álomgyár;egomaniac;egomániás;erotikus;kedvenc;külföldi szerző;magyar nyelvű;new adult;örökbefogadás;romatikus;váltott szemszög;vi keeland;
Vi Keeland - Egomániás
Fülszöveg:
Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.
Cím: Egomániás
Szerző: Vi Keeland
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Megjelenés: 2019. április 03.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9786155929137
ISBN: 9786155929137
VÉLEMÉNYEM:
Sok negatív kritikát hallottam a magyarul megjelent könyveire a fordítás miatt, de én nagyon szerettem ezt a könyvét is, még mindig imádom az írónő stílusát. Sőt, egyre jobban megszeretem, ahogyan egyre többet olvasok tőle. Kicsit még jobban is szeretem a saját könyveit, mint azokat, amiket együtt írt mással. A humora egyszerűen fantasztikus volt és úgy kellett olykor elfojtanom a nevetésemet, mert éppen utaztam olvasás közben. Igazán ötletes volt, hogy nem csak személyiségükben voltak különbözőek a főszereplők, hanem a munkájuk is az érem két oldala volt. Mintha csak két nézőpontot állított volna egymással szemben egy olyan témában, ami szerintem egyébként is eléggé megosztja az embereket a hétköznapok során. Vajon aki elvesztette a hitét a szerelemben, házasságban és abban, hogy létezhet-e igazi bizalom, az újra képes lehet-e arra, hogy higgyen bármelyikben is? Ezen remekül lavírozott végig az írőnő, tökéletesen bemutatta azt, hogy a boldogság ott van körülöttünk és a világ nem annyira fekete-fehér, mint olykor hisszük, se nem annyira sötét vagy éppen egyszerű, mint mi gondoljuk, érezzük. A napi idézetek meg zseniális húzás volt, mindamellett kicsit el is gondolkodtatta az embert vele, azt viszont sajnáltam, hogy nem volt több belőle. Drew válaszai ezeket még zseniálisabbá tette.
Már a megismerkedésük pillanata se volt annyira hétköznapi, de a megalkotott szereplők és érzések, történések egy része annál inkább. Annak ellenére is, hogy vicces és tökéletesen kikapcsol ez a történet, attól még fontosabb dolgokat is boncolgat, amiket természetesen tökéletesen elrejtett ebbe a humoros történetébe. Olykor egy-egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam egy-egy kimondott igazságon, gondolaton.
Ami viszont nekem egy picit nem tetszett, hogy kicsit túlzottan gyorsnak/egyszerűnek éreztem azt, amikor Drew beavatta Emerie-t a múltjába. Érezhető volt, hogy Drew-ban nagyon mély nyomokat hagyott a történtek (ez már egészen hamar kiderül, hogy valami "eltört benne" és a múltbeli visszaemlékezések csak ezt erősítik meg), ezért volt számomra meglepő, hogy ott még is viszonylag „könnyedén” elmesélte Emerie-nek az egészet. Annál a résznél volt egy kisebb hiányérzetem, viszont ennek ellenére is ez egy remek olvasmány volt számomra. A karakterek tökéletesen eltaláltak, a helyzetek is remekek voltak, és az igazán cuki és aranyos Beck-ről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen imádtam őt!
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
Már a megismerkedésük pillanata se volt annyira hétköznapi, de a megalkotott szereplők és érzések, történések egy része annál inkább. Annak ellenére is, hogy vicces és tökéletesen kikapcsol ez a történet, attól még fontosabb dolgokat is boncolgat, amiket természetesen tökéletesen elrejtett ebbe a humoros történetébe. Olykor egy-egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam egy-egy kimondott igazságon, gondolaton.
Ami viszont nekem egy picit nem tetszett, hogy kicsit túlzottan gyorsnak/egyszerűnek éreztem azt, amikor Drew beavatta Emerie-t a múltjába. Érezhető volt, hogy Drew-ban nagyon mély nyomokat hagyott a történtek (ez már egészen hamar kiderül, hogy valami "eltört benne" és a múltbeli visszaemlékezések csak ezt erősítik meg), ezért volt számomra meglepő, hogy ott még is viszonylag „könnyedén” elmesélte Emerie-nek az egészet. Annál a résznél volt egy kisebb hiányérzetem, viszont ennek ellenére is ez egy remek olvasmány volt számomra. A karakterek tökéletesen eltaláltak, a helyzetek is remekek voltak, és az igazán cuki és aranyos Beck-ről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen imádtam őt!
NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET:
„Sokszor pont azok, akik a legkeményebb külsővel rendelkeznek, viselik a legvastagabb páncélt a lelkük körül.”
„– Mi a jelszó?
– Nos, bazdmeg.
– Nem akarja, hogy megtudjam a jelszavát?
– Nem, a jelszavam az, hogy bazdmeg. - Drew nevetett.
– Maga igazán szívem szerint való nő.”
– Nos, bazdmeg.
– Nem akarja, hogy megtudjam a jelszavát?
– Nem, a jelszavam az, hogy bazdmeg. - Drew nevetett.
– Maga igazán szívem szerint való nő.”
„A legjobb módja annak, hogy megismerjünk valakit, ha megnézzük a fényképeit.”
0 comments