amerikai szerző;dream válogatás;fantasy;ifjúsági;kaland;kedvenc;magyar nyelvű;maxim könyvkiadó;regény;sorozat része;Tomi Adeyemi;váltott szemszög;Vér és csont gyermekei;
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei
Fülszöveg:
Megölték az anyámat.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.
Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét.
Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.
Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét.
Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
Cím: Vér és csont gyermekei
Szerző: Tomi Adeyemi
Kiadó: Maxim kiadó
Oldalszám: 510 oldal
Megjelenés: 2018.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9789632619712
Szerző: Tomi Adeyemi
Kiadó: Maxim kiadó
Oldalszám: 510 oldal
Megjelenés: 2018.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9789632619712
VÉLEMÉNYEM:
A borítója egyedi és gyönyörű, a második részé pedig még szebb lesz. Majdnem kihagytam, de szerencsére végül még is elolvastam az online olvasótábornak köszönhetően. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus!!
Az írónő stílusa hihetetlenül gyönyörű, magam előtt láttam a legtöbb apró részletet is. Egy-két alap dolog, ami megszokott az ilyen regényeknél itt is megtalálható volt: a tragikus múlt, vagy a jelenben bekövetkező tragédiák hada, ami hatással van a szereplők viselkedésére, jellemére és a szerelmi szál is, de ennek ellenére is teljesen le tudott kötni. Él és lélegzik minden egyes sora, megannyi bonyodalom tarkítja az oldalakat, a végéről meg ne is beszéljünk. (Ha már tegnapra elkészült volna a második része, akkor is késő lenne, mert ez lenyűgöző. De angolul is sajnos csak decemberben jön a folytatás.)
Nem csak a világot ábrázolja lehengerlően, hanem a szereplőit és a bennük dúló harcokat, érzéseket. Ahogyan a történet halad annál több apró darab kerül a helyére, miközben szép lassan a felszín alá pillanthattunk és kiderült, hogy ki milyen is valójában. Nagyon tetszett az, ahogyan kibontakozott a szereplők közötti kapcsolat is. Inan és Zélie közötti dolgot se éreztem elsietettnek, megvolt a maga szépsége annak is és sok minden rejlik már az első találkozásuktól kezdve a sorok között.
A szereplőket nagyon megszerettem, annyira esendőek, emberiek voltak, hogy az valami hihetetlen. Gyönyörűen ábrázolta a vívódásaikat, azt, hogy kit milyen „démon” kísért és a világuk eseményei milyen bélyeget is nyomott rájuk. Mennyire nehéz olykor erősnek maradni, megbízni valakiben, vagy csak elfogadni a sors rendeltetését, önmagukat szeretni és elfogadni. Zélie egyszerre erős, megtört és olykor talán reményvesztett is, meg gyenge is, de ki ne lenne az? Mindenki megtörik, megbotlik, de ennek ellenére is talpra áll és megy tovább. Imádtam azt, hogy mennyi utat bejárt Inan is és annyira mesterien volt ábrázolva, ahogyan a „két oldal” között „bolyongott”, vagy éppen Zélie mellett még egy erős női karaktert kaptunk Amari személyében. Amari a szemünk előtt lel rá önmagára és válik azzá, akinek lennie kell. Csodálom őt mindazért, amin keresztül ment, a gondolkodásmódja pedig sokszor közel állt hozzám. Amit sajnálok, hogy Tzain szemszögéből még pár fejezetet se olvashattunk. Kíváncsi lettem volna rá, hogy ő miként élte meg a dolgokat, vagy mi is zajlott mélyen a felszín alatt. Remélem a következő könyvben kicsit jobban megismerhetjük őt is és nagyobb szerepet kap. A befejezésnek köszönhetően jó pár kérdés felmerült bennem, amire remélem hamarosan majd válaszokat is kaphatok, mert ez tényleg függővég lett, de ennek ellenére is csak ajánlani tudom!
Ugyanakkor úgy érzem, hogy sok igazságot rejt a könyv, amit a mostani világra is könnyedén rá lehet vetíteni. (Pl: Mennyire hidegen tud hagyni másokat akár az ölés, milyen elvakultak lehetünk annak köszönhetően, hogy milyen környezetben élünk és milyen tanítást kapunk, vagy, akik hatalmon vannak azt hiszik bármit megtehetnek, mert ők a „királyok” és sok hasonló igazságokat rejt még a könyv).
Szórakoztat, kikapcsol, de el is gondolkodtat. És már nagyon várom a következő részt, már most olvasnám legszívesebben. Alig tudom elhinni, hogy ez az első könyve az írónőnek. Még sok ilyet kérek! Nem is kérdés, hogy hatalmas kedvenc lett és pont jókor talált rám ez a könyv!
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„– Letapostál minket, hogy a vérünkön és a csontjainkon építsd fel a királyságodat. Ott tévedtél, amikor nem hagytál élni minket. Meg ott, amikor azt hitted, hogy sosem ütünk vissza!
Inan lép egyet, az álla merev, a tekintete ugrál közöttünk. Saran szemében fellobban a düh. Hosszan, halkan nevet.
– Tudod, mi az érdekes a fajtádban? Mindig a közepén kezditek a történetet. Mintha az apám nem küzdött volna a jogaitokért. Mintha nem ti égettétek volna meg elevenen a családomat, ti férgek.
– Nem dönthetsz rabszolgaságba egy egész népet néhány lázadó miatt.
Saran vicsorog.
– Bármit megtehetsz, amit akarsz, ha te vagy a király.”
Inan lép egyet, az álla merev, a tekintete ugrál közöttünk. Saran szemében fellobban a düh. Hosszan, halkan nevet.
– Tudod, mi az érdekes a fajtádban? Mindig a közepén kezditek a történetet. Mintha az apám nem küzdött volna a jogaitokért. Mintha nem ti égettétek volna meg elevenen a családomat, ti férgek.
– Nem dönthetsz rabszolgaságba egy egész népet néhány lázadó miatt.
Saran vicsorog.
– Bármit megtehetsz, amit akarsz, ha te vagy a király.”
„Az igazság keserű ital. Végigperzseli, felmarja a torkom.”
„Elmerülök a törmelék és a szétrombolt otthonok közé. A sötétség megtisztít a kíntól, lehűti a haragot.
Maradhatsz idelent, suttogja egy hang. Nem kell folytatnod ezt a harcot…
Egy pillanatig fontolgatom a szavakat. Egyetlen esélyem a menekülésre. Ám amikor a tüdőm levegőre vágyik, megparancsolom a lábamnak, hogy mozogjon, vigyen vissza a megtört világba, amelyet ismerek.
Nem számít, mennyire vágyom a békére, az isteneknek más terveik vannak.”
Maradhatsz idelent, suttogja egy hang. Nem kell folytatnod ezt a harcot…
Egy pillanatig fontolgatom a szavakat. Egyetlen esélyem a menekülésre. Ám amikor a tüdőm levegőre vágyik, megparancsolom a lábamnak, hogy mozogjon, vigyen vissza a megtört világba, amelyet ismerek.
Nem számít, mennyire vágyom a békére, az isteneknek más terveik vannak.”
„– Ellenfeleitek kardot viselnek. Akkor miért oktatlak benneteket a bot művészetére?
Felmondjuk a tanítást, amit Mama Agba újra és újra ismételtet velünk.
– Inkább kitér, mint bánt, inkább bánt, mint megnyomorít, inkább megnyomorít, mint megöl – a bot nem pusztít.”
– Inkább kitér, mint bánt, inkább bánt, mint megnyomorít, inkább megnyomorít, mint megöl – a bot nem pusztít.”
0 comments