álomgyár;amerikai szerző;barátság;Corinne Michaels;erotikus;gyász;magyar nyelvű;Ne csak a testemre figyelj;new adult;regény;romantikus;sorozat része;váltott szemszög;
Corinne Michaels: Ne csak a testemre figyelj (Miénk az éjszaka 4.)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Szívmelengető és szexi.” – The Book Dutchesses
„Egy csodálatos románc, az örökké tartó barátságok története, kihagyhatatlan könyv.” – Devney Perry, bestsellerszerző „Egyszerűen imádtam.” – Ana's Attic
„Letehetetlen, olykor szívdobogtatóan magával ragadó, szexi, romantikus és minden egyéb.” – Aestas Book Blog
Az életem tökéletes volt – mígnem egy szörnyű tragédia kirántotta a talajt a lábam alól. A gyerekeim apa nélkül maradtak. Én férj és támasz nélkül. De ahelyett, hogy belesüppedtem volna a gyászba, a munkámba temetkeztem a Dovetail Enterprises nevű cégnél. Amikor megkaptam az előléptetést, és az ügyvezető igazgató jobbkeze lettem, úgy éreztem, épp erre volt szükségem.
És pont az ellenkezőjét gondoltam, amikor a nyakamba varrták Milo Huxley-t mint asszisztenst. Ki nem állhatom.
Arrogáns, felelőtlen és az állásomra pályázik. Ha ez még nem volna elég, mindemellett pokolian szexi és menő brit akcentusa van, amitől végképp nem bírok magammal.
Köszönöm szépen, épp elég kiszámíthatatlan fordulat adódott már az életemben. Egy ideje azonban már kevesebbet veszekszünk és többet nevetünk. Mellettem áll, amikor senki más. És nem a külseje az egyetlen, amitől lázba jövök.
Bárcsak tudnám, mit tegyek…
A New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller listáinak állandó szereplője, Corinne Michaels egy varázslatos, szívmelengető és szexi történettel jelentkezik, amely megmutatja, hogyan képes egy nő összetartani az életét és a családját egy tragédia után, miközben a szívét sem zárja kalitkába.
„Szívmelengető és szexi.” – The Book Dutchesses
„Egy csodálatos románc, az örökké tartó barátságok története, kihagyhatatlan könyv.” – Devney Perry, bestsellerszerző „Egyszerűen imádtam.” – Ana's Attic
„Letehetetlen, olykor szívdobogtatóan magával ragadó, szexi, romantikus és minden egyéb.” – Aestas Book Blog
Az életem tökéletes volt – mígnem egy szörnyű tragédia kirántotta a talajt a lábam alól. A gyerekeim apa nélkül maradtak. Én férj és támasz nélkül. De ahelyett, hogy belesüppedtem volna a gyászba, a munkámba temetkeztem a Dovetail Enterprises nevű cégnél. Amikor megkaptam az előléptetést, és az ügyvezető igazgató jobbkeze lettem, úgy éreztem, épp erre volt szükségem.
És pont az ellenkezőjét gondoltam, amikor a nyakamba varrták Milo Huxley-t mint asszisztenst. Ki nem állhatom.
Arrogáns, felelőtlen és az állásomra pályázik. Ha ez még nem volna elég, mindemellett pokolian szexi és menő brit akcentusa van, amitől végképp nem bírok magammal.
Köszönöm szépen, épp elég kiszámíthatatlan fordulat adódott már az életemben. Egy ideje azonban már kevesebbet veszekszünk és többet nevetünk. Mellettem áll, amikor senki más. És nem a külseje az egyetlen, amitől lázba jövök.
Bárcsak tudnám, mit tegyek…
A New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller listáinak állandó szereplője, Corinne Michaels egy varázslatos, szívmelengető és szexi történettel jelentkezik, amely megmutatja, hogyan képes egy nő összetartani az életét és a családját egy tragédia után, miközben a szívét sem zárja kalitkába.
Cím: Ne csak a testemre figyelj (Miénk az éjszaka 4.)
Szerző: Corinne Michaels
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156067944
Kötés: puhatáblás
Szerző: Corinne Michaels
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Álomgyár kiadó
ISBN: 9786156067944
Kötés: puhatáblás
VÉLEMÉNYEM:
Kicsit nehéz búcsút intenem ennek a baráti társaságnak, mert nagyon megszerettem őket, de határozottan ez lett a kedvenc részem. Ez a könyv szenvedéllyel és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja azt, hogy a legnagyobb fájdalomból is képesek lehetünk felállni és egy tragédiát követően még mindig létezhet boldogság, remény, de legfőképpen nem áll meg az élet, hanem megy tovább.
Nehéz picit szavakba önteni, hogy mit is érzek, mert ez szerintem több, mint egy romantikus könyv. Sokkal mélyebb és olyan érzéseket is boncolgat a tragédiának köszönhetően, amit sajnos könnyedén bárki érezhet, mert az élet szereti megkavarni a dolgokat. Mindegy, hogy milyen veszteségről is van szó, mert mindig lesújtó tud lenni és mindig képes összetörni az embereket, ahogyan ez remekül megmutatkozik a könyvben is. Az írónő gyönyörűen ábrázolta az ezzel kapcsolatos érzéseket, fájdalmakat, gondolatokat és tetteket, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem felesleges ürügynek azt, ami történt. Megkapta a kellő hangsúlyt és gyönyörűen végigkísérte az egész történetet. A tárgyalás szintén remek ötlet volt, mert véleményem szerint ennek köszönhetően még nagyobb hangsúlyt kaptak a veszteség miatti érzések és az, hogy mennyire nehéz olykor lezárni a múltat és továbblépni. Mennyire vágyunk arra, hogy a bűnös megfizessen és valamilyen módon legalább elégtételt kapjunk, ha már változtatni nem tudunk a történéseken.
Danielle szerintem egy igazán erős nő, aki igyekezett a lehetőségekhez mérten erős maradni, támogatni a családját és közben helytállni a munka világában is sok évnyi kihagyást követően. Újra kellett szerveznie az életét, miközben a tárgyalásnak köszönhetően igazán le se tudta zárni magában a múltat és meglelni a békességet. Szerettem a botlásait, a kételyeit és vele együtt tudtam örülni, amikor a boldogság egyre inkább beszivárgott újra az életébe. Irigylésre méltó az, hogy ilyen barátai vannak. Nincsenek köztük tabuk, mindig ott vannak egymásnak, még ha az élet néha el is sodorja messzire egymástól őket. Kicsit úgy éreztem, hogy ők már nem csak barátok, hanem valójában egy család, akik között a kötödés egyre erősebb lesz minden egyes boldog, vagy akár szomorú történésnek köszönhetően. Megannyi csatát kellett megvívnia, és ha néha magába is roskadt, akkor is mindig képes volt talpon maradni és tovább menni. Öröm volt látni, hogy a nap újra képes volt átsütni a sötét felhőkön, hála Milonak.
Ami pedig Milot illeti, nos, azt hiszem jobban megszerettem, mint a testvérét, pedig azt hittem, hogy ez képtelenség. Nála azt éreztem, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki igazán semmi másra nem vágyott, mint elismerésre és szeretetre, amiből úgy érezte, hogy eddig kevés jutott neki, vagy csak nem vette észre a sok törődést, amit kapott. Nagyon szerettem a poénkodásait, az olykor gyerekes viselkedéseit, vagy éppen azt, hogy miként is kezdett el szép lassan megváltozni (felnőni), de mégis részben hű maradni önmagához. Tetszett, hogy eleinte ő maga se értette azt, hogy miért próbál ott lenni Danielle számára. A végén pedig nagyon sajnáltam őt, kicsit még gyűlöltem is Call-t azért, amit tett, de végre nem egy megszokott dráma keveredett ki belőle. Még ha szomorú is volt, akkor is örültem ennek a fajta fordulatnak, bonyodalomnak. (Nicole meg hatalmas kedvencem még mindig. Imádtam, hogy most is szókimondó volt és nem volt rest Callumot megbüntetni a maga módján :D )
Viszont egy dolgot sajnálok, hogy Danielle gyermekei nem kaptak nagyobb szerepet a történet során, kicsit többször is felbukkanhattak volna.
Nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy számomra nem volt teljesen vidám történet, mégis segített kicsit kikapcsolni, a gondolataimat elterelnie és emlékeket előcsalnia. Kicsit el is gondolkodtatott, megmelengette a szívemet a történetben lakozó reménnyel és többször mosolyt is csalt az arcomra. Most erre volt szükségem, egy kis szomorúságra és boldogságra, tökéletes időben talált meg ez a történet! ♥
Sajnálom, hogy többé már nem olvashatok róluk, mert az eddigi párosokról szerettem még egy picit kapni, akkor határozottan belőlük is kérnék még! Ennek a borítója a legjobb, még ha a címe számomra kicsit fura és nem is annyira illik a történethez.
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Mindenkinek vannak hibái. Egyikünk sem érdemel meg mindent, de ez nem jelenti azt, hogy nem vágyhatunk többre.”
„Emlékszem, hogy Peter azt mondta, a tárgyalás olyan, mint egy színielőadás: semmit sem szabad elhinni abból, amit az ember hall, és csak felét annak, amit lát.”
„Barátok vagyunk, akik sértegethetik egymást, nem beszélnek mellé és mégis szeretik a másikat. Soha nem kell azon aggódnom, hogy elítélnének, az ki van zárva. Elkövetkezett az az idő, amikor a legjobb barátaim lettek a családom.”
0 comments