Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés

Fülszöveg: 

Nem is értem, hogy miért várattam egy évet ezt a sorozatot, hiszen az első részét nagyon szerettem. Barátnőm ajánlotta még tavaly ezt a sorozatot, ahogyan most is neki köszönhetően keveredett a kezembe a második része, amit köszönök ismét neki. <3 br=""> Annak ellenére is, hogy az első részét jobban szerettem, mint ezt, azt gondolom, hogy ez is egy remek könyv lett. Nem értettem minden pillanatával egyet, vagy éppen volt benne olyan történés ami nekem kicsit fura volt, de mindennek ellenére is nagyon élveztem és alig vártam, hogy minél többet megtudhassak erről a párosról. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként is fognak egymás mellett kikötni, az élet milyen próbatételek elé állítja őket. Többször is mosolyt csalt az arcomra a könyv és amikor csak tehettem faltam a sorokat. Nem tagadom, lehet telhetetlen vagyok, de örültem volna, ha a próbatétel picit részletesebb lett volna és jobban bepillantást nyerhetek ott a dolgokba, mert remek ötlet, elképzelés volt az írónőtől. Kicsit úgy érzem, hogy nem annyira bontotta ki ezt a lehetőséget, mint amennyire lehetett volna. Több rejtőzött ennél a résznél, mint amit kaptam. Grace szülei nekem nagyon szimpatikusak voltak, tetszett a történetbe szánt szerepük, illetve az is, amikor Logan Grace apja előtt „megtört”. Az annyira szívbe markoló volt számomra az a rész, imádom ezt a jelenetét a könyvnek.
Becsülöm Logant azért, hogy ennyire kitartott, képes lett volna vállalni azt az életet is, mert úgy érezte az a kötelessége és az a helyes. Képes lett volna még az álmait is feladni, hogy a „börtönben” éljen, mert számára az az élet azt jelentette volna. Nem nagyon volt sejtésem, hogy ez miként fog megoldódni, de remekül oldotta meg az írónő. Tetszett, ahogyan a kételkedés is megjelent, amikor a remény felcsillant, mert a múltat nem lehet csak úgy feledni. S ez szerintem egészen jól végig kísérte szinte az egész könyvet, hogy a múltban átélt dolgokat nem lehet mindig a szőnyeg alá söpörni, elfeledni vagy úgy tenni, mintha semmi se történt volna. Ez érezhető volt Grace és Ramona között lévő kapcsolatban is.
Garrett és Hannah még mindig nagy kedvenceim! Imádtam ebben a részben is őket! *.*

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Szeretlek, te idióta. Az első szót szívesen hallja az ember, de a folytatást már kevésbé.”

„Megpuszilom a homlokát.
Nem a száját.Nem az arcát.A homlokát, baszki!
Szép munka, haver.
Nevető szemmel néz rám, de nem adok neki esélyt, hogy kommentálja a legújabb zseniális húzásomat.
– Majd hívlak – motyogom.
Három napon belül másodszor lépek ki úgy Grace szobájából, hogy totál faroknak érzem magam.”

„Mindkét szülőm arra nevelt, hogy ki kell űznünk magunkból a haragot és a keserűséget, mielőtt a negatív érzelmek elevenen felfalnak bennünket.”