Fülszöveg: 

Imádom!! Letehetetlen!! ❤❤

Nem hittem volna, hogy bármelyik könyve az írónőnek felül fogja múlni az off-campus sorozatból a két kedvencemet, de ennek a résznek határozottan sikerült! Teljesen beszippantott már az elején ez a történet, imádtam minden sorát. Már a korábbi könyvekben elszórt morzsáknak köszönhetően nagyon kíváncsi lettem erre a párosra és nagyon örülök, hogy megírta ezt a könyvet, mert szerintem tökéletes párost sikerült alkotnia. A közös pontok ellenére is úgy éreztem, hogy Summer és Fitzy között sok az ellentét, de az ellentétek ellenére is annyira jól passzolnak egymáshoz, hogy az valami hihetetlen. Tökéletesen kiegészítik a másikat és mindamellett a legjobb hatással vannak egymásra, ez szerintem remekül megmutatkozik a történet során.

Itt is bőven akad humorosabb rész, aminek köszönhetően olykor igazán nehéz volt visszafognom a kuncogásomat, nevetésemet meló közben, mert amikor csak tehettem olvastam. Jó volt végre megismerni jobban Fitzy múltját és azt, hogy milyen is ő valójában. Egy újabb álompasival bővült a listám, mert annak ellenére is, hogy ő inkább a csendesebb, visszahúzódóbb fajta nagyon is csodálatos személy a felszín alatt. Summer szókimondó, forgószél jellemét szerintem remekül eltalálta az írónő és örülök, hogy végre ő is jobban kibontakozhatott, mert benne is sokkal több rejlik, mint elsőre gondoltam. Amit még imádtam benne az a harciassága és az, ahogyan a barátaiért képes kiállni. [SPOILER]Még szimpatikusabbá vált a történetvégén a cselekedetének köszönhetően, amikor pontosan egy olyan lányt mentett meg, akivel ki nem állhatták egymást.Vagy amikor nem említette, hogy ő már korábban jelezte, hogy valami nem stimmel azzal a tanárral. Ennél a jelenetnél szerintem még inkább megmutatkozott, hogy hatalmas szíve van és ő nem tud csak úgy hátat fordítani a dolgoknak. És örülök annak, hogy nem hagyta azt, hogy a feledéshomályába vesszen a történtek, hanem igen is a sarkára állt és elintézte, hogy meghallgassák őket. [/SPOILER] Néha mind a két főszereplőt picit fenékbe billentettem volna, hogy szedjék már össze magukat, viszont ezek ellenére is nagyon imádtam azt az utat amit bejártak. [SPOILER] A vége felé lévő a szakítunk, nem szakítunk. Az egyszerűen pazar lett, mintha két cuki, dilis óvodást láttam volna. Annyira édesek voltak annál a résznél. [/SPOILER] Örülök annak, hogy egy-két régebbi szereplő is feltűnt, jó volt újra olvasni róluk. Brenna nagyon szimpatikus lett, így kíváncsian várom az ő történetét is.

Illetve szerintem remekül mutatta be a történet során az írónő, hogy nem szabad elsőre megítélni senkit se, mert sokkal több rejlik a felszín alatt, mint azt gondolnánk. Remek kikapcsolódást nyújtott a könyv, egy dolgot sajnálok, hogy ilyen hamar vége lett. Szívesen olvasnék még róluk, akár arról is, hogy mi lesz velük évekkel később. :) ❤

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Te vagy a napfény – fejezem be magamban.
A neve nyár, a lelke napfény.”

„Kíváncsi lennék, vajon Fitzy hogy csókol.
Mint egy bunkó – szólal meg a belső Selena Gomez–hangom.– Úgy csókol, mint egy igazi bunkó.
Hát persze. Mert egy bunkó.”

„Fitz megdörzsöli az arcát.
– Summer! Gyanítom, hogy ezt még sokat fogod hallani tőlem, de… egyszerűen nem értelek.
Nate vigyorog.
– Nem baj, szívem. Ha ez megnyugtat, nem vagy egyedül – nyomok puszit az arcára.”

Fülszöveg: 

Ez volt az a rész, ami legkevésbé tetszett. Nem igazán tudott lekötni, olykor még a mellékszereplők is jobban érdekeltek, mint ez a páros. Nem izgultam értük, nem volt bennem az a legyőzhetetlen kíváncsiság, mint ami a többi párossal kapcsolatban hatalmába kerített, amikor olvastam a történetüket. Az igazat bevallva még Fitzy története is jobban elkezdett érdekelni a pár elejtett morzsa miatt, mint ez a történet. Nekem ez a rész nem volt annyira kiemelkedő, fordulatos, mint a korábbiak és a páros se váltott ki igazán belőlem különösebb érzést. Ennél a résznél még kicsit az is zavart, amikor a korábbi könyvekben megismert történéseket újra elmesélte, véleményem szerint a korábbi könyvekben ezt jobban megoldotta az írónő. Sokkal jobban összekötötte az eseményeket, mint ebben a részben. Tuck aranyos, odaadó, türelmes srác, de ezek ellenére se lett kedvencem. Sabrina dilemmáját, érzéseit is meg tudtam érteni, de valahogy még is valami plusz hiányzott nekem ennél a párosnál, résznél.

Mindezek ellenére is imádom ezt a sorozatot és már várom a többi köteteket, mert az írónő stílusa szerintem fantasztikus.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Dean bolond. Ez a lány édesebb, mint a méz.”

„– Van egy elméletem a gyereknevelésről. Mind el fogjuk szúrni, méghozzá sokszor és sokféleképpen. A gyerekeinknek így is, úgy is terápiára lesz szüksége. A cél tehát az, hogy a szükséges terápia mennyiségét a minimálisra redukáljuk.”

„Szerintem te vagy a legérdekesebb srác, akivel valaha találkoztam. Szerintem isteni vagy az ágyban, és újra le akarok feküdni veled. Szerintem, ha a szívem képes lenne összetörni, te összetörnéd.”

Fülszöveg: 

Fantasztikus volt!! Imádom, nem tudok betelni vele! Nem hittem volna, hogy az első részt felül fogja múlni bármelyik másik, de ennek a résznek határozottan sikerült. Az első rész volt eddig a leginkább kedvelt részem, de most már ez az, pedig egy picit félve kezdtem bele. ♥ A korábbi részek alapján nem annyira kedveltem Deant, de ennek a résznek köszönhetően ez határozottan megváltozott. Imádtam a beszólásait, az őszinteségét, a felfogását és azt is, ahogyan szép lassan bepillantást nyerhettem a '"színfalak" mögé, hogy valójában mennyi mindent nem mutatott meg eddig önmagából. Egyszerűen nem tudok betelni vele, mert sokkal több rejlik benne, mint elsőre hittem, hogy az valami hihetetlen. Remekül megalkotta őt az írónő és imádom a hozzá megálmodott történetet. ♥.♥

Allie személyében egy erős és kitartó hősnőt ismerhettem meg, akinek nem csak az esze, de még a szíve is teljesen a helyén van. Nagyon szerethető karakter. Az apukájával lévő kapcsolatát pedig nagyon szerettem, mert abból is érződött, hogy mennyire erős, és akik fontosak számára azokat soha nem hagyná magára. S hiába árnyékolja be a múltját egy szomorúbb esemény, attól még életvidám maradt. A kettejük szócsatája pedig lehengerlő volt, nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra. És itt, újra igazán azt éreztem, hogy megvan a két karakter között a szikra, hogy ők tényleg olyanok, mint a zsák és a foltja. Tökéletesen passzolnak egymáshoz.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ennek a résznek a bonyodalma, amiért egyszerre vagyok hálás és a szívem szakad meg. Örülök, hogy nem egy harmadik személy kavart be, nem szerelemi dráma lett belőle, ugyanakkor viszont a szívem szakadt meg attól, ami történt. Dean fájdalmát teljesen át tudtam érezni, ahogyan Allie tettét is, hogy végül miért cselekedett úgy, ahogy. S olykor szavakkal józanítóbb pofont kaphat az ember, mintha egy valódi pofont kapna és úgy éreztem itt is pontosan ez történt.
Summer felbukkanása remek húzás volt, már most kíváncsi vagyok rá, hogy vajon ő milyen „kalandba” is fog keveredni. Imádtam a stílusát, azt, hogy ennyire pörög és a kendőzetlen őszinteségét. :D
Egyszerűen fantasztikus volt! ♥.♥

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„– Sean nem fogja abbahagyni az üzengetést. Próbálkozik majd e-mailben, telefonon, és minden lehetséges eszközt bevet, hogy visszaszerezzen. Tudod, miért? Mert okos vagy, vicces és baromi jó csaj, és ő rájött, mekkora hiba volt elengedni téged.
Allie meglepetten néz rám.”

„– Ez a Dean-féle élet másik alappillére. Mondd, amit gondolsz, és gondold, amit mondasz.
– És tégy, amit akarsz.
– És tégy, amit akarsz – ismétlem.
– Azt hiszem, kezdem nagyon megszeretni ez a Dean-féle életet.”

„Van ez a rossz szokásom, hogy mindenkit boldoggá akarok tenni, akár a saját boldogságom árán is. Apa szerint ez csodás tulajdonság, de néha azt kívánom, bárcsak önzőbb lennék.”

Fülszöveg: 

Nem is értem, hogy miért várattam egy évet ezt a sorozatot, hiszen az első részét nagyon szerettem. Barátnőm ajánlotta még tavaly ezt a sorozatot, ahogyan most is neki köszönhetően keveredett a kezembe a második része, amit köszönök ismét neki. <3 br=""> Annak ellenére is, hogy az első részét jobban szerettem, mint ezt, azt gondolom, hogy ez is egy remek könyv lett. Nem értettem minden pillanatával egyet, vagy éppen volt benne olyan történés ami nekem kicsit fura volt, de mindennek ellenére is nagyon élveztem és alig vártam, hogy minél többet megtudhassak erről a párosról. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként is fognak egymás mellett kikötni, az élet milyen próbatételek elé állítja őket. Többször is mosolyt csalt az arcomra a könyv és amikor csak tehettem faltam a sorokat. Nem tagadom, lehet telhetetlen vagyok, de örültem volna, ha a próbatétel picit részletesebb lett volna és jobban bepillantást nyerhetek ott a dolgokba, mert remek ötlet, elképzelés volt az írónőtől. Kicsit úgy érzem, hogy nem annyira bontotta ki ezt a lehetőséget, mint amennyire lehetett volna. Több rejtőzött ennél a résznél, mint amit kaptam. Grace szülei nekem nagyon szimpatikusak voltak, tetszett a történetbe szánt szerepük, illetve az is, amikor Logan Grace apja előtt „megtört”. Az annyira szívbe markoló volt számomra az a rész, imádom ezt a jelenetét a könyvnek.
Becsülöm Logant azért, hogy ennyire kitartott, képes lett volna vállalni azt az életet is, mert úgy érezte az a kötelessége és az a helyes. Képes lett volna még az álmait is feladni, hogy a „börtönben” éljen, mert számára az az élet azt jelentette volna. Nem nagyon volt sejtésem, hogy ez miként fog megoldódni, de remekül oldotta meg az írónő. Tetszett, ahogyan a kételkedés is megjelent, amikor a remény felcsillant, mert a múltat nem lehet csak úgy feledni. S ez szerintem egészen jól végig kísérte szinte az egész könyvet, hogy a múltban átélt dolgokat nem lehet mindig a szőnyeg alá söpörni, elfeledni vagy úgy tenni, mintha semmi se történt volna. Ez érezhető volt Grace és Ramona között lévő kapcsolatban is.
Garrett és Hannah még mindig nagy kedvenceim! Imádtam ebben a részben is őket! *.*

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Szeretlek, te idióta. Az első szót szívesen hallja az ember, de a folytatást már kevésbé.”

„Megpuszilom a homlokát.
Nem a száját.Nem az arcát.A homlokát, baszki!
Szép munka, haver.
Nevető szemmel néz rám, de nem adok neki esélyt, hogy kommentálja a legújabb zseniális húzásomat.
– Majd hívlak – motyogom.
Három napon belül másodszor lépek ki úgy Grace szobájából, hogy totál faroknak érzem magam.”

„Mindkét szülőm arra nevelt, hogy ki kell űznünk magunkból a haragot és a keserűséget, mielőtt a negatív érzelmek elevenen felfalnak bennünket.”