történetének, kicsit jobban megismerni a kapitányt is. Egy dolgot sajnálok, hogy Mushu nem nagyon kapott szerepet a történet során, viszont Mulan és Li Shang mellé csapódott harmadik félt nagyon megszerettem. Imádtam Shishi  megnyilvánulásait és tetteit. Igazi egyéniség. Illetve még két másik új szereplőt is nagyon eltalálta az írónő. Érdekes volt olvasni, hogy milyen is az Alvilág ura, vagyis Yama király, illetve az Alvilágban élő szellemek, démonok és társai. Illetve ne feledkezzünk meg még egy különleges személyről, aki időről időre felbukkan és fontos szerepe van az Alvilágban. A végén közte és Mulan között lévő jelenet az egyik kedvencem. Nagyon érdekes volt megtudni az igazságot róla, hogy ki is ő és miként keveredett erre a helyre.

Ha ilyen jó történetet sikerült írni még az eredeti meséhez, akkor én még azt is megmerném kockáztatni, hogy szívesen olvasnék még róluk és a kalandozásaikról. Biztosan később se lehetett unalmas az életük. Nem is kérdés, hogy új kedvencet avattam és bátran ajánlom mindenkinek ezt a történetet. Megéri elolvasni.

A borító és a színezett lap élek pedig még varázslatosabbá teszik ezt az amúgy is varázslatos történetet. A könyvnek köszönhetően elfogott az az érzés, hogy ismét meg kéne nézni a mesét.

„Az élet alvajárás, a halál hazatérés.”

„– Az apám azt szerette volna, ha meglátom magamban az erőt – mondta élesen a tükörnek. – Amikor kislány voltam, azt mondta, az élet egy utazás, ami a döntéseimnek megfelelő irányba visz. Azt mondta, csak azon az úton éri meg elindulni, amit a szívem választ, ezért ne féljek, ha nehéznek tűnik.”

„– Megcsinálod, Shang – mondta a kapitánynak… – Akármilyen csatát is vívsz most odabent, én melletted állok.
– Jól van! – bátorította Mushu. – Csak így tovább! Meg is csókolhatod!
– Mushu!
A sárkány vállat vont.
– Ez a tündérmesékben mindig működik.
– Elég legyen! – mondta Mulan, és elfordult Mushutól, hogy a sárkány ne lássa a pírt az arcán. Micsoda őrült ötlet! – Hagyjuk aludni.
A lány egy pillanatig örült, hogy a kapitány eszméletlen, és nem hallotta, hogy Mushu azt javasolja, csókolja meg.”