Palotás Petra: Igazgyöngyök

Fülszöveg: 

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszik a stílusa és kíváncsi vagyok a többi történetére.

Kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egyszerre nagyon szerettem, meg nem is. Sajnos, idővel kezdett zavarni a történetekben megtalálható visszatérő elemek, motívumok. Lehet ha részletekben olvastam volna ezt a könyvet, akkor annyira nem zavart volna. Ugyanakkor élveztem elveszni a különféle történetekben, mert gyönyörűen mutatta be általuk az írónő, hogy a szeretetnek mennyi arca van, mennyire átszövi az életet és mennyire fontos, csodálatos dolog. Sokszor csalt mosolyt az arcomra, néha pedig könnyeket is előcsalogatott.

Megmelengeti az ember szívét, némelyik történet elgondolkodtat és kicsit talán emlékeztet is bizonyos dolgokra, hogy nem mindig minden vehető természetesnek. Mik az élet igazi értékei azzal szemben, amit néha hiszünk. Mindennek ellenére is azt tudom mondani, hogy nem csak a borítója gyönyörű, hanem belül is az.

NÉHÁNY KEDVENC IDÉZET: 

„A kora ősz zamata járta át a délelőtti esőtől párás levegőt. A nap nyári, bántó tüze simogató narancssárga sugarakká szelídült.”

„Egy irányba nézünk, de mást látunk.”

„Már tizenöt éve nem látták egymást, ami a nők életében különösen nagy idő.”