Séverine Vidal - Manu Causse: Bicebóca ​szívek

by - április 10, 2020


Fülszöveg: 
„– ​Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.

Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…

Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.



Cím: Bicebóca ​szívek
Szerző: Séverine Vidal - Manu Causse
Oldalszám: 160 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kötés: puhatáblás ISBN: 9789634573111


VÉLEMÉNYEM:

Nem egy hosszú könyv, ha a terjedelmét nézzük, viszont szerintem annál nagyobb kincs. Néha megnevettet, máskor könnyeket csal az ember szemébe, olykor pedig mind a kettőt egyszerre. Azt hiszem már ebből is sejthető, hogy nagyon imádtam.

Szívhez szóló, tanulságos történet, de még is megvan a maga könnyedsége a humorának köszönhetően. Nagyon jól megírt történet, ami kikapcsol és megérinti az ember szívét. A lapok fogyásával egyre inkább közelebb kerültek hozzám a szereplők, az érzéseik és a gondolkodásuk. Még az igazgatóhelyettest is megszerettem, néha kicsit magamra is ismertem a sorozatfüggőségében. :D

Barátság, elfogadás és az álmok megvalósulása mellett, kisebb reményt is hordoz magában, miközben csipetnyi romantika is átszövi a történetet. Szerintem fantasztikus könyvet sikerült alkotniuk és ami még nagyon tetszett, az nem mást, mint az egyedi köszönetnyilvánítás a könyv végén. Zseniális lett. Én bátran ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 


„– Tudod, mi az a medvepuszi?
– Persze: egy szerelmes bundás brummogó csókot lehel a kedvese pofijára.
Elnevetem magam.
– Nem igazából, hanem a sportban!
– Igen, képzeld, azt is tudom. Velem is nemegyszer megesett már.
– Te is sportolsz?
– Hát, ha sportnak nevezhetjük, hogy rendre nekimegyek a bútoroknak,olimpiai bajnok vagyok.”

„– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok.
Tudom, hogy Lou meglátta a botomat. Így folytatom:
– Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachardnak. Úgy nagy vonalakban.”

– „Azért pirult el, mert azt mondtam, hogy Vlad roki.
Mert ő már kezdi másképp látni. Ő látja a szálegyenes Vladot a kicsavarodott Vlad alatt. A szerelmes, helyes csávó Vladot a HEIO-s jó haver Vlad alatt.”

You May Also Like

0 comments