Budai Lotti: Shirzan ​szerelme (Ágyas és úrnő 1.)

Fülszöveg: 

Ismét kicsit bajban vagyok az olvasmányommal, mert lehet, ha ezt olvastam volna hamarabb, akkor jobban szerettem volna, de sajnos nem így lett. Továbbra is úgy gondolom, hogy Budai Lotti remek író, gyönyörűen bánik a szavak erejével és mesterien festi le a tájakat, az adott kort és a szereplők érzelmeit, de még se tudott teljesen lekötni ez a könyve.

Kicsit nekem csalódás volt, mert nem azt kaptam, amire számítottam a cím és fülszöveg alapján. Ennél a könyvnél úgy éreztem, hogy nagyon hosszú a felvezető, szinte majdnem a könyv felét annak éreztem. Az események lassan kezdtek el kibontakozni és utána se tudott teljesen magával rántani. A történet előrehaladtával hiába vitt el messzi vidékre, ami egyszerre gyönyörű, titkokkal és veszélyekkel teli, mert ott se éreztem úgy, hogy igazán kibontakoztak volna az események, valami hiányzott, valami nagyobb történést vártam annál, mint amit kaptam. Louise karaktere szintén nem tudott teljesen megnyerni magának. Erős, de ugyanakkor szerintem felelőtlen is. A döntéseivel legtöbbször nem értettem egyet és azt se tudtam igazán megérteni, hogy hova tűnt belőle az anyai ösztön. Az a nő, akit a történet elején megismertem odáig volt gyermekeiért, de aztán szép lassan mintha eltűnt volna ez a történések forgatagában és emiatt se tudtam teljesen megérteni őt, együttérezni vele.

William karakterét eleinte kedveltem, aztán ez szép lassan kezdett elillanni, mert volt egy olyan sejtésem, hogy valami hasonló dolog fog kibontakozni a végére.

Mindenképpen elolvasom majd valamikor a második kötetet, mert kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik ez a történet, de ez most annyira nem nyert meg magának.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„(…) gyakran a legelbűvölőbb emberek rejtik a legromlottabb lelkeket.”

„(…) Nem tudom, hogy hiszek-e neki, vagy csak nagyon szeretnék hinni abban, amit mond.”

„– A remény az álmodozók ópiuma, ahogy mifelénk mondják…”