Fülszöveg: 

Még így pár nap után is sok minden kavarog a fejemben és nehéz szavakba önteni. Néha azon kapom magam, hogy még mindig a könyvön gondolkodom, egy-egy történésen, mert ez a könyv az életről szól. Nem a mesébe illő és fájdalom nélküli életről, hanem a rideg valóságról, amiben mi is élünk. Pontosan emiatt egyszerre gyönyörű és fájdalmakkal teli történet ez, aminek az érzéseit véleményem szerint könnyedén át lehet érezni.

A szereplők hétköznapiak, ahogyan a kialakult helyzet és az érzelmek is, ettől pedig még inkább képes néha az ember szívébe marni a sorok között rejlő igazsággal. Nagyon fontos témát boncolgat ez a történet, ami remekül átszövi az egész könyvet, az elejétől a végéig. Azt is mondhatnám, hogy részben ez egy tükör számunkra, ami arról mesél, hogy soha nem szabad feladni és hinni kell abban, hogy a boldogság ott vár ránk, de olykor kockáztatnunk kell miatta. Különösen tetszett, hogy nem egy csettintésre változott meg minden, hanem kellő időt ad a dolgoknak és hagyja kibontakozni az érzéseket, gondolatokat és eseményeket is, mert ettől még inkább életszerűbb lett a történet és még inkább képes a szívünkbe marni, elgondolkodtatni minket.

Léna pontosan úgy megbotlik újra és újra, mint bárki más tenné a szürke hétköznapokban, ennek köszönhetően még inkább könnyebb átérezni mindazt amin keresztül megy. A belső vitáit egyenesen imádtam olvasni és alig vártam, hogy még többet kaphassak belőlük, mert szerintem nagyon jól megírta ezeket az írónő, és ha nem is emiatt, de mennyiszer ostorozzunk magunkat belülről, mennyiszer elhisszük azt, hogy nem érdemlünk többet? Annyira élethűen alkotta meg ezeket a részeket is, hogy volt, amikor kicsit félre kellett raknom és mély levegőt véve átgondolnom pár dolgot, mert olyan dolgokat boncolgat, amikkel az ember lelkébe könnyedén bele tud marni, pedig valójában csak az életről szól. Ott van az is, hogy mennyiszer hisszük azt, hogy a múltunk nem határoz meg minket, pedig a múltban látott és eltanult szokásokat nagyon sokszor nehéz levetkőznünk, illetve magunk mögött hagyni azt, amiben felnőttünk. Természetesen nem csak ezeken múlik a jelenünk, hanem sok minden függ tőlünk is, ahogy erre Léna is rájön idővel. Sokszor nagyon sajnáltam őt és kíváncsi voltam rá, hogy miként is fog ebből kikeveredni és végre rálelni a boldogságra, mert mindenkinek kijár a boldogság és a szeretet. Bárki bármit is mondjon.

Zsú nagyon nem lett szimpatikus és nem is nagyon tudtam egyetérteni a viselkedésével, mert nem ezt érdemelte az anyja.

Összességében jó volt kicsit kizökkenni a megszokott romantikus történetekből ezzel a könyvvel. Imádtam ezt az érzelmi kavalkádot, amibe ez a könyv lökött. A vége pedig megmelengette a szívemet, mert soha nem késő tenni azért, hogy boldogok legyünk és magunkkal is törődjünk. Néha bátornak kell lennünk.
A borítója meg szerintem nagyon szép.

„Szabad-e bármilyen ok miatt azt választani, hogy ne szeressék az embert?”

„A pszichiáter végül nyugtatót és hangulatjavítót írt fel, de amikor átadta a receptet, azt mondta:
– Tudnia kell, ezek csak vegyszerek. Csak elhalványítják a problémát, de nem oldják meg. Hogy jobban legyen, magának is akarnia kell.”

„– Egy férfinak mindent szabad.
– Ezt is anyád mondta, mi? Nem akarom bántani, az isten nyugossza szegényt, de ebben tévedett.”

Fülszöveg: 

Nagyon kíváncsi voltam már erre a történetre, mivel az egyik kedvenc hazai írónőm írta. Mindig kíváncsian várom, hogy milyen történettel lepi meg az olvasóit és nem titok, hogy nagyon szeretem a könyveit, ez pedig most se volt másképpen.

Könnyedén szippantott be az általa megálmodott világ, mert szerintem sikerült egy remek fantáziavilágot teremtenie. Nehezen tudtam félretenni, mert tudni akartam, hogy merre fogja sodorni az élet a szereplőket és még mi derül ki, erről a titokkal teli világról. Gyönyörűen vezet minket be ebbe a világba, amiről szép lassan rántja le a leplet, hogy pontosan miként is épül fel, miben hisznek az emberek, viszont biztos vagyok abban, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni az írónő és még akad bőven titok, amiről még mit sem tudunk.

Ugyanakkor, véleményem szerint nem csak ez a világ tette különlegessé ezt a történetet, hanem az is, hogy a szereplők mind emberiek maradtak. Nem éreztem egyiküknél se azt, hogy bármilyen téren túlzásba esett volna, hanem a különlegességek ellenére hétköznapiak maradtak. Hétköznapi gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel, aminek köszönhetően még könnyebben át tudja érezni az olvasó az érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, vagy éppen azt, hogy mit miért is tesznek. Szerettem a botlásaikat, velük együtt örültem annak, amikor boldogság járta át őket és velük együtt szomorkodtam, amikor „szívek” törtek össze. Érdekes volt látni azt, hogy ki, miként változott, miként formálta őket az események sodrása. Miként változtak meg, nem csak tettek terén, hanem formálódnak belül is, a felszín alatt. Ennek köszönhetően pedig nem csak kalanddal, izgalmakkal teli ez a kötet, hanem erős, érzelmek terén is. Gyönyörűen bánt a szavakkal ilyen téren is és egyik karakternél se éreztem azt, hogy hirtelen változna meg. Sőt, néha legszívesebben én ráztam volna meg olykor egy-egy karaktert, hogy vegye már észre az igazságot/térjen már észhez, de ezek ellenére is imádtam. Külön örültem annak, hogy egy olyan világot sikerült megteremtenie, amibe egyáltalán nem éreztem erőltetettnek a meleg szálat se, hanem tökéletesen simult bele az egész történetbe. Varázslatosan tárja az olvasó elé azt is, hogy a titkok néha tényleg megvédhetnek minket, ugyanakkor nehezebbé is tehetik a dolgokat, ha túlzottan sokáig nem beszélünk róluk azokkal, akikkel pont, hogy meg kéne osztanunk.

Az, hogy több szemszögből olvashatjuk kifejezetten jót tett a könyvnek, mert így nem csak a világot ismerhettük meg jobban, hanem az eseményeket és azt, hogy ki miként is élte meg a történéseket, milyen belsőcsatákat kellett megvívniuk, mi rejtőzött egy-egy tettük mögött. Egy picike hiányérzetem mégis maradt. Örültem volna, ha néha lett volna egy negyedik szemszög is. Az elején a Mester szemszögéből, később pedig érdekelt volna, hogy Kellán miként is élte meg a végén történteket. Ott jó lett volna picit jobban elmerülni a dolgokban, kifejteni picit bővebben is az érzéseket, a cselekményt. Ahogy a karaktereknél is erőteljesen jelen van a remény, úgy én is reménykedek abban, hogy mivel imádom a térképeket a könyvekben, így remélem, hogy a következő részben esetleg lesz, vagy a főszereplők társjegyeit esetleg megcsodálhatjuk majd rajzformájában is.

A befejezés meg kegyetlenség, mert megannyi kérdés cikázik a fejemben és legszívesebben már most elmerülnék a folytatásban, hogy milyen utat is kell bejárniuk a szereplőknek, miként derül fény még megannyi titokra. Valóban létezhet tökéletes boldogság számukra? Vagy éppen lesz-e olyan, aki képes lesz még visszatalálni önmagához és rálelni arra, ki is ő valójában? És még ott van az is, hogy vajon az isteneknek kivel mi a tervük?

Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás titokkal, erős karakterekkel és érzelmekben dús, miközben egy csodálatos, új világot ismerhetünk meg. Nem is kérdés, hogy újabb kedvenc könyvet sikerült avatnom az írónőtől. A borítóját meg imádom!

„A boldogság csak rajtad áll.”

„Ha igaz az, hogy ennél jobb lesz a társa közelsége, akkor annak jobbnak kell lennie minden boldogságnál, amit ember ismerhet.”

„– Honnan tudhatom, hogy mitől lennének igazán boldogok? – kérdezte halkan.
– Nemcsak a csuklójukról olvasol, hanem a szavaikból, viselkedésükből is – felelt a Mester lágyan. – Figyelsz és tanulsz. Még hosszú út áll előtted, de ne bánd. Ezért vagy itt.”