Anne L. Green - Eltitkolt múlt

by - június 15, 2019

Fülszöveg: 
Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?” 

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? 
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál. 

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?


Cím: Eltitkolt múlt - A reményt nem veheti el senki!
Szerző: Anne L. Green
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Megjelenés: 2016. március 18.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9786155596285


VÉLEMÉNYEM:

Kettősséget érzek ezzel a könyvvel, mert tetszett is, de teljesen nem is. Nekem picit lassan indult az eleje, soknak éreztem a felvezetőt, a gondolatok közötti elveszést és már vártam, hogy mikor fog valami igazán történni. Kicsit még az is megfordult a fejemben, hogy félrerakom, de szerencsére nem tettem. Az alapötlet nagyon tetszett, még akkor is, ha mondhatni tudjuk azt mi is lesz egy ilyen történetnek a vége. Szerintem ezeknél a történeteknél sokkal fontosabb az út, hogy mit kell bejárniuk a karaktereknek ahhoz, hogy a jól ismert „boldog vég” bekövetkezzen és milyen démonokkal kell szembenézniük, illetve ki miként képes változni az idő előrehaladtával. Szerencsére ez se egy felületes könyv volt, hanem remekül boncolgatott komolyabb témákat is. 
Lexie múltja, terhe csöppet se volt egyszerű. Nagyon tetszett, ahogyan megálmodta az írónő. Csodálom és becsülöm azért, hogy mennyi mindent feláldozott élete során és milyen fiatalon képes volt meghozni ezt a döntést. Nem volt könnyű élete és ez szépen visszaköszönt a gondolataiban, cselekedeteiben, viszont úgy érzem, hogy idővel Alex vállát is nyomhatta ez, még ha nem is mondta. Nehéz lehetett számára az, hogy ne fecsegje ki és hosszú ideig csak ők ketten ismerjék az igazságot. Alex megsebzettsége, a múltban történt csalódása szintén szépen olykor visszaköszönt és ennek nagyon örültem. Nehezen tudtam volna elhinni, ha néha nem árnyalja be a gondolatait, tetteit az, ami vele történt. 
Remekül bemutatta a könyv azt is, hogy olykor mennyire képes elvakítani az embereket a hatalom és a pénz. Mennyire elfeledkeznek arról, hogy nem az a fontos, hanem a család, a szeretet. Sőt, olykor annyira, hogy még hagyják magukat becsapni, átverni és még képesek annak is ártani, aki számukra fontos. Csodáltam, hogy Alex viszonylag könnyedén képes volt megbocsájtani az apjának, még annak ellenére is, hogy mit tett végül. Nekem nem biztos, hogy ment volna a korábbi tettei miatt. 
Mellékszereplők remekül eltaláltak voltak, sokat hozzátettek a történethez, illetve a hozzájuk fűződő kapcsolatok is fontos dolgokra világítottak rá. Barátság, család, szülő-gyerek kapcsolat és az is kiderült, hogy mit is jelent igazán az otthon. Aiden nagyon cuki volt, mint legtöbb esetben a gyerekek az ilyen könyvekben. Tetszett az ártatlansága és a végén igazán sajnáltam amiatt, hogy mit kellett átélnie. A fordulatok is nagyon jók voltak és örültem, hogy több is volt benne. 
Ami számomra kicsit elvett az élményből az az olykor kicsit hosszabb leírások, gondolatok boncolgatása, de összességében jó könyv volt.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Tapasztaltnak tartottam magam, mégis ő tanította meg nekem, hogy a szerelem művészete soha nem az aktusról szól, hanem a bizalomról, odaadásról, a vágykeltésről és az összehangolódásról.”

Elfelejtettem a legalapvetőbb szabályt, amit még az apám tanított nekem: „Soha ne vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.

„Tisztában voltam ugyan vele, hogy a boldogság nem valami árucikk, és nem kapható a közértben… bár így belegondolva, milyen jó lett volna, ha reggel bemehettem volna a boldogságboltba: “Jó napot kívánok, tizenöt deka boldogságot kérnék.”

„–A dallam a lelkemben kel életre, a testem adja hozzá a ritmust, az elmém pedig a szöveghez a rímet. A zene nemcsak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti, a zene elképesztő erő. Egy dal megváltoztathatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életed.”

You May Also Like

0 comments