agave;amerikai szerző;arab mondavilág;arab világ;bronzváros;dzsinn;fantasy;háború;kaland;mágia;magyar nyelvű;mitológia;politika;regény;S. A. Chakraborty;sorozat része;váltott szemszög;
S. A. Chakraborty - Bronzváros (Dévábád-trilógia 1.)
Nahri sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.
Cím: Bronzváros
Szerző: S. A. Chakraborty
Kiadó: Agave
Oldalszám: 518 oldal
Megjelenés: 2019. április 25.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634194729
Szerző: S. A. Chakraborty
Kiadó: Agave
Oldalszám: 518 oldal
Megjelenés: 2019. április 25.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634194729
VÉLEMÉNYEM:
Két szemszögből mutatja be a történetet, bár szerintem ez se teljesen igaz, hiszen olykor egy harmadik szemszög is megmutatkozik, még ha az által a múltat ismerhetjük, vagy legalábbis egy valakinek a múltját, hogy mi történt vele és mit látott egykoron. Nagyon szerettem Nahri és Dára cselekményét. Sőt, igazából Nahri szemszögéből szerettem leginkább a könyvet, általa megismerni azt a világot, amibe belecsöppent egyik pillanatról a másikra. Mondhatni egy önző lányról van szó, aki sokszor a saját érdekeit nézi, de emiatt nem tudtam hibáztatni tekintve a múltját, viszont véleményem szerint ő is formálódott a történet előrehaladtával, mégha nem is kell teljesen megváltoznia és nem is változott nagyot. Érdekes volt látni, hogy kivel milyen lesz a kapcsolata. Nahri és Dára között meglévő szikra nagyon jól eltalált volt, nem mondanám megszokott vagy tipikus romantikus szálnak, de ezt nem is bánom. Szerintem így sokkal jobb volt. Ali szemszöge sokszor nem tudott annyira lekötni és nem is teljesen értettem mindig, hogy miért van rá szükség, mert esélyesen másképpen is meglehetett volna ismerni az általa „bemutatott dolgokat”. Egy-egy pillanatban szimpatikusnak találtam, de valójában soha nem tudtam igazán megkedvelni. Sőt, kicsit gyengének és gyávának is tartom egy-egy döntése miatt.
A végével összetörte az írónő a szívemet, annak ellenére is, hogy számítottam hasonló dologra, még ha a kivitelezést pontosan nem is láttam magam előtt, hogy miként is fog megtörténni. Viszont olyan fordulat is történt a végén, amire egyáltalán nem számítottam és kíváncsi vagyok, hogy annak később lesz-e következménye, és ha igen, akkor miként mutatkozik meg. Sok remek csavar van a könyvben, de ennek ellenére se tudnám azt mondani, hogy kedvencem lett; tetszett és kíváncsi vagyok arra, hogy még mit fog kihozni ebből az írónő, hiszen megannyi dolog még csak most fog igazán kibontakozni és az utószó remek felvezető lett a következő részhez, illetve a lezárás is ezt sugallja, hogy bőven tartogat még meglepetést ez a világ.
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Életre kelt legendák és esti mesék alkudoztak vénasszonyok módjára.”
„-Mutass egy világot, amelyben férfi és nő egyforma büntetésben részesül a szenvedélyért!”
„– Mostantól én sem érhetek hozzád. Itt senki nem érinthet, így ne is nyúlj az Afsinod felé. Még mindig kézvesztés a büntetése annak, ha valaki megérint egy Náhidát a Nagy Templomban.
– Sok szerencsét, ha Dárát erre ítélnék.”
– Sok szerencsét, ha Dárát erre ítélnék.”
„Nahri hitetlenkedve pillantott a hercegre.
– Csak nem félsz tőlem?
Amaz megborzongott.
– Nem. De úgy tartják, ha egy férfi és nő magára marad egy zárt teremben, akkor az ördög a harmadik jelenlévő.”
– Csak nem félsz tőlem?
Amaz megborzongott.
– Nem. De úgy tartják, ha egy férfi és nő magára marad egy zárt teremben, akkor az ördög a harmadik jelenlévő.”
0 comments