Vi Keeland - Egomániás

by - június 03, 2019

Fülszöveg: 
Akkor ​találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.

Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.


Cím: Egomániás 
Szerző: Vi Keeland
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 400 oldal 
Megjelenés: 2019. április 03. 
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9786155929137


VÉLEMÉNYEM:

Sok negatív kritikát hallottam a magyarul megjelent könyveire a fordítás miatt, de én nagyon szerettem ezt a könyvét is, még mindig imádom az írónő stílusát. Sőt, egyre jobban megszeretem, ahogyan egyre többet olvasok tőle. Kicsit még jobban is szeretem a saját könyveit, mint azokat, amiket együtt írt mással. A humora egyszerűen fantasztikus volt és úgy kellett olykor elfojtanom a nevetésemet, mert éppen utaztam olvasás közben. Igazán ötletes volt, hogy nem csak személyiségükben voltak különbözőek a főszereplők, hanem a munkájuk is az érem két oldala volt. Mintha csak két nézőpontot állított volna egymással szemben egy olyan témában, ami szerintem egyébként is eléggé megosztja az embereket a hétköznapok során. Vajon aki elvesztette a hitét a szerelemben, házasságban és abban, hogy létezhet-e igazi bizalom, az újra képes lehet-e arra, hogy higgyen bármelyikben is? Ezen remekül lavírozott végig az írőnő, tökéletesen bemutatta azt, hogy a boldogság ott van körülöttünk és a világ nem annyira fekete-fehér, mint olykor hisszük, se nem annyira sötét vagy éppen egyszerű, mint mi gondoljuk, érezzük. A napi idézetek meg zseniális húzás volt, mindamellett kicsit el is gondolkodtatta az embert vele, azt viszont sajnáltam, hogy nem volt több belőle. Drew válaszai ezeket még zseniálisabbá tette.
Már a megismerkedésük pillanata se volt annyira hétköznapi, de a megalkotott szereplők és érzések, történések egy része annál inkább. Annak ellenére is, hogy vicces és tökéletesen kikapcsol ez a történet, attól még fontosabb dolgokat is boncolgat, amiket természetesen tökéletesen elrejtett ebbe a humoros történetébe. Olykor egy-egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam egy-egy kimondott igazságon, gondolaton. 
Ami viszont nekem egy picit nem tetszett, hogy kicsit túlzottan gyorsnak/egyszerűnek éreztem azt, amikor Drew beavatta Emerie-t a múltjába. Érezhető volt, hogy Drew-ban nagyon mély nyomokat hagyott a történtek (ez már egészen hamar kiderül, hogy valami "eltört benne" és a múltbeli visszaemlékezések csak ezt erősítik meg), ezért volt számomra meglepő, hogy ott még is viszonylag „könnyedén” elmesélte Emerie-nek az egészet. Annál a résznél volt egy kisebb hiányérzetem, viszont ennek ellenére is ez egy remek olvasmány volt számomra. A karakterek tökéletesen eltaláltak, a helyzetek is remekek voltak, és az igazán cuki és aranyos Beck-ről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen imádtam őt! 


NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„Sokszor pont azok, akik a legkeményebb külsővel rendelkeznek, viselik a legvastagabb páncélt a lelkük körül.”

„– Mi a jelszó? 
 – Nos, bazdmeg. 
 – Nem akarja, hogy megtudjam a jelszavát?
 – Nem, a jelszavam az, hogy bazdmeg. - Drew nevetett. 
 – Maga igazán szívem szerint való nő.”

„A legjobb módja annak, hogy megismerjünk valakit, ha megnézzük a fényképeit.”

You May Also Like

0 comments